Zagor.hu
Zagor.hu fórum
1 – Halállabirintus
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (11)
Kisebb Spoilerek.

Mindmáig ez az egyik legkedvesebb kaland számomra. Pedig csak "egy kis" dungeonozás. Azt hiszem, hogy ebben a könyben minden megvan ahhoz, hogy belopja magát a szívünkbe. Kivételesen nem szeretném szapoírtani a szót, inkább egyszerűen leírom, hogy mik tetszenek benne: jó háttér, megfelelően darkos hangulat, izgalom, társ, próbamesterek, erős ellenfelek, feladványok - egyszóval az egész könyv úgy jó, ahogy van!

Ha valamire, akkor erre tényleg rá lehet mondani, hogy alapmű és kötelező!
© Nheil
A Halállabirintus 1984 első KJK-ja volt. Nincs új a nap alatt, csatlakoznom kell a többséghez, ez Livingstone egyik - ha nem a - legjobb története. De összességében is ez az év szerintem az aranykor volt számára. Már kiforrott a játékkönyvírói vénája és még rengeteg új és kreatív ötletet tudott felmutatni.
Valljuk be, már a háttértörténet megvesz minket kilóra. Ki ne akarna egy ilyen halálos erőpróbán részt venni, természetesen a karaktere bőrébe bújva? Nincs most világmegváltási feladat, a cél pusztán a túlélés.
Ez a könyv egységesen hozza végig a szintet, nincsenek oda nem illő részek, az írási minőség megmarad az elejétől a végéig. Rengeteg az életveszélyes szituáció és kemény ellenségek állnak utunkba. Ebben a könyvben már sokszor kell a kockára hagyatkozni, harc, vagy tulajdonságpróba formájában. Annak ellenére, hogy végig ugyanaz a helyszín, nem válik unalmassá, monotonná.
A könyv nehézségi foka magas. Nem extrém módon, de el kell találni az ideális utat és a kijutáshoz elengedhetetlen tárgyakat is össze kell szedni. A halálcsapdákról természetesen nem is beszélve. Nem hiszem, hogy létezik bárki is, aki elsőre végigjátszotta, Livingstone első 3 könyvében szerintem azért volt erre halvány esély. Itt már ez esélytelen. Ugyanakkor nagy a sikerélmény, ha többszöri próbálkozás, térképrajzolás után az ember sikeresen kijut a labirintusból.
Apró negatívum, hogy a riválisaink a labirintusban nagyon esetlegesen jelennek csak meg. Irreális, hogy bár előttünk haladtak, mégis alig hagynak nyomot maguk után, a szobák érintetlenek, mielőtt belépünk. Ezt a vonalat jobban ki lehetett volna dolgozni, de annyira nem rontja azért az összhatást.
10/9
 
[b]Borítóterv[/b]
Egész csinos munka! A borítón a labirintus egyik szörnyetege, a Vérvad látható, amint épp táplálkozni készül. A grafika maga szépre sikerült, de a szörnyeteg és az elnevezése – ti is látjátok – nem a legfélelmetesebb kreatúra. No de ez nem a grafikus hibája :)

[b]Grafikák[/b]
Ezekben sem találtam hibát, jól néznek ki, és akárcsak a borító, ez is csinos munka. A barbár az egyik rajzolt képen kicsit Ozzy Osbourne-ra hajaz, de ezzel nem ócsárolni akartam a grafikát.

[b]Történet[/b]
Vállalkozó szellemű kalandort alakítunk, aki Fang városának hírhedt helyi nevezetességén vesz részt – a Halállabirintuson! Aki élve kijut onnét, tízezer aranytallér nyereményt söpör be, és megszerzi a „Halállabirintus bajnoka” címet is! A halálos játszma élesben megy; öt versenyző megy be…és vajon hányan jönnek ki?

[b]Nehézség[/b]
Nem olyan vészes, de túl lazán sem szabad venni. Akkor van gond, ha a játékos nem jön rá idejekorán, miket is kell keresnie, hogy sikeresen kijusson a Halállabirintusból. Van pár jó kis furmányos csapda, de igazán komoly ellenfél „csak” kettő van – a Verembestia, és a borítón látott Vérvad, esetleg az Óriás Skorpió. A legfőbb nehézséget az utolsó kapu kombinációs zárjának kinyitása jelenti, lefogadom, itt vérzett el a játékosok nagy százaléka.

[b]Főellenség[/b]
Nincs semmilyen főellenség, helyettük több kisebb-nagyobb akadály és ellenség van…például az előbb felsoroltak. A fő gondot az utolsó kapu okozza, ugyanis három drágakövet kell találnod hozzá, és ha ez még nem elég, ki kell találnod, a drágaköveket milyen sorrendben rakd be a kapu kombinációs zárjába. Ha elkúrod, jő a villámcsapás…pár próbálkozás után jóéjszakát…

[b]Ami tetszett[/b]
A labirintus remekül meg lett tervezve, sok az össze-vissza tekergőző alagút, és változatosak a mindenféle csapdák és akadályok – például a spóragolyó, a harang, vagy a kék fénysugár a mennyezetről. Remekül megadják a labirintus hangulatát a különféle teremtmények is – vannak köztük kommersz szörnyek, mint a Goblinok és az Orkok, de különlegességekre is akadhatunk, például az Imitátor. Az is figyelemreméltó húzás, hogy egy ideig szövetségesünk is akad – az egyik versenytársunk, Throm a barbár, bár őt később egy erőpróba alatt elveszítjük majd, cserébe viszont kinyírhatjuk az idegesítő próbamester Törpét is. Szert tehetünk különféle hasznos eszközökre, extra fegyverekre, bár élettöltőből lehetne azért több is.

[b]És ami nem[/b]
Vannak meglehetősen erőltetett csapdák is, például a láthatatlan fal, és a facölöpök, amik szálkákat lövellnek. Enyhe túlzásnak találom, hogy pár nyomorult szálka miatt akár 6 életerő pontot is elveszíthetünk. Kellemetlen élmény volt a másik versenytársam, a lány elveszítése is…na őérte igazán kár volt, a barbár haverom halála valahogy nem különösebben rázott meg, legalábbis nem annyira. Az „alagútőrségen” pedig szintén jót nevettem…nem elég hogy a labirintus tele van halálcsapdákkal, szörnyekkel, meg Próbamesterekkel, neeem, még kell alagútőrség is. Hát pffff.
Nem volt az se fair dolog, hogy a vörös folyadékkal teli serleghez lehetetlen hozzájutni egy csapda miatt. A könyvben van pár elírás és fordítási hiba, például mikor a kezemmel a lyukba nyúlok a csáklyáért, gladiátor őrök helyett Ork őrök támadnak ránk, a Törpe pirulái közül mindkettő 2 ügyesség pont veszteséget okoz, holott az „L” jelűtől 2 szerencse pontot kellene veszteni. Nincs rendben a 48. és a 242. pontokon az ájulás-magunkhoz térés se. Ezeket leszámítva azonban nincs különösebben súlyos gond a könyvben.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Szerintem az egyik leghatásosabb borító a [i]Halállabirintus[/i]é. A Vérvad gusztustalanul gyönyörű megjelenése, ahogy nyelvével csettint egyet, és ahogy a sok-sok szemével egyenesen ránk bámul… brrr. Tökéletes.

[b]Illusztráció[/b]
Ian McCaig rajongó vagyok, szóval nem lesz nagy meglepetés, hogy azt írom, hihetetlenül jó hangulatot teremt az alkotásaival. Ezek egyértelműen művészi grafikák, és szinte egyetlen elnagyolt kép sincs köztük – jó, talán a 393-asnál mintha már kifogyott volna a szufla. Kedvenceim a 74-es (a félelmetes Tükördémon), a 170-es (a kígyóval küzdő lány, mint tinédzserkorom meghatározó szexuális élménye), a 210-es (az a rémület az arcon!), a 230-as (vicces troglodyták), a 364-es (az utolsó ajtó a gnómmal), de a 60-as (törpe próbamester) is borzongatóan jó. Na lépjünk tovább, mielőtt felsorolom az összeset.

[b]Háttértörténet[/b]
Régi adósságot rovok le önmagammal szemben, hisz a legelső Magyarországon kiadott KJK-ról van szó, valahogy mégse sikerült róla írnom egészen mostanáig. A sztori az „ős-klasszikus” vonalat erősíti. Nagyjából ugyanaz, mint a [i][url=https://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=9]Bajnokok próbája[/url][/i], csak ezúttal önként és dalolva nézünk szembe Szukumvit báró agyszüleményével. A cél a vagyon és a hírnév – végre valami kevéssé heroikus törekvés. A háttérleírás amúgy elég hangulatos lett, ahogy a napjaink telnek a próba előtt.

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.

[b]Eredetiség[/b]
Hehe, hát ezt hagyhatnánk is ugyebár, de azért akadnak érdekes kreatúrák a labirintusban. Az ajtó alakját felvevő Imitátor például bejött.

[b]Kihívás[/b]
Nem lett egy durva könyv, kötelezően megszerzendő tárgyból is csak három van: smaragd, gyémánt és zafír. Ezekkel persze előfordulhat, hogy nem a jó irányba megyünk, így nem találkozunk valamelyikkel, de ezt már megszokhattuk. Érdekes, hogy a „must have” ékköveken kívül még egy csomó másik ékkőt is találunk, nem tudom, ennek van-e valamilyen különösebb oka. Ha megvan a három drágaság, akkor a végén kell egy kis szerencse is, hogy jó kombinációban dugjuk be őket a kivezető kapuba.
Ezen felül persze akad néhány hirtelen-halál, és elég szép mennyiségben lehet Ügyesség és Életerő pontokat is veszíteni (leginkább csapdák által), ha bénázunk.

[b]Főgonosz[/b]
Az nincs, bár vannak „főbb” ellenségek. Ilyennek nevezhetjük a törpe próbamestert, akivel mondjuk nem feltétlenül kell személyesen megküzdenünk, de a feladatait meg kell csinálnunk. A Vérvad is egyfajta felturbózott szörnyike (totálisan nem is lehet elpusztítatni), és a Mantikórral is szembe kell néznünk.

[b]Hangulat[/b]
A hangulat jó, az elején abszolút bele lehet képzelni magunkat hősünk bőrébe, ahogy belépünk a labirintusba. Ami viszont kifejezetten vicces, hogy nevével ellentétben a hely durván lineáris, legalábbis az első fele. Csak ideiglenes leágazások vannak, semmi bonyolultság, talán az egyik legkevésbé szerteágazó könyv. Később azért jobb lesz a helyzet, de azért azzal sem nagyon növekszik az újrajátszási faktor.
Kicsit fura szájízzel olvastam nindzsáról, dinoszauruszról, vagy Doppelganger italról (még jó, hogy a Titánon is tudnak németül). Szóval lehet érezni olykor a fantáziátlanságot, de azon is beharaptam az ajkam, amikor elérkezünk a maró iszaphoz, és nincs lehetőségünk visszamenni a tíz méterrel korábban látott gólyalábakért. Miért? Nem csapódott le mögöttünk egy vasrács, vagy ilyesmi. Persze, inkább marassuk szét a lábunkat, ha nem fizettünk…
Jól vannak ellenben megcsillantva a karakterek személyiségei, akikkel összefutunk (nem sok van belőlük). Throm, a barbár mogorva külseje arany szívet takar, de a törpe próbamester sem fél kimutatni az érzelmeit, mint ahogy a kapuőr gnóm is legszívesebben menekülne a [i]Halállabirintus[/i] poklából. Akad néhány félrefordítás és hiba, de ezekkel most nem foglalkoznék, csak annyit mondok, hogy nyugodtan nyomjatok egy próbát a könyvvel. Egy falat klasszikus.
A Halállabirintus szuper. A történet szerint öt másik kalandozó társaságában behatolsz egy különleges labirintusba, hogy teljesítsd a ,,Bajnokok Próbáját,'' mely erőt és ügyességet kíván meg a jelöltektől. Soha senki nem élte még túl a próbát, így Szukumvit báró 10.000 Aranytalléros fődíját sem vihette még el senki. Milyen kár.

