Zagor.hu
Zagor.hu fórum
15 – A Pusztítás Maszkjai
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (4)
© Nheil
Ahh, a pusztítás maszkjai. El kell itt mondanom, hogy az objektivitást némileg torzítja, hogy ez is eredetileg még rakétás könyvként jött ki és a nosztalgia faktor nagyon keményen ott van. Meggyőződésem, hogy ha a zagoros kiadások között találkoztunk volna vele először, nem lenne meg az a híres-hírhedt bája, Ifor Tynint talán megoldották volna valami frappáns fordítással a zagoros srácok és nem lenne mit emlegetni :-) De a kritikaírás amúgy sem nélkülözheti a szubjektivitást, ezért nincs ezzel gond.

Na de nagyon előreszaladtam. Arion uralkodójaként veszélyes és halálos küldetésre kell útra kelnünk, főleg ismeretlen vidékeken keresztül, hogy megakadályozzuk a gonosz varázslónőt, Morganát, aki a pusztítás maszkjainak segítségével le akarja igáznia világot. Több ponton is kérdéseket vet fel, például miért magának a királynak kell kalandoznia, mik egyáltalán ezek a maszkok, miért nem járt még senki két vármegyével odébb a birodalomból, miért ennyire deklaráltan életveszélyes a környék? De mégis… valahogy működik az egész, alig várjuk, hogy elinduljon a kaland! A sztori pedig menet közben szépen kialakul, kiteljesedik, feltéve persze hogy életben maradunk, amire később visszatérek. Waterfield környezetleírásai általában felkeltik az ember érdeklődését. Bármerre haladunk, végig megvan az a fenyegetettség érzet, ami markánssá teszi ezt a történetet, akár erdőn, mezőn, sötét tárnán át megyünk, soha nem nyugodhatunk meg. Ezek a veszélyek mégis valahogy többségében organikusnak érződnek, akármerre is vetődünk.

A kaland harmadánál megérkezünk Hever várába, ami tulajdonképpen a szomszéd ország fővárosa. Elég fura, hogy ismeri egymást a hős és Hever, holott még soha senki nem volt a leírás szerint még az ő országukban... De ez az epizód is jól meg van írva és még itt a biztos várfalak között is árulás üti fel a fejét. Annak ellenére, hogy elég grandiózusan van felvezetve Hever kürtje, ami jelentős segítséget nyújthat küldetésünk során, praktikusan csak egy támadóerőt nyerünk vele és a hátralévő szrönyek jó részénél nem is hasznáható és nem is bukunk el, ha nem szerezzük meg. Cserébe viszont utunk során több kötelező tárgyat kell összeszednünk, amikbe mindenféle nonszensz helyeken kell belefutnunk. Garlint és a jogarat nem nehéz megtalálni, de a snattamacska agyara és az országalma már keményebb dió. Valahol érződik, hogy csak nem véletlenül lehet belemászni a rejtélyes és életveszélyes tárnába de hogy pont ott bukkanjunk bele holni vademberek vackában egy olyan tárgyba, ami később elengedhetetlenül szükséges az kicsit nonszensz - persze nem nonszenszebb, mint Livingstone sárgaréz távcsöve és hasonszőrű tárgyai. Ami már tényleg a szadizmus inkább, az országalma megpillantása a vízben, amit csak bizonyos kockadobás eredménye esetén találunk csak meg, nyilván egy mezei szerencsepróba túl snassz lett volna...