A háttértörténet remekül passzol a Kaland, Játék, Kockázat műfajába. Miután elég sok kaland jut el előbb-utóbb egy kanyargós útvesztőbe, az egészet ebbe a környezetbe helyezni zseniális húzás volt. Ennek köszönhetően pedig arra is lehetőség nyílik, hogy a legkülönfélébb csapdákat és szörnyeket vonultassa fel a kaland anélkül, hogy megtörné a történet logikáját. És azt elhiheted nekem, hogy rengeteg különös dologgal lehet itt találkozni, melyek egy része ráadásul teljesen értelmetlennek tűnik akkor. Rengeteg zsákutca és tévút is került bele. Én elvárom egy játékkönyvtől, hogy kihívást jelentsen, a Halállabirintus pedig pont ilyen.

A könyv persze nem tökéletes. A legnagyobb problémám vele az, hogy az ellenfelek időnként túlságosan erősek, annak ellenére is, hogy a bevezető szerint a helyes úton haladva bármilyen kezdőértékekkel végig lehet jutni. Ez nem igaz. Hacsak nem vagy hihetetlenül ügyes a kockadobásoknál, legalább egy 9-es ÜGYESSÉGRE és SZERENCSÉRE van szükséged ahhoz, hogy kijuss az útvesztőből.

Szóval dobj ki egy jó karaktert, és vágj azzal neki a kalandnak. Ha rátalálsz egy példányra, mindenképpen érdemes végigolvasnod. Nagy kihívást jelent, és még ha pontosan tudod is, mit kell tenned, akkor is szükséged van némi szerencsére. Nagy kár, hogy az ellenfelek egy része el lett rontva, ellenkező esetben gond nélkül megkaphatta volna a tíz pontot.
Értékelés: 10 / 10
A Kaland, Játék, Kockázat könyveket az alapjaihoz visszavezető [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=12]Tolvajok Városa[/url] által elért hihetetlen sikereket követően Ian Livingstone megírta a sorozat -- és talán a játékkönyvek -- legsikeresebb darabját. A Halállabirintus hatodikként jelent meg a Puffin kiadásában. A műben Ian Livingstone sikeresen ötvözte egy vérbeli KJK könyv minden lényegi részét, mellyel egy olyan élményt jelentő könyvet sikerült összehoznia, amit a játékos nem fog egykönnyen elfelejteni.

A Halállabirintus profin lett megszerkesztve és szövegezve. Az egyetlen helyes úton lehetőségünk van találkozni mind az öt ellenfelünkkel, akár élve, akár holtan. A benne található találkozások pedig a KJK sorozat legjobbjai közé tartoznak. A nindzsa elleni harc, a Vérvaddal történő összecsapás, a Thrommal történő párbaj, a Próbamester Minotaurusza vagy Skorpiója elleni harc csak néhány azokból az eseményekből, melyek azután is a játékossal maradnak, hogy letette a könyvet.

A kaland elég hosszú, és komoly kihívás elé állítja az olvasót. Ahogy azt Livingstone-nál már megszokhattuk, össze kell gyűjteni bizonyos ékköveket a kaland során, melyek segítségével ki lehet majd jutni az útvesztőből és meg lehet szerezni a nyereményt, ami ezért ját. Ha ehhez hozzávesszük Ian McCaig hihetetlen illusztrációit, szinte méltánytalannak érezhetjük, hogy egy játékkönyv ennyire tökéletes lehet.

A Halállabirintus a mai napig egy rendkívül megfogó olvasmány, és a valaha megírt legjobb KJK könyvek között van a helye. Személy szerint úgy gondolom, hogy ez a műfaj alfája és ómegája.
Értékelés: 9.6 / 10
Egy igazi klasszikus. Nem sok olyan kaland van, amire ezt mondtom, de ez megérdemli a címet. Ian Livingstone, a játékkönyv műfajának szinte vitathatatlan királyának (Jackson és Hand elég közel járnak hozzá) könyve, egyben a legjobb alkotása.

Az alapsztoriban nincs semmi kiemelkedő, új szabályokat sem vezetett be, azonban a kaland egyszerűsége és egyben nehézsége nagyon jóvá teszi. A hírhedt Szukumvit báró egy rettegett labirintust épített, hogy ezzel tegye híressé városát, te pedig a 10.000 Aranytalléros fődíj reményében jelentkeztél rá, hogy átjuss rajta. Egy kicsit olyan, mint a Legyen Ön is milliomos egy ősibb -- és halálosabb -- verziója.

Lássuk az értékelést. A könyv maga remekül megírt, Iain McCaig illusztrációi pedig remekül passzolnak a kaland légköréhez. Ezért két hüvelyujjat is érdemel. Szerepelnek benne a szokásos elemek -- a fejtörők, hogy megszabaduljunk egyik-másik versenytársunktól. Egyikükkel még össze is barátkozhatsz, csak hogy nem sokkal később megöld a következő Próbamesterrel való találkozáskor. Egyszerűen zseniális.

Egyetlen problémám van vele, mégpedig a befejezése. Szerintem egy kicsit elégtelen. Tizenöt sor csak egy közepes fejezetpontra elegendő. Ugyanez a hiba jelen van [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárában[/url], [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=2]A Tűzhegy Varázslójában[/url] és [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=16]A Végzet Erdejében[/url] is. Ezt leszámítva szuper a könyv. Mindenképp szerezz be belőle egy példányt, és játszd végig. Most rögtön. És te is tudni fogod, milyen remekmű került a kezeid közé.
Értékelés: 9 / 10
A cím elég jól felkelti az ember figyelmét, és ha ösztöneidet követve leemeled a könyvet a polcról, nem fogsz csalódni. Ian Livingstone 1984-es könyve hatodiknak jelent meg a sorozatban, és -- véleményem szerint legalábbis -- az első olyan, ami megütötte [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=2]A Tűzhegy Varázslójának[/i] szintjét. A kaland Allansia északi részén játszódik. Szukumvit báró, akinek a neve egyet jelent a zűllöttséggel, vezeti Chiang Mai tartomány Fang nevezetű városát.

A település hírnevének öregbítése -- és vagyonának gyarapítása -- érdekében a férfi életre hívta a ,,Bajnokok Próbáját.'' Az esemény helyszíne a település mellett elterülő hegy gyomrába vájt, direkt erre a célra létrehozott labirintus, melyet halálos csapdák, szörnyek és fejtörők
tesznek változatossá. Nem kell sok ész ahhoz, hogy rájöjjünk, miért is nevezik Halállabirintusnak a helyet. A báró terve rendkívüli sikert aratott. Az esemény rengeteg, hírnévre és gazdagságra vágyó kalandozót vonzott oda a környékről, akiket pedig követett a tömeg és pénzük. A labirintus ugyanakkor beváltotta a nevéhez fűzött reményeket, ugyanis senki, aki nekivágott, nem tért még vissza belőle. A helyszín tehát adott, egyszerű, mégis rendkívül vonzó. Úgy döntesz, hogy öt másik bajnokjelölttel együtt te is megkísérled a lehetetlent. Társaid leírása csak még tovább fokozza a kaland izgalmait.

Amint belépsz a labirintusba, a könyv hangszíne megváltozik, a kinti, ünnepélyes, karneváli hangulathoz képest nyomasztóvá válik. Itt kezdődik igazából a kaland, mely beteljesíti a felé támasztott elvárásokat. Minden itt van, ami csak kell: szörnyek, melyekkel végezni kell; csapdák, amiket el kell kerülni; tárgyak, amiket meg kell találni; és talányok, amiket meg kell fejteni. És ehhez jön még pluszba a lehetőség, hogy helyenként akár még jelölttársainkkal is összefussunk.

A kellemetlen a dologban az, hogy csak egyvalaki zsebelheti be a fődíjat! De a legjobb az egészben mégis az, ahogy mindezek összeállnak. A labirintus aránylag könnyen indul, és minél mélyebbre hatolunk a belsejébe, annál nehezebbé válik. A könyv remekül meg lett írva és könnyedén magával ragadja az embert. Minden kanyarnál új veszélyekkel kell szembenézni. Livingstone többi könyvéhez hasonlóan a győzelemhez vezető út nem tűr el sok kitérőt, ráadásul úgy is el lehet jutni az utolsó feladványig, hogy minden, a megfejtéséhez szükséges dolgot összeszedtünk volna. Könnyen lehet, hogy ekkor a hajadat fogod tépni, de éppen ez a szép benne. A kihívás. Még ha meg is vannak szükséges tárgyak, a kijutás nem garantált! A labirintus nyomasztó zártsága a történet során folyamatosan jelen van, az újabb és újabb próbálkozások során más és más útvonalakat lehet bejárni, ami tovább növeli az élményt. Így egyszerre lesz nagyobb a kihívás és marad fenn az érdeklődés és izgalom.

Ha a személyes véleményem érdekel, nem fogod tudni elsőre kijátszani a könyvet (sem másodszorra, de még harmadik nekifutásra sem). Iain McCaig remek illusztrációval együtt ez a könyv elég magasra tette a lécet ahhoz, hogy a további köteteket ehhez lehessen mérni. Mindenképpen ajánlom, hogy próbálkozz meg egy végigjátszással.
Értékelés: 9 / 10
Minden kétséget kizáróan ez a kedvencem a Kaland, Játék, Kockázat sorozatból. Ennek egyik oka, hogy a kaland május [a szelek hónapja -- a szerk.] 1-én játszódik, ami egyben a születésnapom is.

A Halállabirintus tele van halálos találkozásokkal, melyek nagy része könnyen a kalandod végét jelentheti, ha rosszul döntesz. Valószínűleg tucatnyi alkalommal meg fogsz halni. Tanulj a hibáidból és készíts jegyzeteket. A rossz utat választva könnyen lelheted halálodat, vagy hagyhatsz ki fontos tárgyakat. A Vérvad termébe több irányból is be lehet jutni!

A feladatot tovább nehezíti a rengeteg ügyesség, erő és szerencse próba, így még ha rá is akadsz a helyes útvonalra, szerencsés dobásokra lesz szükséged ahhoz, hogy célba érj. Sok csatát kell megvívnod, melyek minden kétséget kizáróan le fogják apasztani életerődet. Használd ki azokat a helyeket, ahol lehetőséged van feltölteni tulajdonságaidat.

Érdekes, hogy az egyetlen helyes út során az összes többi jelölttel összefutsz. Az Elf nőtől megtudod, hogy a kijutáshoz ékkövekre van szükséged, melyek helyes sorrendjére semmiféle tippet nem kapsz, így marad a találgatás. És azt is fontos megjegyezni, hogy nem minden, a labirintusban talált kő fog hasznosnak bizonyulni.
Értékelés: 9 / 10
Szerencsejátékos szempontból a Halállabirintusnak nincs sok értelme. Felteszed az életed, vagy legalábbis a szabadságodat potom 10.000 Aranytallérért és némi dicsőségért. Én ugyan nem tudom, mennyire értékeli egy átlagos allansiai az életét, de szerintem ilyen esetben csak akkor vágna bele, ha igen jók az esélyei és egészen biztos lenne benne, hogy a ,,bank'' nem csal. Nos, a jelek szerint tévedek. A háttértörténet szerint sorban állnak a próbálkozók a próbára, amit eleve teljesíthetetlennek hirdetnek, méghozzá legalább annyira a kihívás, mint a pénz miatt. Pedig könnyedén megeshet, hogy már az első kanyar előtt egy hirtelen halál pont van (miért is nincs?). Mindent egybevetve szerintem ez nem azt jelzi, hogy az allansiai kalandozók nem pont azok az észkombájnok, akikhez egy szorult helyzetben szívesen fordulna az ember.