Vannak tehát kötelező tárgyak de annyira azért nem vészes ezeket megtalálni. Halálfejezet viszont van bőven, némelyik egyáltalán nem fair. Például, ha megvizsgálunk egy repedést a falon, lelő minket egy fekete elf vagy ha rossz helyre megyünk a ködben, elnyel minket és társai. A bűzölgő mocsár is megér egy misét, ugyanis semmi sem utal arra, hogy odamenjünk, mégis ott lesz a Juja, aki majd elirányít a Vastihoz, ezek kötelező pontok, különben meghalunk. Kaphatunk ugyan segítséget, hogy mindig középre ugorjunk de az utolsó ugrásnál persze kissé balra kell menni hát köszi. Waterfield néha tényleg átlép a szivatásaival egy határt de mindezekkel együtt sem annyira kiborítóan nehéz, mint a Bajnokok próbája, vagy az ezután megjelenő Pusztító és a Varázsló kriptája. A fináléhoz vezető barlangrendszer kicsit csalódást keltő, mintha a fejezetekkel együtt a kreativitás is elfogyott volna és a klasszikus ha balra megyünk nem jobbra halálpont is megtalálható. A Morgánával való végső leszámolás sem grandiózus, csak egy sima, specialitások nélküli harc és aztán jön ugye az azt követő, hírhedt utolsó jelent, amikor az árulóval is le kell számolnunk. Az egymondatos befejezés pedig tényleg kritikán aluli.

Sok az értelmetlen halálfejezet, kifejezetten (de azért nem vállalhatatlanul) nehéz, mégis a történetet végig konzisztensen átszövő baljóslatú hangulat, a változatos helyszínek markánssá emelik a könyvet. Igen, vannak kötelezően begyűjtendő tárgyak, de alapvetően nem lineáris a kaland és több opciónk van általában, bizonyos kivételektől eltekintve nem fogunk csak amiatt meghalni, mert nem az egyetlen helyes úton mentünk. Egyszerűen nem tudom igazán lehúzni ezt a könyvet, pedig lehet, hogy megérdemelné!
10/7
 
[b]Borító[/b]
Az egyik Gólemet ábrázolja, amint a maszkot hordja. Elég jónak néz ki, legalább itt megnézhetjük, milyennek álmodta meg a szerző a Gólemeket, mivel a könyvben egyről sincs kép.

[b]Grafikák[/b]
Nagyon szépek, élethűek, igazi mestermunkák!

[b]Történet[/b]
Egy nagyváros királyát alakítjuk ezúttal, akinek a hatalmát egy gonosz varázslónő, Morgana fenyegeti, aki Gólem-hadsereget épít, hogy lerohanhassa otthonodat, a virágzó Arion városát. Természetesen senki más nem tud tenni semmit, neked kell otthagynod csapot-papot, hogy megmentsd a városodat, végülis segáz, ha a város uralkodó nélkül marad…ennél persze jóval többről van szó, de ezt menet közben kell kideríteni.

[b]Nehézség[/b]
Elég nehéz. Az életerőpont-levonások csak úgy röpködnek mínuszba, nemigen van lehetőségünk visszagyógyulni. Lépten-nyomon halálcsapdák vannak, szinte minden oldalon van halálpont, van, ahol több is. Nagyon sűrűn előfordul, hogyha nem jobbra megyünk, hanem balra, akkor végünk van – már a legelső választás is megölhet minket. Hogy végig tudjuk-e játszani a könyvet, az leginkább a szerencsén múlik (ha jó számot dobunk, csak akkor vesszük észre a tóban a víz alatt a csontvázat), szóval itt is van több elengedhetetlenül fontos tárgy, amit mindenképp meg kell szerezni, Hever kürtje viszont, amiről a kaland egész első fele szól, kb. lófszt sem ér…

[b]Főellenség[/b]
Morgana. Ahhoz képest, hogy varázslónő, abszolút nem varázsol semmit. Nevetségesen egyszerű legyőzni, túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen, nemde? Nos igen…

[b]Ami tetszett[/b]
A halálpontok. A lehető legváltozatosabb, és legdurvább módokon érhet véget a kalandunk, néha meg se kell halni hozzá, elég ha csak rossz irányba megyünk, és örökre eltűnünk. Ezenkívül óriási a bejárható terület – van itt sűrű erdő, elhagyatott bánya, dombság, város, mocsár, hegység, tényleg rengeteg élményben lesz részünk. Menet közben deríthetjük ki, hogy miért éppen ránk van szükség a küldetéshez, és miért olyan rohadt fontos az a nyamvadt sisak, amit viselünk, mivel a könyv ezt rendszeresen az orrunk alá dörgöli. Lehet sok aranyat szermányolni, és itt használni is tudjuk őket vásárlásra. Az ellenfelek sokrétűek, változatosak, de akadnak itt-ott hasznos jóbarátok is. Van a játékban tigrisvadászat is, ami szintén remekül lett megoldva, és kaphatunk természetfeletti segítséget is több alkalommal, amiket igénybe is kell vennünk, mert különben…

[b]És ami nem[/b]
Egyetlen rossz választás, és kezdheted a könyvet az elejéről – és ez a magas halálozási ráta a vége felé sem csillapodik, Morgana rejtekhelye már tényleg a szadizmus határát súrolja. Azt se igen komázom, amikor úgy kell menni, ahogy a könyv akarja. Hiába van 2 út, csak egyet választhatok, ha a törzsi harcosok elfognak, mindenképp ordibálnom kell a távoli alaknak, és egyéb, és egyéb. A könyv első fele annyira Hever kürtje körül forog, mintha valami überkirály tömegpusztító fegyvert kapnánk kézhez, itt sincs választási lehetőség, meg kell próbálnunk megszerezni azt a kürtöt, ahhoz képest eléggé hasznavehetetlen, sok ellenséggel szemben nem is használható. És könyörgöm, mi a kórságért kell ennyire erőltetni a Szarf@szú Kevint állandóan!?
Eléggé sok a mesterséges időhúzás a könyvben, például a bozóttüzes rész körül is akkora felhajtás van, mintha atombombát dobtak volna le ránk, miért kell ilyen apróságokat ennyire túlspirázni?
Aztán ott van a csontvázas-mizéria. Ha nem a jó számot dobod, nem kapod meg az országalmát, nem tudsz bejelentkezni Vashtihoz, nem kapsz lehetőséget arra, hogy „kitaláld, hová kell lapoznod” amikor a könyv az árulóról faggat téged, és ugyanúgy meghalsz.
Fordítási hiba sajnos itt is van, és aki végig is jutott a könyvön, az nagy valószínűséggel elbukott az utolsó pontnál, ahol kiderül, hogy a küldetésünk csapda, és valaki azt akarta, hogy odamenjek Morganahoz. Na most, ha valaki nem tud angolul, soha a büdös életbe ki nem találja, hogy Ifor Tynin az áruló, és a 40. pontra kell lapoznia (hacsak nem csal).
A kétsoros befejezést már meg sem említem…fúúú, riszpekt…
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Nekem tetszetős, szépen világít a gólem bácsi szeme és pecsétje, és hát legalább itt a borítón van egy belőle, ha már a belső rajzok közé nem fért be egy sem. Gond csupán annyi hogy a fekete betűk eléggé beleolvadnak a barna háttérbe.

[b]Illusztráció[/b]
Russ Nicholsont szeretjük, itt is sikerült egy kellően baljós atmoszférájú világot elénk tárnia. Számomra gyerekkorom legfélelmetesebb rajzai innen kerültek ki, például az őrült asszony (56.) vagy az átalakult Kevin (281.), aki konkrétan rémálmaim szereplője volt, és alig mertem odalapozni, ahol őt ábrázolják.

[b]Háttértörténet[/b]
Kicsit erőltetett a keretsztori: csak mi állíthatjuk meg Morganát, csak mi vagyunk akkora bajnokok, persze a mágusok semmire sem jók, persze nem gond ha a birodalom uralkodó nélkül marad… Szóval a boszorkánynak már csak a 12-ik pecsétre van szüksége hogy abból is maszkot csinálhasson az utolsó gólem fejére, hogy aztán lerohanhassa velük a világot. Nincs túlbonyolítva.

[b]Eredetiség[/b]
Hát az nincs sok, de az atmoszféra valahogy mégis különleges. Szerintem folyamatosan lehet érezni hogy valami titokzatosság lengi körül utunkat, a történések és a teremtmények is amolyan furcsán szomorkás hangulatúak. Extra teremtményekként leginkább a chiont (óriás pióca szerű jeges tájon élő szörnyeteg) és a spriggeneket (gyáva tündérfajzatok nevetséges szárnyakkal és ork külsővel) tudnám kiemelni. Extra feladatként pedig a tigrisvadászatot, ami szerintem jól lett kivitelezve.