Most, hogy ezt kiírtam magamból, elmondanám, hogy számomra a Halállabirintus testesíti meg a Kaland, Játék, Kockázat igazi szellemét. Had soroljam itt fel, miért is gondolom ezt:

Rendkívül jó neve van. Fantasztikus. Remek a koncepció (a labirintus). Egy útvesztőben játszódik (nyilvánvalóan). Mindenféle teketóriázás, varázslatválasztás, vásárlás vagy utazás nélkül egyenesen belehajít a történések sűrűjébe. Vannak benne elágazások, hogy az újabb és újabb nekifutások esetében más és más csapdákkal vagy lényekkel találkozhatsz, de vannak benne olyan részek is, amelyeken mindenképp át kell haladnod, és így annyira nem is rövid a történet. Jelen vannak más próbálkozók, akikkel valamilyen módon összeakadsz az út során. Több emlékezetes szörnyeteg is felbukkan benne, például a Tükör Démon, a Verembestia és a zseniális Vérvad. Már itt kitűnik Ian Livingstone szokásos egyenes és prózai stílusa, ami remekül illik ehhez a fajta mászkálós stílushoz. Iain McCaig illusztrációi (ez a második és egyben utolsó könyv, amihez rajzolt -- miért?) nagyon ütősek. Megvan benne a drámai végkifejlet. Elég kihívó ahhoz, hogy újra és újra nekifuss a kalandnak, egészen addig, amíg végül sikerrel nem jársz, és a vége majdnem -- mondom, majdnem -- tisztességes.

Igazából az egyetlen hátránya, ami az eszembe jut, az az utolsó három szörnyeteg ÜGYESSÉG pontja. Nem lett volna baj, ha egy kicsit visszavesznek belőlük. Így még 11-es ÜGYESSÉGGEL is kell egy kis szerencse a győzelemhez. Ennél kevesebbel pedig akár fel is lehet adni a próbálkozást. Lehetett volna valamivel több szót ejteni versenytársaink cselekedeteiről, akik ugyebár előttünk jártak és minden bizonnyal benéztek már a legtöbb -- ha nem az összes -- helyiségbe, ahová mi is. És persze ott van a pajzsos kavarás is, de végül úgy döntöttem, hogy nyilván van egy nálunk, mivel egy másik ponton a szöveg automatikusan feltételezi ezt.

Mindent egybevetve a Halállabirintus egy igazi klasszikus. Ha eddig még nem sikerült volna beszerezned, mindenképp pótold ezt a hiányosságot. Nagy kár, hogy az új borítóra nem a Vérvadat tették, a Csontvázharcos szakasztott olyan, mintha a belső illusztrációt másolták volna le.
Értékelés: 10 / 10
Az első KJK könyv, amit olvastam, és továbbra is meg vagyok győződve róla, hogy egyben a legjobb is (bár az olyan remekművekről sem szabad megfeledkezni, mint [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=14]Az Elátkozott ház[/url], [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=11]A rémület útvesztője[/url] vagy a [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=61]Démonvadász[/url]). A saját művemre is ez volt a legnagyobb hatással.

Már a könyv borítója is magával ragadó, melyen egy igazán borzalmas bestia látható, ami mintha egyben akarna bekapni minnket -- a hírhedt Vérvad! Jó eséllyel pályázhatna a ,,Minden idők legjobb borítója'' címre. A belső illusztrációk is kiválóak: a sikoltó Tükördémon, a félelmetes barbár, Throm, vagy a különös fénynyaláb, melyben mosolygó, kacagó arcok lebegnek.

A könyv alaptörténete üdítően eltér a megszokott KJK-któl, itt ,,csupán'' egy próbát kell kiállni, nem pedig a világot megmenteni. Persze nem egyszerű próbáról van szó, hanem egy halálosról, amit még soha senki nem élt túl. Mi azonban éppen erre készülünk, mert a jutalom hatalmas: 10.000 Aranytallér! És még itt is van egy csavar: nem egymagunk hatolunk be a helyre, hanem több másik jelölttel egyetemben (akikkel a kaland során találkozni is fogunk). De csak egy győztes lehet.

Maga a kaland zseniális, több emlékezetes találkozással (az Óriás Skorpió, a Nindzsa és a Manitkór csak néhány ezek közül) és helyszínnel (a fegyver feladására felszólító tábla, a halálos Próbamesterek próbái vagy a vesszőfutás) fűszerezve. Mindezek mellett az írás minősége is kiemelkedő. Ha hozzávesszük a kínzó csapdákat, agyafúrt fejtörőket és zseniális kincseket, egy mindenek fölött álló kalandot kapunk.

Nyugodt lélekkel jelentem ki, hogy a Halállabirintus a legjobb az összes KJK közül.
hr
Első oldalElőző oldal12345Következő oldalUtolsó oldal
2020. október 31. 12:19 | Válasz erre | #101
Történet: Oldschool sztoriban gondolkodsz,vagy amolyan Tíz kicsi testőr történetben?Nyomozzuk ki útközben,ki gyilkolja a többieket,a végére maradunk hárman,mindenkinél van egy drágakő,ha nem jöttünk rá,melyik társunk a hunyó,akkor fail?

:) Nem jársz messze az igazságtól. A különbség az, hogy azzal is tíz kicsi indián van (lenne), aki RÓLAD hiszi azt, hogy áruló vagy (te meg talán róla). Az alap felosztásban:
6 aktív összeesküvő.
Kettő beavatott "vadász"
Kettő balek (ebből az egyik karakter MI vagyunk).
A játék során a következőkkel kerülsz szembe:
1, a Hatodik testőr gyilkosa
2, Az egyik vadász (2. számú testőr), aki leölte az 1. testőrt és őt győzi le a 3. Nem halt meg, csak rajtad áll, segítesz-e neki avagy sem.
2A, Ha segítesz neki, meghal, de felnyitja a szemedet a dologgal kapcsolatban.
2B, Ha az árulónak segítesz, egy ideig elég jól együttműködhettek, de aztán kibújik a szög a zsákból (megpróbál megölni vagy elbukik a próbamesternél)
3, Beesel egy csapdába, ahonnan nincs kiút. A kalandod itt véget ér... Hacsak nem kerül elő a 9. testőr (a másik balek), aki kihúz a szorult helyzetedből.
3A, Elmondod neki mit tudsz és lesz egy újabb erős szövetségesed
3B, Nem mondod meg neki, de attól még segít neked.
Mindkét esetben tudod, hogy megbízható, hiszen volt olyan hülye, hogy kihúzzon téged a csapdából.
4, A 4. összeesküvő felbukkanása. Ha a társad nem halt eddig meg (öt kör alatt nem győzitek le a szörnyet, akkor őt menthetetlenül megöli, egy rossz döntésed megöli, stb.), akkor most megmenti a seggedet. Ha már meghalt, te is követed. Kalandod itt véget ér. Ha viszont nem, ő sérül meg halálosan. Kiderül, hogy őt is be akarták szervezni az összeesküvésbe, de legalább annyira volt elkötelezett a társai felé, mint Szukumvit felé. Ezért sem hagyott téged cserben. A 4.-kel párbajt vívtok. Ha legyőzöd, májer vagy, viszont előkerül egy szörny is, amely allergiás a csatazajra. Ha a testőrrel vívott harcban az életerőd 2-re csökken, előkerül a szörny és hátulról a fickóra veti magát... Nyammm-nyammm-nyammm. Vagy így, vagy úgy (ha segítesz neki, ha nem), de kiderül tőle, hogy a testőrkapitány áll az összeesküvés hátterében, mert a báró helyére pályázik, legalábbis arra a pénzre, amely a palotájában tart elrejtve. Amúgy is elege volt abból az arrogáns báróból.
5, Rád talál a 10. testőr. Ő a második vadász. Jobban harcol, mint te (Támadóereje: mint a tiéd, csak adj hozzá +1-et) és nem kérdezz semmit, csak rádront. Ekkor kerül elő a 8. is, aki lábon lövi a támadódat. "Ide vezettelek, te ostoba! Lehet, hogy Szukumvit lelkes talpnyalója vagy, de legalább az eszedet használnád oly hatékonyan, mint a kardodat." - mondja ezt a 10.-nek. Azt gondolod, hogy mindenki olyan szűk látókörű, mint te? - És ezzel összecsapnak.
5A, Segítesz a 8.-nak. Lesz egy társad, akiben bízhatsz, őszinte és jó néhány dologban felnyitja a szemedet. Ő összeesküvő, de nem gonosz, de szó nélkül átvágná a báró torkát. Megtaláljátok a térképet és az utasításokat.
5B, Segítesz a 10.-nek. Hihetetlenkedik, mert nem gondolta volna, hogy te ártatlan vagy. Azonban leromlottak a harcértékei, de - utolsóként - ő megkapta a kiutat jelölő térképet.
5C, Mindkettő elesik. Találsz egy térképet. Meg egy utasítást.
6A, Bármerre mentek, sehol sem találjátok a drágaköveket. Átjuttok a vérvadon, a döglött mantikóron és aztán egy gnómot láttok, kezében egy nagy kristálygömbbel.
6B, Ugyanez, egyes szám, első személyben.
7, Igbut, a góm annyit mond: mindent tudok. De a próbának csak 1 győztese lehet.
7A, Ha az 5. győz, nála van két drágakő, nálad/nálatok meg egy. Belehal a kapunyitásba (ha 5 vagy kevesebb életereje maradt) vagy nem és kijut (6 vagy több életerő esetén)
7B, Ha a 8. számú társad győz: belehal a kapunyitásba (ha 5 vagy kevesebb életereje maradt) vagy nem és kijut (6 vagy több életerő esetén)
7C, Ha a 10. számú társad győz: kijut. Beépített ügynök volt és mindent elkövet azért, hogy téged és az ellened felhozott vádak alól felmentsen. Meghaltál ugyan, de családodat, felmenőidet megvédted a báró bosszújától.
7D, Ha ketten győztök: Igbut felnevet és annyit mond, hogy a báró biztosította, hogy csak egy lehet győztes. Nem tudom, hogyan, de így van. De hogy lássátok, hogy van szívem, adok egy lehetőséget. Itt a kapu... Rajtatok áll, ki kezdi. Aki túléli és kinyitja a kaput, az győz. Ekkor jön a nyílcsapda. Vagy te vagy a társad esik bele. Igbut meg csak vigyorog.
7E, Te győzöl. Igbut csak annyit mond: rád vár a kapu, az utolsó próba. De a kristálygömbömön mindent láttam. Tudom, hogy ártatlan vagy. Ezért segítek neked kinyitni az ajtót...

Na, én valami ilyesmire gondoltam volna. Szukumvit szélütést kap, te pedig leverheted az utolsó összeesküvőt (Szukumvit körbebástyázta magát a többi testőrével).

Kérdés: hogy tetszik? Mi nem?

Üdv: Hark
© [törölt felhasználó]
2020. október 31. 12:07 | Válasz erre | #100
© [törölt felhasználó]
2020. október 31. 11:43 | Válasz erre | #99
© [törölt felhasználó]
2020. október 31. 11:41 | Válasz erre | #98
2020. október 31. 11:16 | Válasz erre | #97
Nagyon szépen köszönöm! Próbálom belőni a tényleges színvonalat, de sajna még én sem vagyok túl jó író. Szóval van még hova fejlődnöm... De próbálok okos gondolatokkal színesíteni a történetet. Bezzeg ha ezt Ian Livingstone látná... :)
2020. október 31. 11:10 | Válasz erre | #96

A tegnapi történet másféle felosztásban.

Szukumvit mindig is imádta a gyerekeket. Úgy gondolta, ők a jövő letéteményesei, a remény egy jobb világ építéséhez. Senki sem gondolná, de Fangban akadt valaki, aki foglalkozott az utcagyerekekkel és az árvákkal. Az arra alkalmasokból építette fel szinte a teljes udvartartását. Szolgálókat, inasokat, mestereket, tanácsadókat és az elit testőreit is. Ez utóbbiakkal eléggé keményen bánt, már gyerekkoruktól fogva is. Akik lemorzsolódtak, azok más beosztásba kerültek, de akik maradtak, kemény férfivé értek. Szukumvit nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire büszke rájuk és hogy minden egyes testőr száz másik harcossal ér fel. Ahogy teltek-múltak az évek, egyre jobban tiszteltek és féltek benneteket az emberek és bár nem voltatok sokan, a Fangbéli események egyre elharapódzottak. Hiába rettegték kardotokat a helyiek, a bűnözési hullámot és a szegénységet nem tudtátok sem ti, sem a báró megfékezni, az emberek ész nélküli lemészárlása pedig egyet jelentett volna a gazdasági csőddel. Szukumvit sokat morfondírozott azon, hogy tehetné híressé és gazdaggá a faluját, hogy végre elejét vegye a sok problémának. Végül egy útvesztő játék volt az (melyben egy golyót kellett nem kevés kézügyesség segítségével megannyi tekervényes járatból a célig eljuttatni) amely megadta neki a végső ötletet. Azonnal hozzálátott, hogy kidolgozza a saját labirintusát. Mivel imádta a játékokat és a kockázatot, azt az ötletet alapból elvetette, hogy a labirintusnak ne legyen kijárata, de amellett is pálcát tört, hogy ha valaki mégis képes rá, az tényleg ne lehessen akárki. Sok pénzébe és időbe került, hogy a járatok a terveknek megfelelően elkészüljenek, illetve hogy a szörnyeknek megfelelő élőhelyet alakítsanak ki a labirintusban. Az állatok, humanoidok és szörnyek leszállítása teljes titoktartás mellett, a testőrség erős ellenőrzésével zajlott. Így is történtek halálesetek és néha a testőrség egy tagja vetett véget egy bestia tombolásának, mikor az elszabadult. Szukumvit persze ilyenkor dühöngött, pedig a hidegvérét ritkán veszítette el, de ekkor még senki sem gondolta volna, hogy pont ez adja az ötletet arra, hogy a legjobbak legjobbjait állítsa kihívás elé. Mikor kiderült, hogy a két verembestia közül egyet, a nagyobbikat az egyik testőr egy remek kardvágással lenyomorította (átvágta az achilles-ínát), a báró lehordta a sárga földig... de meg is dicsérte a leleményességéért, a bátorságáért és azért, hogy sok életet mentett meg. Ezért a húzásért elő is léptette a testőrség kapitányának helyettesévé. Mikor a labirintus elkészült, a rabszolgák, akik a titkos termeken dolgoztak, bezárattak a föld alá. Egyrészt nagy segítséget nyújtottak a próbamestereknek, hogy karbantartsák a járatokat, másrészt eleségként a szörnyeknek, ha már nem volt mivel etetni őket. Szukumvit nem sajnálta őket: gyilkosok voltak, erőszaktevők, akik a saját anyjuk nyakát is elvágták volna két rézgarasért, így első dolga volt az ilyenek eltávolítása nemcsak Fangból, de a környező vidékekről is. Nem volt kár értük.
Minden a helyére került, már csak egy dologra volt szükség: a tesztre. Persze nem sokan jelentkeztek volna a kétes hírű barlangrendszer meglátogatására. Szóbeszédek kezdtek el terjengeni a faluban, melyek félelemmel töltötték el az embereket, akik lassan már az utcára is alig mertek kilépni. Ehhez az is hozzájárult, hogy éjjelente hiába volt kijárási tilalom, a szörnyek üvöltései olykor messzire elhallatszottak és valljuk be, nem sok olyan ember akadt, ki bátran szembe mert volna nézni akár egy troll-lal is. Belevaló emberek kellettek, akik még egy medvére is rátámadnak, ha kell, puszta kézzel is. Ilyeneket nem sokat találhatott, pláne nem olcsón, így kerültek képbe a saját testőrei. Nem szívesen vált meg tőlük, de ha már ennyi pénzt és időt belefektetett a tervébe, most már nem volt visszaút. Gondolkodott azon is, hogy gyilkosokat, erőszaktevőket, vagy rabszolgákat bízzon meg a feladattal, de hamar elvetette a gondolatot azok mentális, fizikai vagy képzettségbeli alkalmatlanságuk miatt. Alapos mérlegelés után kiválasztotta a legalkalmasabbakat a feladatra. Elsőként azokra esett a választása, akik így vagy úgy, de megtudtak valami érdekeset a labirintusról, legyen az egy titkos út, rejtvény, szörny vagy bármi más. Ezt követően felszerelte őket minden földi jóval, amire csak szükségük lehet odalent. Aztán – egy újabb gondolattól vezérelve – mindegyiküknek külön-külön adott egy kérdésre/kérésre lehetőséget, akár a labirintussal kapcsolatban is. Voltak okos, és ravasz kérdések, de Szukumvit tartotta magát az ígéretéhez, annak rendje és módja szerint röviden, de őszintén válaszolt. A kérdezz-felelek végén maga is elbizonytalandott. Az információ nem volt sok, amit adott, de éppen elég ahhoz, hogy egy értelmes elme ősszerakja a szilánkokat és akkor biztos, hogy a labirintus titka lelepleződik. Azonban ennyivel tartozott a testőreinek, akik ennyire lojálisak voltak hozzá annyi éven át. Úgy gondolta, ha ők ezek után nem, akkor senki sem fog átjutni a labirintuson.

Eljött a nagy nap. Te magad is egy vagy a kijelöltek közül, kik életüket a báró megvédésének szentelték. Mint a tíz kiválasztott, a tíz példakép most ott álltok körben Szukumvit körül, aki kíváncsian fürkész benneteket. Úgy néztek ki mindnyájan, mint valami páncélozott bástya vagy fiatorony, tele fegyverrel. Az biztos, hogy ha valakik egy egész század katonát vagy orkot küldenének uratok ellen, most esélye sem lenne veletek szemben. Csendben és fegyelmezetten álltok, s csak uratok parancsára vártok, de Szukumvit, tőle eltérően csak nagysokára töri meg a csendet.
- Hiszitek vagy sem, fiaim, de életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg. Legalább annyira kívánom bukásotokat, mint azt, hogy sikerrel teljesítsétek a feladatot. Ez az útvesztő mérnöki zsenialitásom csúcsa, tele megannyi veszéllyel és szörnnyel. Legyetek résen, figyeljetek minden jelre, felhívásra vagy gyanús dolgora. Néhány dolog segíteni fog utatok során, mások nem. Hallgassatok az ösztöneitekre, és ne a vágyaitokra. Ha okosan mérlegeltek, biztosan győzni fogtok, de valamelyikőtök biztosan! A harci tudásotok és felszereltségetek miatt nem aggódom, ebben inkább a szörnyeimet féltem, semmint benneteket. A többi viszont csak rajtatok áll... - mondja csendben.
Kő-papír-ollóval döntitek el, ki indul elsőnek. Ez jó ideig eltart, mire Szukumvit nyersen megjegyzi: - Ha beindul az üzlet, erre is ki kell találnom valamit!
Te a hetedik vagy a tíz közül. Minden alkalommal, mikor egy-egy társad elindul a bejárat felé, a csapat többi, kint maradt része tiszteleg az indulónak. Tisztelet a bátorságnak és a dicső halálnak.
Ahogy egyre több és több testőr tűnik el a labirintus bejáratánál, Szukumvit arca egyre komorabbá válik. Talán most esik le neki, mit is tett, de sosem volt az a fajta, aki visszalép a döntéseitől vagy a felelősségtől és a kockázatvállalástól.
Mikor te indulsz meg a boltív felé, már csak három társad tiszteleg neked. Szukumvit rád néz, és komoran rád mosolyog, de ökölbe szorított kézzel jelzi, hogy szurkolni fog neked. Itt az idő, hogy ne okozz neki csalódást.

Na, látom nyúlik ez, mint a rétestészta, de gondoltam én is megosztok egy (pár) történetet. Ez a szárnyaló fantázia világa! :)

Ebben nincs benne összeesküvés, cserébe egy alternatív vonalat képvisel. Kérdés az, hogy tetszik?

SzG-nek külön köszönet a feltöltésért, illetve a megosztásért. Esküszöm, ránézek mihamarabb a dologra.

Üdv: Hark
© Uhu
2020. október 31. 10:19 | Válasz erre | #95
A te történeted is tetszik, különösen az, h mi jöhet ki végül belőle. A stílust érdemes lehet még finomítani, talán jelen időben írva is élőbb lesz a háttértörténet, h ott, most történik veled, velünk.
© Uhu
2020. október 31. 10:14 | Válasz erre | #94
Szerintem kiváló stílusban írtad meg a háttértörténetet, élvezet volt olvasni!
Egyedül a báró szadizmusának ilyen mélységben való taglalása nem adott jó érzést. Értem én, h ez jobban megerősíti a protagonista lázadási motivációját, mégis annyira borzalmas, h ez túlságosan rányomja a bélyegét a hangulatra. Végső soron szórakozni szeretnék egy ilyen könyvet olvasva és nem mások szenvedését, halálra kínzását megélni.
Szerintem bőven elég odáig vinni, h eltűnnek az örömlányok, utcagyerekek, nem kell ezt tovább kifejteni. Emellett viszont még bele lehet vinni valami olyan, más súlyos igazságtalanságot, amely az utolsó csepp a pohárban, amely megadja a lökést a főhősnek a lépés megtételére.

Amúgy érdekes kérdés, vajon Szukumvit betartaná-e a szavát? Kétlem. Miért tenné? Mi előnye lenne belőle? Ezzel szemben milyen hátránya, veszélye lenne? De pl. ez is remek történet továbbvezetés lehetne a könyvben, h a sikeres kijutás után még nincs happy end. De esetleg a biztos haláltól egy régi ismerőse, barátja menti meg a főhőst, aki szintén Szukumvit szolgája. Végül is ennyi idő után, amenyit a bárót szolgáltuk, bőven tehettünk szert ismeretségekre, akár olyanokra is, ahol az illető "jön nekünk eggyel".
© [törölt felhasználó]
2020. október 31. 08:41 | Válasz erre | #93
2020. október 30. 21:57 | Válasz erre | #92
Érdekes egy történet...

Mondjuk szerintem kicsit kemény. Oké, hogy sajnos megtörténhet/megtörténik (golyót az ilyen személybe), de én nem gondoltam ennyire meredeknek Szukumvitot. Azt mondjuk simán el tudom képzelni, hogy prostituáltakat, a politikai ellenfelei rokonait kínozza meg így, vagy éli ki rajtuk a perverzióit (elvégre valahogy fel kellett jutnia a csúcsra).

A testőrökről meg:

Sosem tudtad, miért téged választottak ki kilenc társaddal együtt a feladatra, hogy átmenj a báró labirintusán, de Szukumvit mosolyogva nyugtatott meg benneteket, hogy az egész nem több, mint egy teszt.
"Olyan képességekkel rendelkeztek, mint senki más, a fegyvertáramból pedig azokat a fegyvereket vihetitek magatokkal, melyeket csak akarjátok. Élelem és gyógyital egyaránt a rendelkezésetekre áll, akárcsak a testőri páncélotok, ezeknél jobbat még a Feketehomok-kikötőben sem találnátok. Nem. Számotokra ez nem lesz több egyszerű rutinnál. Bár nem tudtok róla, de az egyik rabszolgámnak sikerült átjutnia rajta. Azt hogy hogyan csinálta, nem mondhatom meg, de legyetek nyugodtak: ha ő képes volt rá, akkor nektek sem jelent kihívást. Ha sikerrel jártok, ha nem, gondom lesz arra, hogy a ha bármi történne veletek, amit elképzelhetetlennek tartok, gondoskodni fogok a családotokról, amíg csak élek! És erre a szavamat adom! Tudjátok jól, hogy ez több, mint garancia, mint ahogy az is, hogy aki elsőnek átjut a labirintuson, az ezer aranytallér boldog tulajdonosa lesz." - és ezzel egy aranyveretes ládát nyitott fel, melyben ott lapult egy rakás aranytallér, mennyit még sosem láttál. Aláírtatok egy szerződést is, melyben ti is, és a báró is kötelezte magát a pontokba foglalt követelmények betartására. Szép napra virradt a reggel, aranyszínbe vonta a Fangot. A bejárat előtt ott állt a testőrség többi tagja, kettős sorfalban. A sor végén állt Szukumvit báró és a testőrség parancsnoka, aki személyesen gratulált a szerencséteknek, amiért Szukumvit méltónak talált benneteket arra, hogy nekivágjatok a föld alatti utaknak. emlékszel, hogy sóhajtozott, amiért nem lehet övé az ezer arany, de hát ő már öreg és a báró nem találta alkalmasnak a feladat végrehajtására.
- Csakis a tudásomnak köszönhetem, hogy nem váltott még le a posztomról és tett írnoknak, mint az előző kapitányt! - nevetett fel a viccén.
Mikor a barlang elé léptetek, mindegyikőtök húzott egy bambuszrudat a testőrkapitány kezéből. Te szerencsés voltál, a te botodon a 7. szerepelt.
A hatodik társad után fél órával léptél be a boltozaton, amely még dísztelen volt, de mégis bajsejtelemmel töltött el téged. Nem tudtad, de életed legmegrázóbb élménye közé tartozott, hogy vállaltad a kockázatot. Ebben csak egy dolog erősített meg csak jobban, mikor az egyenesen vezető folyosón megtaláltad az egyik testőrtársad vérbe fagyott holttestét azt, aki előtted lépett be a labirintusba. Meglepetésből támadtak rá, de a vágások precizitása után biztos voltál benne, hogy valamelyik társad végzett vele, nem kizárt, hogy az előtte induló végzett vele. Nem elég, hogy ismeretlen veszélyekkel kell szembenézned, de most már biztos, hogy legalább egyikőtök a véretekre szomjazik. Úgy döntöttél, hogy bosszút állsz testőrtársadért és azt is, hogy nem fogsz egyiküknek sem hátat fordítani, kerüljön bármibe is a dolog.