[b]Kihívás[/b]
Huhuh, na erről a témáról a Pusztítás maszkjai esetében regényt lehetne írni. Maradjunk annyiban hogy a top 3 legnehezebb könyvei között biztosan ott van, de még akár az első is lehet. A durvulás már a legelején elkezdődik, konkrétan két lépés után instant megdögölhetünk (csónakkal átmenni a tavon… valóban mily halálos ötlet). Iszonyatos a mű halálozási rátája, az esetek többségében sejteni sem lehet előre hogy mi vár ránk. Általában minimalista stílusban, egy-két mondatban tudatja velünk a könyv hogy kampec. A tűzvész esete, vagy a gonosz mocsár is jó példái a halál-orgiának, Morgana barlangjában pedig már csak röhögni tudtam azon hogy ha jobbra megyünk balra helyett, azonnal annyi - és ez kb. minden elágazásnál igaz.
Azonban ha mindez nem lenne elég, sokszor csak úgy röpködnek az Életerő pontok (mínuszba természetesen), és rengetegszer kell próbára tennünk magunkat: csak néztem hogy egy tavacska átugrásánál két szerencse-próbát kell tennem és természetesen bármelyik elvesztése azonnali halálhoz vezet.
Van továbbá egy nélkülözhetetlen elem is: ha nem jó irányba megyünk az elején, és nem öljük meg a Krakent, akkor Galrin nem segít majd rajtunk, nélküle viszont nincs esélyünk a gólemekkel szemben. Ja, és ott az angol szójáték, amit elfelejtettek magyarba átültetni, nélküle viszont nem tudjuk meg, ki az áruló. Mindegy, ezt már nem ragozom túl, a kaland-játék fanek úgyis kívülről fújják, ki is az az Ifor Tynin…

[b]Főgonosz[/b]
Morgana szerintem szexi. Na jó, nem ennek kellene lennie egy főgonosz elsődleges tulajdonságának, meg az is előfordulhat hogy nekem van kissé kifacsarodott ízlésem. Amúgy sokmindent sajnos nem produkál, főleg érthetetlen hogy varázslónő létére miért ugrik nekünk láthatóan fegyvertelenül (?), ahelyett hogy szétzúzná az arcunkat mindenféle durva varázslatokkal. Egy sima összecsapás és már túl is vagyunk rajta. Arra nem nem sikerült rájönnöm a csata után a könyv miért kérdi hogy Morgana megátkozott-e minket az út során, amikor ettől a ténytől semmi sem függ.

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.

[b]Hangulat[/b]
Ahogy említettem, nekem tetszett Khul világa a borongós, baljós atmoszférájával egyetemben. A történetben csak az zavart hogy sok minden nincs kifejtve. Ki Vashti? Ki Juja? Mik ezek a pecsétek? Van ezekről pár sor, de azért ez egy kicsit kevés. Miért nincs az árulás részletezve? Árnyékszörny, csontvázak honnan vannak és miért támadnak ránk? Persze lehet tudni hogy mindezek Morgana ármányai, de ez miért nincs leírva? Honnan kéne tudnom hogy a jogar és az országalma fontos lesz a későbbiekben? Az egész sztori titokzatosságba burkolódzik, csak az nem derül ki számomra hogy ez szándékos-e, vagy simán elhanyagolt az egész. A másik érdekesség pedig a már taglalt szadisztikus nehézség. A mű befejezése is vicces (rekord rövidség: két sor), de szeretném írásomat zárni az egyik legszebb halálnemmel a KJK-k történetében: "Mit gondolsz, hogyan marad életben az alkimista ezen a veszélyes vidéken? Amint erőszakos szándékod nyilvánvalóvá válik, semmivé változtat. A bivaly továbbra is unottan bámul maga elé."
Értékelés: 1 / 10
Szerintem A Pusztítás Maszkjai nem tartozik a jobb játékkönyvek közé. Ennek több oka is van, a megfelelő időben be is fogok erről számolni. Ebben a könyvben Arion uralkodójának karakterét ölthetjük magunkra. Micsoda???