Sajna most nem tudtam befejezni, de holnap folyt. köv.

A többieknek pedig köszi a linkeket meg az ötleteket. Annál is inkább, mert szerintem mindenféleképpen kezdeni kéne a dologgal valamit. :)

Adios.
Hark

© [törölt felhasználó]
2020. október 30. 19:53 | Válasz erre | #91
© [törölt felhasználó]
2020. október 30. 18:04 | Válasz erre | #90
© SzG
2020. október 30. 10:15 | Válasz erre | #89
Persze már nem bírom megállni, hogy ne linkeljem be egyúttal a saját régi fantasy projektemet is. :) Illetve annak a demo-változatát. Íme:
https://www.sendspace.com/file/yv1y1v
Ez egy önállóan is lejátszható küldetés, amiben főleg keresgélni, nyomozgatni, illetve rejtvényt fejteni kell.
Szintén csak ki kell tömöríteni a fájlokat, majd rányomni a PestilenceDemo.bat-ra, és indul is.
Illetve előtte még érdemes lehet megnyitni a PestilenceDemo.DOC-ot is, ebben van ugyanis a bevezető, meg egy kis segítség a játék irányításához. Egy komplett végigjátszást is tartalmaz egyébként a doc, bár ezt szerintem először érdemes hanyagolni, mert elvileg végigjátszható nélküle is a küldetés (bár néhol valószínűleg el lehet akadni).
A teljes játék kb. tízszer-tizenötször ilyen hosszú egyébként, és tényleg majdnem be is lett fejezve, csak aztán sajnos elvesztettem az érdeklődésemet a videójátékok iránt. :( Pedig tényleg rengeteg munkát öltem, öltünk bele a programozó/scriptelő kollégával.

Mindenesetre ez a felturbózott Hexen-játékmotor szerintem nagyjából elég lehet pl. egy Halállabirintus-feldolgozáshoz is. Már ha valaki házilag akar barkácsolni ilyesmit. :) Mondjuk én egy saját projektnek több értelmét látom.
© SzG
2020. október 30. 09:40 | Válasz erre | #88
Ha már számítógépes feldolgozások: bátyám játékkészítéssel foglalkozik, és mivel a a kedvenc könyve mindig is a Halállabirintus volt, így már a '90-es évek elején is megpróbálta átdolgozni számítógépre... viszont ekkor még csak a Doom2 motorjában tudott szerkesztgetni, így jobb híján abban csinálta meg. :D A végeredmény ebből fakadóan elég "primitív" lett, elvégre a Doom2 nem fantasy kalandjáték... de azért talán érdemes lehet belenézni, főleg ha esetleg szeretitek vagy szerettétek anno a '90-es évek elejének FPS-játékait.
Kitettem ide a cuccot, csak ki kell tömöríteni, majd rányomni a dungeon.bat-ra, és már indul is:
https://www.sendspace.com/file/iv8yrl
Kb. a dungeon első harmada vagy fele játszható. A többi nem, mert közben a bátyám a Doom-játékmotorról áttért komolyabb motorokra. :) Egy időben szó volt róla, hogy befejezem, mert én is elkezdtem ilyesmikkel foglalkozni, de aztán inkább saját projektekbe vágtam. :) Amiket persze én sem igazán fejeztem be... Igaz, az egyik, a "Pestilence" című, amiről pár éve talán itt is írtam, és ami már egy retro fantasy kalandjátékféleség egy felturbózott Hexen-motorral, majdnem elkészült. :)

Egyébként egy felturbózott régi FPS motorjával is meg lehetne csinálni a Halállabirintust, olyan nagy technikai tudás sem kell hozzá, és legalább tényleg jó oldschool lenne a végeredmény. :) Persze nem a Doom-ra gondolok, hanem mondjuk a Hexenre, amiben én is dolgoztam. Vagy a Blood, esetleg a Thief motorja lehetne még jó (talán). Az újabbakat nem ismerem annyira, de biztos azok között is vannak olyanok, amik elég jól használhatók és talán a Halállabirintus stílusához is illenek.
A Grimrock szerintem azért nem jó, mert az eleve csapatalapú játék ugye. Meg szerintem az már annyira nem oldschol, bár ez mondjuk szubjektív, kinek mi az oldschool. :)
2020. október 30. 09:16 | Válasz erre | #87
Ahoi!

Nos, lehet, hogy én sem fogalmazok tökéletesen, sőt, gyakran csak lendületből írok, ám ha az embernek vannak elképzelései, azt szeretné megosztani másokkal. Ha már nincs lehetőségünk a Halállabirintust ITT játszani, legalább próbáljunk ötletelni rajta, vagy csinálni egy hasonlót, akár PC-re is. Nem mellesleg - biztos tudjátok - már 2016-ban megjelent a Tűzsipkás-Hegy Varázslója (The warlock of Firetop Mountain)számítógépes változata (elérése itt: https://www.youtube.com/watch?v=ouyRVUeBAPQ ). Ezek alapján - én őrült - gondoltam rá, hogy simán lehetne csinálni ebből is egy játékot, de én inkább a Legend of the Grimrock stílusában. A vicc az, hogy nem kell alá olyan motor meg grafikai megvalósítás, mert ha belegondolok, régebbi játékok motorjai és grafikai megjelenítései BŐVEN megfeleltek volna a célnak. Ha fapados is, de van hangulata, simán jöhet. Jó példa a Skyrim (Elder Scrolls), ahol egyik-másik dungeon/labirintus egészen hangulatos atmoszférát kölcsönöz a játéknak, de ha gonosz akarok lenni, még az ősrégi Daggerfall (szintén E Scrolls) is jó alapja lett volna egy ilyen házi/publikus játéknak.

Az ötletekről, melyeket felvetettem és amelyekre kontráztál: mindig, minden csak nézőpont kérdése! Meg is lehet fúrni a dolgokat (mint mondtam, az én ötleteim sem támadhatatlanok), vagy csiszolni, hogy jobbak legyenek. Ha valami defektes, az elvetjük, ami meg nem, az maradhat.

Roppantul kíváncsi lennék arra, hogy a tíz testőr hol és hogyan bukott el. Arra is, hogy a halállabirintus mindvégig érintetlen maradt, vagy olykor Szukumvit engedélyével vagy anélkül áttervezték-e, vagy a különféle drágakövek, tárgyak nem vándoroltak-e a labirintusban (interaktivitás jegyében sosem ott helyezték el, mint az előző évben). Aztán az is eszembe jutott, hogy hány olyan bajnok volt, aki eljutott a kapuig, és csak egy vagy két drágaköve hiányzott neki a győzelemhez? És a másik fele a dolognak: mennyi idő volt a labirintus teljesítésére? Ergo: ha leverted a vérvadat (igen, mágikus fegyverrel és varázslattal, de még erős méreggel is szerintem ki lehet csinálni) meg a mantikórt, miért nem tudsz visszamenni, hogy tovább kutass? PC-n nyilván megoldható, könyvben már bajosan, de a Skorpiók Mocsara elég ügyesen kezelte a dolgot.
Aztán az is érdekelt volna, hogy hol véreztek el a testőrök? Harcban? Nem hiszem. A karakterednek induláskor alig van felszerelése, ellenben a lovaggal vagy a nindzsával, hát még egy állig felfegyverzett testőrrel szemben, és elég nagy kárt tudsz okozni a labirintusban. Vajon a labirintus mekkora részét pucolhatták ki, hiszen képzettség és felszerelés párban járt. Vajon szembe kerültek egymással valamelyik próbán? Netán többen is eljutottak a kapuig, és csak ott buktak el? A bestiák könyve (vérvad) mindig is porhanyós volt? Egyáltalán ők elolvashatták azt?
Aztán az is érdekelt volna, hogy a sok elpusztított lényt hogyan pótolták? A leölt próbamesterekről nem is beszélve (ld. Törpe)?
Az is érdekes, hogy több riválisoddal is találkozol a labirintusban, de egy karcolás sincs rajtuk (Throm és a nindzsa). A nindzsának sincs elszakadva a ruhája, bár neki mentségére szóljon, hogy a lopakodás mestere, szóval könnyedén elkerülte az ellenfeleket. Sőt, ha téged legyőz (és nálad van a smaragd meg a zafír), valószínűleg ő lett volna a torna győztese, hacsak a vérvad fel nem zabálja. Ezt nem tartom valószínűnek, mert hamar rájön, hogy a vastag bőrt átvágni nem tudja, így - a gyilkolás kreativitásából vagy a felkészítéséből kiindulva - előbb-utóbb beledob egy hajítócsillagot a lény szemébe.
És még annyi, de annyi kérdése lenne az embernek, ezzel kapcsolatban, hogy csuda. Volt valaki, aki ki tudta nyírni a vérvadat (a szemén keresztül el lehet jutni az agyáig és elég egy jó dárda, íj vagy szemszeríj)? Eddig senki sem tudta levágni a nyelvét vagy kiszúrni a szemét?
Másrészt érdekes az is, hogy TE, mint bátor (botor) kalandozó, mi a fenét keresel egy ilyen kihíváson ilyen gyér felszereléssel, amid van? Most komolyan: ha valaki egy ilyen labirintusnak vág neki, az minimum úgy KELL felkészüljön, mint egy nindzsa vagy egy lovag. A két barbár a csatabárdjukkal nagyon menő, de nem túl sok észre vall. A zöld szemű lány bármi lehet. A kedves mosoly mögött talán egy profi tolvaj húzódik meg, aki nemcsak dobótőröket használ, hanem mérgeket is (nagyobb velük a túlélése és ha egy nő vállalkozik egy ilyen megmérettetésre, biztos, hogy jól felkészül, pláne egy képzett betörő/zsebmetsző).
Mi a te erősséged? Mert az eszed biztos nem az (egy kard + bőrvért + ital + étel meg egy fáklya vagy lámpás). Aki egy olyan megmérettetésre megy, ahol legalább száz, jól felszerelt, kiváló harcos, tolvaj, orgyilkos, varázsló, stb. elbukott, te meg odaállítasz ilyen gyér holmival? Persze, ez játék, de... már az alapvető túlélési ösztönöd is ordított volna, hogy szerelkezz fel rendesen! Simán el tudom képzelni, hogy bevállalsz előtte egy kalandot csak azért, hogy kellő felszereléssel nekiess a Labirintusnak. Azt már nem is merem felhozni, hogy "kickstarter"-módon szponzorokat gyűjts, akik felszerelnek minden jóval. Ha már Lord Carnuss-nak volt energiája arra, hogy embereket "toborozzon" e célra, talán más is megtette konszolidáltabb formában... Nyilván a játék ne legyen túlzsúfolva tárgyakkal, meg fogyjanak el, menjenek tönkre, stb. Persze, van egy varázsitalod. Oké. De ez mind? Értem, egy játék és szórakozás, de azért vannak bukfencei. Még jobb a Bajnokok Próbája. Na az aztán az ultra kreténség netovábbja. 72 elfogott szerencsétlen esik egymásnak, melyből csupán EGY marad (nem is értem, hogy Lord Carnuss miért a saját esélyeit rontja le, hogy csak EGY (!) harcosát indítja útnak, azt is kőkemény EGY szál karddal... Hát gratulálok! Arról nem is beszélve, hogy oké, a legjobb harcos száll a pokolba alá, de ha már ennyire fontos neki a győzelmed, legalább ALAPOSAN felkészíthetne az előtted álló kihívásokra. Minden infót, amit tud, megosztana veled, hogy mire számíts, többek között azokat is, melyekkel az ELŐZŐ győztes került szembe! Igen, egy jó Halállabirintus ismeret nem jönne rosszul, mert ha túl sokat nem is fog segíteni, de egy-két dologban jó lehet (pl. ismét tárgyakat, drágaköveket kell gyűjtened, stb.).

Sajna ezt még folytathatnám, de most egyelőre kifutok az időből, de nemsokára folytatom a gondolatmenetemet, ha érdekel.

Maradok tisztelettel: Hark
© [törölt felhasználó]
2020. október 29. 16:19 | Válasz erre | #86
2020. október 28. 19:58 | Válasz erre | #85
Őszinte leszek veled: az ilyen "akkor sem működik az ötleted, ha fene fenét eszik is" hozzáállás kissé elkedvtelenít. Fura, de ez a úgysem működik, mert nem Ian vagy Steve írta... Nem is tudom, van értelme folytatni ezt az eszmecserét? Titán egy fantáziavilág, és nem csak akkor működik, ha a nagyok írják.
Szukumvit bárót szerette a nép. Értem. Ezek szerint nincs egy ellensége sem, pláne olyan, ki a helyére pályázik (az öccsén kívül). Vagy csak féltékenyek rá. Nincs. A tökéletes ember archetípusa.
Az persze nem ment át, hogy a halállabirintus ELŐTT meglehetősen elszaporodott a bűnözés Fangban, s ennek mérséklésére (?) építette meg a labirintusát (ha jól emlékszem a Titánban ez olvasható). Biztosan nem volt ellenlábasa még a bűnözők között sem, hiszen annyira szerették őt. Biztos így van. De azért kérdezem én, hogy a mi fantáziánk inkább NE szárnyaljon, és maradjunk maradiak, hiszen az illik hozzánk? Nem mondom, hogy az én ötleteim nem támadhatatlanok, de ez a sok NEM, meg ez nem így vagy nem úgy van, meg ez rossz, meg ilyen, meg olyan... Komolyan mondom, hogy csak harsog a hozzászólásaidból a negatív hozzáállás... Ennyire gáz, hogy az ember új ötlettel áll elő, meg hogy szeretne több kalandot és átfedő történetet olvasni, kipróbálni, stb?

Nem kell a kasztokra sem ennyi fejezet-pontot fordítani, minek? Ha minden kasztra csak 20-30 fejezetet fordítunk, az szerintem bőven elég. Legfeljebb kibővül a könyv 500 fejezetre, és nem a mágikus 400 lesz, nagy ügy.

Mellesleg én megpróbáltam lehetőséget keresni egy ilyen "bővítményhez", egy pre-squel létrehozásához, még ha csak elméleti síkon is. Nyilván pusztítsunk el írmagjában minden ötletet, hiszen minek az új ötlet, vagy az új kezdeményezés? Minden jó a régiben azt' kész.

Hát ennyi. Sajnálom a negatív hangvételt, de be kell látnom, felesleges volt itt megosztanom az elgondolásaimat. Már bánom, hogy megtettem. Sorry.

Maradok tisztelettel: Hark
© [törölt felhasználó]
2020. október 24. 15:43 | Válasz erre | #84
2020. október 23. 15:26 | Válasz erre | #83
Elvileg lehetett (lehetne) egy különös kívánság... Az, hogy hogyan oldja meg Szukumvit, legyen az ő baja. Még mindig jobb, mint ha arra kérnénk, hogy tegye el Lord Azzurt láb alól.

Ha a bölcs idős ember, aki szívat minket a kérdéseivel, talán ő maga is vissza tudja változtatni őket. Ha már képes volt elvarázsolni őket...

Mindenképpen érdemes lenne megfontolni a dolgot. Mi van akkor, ha nem permanens a varázslata? Vagy egy varázslat-töréssel vissza lehet fordítani a dolgot.

Az, hogy lett volna mellékhatás... Nos, szerintem még akkor is jobban jártak volna. Persze ha ötven-száz év múlva Szukumvit halála után egy szorgos, ifjú/idős mágus lehetőséget lát az egyik szobor újraélesztésében, hogy cserébe csináljon neki ezt meg azt...

"Ötven éve már, hogy indultál a Bajnokok Próbáján. Kilencedikként vágtál neki a járatoknak a törzsi harcos, és a kopasz szerzetes mögött, kinek homlokán egy fehér homokóra volt látható. A labirintus egyszerű volt, sőt, még a smaragdot is megszerezted, amely - mint később megtudtad - létfontosságú volt a győzelemhez vezető úton. Ám amint beléptél a szobrok csarnokába, egy idős, bozontos szakállú öregemberrel kerültél szembe, aki csupán egy kérdést tett fel neked. Egészen addig nem esett le, hogy mit akar, míg meg nem láttad a törzsi harcos kővé dermesztett alakját. Nem voltál biztos benne, hogy a kérdés nem e átverés, ezért egy gyors mozdulattal az öreg felé suhintottál. Ám a kardod egy láthatatlan erőfalba ütközött, s eltörött. Az öreg nem volt rest, s kimondta rád azokat az átkozott szavakat... Ötven év telt el, s egy életedet egy ifjú, de nagy tudásvággyal rendelkező fiatalembernek köszönheted. Ez a fiatalember szerzett meg magának egy különleges aukción, ahol a halállabirintusból származó ereklyéket árusították ki. Volt ott minden: faragott démonszobor, egy mantikór kitömött szobra, egy hatalmas kőgolyó, mely jelentkezők tucatjait lapította ki, egy óriás sziklaféreg csáprágói, valamint a legendás vérvad, amely a bátor próbálkozók legtöbbjét felfalta (legalábbis miután megdöglött, több, mint száz koponyát vágtak ki a gyomrából) és még sorolhatnánk. A harcosok legtöbbjét már megvették, s akik megmaradtak, azok közül választott ki téged. Most majd elválik, méltó voltál-e a figyelmére..."

Denkónak cím: A tíz testőr legendája/kihívása. Amúgy lehet, hogy ezek a testőrök azok, akik részt vettek az összeesküvésben, amely Szukumvit iránt irányult. Mint tudjuk, a római császárok sem voltak sérthetetlenek... Így aztán érthető, miért nem kerültek elő. Elég csak belegondolni, hogy valamilyen úton-módon eljutott a labirintusba az üzenet: egy sem juthat ki élve. Szóval CSAK a próbamestereken múlik, hogy tényleg tovább engednek-e, vagy sem...

Amúgy érdekesség, hogy nekifeküdtem a Legend of Grimrocknak és... hát eléggé Tűzhegy Varázslója/Halállabirintus hangulata van. Némileg más ugyan, de nem egy ponton ez jutott róla eszembe. És ha a finn csapat képes volt kihozni a második részét is, akkor talán egy Halállabirintus sem lenne nekik kihívás...

Mit gondoltok?

Üdv: Hark

Ui.: apropó: miért nincsenek kasztok a későbbi játékokban sem? Jó, van kivétel, pl. Zagor legendája, de nekem nagyon hiányzott az, hogy hat vagy többféle karakterrel vágjak neki a labirintusnak, melyek nemcsak a statisztikákban, hanem képességekben, felszerelésben is különböznek egymástól.
2020. október 20. 21:06 | Válasz erre | #82
Dicing with Dragons ugye a Dungeon & Dragons-ból jött.
Az első kiadásnál nem ismerem a dolgot, de a másodiknál elég költséges és nehéz volt visszahozni a kővéváltoztatott karikat. Nem hiszem, hogy Sukumvit bukott harcosokra ennyit pazarolt volna... Ráadásul a visszahozott karinál nagy eséllyel lett volna valami baj, állóképesség csökkenés a minimum.

Ha karivisszahozás, akkor már inkább az, ami a Bajnokok Próbájában volt.
© [törölt felhasználó]
2020. október 19. 17:21 | Válasz erre | #81
2020. október 18. 19:42 | Válasz erre | #80
Jól érvelsz, de nem biztos, hogy a kővé változtatott személyek folyamatosan ébren vannak, de persze erről erről Ian Livingstone-t kellene megkérdezni.

A tíz testőr tragédiája lehet, hogy lelombozó, de ha a kezedbe kapsz egy jó kjk könyvet, akkor végigtolod (gondolom), akkor is, ha a Bukottak Viadala is a címe. De legyen a Halállabirintus Legendája a A tíz testőr tragédiája helyett.

PC-re gondoltam elsősorban, a könyv szót ez esetben rosszul használtam. de egyik is, másik is vagy akár mindkettő is működhet.

Pénz: teljesen logikus, azonban ne feledd el, a 8 arany mellé kiadások is járnak. szóval az nem négy-öt év lesz, hanem 8-10. És közben meg is kell tudnod védeni a vagyonodat, ami még Titánon sem túl könnyű.

Ha az első játék úgy ér véget, hogy majd talán eljön a nap, s talán a szabadságod is... Nos, nem egy filmen rajta van a To be continued... Nyilván más formában, de attól még működhet. Tény, hogy nem szokványos kjk könyv lenne...

varázslók a labirintusban. Ha nem sikerül, Szukumvit kivégezteti őket... tartok tőle, hogy túl nagy hatalmúak ahhoz, hogy csak úgy lenyomják őket. Viszont próbamesterek simán lehetnek egy-két varázsképességgel a birtokukban.

Amúgy az ötlet szerintem nem rossz, bár elég rossz fényt vet rá a számítógépes Deathtrap Dungeon, ettől eltekintve neki lehetne feküdni. Kérdés az, ki segítene benne? Vagy ki az, aki felkarolná a dolgot?

Üdv: Hark



© [törölt felhasználó]
2020. október 16. 17:25 | Válasz erre | #79
© [törölt felhasználó]
2020. október 16. 16:59 | Válasz erre | #78
2020. október 16. 08:38 | Válasz erre | #77
Első sorban nem az a lényeg, hogy boldog-boldogtalan bemegy. Hanem az, hogy megbizonyosodhatnak arról a résztvevők és a szurkolók is, hogy nem átverés az egész (ergo: hiába van kijárati kapu, ha csak álca, és az egész nem más, mint saját magába forduló útvesztő, melynek csak egy kijárata van: az ahol beléptél, de ott - az utolsó jelentkező után - lezárul).

Persze értelek, mit akarsz mondani: ha a labirintus titka lelepleződött, akkor elvész az egésznek az imázsa. Igen ám, de a pénz akkor is nagy kihívás, főleg, ha az utána következő szezonokban (években) érkező szerencsevadászok mind elhullnak. Pl. öt éve nem talál legyőzőre a labirintus. Na így már mégiscsak más a leányzó fekvése! Másrészt ha ez nem így lenne, akkor Szukumvit báró nem csinált volna hármat is belőle (átalakította vagy sem, tökmindegy).

Nem akárkik indulnak... Ezt most hogy érted? Ne gondold, hogy Szukumvit tíz legjobb testőre egy rakás nulla! 80% eséllyel a legtöbb kalandozót párharcban felszecskáznák. Egyrészt kiképzett, jól fizetett testőrök, elit katonák. Másrészt állig felfegyverkezve vágtak neki a földalatti járatoknak. Nem egy db karddal, bőrpáncéllal, élelemmel meg mondjuk egy fáklyával, hanem annyi felszereléssel (gondolom én), amennyivel egy kalandozó egy kjk történet befejezésénél rendelkezik...