Biztos vagyok benne, hogy ez az egyetlen, általam olvasott játékkönyv, ahol az uralkodó fogja magát, és egymagában nekivág a vadonnak, ami Khul északkeleti részében még nagyobb felelőtlenség. Általában az uralkodók másokkal végeztetik el a kalandozó feladatokat, mert vagy már visszavonultak az ilyesmitől (feltéve persze, hogy valaha is belevágtak efféle feladatokba), vagy pedig egész életükben védve voltak mindenféle szenvedéstől és nehézségtől. A háttértörténet nevetséges, különösen az udvari varázsló szavai: – Meg kell ölnöd Morganát! – Hát ez minden, csak nem eredeti név. – Az ország nemesszívű uralkodója és legdicsőbb harcosa vagy. Csak te járhatsz sikerrel! – Nekem egy kicsit furának tűnik, hogy a varázsló a szinte biztos halálba akarja küldeni királyát. (A kaland bővelkedik hirtelenhalál-fejezetpontokban! Ennyi erővel a Monty Python és a szent grálban található erdei táblákat is nyugodt szívvel kitehették volna.)

Akárhogyis, a háttér utolsó előtti mondata a legszórakoztatóbb: "Szavai nyomán rémület és kíváncsiság tölt el." Lehetséges ez egyáltalán? És lássuk be, nem uralhatja Ariont olyasvalaki, aki vágyik a halálra, bár ez igazából annyira most nem is fontos. Akárhogy is, ha mindenbe belekötök, soha nem fogom befejezni a kritikát.

A kezdés nem valami bíztató, a harmadik lapozás után hirtelen halált halhatunk. Semmi gond, Arion népének befellegzett. A gond az, hogy a könyv folyamatosan végez veled, ha A helyett inkább B-t választod. Ha valaha is eljutsz Fakóvölgyig, állítólagos unokatestvéred, Hever kastélyában szállsz meg. Rokonod megbíz azzal, hogy "mágikus" kürtjéért (egy szinte teljesen haszontalan tárgyért, melyet csak néhány állaton lehet alkalmazni) cserébe végezz egy kardfogú tigrissel. Ez a játék a könyv legjobb része. Ha valamivel később nem szedsz össze két tárgyat, és nem szerzed meg egy kísértetsereg támogatását még a történet legelején, lehetetlen megcsinálni. A befejezés pedig egyenesen szánalmas: "Győztél! A Pusztítás Maszkjai nem hoznak romlást a világra – legalábbis nem a te életedben..." És ennyi!

Az egyetlen dolog, ami megmenti a kötetet attól, hogy a szemetesben végezze, az Russ Nicholson rajzai, de még a térképpel együtt sem tudják feledtetni a sztori hiányosságait. Ha véletlenül ismét kiadnák, érdemes jó messzire elkerülni.
hr
© Nheil
2024. február 12. 13:57 | Válasz erre | #83
Most, hogy haladok a könyvekkel és jönnek elő az igazán kegyetlenül nehéz kalandok, ezekhez képest a Pusztítás maszkjai tényleg nem is annyira nehéz...
The city changes but the fools within are always the same.
© nuewo
2023. december 22. 18:05 | Válasz erre | #82
Nekem kifejezetten tetszett anno ez a könyv. Jót tett a kalandnak, h nem egy kazamatában kellett az egész kalandot letudni, lehetett bóklászni a szabadban is, a tigrises vadászat meg külön is adott némi pluszt a kötethez. Persze anno a végén én sem tudtam a megoldást, mert magam sem tanultam angolul :) De az első könyvek közé tartozott, amihez gyerekkoromban hozzá tudtam jutni, talán ez is beleszámít abba, h a kedvenceim közé került.
© Nheil
2023. december 19. 13:19 | Válasz erre | #81
Ahh, a pusztítás maszkjai. El kell itt mondanom, hogy az objektivitást némileg torzítja, hogy ez is eredetileg még rakétás könyvként jött ki és a nosztalgia faktor nagyon keményen ott van. Meggyőződésem, hogy ha a zagoros kiadások között találkoztunk volna vele először, nem lenne meg az a híres-hírhedt bája, Ifor Tynint talán megoldották volna valami frappáns fordítással a zagoros srácok és nem lenne mit emlegetni :-) De a kritikaírás amúgy sem nélkülözheti a szubjektivitást, ezért nincs ezzel gond.