Abban igazad van, hogy nagyon nem buli, ha a játék vége negatív end. De próbáljuk csak ezt másként is meglátni:
Első könyv: A tíz testőr tragédiája
Második könyv: Szökés az elátkozott labirintusból/járatokból
Ebben például simán előfordulhat, hogy a karaktered segíti az egyik jelentkezőt, ugyanis ha az győz, ő is szabad lehet... (akár egy különleges kívánság a 10-20.000 arany mellett).
Külön buli az, hogy akár többnek is segíthet, de majd' mind a szeme láttára esik el, míg végül - egy kis iróniával a történetben - a leggyengébbet sikerül győzelemre segíteni.

Szóval a negatív end, nem mindig negatív...

A Dungeon Keeper elméleted pedig inkább a labirintus-tervezésnél működne, hogy TE vagy Szukumvit Báró és magad próbálod a rendelkezésre álló rémségekből, varázslatokból, ötletekből kialakítani a saját halálos útvesztődet. Amúgy nem kell kinyírni a jelentkezőket, elég, ha csak elbuknak. Az külön öröm, mikor a labirintus titka lelepleződik, mindenki, aki elbukott, de életben maradt, szintén visszanyeri a szabadságát. Például az első kötetben kővé változtatott lovag, és az a megannyi harcos, akik szintén szoborként végezték. S lám vala, a győztes így építé fel hősökből álló seregét... ;)
Szerintem nem lenne rossz történet. De hát ízlések és pofonok. :)
© [törölt felhasználó]
2020. október 12. 21:26 | Válasz erre | #76
2020. október 3. 22:46 | Válasz erre | #75
Jó játék ez. Ki tudja, talán a lányt is megmenthetnénk, vagy más formában is találkozhatnánk vetélytársainkkal. Külön öröm lenne szövetkezni velük, aztán együtt csépelni az ellenségeket.
Talán egyszer valaki, valamikor megcsinálja ezt a játékot Stonekeep vagy Legend of Grimrock módban. :)
Ezt csak azért írom, mert ideje lenne egy jó PC-s átiratot csinálni belőle. Pl. a Tíz testőr tragédiája címmel. A tízből TE vagy az egyik, aki elindul a labirintusba és - akár - ki is juthatsz belőle. :)
Más kérdés, hogy Szukumvit nem ajándékoz meg, hanem vagy eltesz láb alól (ha már megcsinálta a a labirintust, ne bukjon bele azonnal), vagy száműz egy valag pénzzel, vagy TE lehetsz a labirintus mestere. Na jó, ez utóbbi gagyi, de mint lehetőség él. Nincs is jobb, mint szembeszállni a társaiddal, vagy egyikükkel, aki be van "avatva" (senki sem hagyhatja el élve a labirintust). Szegény nem tudja, hogy ő sem. De az is jó szívatás lenne, ha odaérsz a kapuhoz, de nem nyílik, hiába is szerezted meg a dolgokat. A győzelem ugyanis nem volt opció számodra (sem). Persze pl. a végén megnyugtat az egyik labirintus-mester (varázsló), hogy NE aggódj. Egy nap jön egy hős, s TE is szabad leszel. Ha megéred... Ne gondoljuk, hogy mindig happy end-től lesz jó egy történet!

Szóval azt gondolom, van benne még potenciál. De az sem lenne rossz, hogy úgy megcsinálni, hogy mindegyik induló karakterrel játszhatsz (indulási sorrend változhat), azonban ha meghalt a karaktered, akkor köteles vagy a következővel indulni. Cserébe - ha ügyes vagy - megszerezheted az ő holmiját is (mivel előtted indult), de nem biztos, hogy vele a jó irányba indultál... Az sem rossz gondolat, hogy a játék néhány utat áttervez, valamint a szobákat is, így ha meghalt az összes induló, akkor a következő játék (mondhatni kampány) már más felállásban kerülne terítékre (10-12 labirintus-terv szerintem éppen elég újrajátszási lehetőséget adna).

Ó, és még egy a végére! Ha a tíz testőrből egy mégiscsak teljesíti a küldetést, kijön a labirintusból, megkapja a valag pénzt, szerintetek nem jelentkeznének csőstül más jelentkezők?

Tisztelettel: Hark
© killmaster (Savanyúhas)
2020. szeptember 21. 15:30 | Válasz erre | #74
Szerintem nem, megmondom azt is miért: A gnóm próbamester mellett lévő ajtón 3 drágakő helye látható, smaragd, zafír, gyémánt. Azok nem olyan kicsi lyukak, hogy egy nyaklánc foglalatába illeszkedjen a gyémánt. Feltételezem ezeknek nagyjából hasonló súlyuk is van, na most a bálvány szeme az nem grammnyi méretű az biztos. Szerintem a dobozban lévő zafír sem. Sőt nagyjából akkora gyémántot képzelek el, ami a halálos csapdát rejtő rajzon található, az illúzió harcos mellett. Ki tudja előttünk a nindzsa hol barangolhatott, elvégre mi csak ötödikként léphetünk be a labirintusba. Furcsa módon Throm lép be utolsónak, mégis valahol megelőz minket.
© AXE
2020. szeptember 21. 10:57 | Válasz erre | #73
Talán innen?

93-198

198.


Mihelyt a gáz szétoszlott,visszamész a ládához,és belenézel.Egy nyaklánc hever az alján,de valaki már kivette a foglalatból a követ.Ez annyira felbosszant,hogy a földre hajítod a láncot,és kisietsz a szobából az alagútba.

Üdv:AXE
© killmaster (Savanyúhas)
2020. szeptember 21. 10:12 | Válasz erre | #72
Eléggé hipotetikus kérdés... Lehet, hogy a leprechaunoktól lopta! Ugyanis ők szeretnek drágaköveket lopni, és valljuk be, egy ilyen ninja tucatnyival is elbánik, mire egy a közelébe kerülne. Ámbár ha bénító por is van náluk, akkor már módosulnak az esélyszámok! Na persze annak fényében, hogy nem minden drágakövet őriznek a labirintusban, egyszerűen találhatta is valamelyik szobában! A gyémántról egyébként a félkezű szolga is tudott, lehet tőle emelte el. [smiley]darkside[/smiley]
© AXE
2020. szeptember 21. 09:03 | Válasz erre | #71
Sziasztok!

Mivel már adott a Halállabirintus műholdas térképe,kíváncsi lennék,hogy versenyzőtársunk a Nindzsa honnan szerezte meg a gyémántot.

Üdv:AXE
© twillight (Kövérorr)
2018. augusztus 12. 22:53 | Válasz erre | #70
no crop is (nincs gabona)

ruin moat (rombold le az árkot)
© AXE
2018. augusztus 12. 11:12 | Válasz erre | #69
Sziasztok!

Az előbb az előszoba-konyha-előszoba felseprés közben jutott eszembe:kíváncsi lennék hogyan szól az eredetiben az 55.fejezetpont két feladványa.Az O Króp Is,illetve a Ruin Usz Moat.

Üdv:AXE
2018. május 1. 08:45 | Válasz erre | #68
[smiley]wave[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2017. november 25. 22:46 | Válasz erre | #67
Köszönöm! Ez gyors volt és rendbe is jött.
2017. november 25. 22:27 | Válasz erre | #66
Pár perc, és javítva lesz. Köszi a jelentést.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2017. november 25. 20:08 | Válasz erre | #65
A Halállabirintus 152 fejezeténél sikeres ügyesség próba után az 55 fejezetre kéne tovább menni, de kidob a rendszer. Tapasztalt valaki ilyen hibát?
© Vikky
2017. július 18. 23:06 | Válasz erre | #64
Most néztem a színes képeknél van egy nagy baki. A koponya szemei topázból vannak, aminek sárga a színe, viszont a színes képeknél ez vörös. :S
© Nheil
2017. február 16. 19:25 | Válasz erre | #63
A Halállabirintus 1984 első KJK-ja volt. Nincs új a nap alatt, csatlakoznom kell a többséghez, ez Livingstone egyik - ha nem a - legjobb története. De összességében is ez az év szerintem az aranykor volt számára. Már kiforrott a játékkönyvírói vénája és még rengeteg új és kreatív ötletet tudott felmutatni.
Valljuk be, már a háttértörténet megvesz minket kilóra. Ki ne akarna egy ilyen halálos erőpróbán részt venni, természetesen a karaktere bőrébe bújva? Nincs most világmegváltási feladat, a cél pusztán a túlélés.
Ez a könyv egységesen hozza végig a szintet, nincsenek oda nem illő részek, az írási minőség megmarad az elejétől a végéig. Rengeteg az életveszélyes szituáció és kemény ellenségek állnak utunkba. Ebben a könyvben már sokszor kell a kockára hagyatkozni, harc, vagy tulajdonságpróba formájában. Annak ellenére, hogy végig ugyanaz a helyszín, nem válik unalmassá, monotonná.
A könyv nehézségi foka magas. Nem extrém módon, de el kell találni az ideális utat és a kijutáshoz elengedhetetlen tárgyakat is össze kell szedni. A halálcsapdákról természetesen nem is beszélve. Nem hiszem, hogy létezik bárki is, aki elsőre végigjátszotta, Livingstone első 3 könyvében szerintem azért volt erre halvány esély. Itt már ez esélytelen. Ugyanakkor nagy a sikerélmény, ha többszöri próbálkozás, térképrajzolás után az ember sikeresen kijut a labirintusból.
Apró negatívum, hogy a riválisaink a labirintusban nagyon esetlegesen jelennek csak meg. Irreális, hogy bár előttünk haladtak, mégis alig hagynak nyomot maguk után, a szobák érintetlenek, mielőtt belépünk. Ezt a vonalat jobban ki lehetett volna dolgozni, de annyira nem rontja azért az összhatást.
10/9
The city changes but the fools within are always the same.
2016. november 23. 18:21 | Válasz erre | #62
Kipihentem magam, összeszedtem a gondolataimat a Halállabirintusról, és most megosztom veletek.

Az alaphelyzet olyan szempontból szokásos, hogy van egy feladat, amely még sosem sikerült senkinek, aztán jön a rettenthetetlen kardvívó hős, és neki sikerül. Igaz, itt nem egy főgonoszt kell megölni, hanem „csak” át kell jutni egy próbatételekkel teli barlangrendszeren. A történet érdekes és elég hiteles. Nagyon ötletes dolog, hogy egy ideig társunk is van.

Az illusztráció szerintem jó, a rajzok kevésbé vannak kidolgozva, mint például A Shamutanti dombokban, de komolyabbak. Kifejezetten tetszenek a keretből kilógó rajzok.

Hosszú-hosszú idő óta ez az első lapozgatós könyv, amelyet végigviszek, így a nehézséget illetően nincs igazi összehasonlítási alapom. Az biztos, hogy lényegesen nehezebb végigjutni rajta, mint A Shamutanti dombokon, de emlékeim szerint A sárkány háborúja ennél is jóval keményebb dió. Nagy kihívást jelent, hogy sokszor csak a labirintus kijáratánál vagy hozzá közel szembesül az ember azzal, hogy valamit elrontott, és aztán törheti a fejét, hogy mit is, és legközelebb mit kellene máshogy. Hajlamosak vagyunk a sok instant halál miatt nehéznek nevezni egy könyvet, de igazán az időzített bombák nehezítenek meg egy kalandot. [spoiler] Én például csak sokadszorra találtam meg a gyémántot, noha a vérvad medencéjénél kezdődő utolsó szakaszig számtalanszor eljutottam korábban, mindig a gyémánt nélkül. [/spoiler] Persze ha már tudja az ember, hogyan juthat át sikerrel a labirintuson, akkor is könnyen otthagyhatja a fogát. A szabályismertetésben az áll, hogy „az egyetlen igazi út minimális kockázatot jelent, és minden játékos, függetlenül attól, milyen pontokkal vág neki, elég könnyen végigmehet rajta”. Azért erre alaposan rácáfol, hogy a manticore ellen 11-es ügyességgel és 23-as életerővel kezdtem a csatát, és alig sikerült legyőznöm, 3 életerő pontom maradt.