Na de nagyon előreszaladtam. Arion uralkodójaként veszélyes és halálos küldetésre kell útra kelnünk, főleg ismeretlen vidékeken keresztül, hogy megakadályozzuk a gonosz varázslónőt, Morganát, aki a pusztítás maszkjainak segítségével le akarja igáznia világot. Több ponton is kérdéseket vet fel, például miért magának a királynak kell kalandoznia, mik egyáltalán ezek a maszkok, miért nem járt még senki két vármegyével odébb a birodalomból, miért ennyire deklaráltan életveszélyes a környék? De mégis... valahogy működik az egész, alig várjuk, hogy elinduljon a kaland! A sztori pedig menet közben szépen kialakul, kiteljesedik, feltéve persze hogy életben maradunk, amire később visszatérek. Waterfield környezetleírásai általában felkeltik az ember érdeklődését. Bármerre haladunk, végig megvan az a fenyegetettség érzet, ami markánssá teszi ezt a történetet, akár erdőn, mezőn, sötét tárnán át megyünk, soha nem nyugodhatunk meg. Ezek a veszélyek mégis valahogy többségében organikusnak érződnek, akármerre is vetődünk.

A kaland harmadánál megérkezünk Hever várába, ami tulajdonképpen a szomszéd ország fővárosa. Elég fura, hogy ismeri egymást a hős és Hever, holott még soha senki nem volt a leírás szerint még az ő országukban... De ez az epizód is jól meg van írva és még itt a biztos várfalak között is árulás üti fel a fejét. Annak ellenére, hogy elég grandiózusan van felvezetve Hever kürtje, ami jelentős segítséget nyújthat küldetésünk során, praktikusan csak egy támadóerőt nyerünk vele és a hátralévő szrönyek jó részénél nem is hasznáható és nem is bukunk el, ha nem szerezzük meg. Cserébe viszont utunk során több kötelező tárgyat kell összeszednünk, amikbe mindenféle nonszensz helyeken kell belefutnunk. Garlint és a jogarat nem nehéz megtalálni, de a snattamacska agyara és az országalma már keményebb dió. Valahol érződik, hogy csak nem véletlenül lehet belemászni a rejtélyes és életveszélyes tárnába de hogy pont ott bukkanjunk bele holni vademberek vackában egy olyan tárgyba, ami később elengedhetetlenül szükséges az kicsit nonszensz - persze nem nonszenszebb, mint Livingstone sárgaréz távcsöve és hasonszőrű tárgyai. Ami már tényleg a szadizmus inkább, az országalma megpillantása a vízben, amit csak bizonyos kockadobás eredménye esetén találunk csak meg, nyilván egy mezei szerencsepróba túl snassz lett volna...

Vannak tehát kötelező tárgyak de annyira azért nem vészes ezeket megtalálni. Halálfejezet viszont van bőven, némelyik egyáltalán nem fair. Például, ha megvizsgálunk egy repedést a falon, lelő minket egy fekete elf vagy ha rossz helyre megyünk a ködben, elnyel minket és társai. A bűzölgő mocsár is megér egy misét, ugyanis semmi sem utal arra, hogy odamenjünk, mégis ott lesz a Juja, aki majd elirányít a Vastihoz, ezek kötelező pontok, különben meghalunk. Kaphatunk ugyan segítséget, hogy mindig középre ugorjunk de az utolsó ugrásnál persze kissé balra kell menni hát köszi. Waterfield néha tényleg átlép a szivatásaival egy határt de mindezekkel együtt sem annyira kiborítóan nehéz, mint a Bajnokok próbája, vagy az ezután megjelenő Pusztító és a Varázsló kriptája. A fináléhoz vezető barlangrendszer kicsit csalódást keltő, mintha a fejezetekkel együtt a kreativitás is elfogyott volna és a klasszikus ha balra megyünk nem jobbra halálpont is megtalálható. A Morgánával való végső leszámolás sem grandiózus, csak egy sima, specialitások nélküli harc és aztán jön ugye az azt követő, hírhedt utolsó jelent, amikor az árulóval is le kell számolnunk. Az egymondatos befejezés pedig tényleg kritikán aluli.