Tetszik a Halállabirintus hangulata, jók a leírások, él az egész világ. Vagyis a nagy része – a játékos ugyanis néha azt érezheti, hogy a labirintus egyedül érte és neki van, a Bajnokok Próbája többi indulója csupán kellék. Egyes részek ilyen szempontból nem sikerültek igazán, megtörik az illúziót, pedig kis fantáziával vagy munkával hitelesebbé lehetett volna tenni őket. [spoiler] Az előttünk induló barbár holttestét rejtő szoba telitalálat, de furcsa például az, hogy egyik bajnokjelöltet sem érdekelte a bejárathoz közeli doboz – legalábbis aranypénzt egyiküknél sem találunk –, a bálvány smaragdszeme, a csontváz harcos kezében lévő pergamen. Ugyanígy csupán díszletnek tűnnek a riválisaink, amikor egy-egy érintetlen szobába jutunk a nyomukban. Például a goblinok szobáján három vetélytársunk is átment előttünk. A lopakodóművész nindzsa és a lány esetleg nem akart harcba bocsátkozni, és valahogy átsuhant a termen, a mindenen vadul átrontó barbár pedig épp akkor érkezett, amikor a goblinok valamiért a folyosón mászkáltak, és pont elkerülték egymást? Elég nyakatekert magyarázat. Szintén nyögvenyelős indokot tudunk csak találni az első próbamester előtti terem létére. Vajon a fenyegető cseppköveket abban a tudatban tervezték meg, hogy majd úgyis valaki hangoskodni fog alattuk? Nem tűnik túl fantáziadúsnak ez a rész sem.[/spoiler]

[spoiler]Van még néhány momentum, amelyen érződik, hogy összecsapták. Például a megszabadított félkezű ember a mondandója végén elrohan. Hova? Mit akar? A bejárathoz, hátha kiengedik mint szökevényt? Ennél kisebb bakinak érzem, hogy egy csapdákkal teli labirintusban teljes erőnkből rohanni kezdünk a vélt kijárat felé, pláne röviddel azután, hogy egy padlóba rejtett csapda szétloccsantotta a társunk fejét, vagy pedig kis híján a miénket – ez a halottak kamrája előtti rész. Azt még érthetetlenebb és feleslegesebb dolognak tartom, hogy a szakadék túloldalán lévő sisakért kötéltáncolni kezdünk, az életünket is kockáztatva, amikor a viszonylag csekély kockázatot jelentő átkapaszkodást is választhatnánk – ahogy egyébként visszafelé közlekedünk is. Határozottan aránytévesztésnek gondolom, hogy a törpe próbamestert egyáltalán nem nehéz legyőzni. Szukumvit báró tényleg egy olyan figurát helyez kulcspozícióba, akit simán meg lehet ölni, aki ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a gyakorlóbábunak számító csontváz harcos? Összehasonlításképp: az arénába vezető úton két barlangi troll járőröz, és még úgy is nehezebb akadályt jelentenek, hogy a társunk megöli az egyiket. De még ez sem minden: a legfélresikerültebb dolog szerintem az, hogy amikor a leprechaunok ellopják a drágaköveinket, mi egy kézlegyintéssel elintézzük a dolgot, holott tudjuk, hogy drágaköveket kell gyűjtenünk. Azaz ahelyett, hogy megpróbálnánk visszaszerezni, elindulunk a biztos halál felé. Kis munkával ide is lehetett volna egy értelmesebb, hitelesebb részt írni: például órákig üldözzük a leprechaunokat, de nem sikerül elkapnunk őket, mert csapdát állítanak stb. És még egy dolog az élethűséggel kapcsolatban: olvastam, hogy másnak is feltűnt a szálkák (faszilánkok) által okozott sebesülés aránytalansága. Hát igen, akár rosszabbul is járhatunk néhány szálkától, mint ha a kobra mar meg, savat vagy mérgezett ételt fogyasztunk, surikent vagy nyílvesszőt állítanak belénk, fejre esünk a bálványról, cseppkő szúrja át a lábunkat, vagy épp szikla zuhan a vállunkra. Itt is lehetett volna fantáziadúsabb a szerző: mérgező szálkák vagy fémtüskék lövellnek ki stb. [/spoiler]

Végül a fordításról, a szövegről. Röviden: egyenesen csapnivaló. Összesen kilencszáz hibát írtam össze, és ezeknek csak töredékét adják a gépelési és tipográfiai hibák. Az általános iskola ötödik osztályában is szégyellnivaló helyesíráshoz számtalan félrefordítás társul. Komolyan: minek vállalkozik valaki egy angol nyelvű könyv lefordítására, ha a step up to kifejezést odalépsz helyett fellépsznek, a chambert terem helyett kamrának, a cellart pince helyett cellának, a searchöt átkutat helyett megkeresnek fordítja úgy, hogy ott van előtte a minden információ? Hogy lehet a szövegkörnyezet figyelembevétele nélkül fordítani valamit? És hogy lehetett olyan igénytelen a kiadó, hogy nem ellenőrizte és nem javította ezt a pocsék munkát?

Minden hibájával együtt nagy élmény volt kalandozni a Halállabirintusban. Visszatérek még néhány gondolat erejéig ide, aztán belevetem magam más kalandokba.
2016. november 18. 00:18 | Válasz erre | #61
De jó ennyi év után ilyen szépeket olvasni, nagy gratula neked! [smiley]wink[/smiley] Nekem a Rakétás kiadványok közül ez az egyik kedvencem, szerintem a maga nevében, és a maga korlátai között, ez az egyik legjobb rész.
2016. november 17. 16:33 | Válasz erre | #60
Sikerült! Végre bajnokot koronáztak!

Sokadszor futottam neki – volt, hogy már a repülő őrök megöltek –, most valahogy éreztem, hogy sikerülni fog. Már a tulajdonságok kisorsolásánál óriási mázlim volt: négy gurítás, négy hatos, azaz a lehetséges legmagasabb pontszámokkal indultam el. Mint utóbb kiderült, szükség is volt rá, mert a manticore kis híján végzett velem: 3 életerőpontom maradt, pedig az addigra maximálisnak tekinthető 11-es ügyességem volt [spoiler](ugyebár a gödörnél vesztünk egyet)[/spoiler]. Azért is szerencsém volt, mert [spoiler] először jutottam fel a kosárral az emeletre, és ott [/spoiler] mindent elsőre a lehető legjobban csináltam. A szabadba vezető zárat pedig másodikra sikerült kinyitnom, és még a mérges gázt is elkerültem. [spoiler]Legutóbb nem mentem fel kosárral, így nem tudtam megszerezni a gyémántot, most pedig végig hezitáltam, hogy a trogloditáknál vízbe ugorjak, és a folyó visz el a gyémánthoz, vagy bízzak meg a gyanús öregben. Arra is gondoltam, hogy a szerző csak félrevezetésként írja, hogy az elárasztott teremre utal a szellem lány, és a valóságban a folyóba kell ugrani. Végül mégis a kosár mellett döntöttem.[/spoiler]

A győzelem után átlapoztam az összes fejezetpontot – egyrészt azért, hogy felfedezzem az egész játékteret, másrészt azért, hogy kigyűjtsem a hibákat. Utóbbiból egy teljes listát is készítettem, amelyet ezennel felajánlok a köznek. (Nagyjából kilencszáz hibát számoltam össze, ezek közül tizennégy olyan van, amely a játszhatóságot befolyásolja.)

Hamarosan írok értékelést is, de kissé még fáradt vagyok a megpróbáltatásoktól, és a sebeim is sajognak. Rám fér egy kis pihenés. Közben próbálom felfogni, hogy enyém a tízezer arany és Csiang Mai örökös szabadsága.
2016. január 8. 23:05 | Válasz erre | #59
[spoiler]A Medúzánál.[/spoiler]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2016. január 8. 22:11 | Válasz erre | #58
A gránátot hol lehet megszerezni?
© Adam
2015. május 11. 17:49 | Válasz erre | #57
Szia, két hibába futottam bele a Halállabirintusban:
289. Medúza szobája - Szerencsepróba, ahol a játékos kiválaszthatja, hogy szerencséje volt-e vagy sem.
332. Vérvad barlangja - Szerencsepróba jön, de a Felszerelési tárgyakhoz visz a program, nem lehet továbbmenni.
2015. február 11. 18:52 | Válasz erre | #56
Ezer bocsánat, köszönöm a visszajelzést, javítottam a hibát. 15 perc, és jó lesz.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Vikky
2015. február 11. 13:07 | Válasz erre | #55
Az oldalon játszható Halállabirintus játékban a 360-as pontnál nem lehet kiválasztani átadni való cuccot, így nem lehet továbbmenni.
© Scal
2014. augusztus 28. 01:37 | Válasz erre | #54
szerintem is így van, ráadásul ebben a kalandban nagyon sokszor vesztesz ügyességpontot, elég egy rossz lépés, vagy ugrás, bármi. A kezdeti meg a max. ügyesség szerintem nem egyezik. Mert a maximális a 12, aminél nem dobhatsz nagyobbat.

A kezdeti meg amit dobtál. 7 a minimum, 12 a maximum, de ha 11, akkor szerintem a sisak 12-re emeli, vagyis nem is csalás nem ámítás, ha meg 12-őt dobtál, akkor nekem ne hőzöngjön senki hogy nem emeli a kezdeti ügyességemet, ezek csalnak, a legtöbb szörny, max 10-es ügyességgel rendelkezik, szal űberbrutál vagy hozzájuk képest. Hova akarod hogy ez emelkedjen? Ha meg időközben vesztettél azt most visszakapod.

Kajánál is mindig legalább egy adagnyit nem ettem vissza, mert fene tudja mikor kapok bónuszt, és ha tele a hasam nem emelkedik tovább :D

Tök meglepődve vettem észre most újrajátszásnál hogy csomó helyen meg akar szabadítani a könyv a pajzsomtól. MERT VOLT???? nem is írják a háttérben, meg hogy az +1 ügyességet ad, mármint amit kidobsz, de ha elveszted akkor persze levonás jár érte, szal szerintem ez így nem kerek. És el is gondolkoztam miatta, hogy lehet ebben a könyvben is félre lett fordítva ez vagy az, kíváncsi lennék egy újrafordításnál mik derülnének ki. Vagy lehet beszerzem angolul és összehasonlítom.
© Scal
2014. augusztus 28. 01:26 | Válasz erre | #53
szerintem túl bonyolítjátok, én mindig úgy vettem hogy 1 adag kaja = reggeli, vagy ebéd, vagy vacsora, mondjuk egy kiadós szendvics, szárított hús, ilyesmi, vagyis a 10 adag az kb. 3 napra elegendő mennyiség normál esetben. Amikor valahova mentem anno kirándulni, volt, hogy vittem 5 adag kaját is a hátizsákomban, és nem is nagyon éheztem meg a második nap végéig, többet csak azért nem vittem magammal mert nem akartam csak kajával telepakolni a hátizsákom (kellett a hely a kincseknek, meg skalpoknak).

Amúgy sokkal nagyobb szemétségnek tartom a kajarendszert a Varázslat sorozatban, ahol nem azért kapod a kaját hogy pótold az életerődet, hanem épp fordítva, ha nem eszel minden nap akkor jön a levonás... Nem elég hogy a szörnyek fenekednek utánad, még itt szívatnak a kajával is.

Amit viszont hiányoltam a kulacs, nem is tudom hol olvastam, ahol a vízmennyiséget is számon tartották. Márpedig víz nélkül előbb éhen döglik az ember mint kaja nélkül az egyszer biztos.
© Scal
2014. augusztus 28. 01:13 | Válasz erre | #52
Elkezdtem egy végigjátszáson gondolkodni, és tüzetesebben tanulmányozni ezt a kalandot (pl. Sziklahernyó az egész egy piszkos nagy zsákutca, totál feleslegesen találkozunk az egyik legikonikusabb szörnyeteggel, Tükördémon dettó), és a Bálványnál észrevettem, hogy a rajzolt képen csillog a bal szeme. Nem tudom ez szándékos segítség e, de elképzeltem, hogyha videojáték lenne, ott is az egyik általában csillog és az mindig egyfajta segítség. Szal innentől - főleg ha van köteled - már könnyebb.

Meg persze ha józan paraszti ésszel gondolkozol, nem mászok be egy sziklahernyó üregbe, nem mászok lentebb a sötét kürtőn és így tovább.
Első oldalElőző oldal12345Következő oldalUtolsó oldal