Sok az értelmetlen halálfejezet, kifejezetten (de azért nem vállalhatatlanul) nehéz, mégis a történetet végig konzisztensen átszövő baljóslatú hangulat, a változatos helyszínek markánssá emelik a könyvet. Igen, vannak kötelezően begyűjtendő tárgyak, de alapvetően nem lineáris a kaland és több opciónk van általában, bizonyos kivételektől eltekintve nem fogunk csak amiatt meghalni, mert nem az egyetlen helyes úton mentünk. Egyszerűen nem tudom igazán lehúzni ezt a könyvet, pedig lehet, hogy megérdemelné!
10/7
The city changes but the fools within are always the same.
2020. augusztus 22. 17:57 | Válasz erre | #80
Igazi kihivás ez a könyv,főleg az elhalálozások terén,bár az a forditási baki kár,hogy benne maradt,de még igy is vetekszik az eddigi legnehezebb kalandokkal,pl.Elátkozott ház.
2020. január 6. 12:50 | Válasz erre | #79
Vannak miniképek a gólemekről. Amúgy a Forty életem végéig sem esett volna le, ha itt nem írjátok. A fordítót hibáztatom, beleírhatta volna: ön egy vendég.
2019. január 2. 21:46 | Válasz erre | #78
megszereztem, jöhet a hétvégén a hatépés.
2018. december 27. 18:07 | Válasz erre | #77
Kőnehéz, de imádtam. Most fogom újra beszerezni.
© timba
2018. december 3. 18:17 | Válasz erre | #76
20-25 év után vettem elő. Csalások ellenére is több mint 30 alkalommal haltam meg. Csalás nélkül még most sem találtam volna meg az országalmát. Anno ha eljutottam volna Morganáig, nem jöttem volna rá oroszosként a fortyra. Volt könyv aminek többször ugrottam neki, de csalás nélkül is végig vihető volt. De ez nem, ezért az általam ismert könyvek közül bátran állíthatom, hogy senkinek sem ajánlom.
2017. november 6. 22:36 | Válasz erre | #75
Na igen ez azon könyvek közé tartozik, ahol gondolkodás nélkül csalással kell nekifutni, mert bár a harcok nem kemények nagyon sok minden szerencsén múlik.

Engem legjobban az idegesít, hogy itt most még a töménytelen mennyiségű szerencsepróba mellett ott a tigrises meg az országalmás epizód, ahol még arra se hagyatkozhatsz hanem egyszerűen tényleg mázlisan kell dobni.

Azonban persze én is azt gondolom legjobban a FORTY tett keresztbe ennek a könyvnek illetve az összecsapott magyar fordítás, amit kiadás előtt legalább egyszer illett volna végigjátszani.
© killmaster (Savanyúhas)
2017. november 6. 18:02 | Válasz erre | #74
Ebből is látszik, hogy célszerű a klasszikusokkal kezdeni, aztán jöhetnek az "ereszd el a hajamat", a "Felébredek, de nem tudom minek", a "főhősömet cinkelt kockával sem győzöd le", a "ugri-bugri, mert gömbbel vagyok", végül a "csak fanatikusoknak" kategóriába tartozóak! Vagy ha a sci-fi jobban bejön, hát abból is van pár! Mindenki megtalálhatja a számítását! [smiley]bird[/smiley]
2017. november 6. 07:48 | Válasz erre | #73
Mi lenne, ha másikat olvasnál? Ezért kár lenne 15 évig megint nem olvasni.
© CFD
2017. november 5. 23:30 | Válasz erre | #72
Hihetetlen, hogy mennyire *** ez a könyv. Kb. 15 éve nem olvastam lapozgatós könyvet, de most megint elég volt legalább ennyi időre. Visszagondolva volt egy haverom, akitől veszegettem ezeket a megunt könyveket de ezt semmi pénzért nem adta volna el mert annyira jó. Hát az *** nem tudom kinézni Ifor Tynin megfejtését :D... hihetetlen, ráadásul tele van zsákutcával, hogy jó hosszan olvasd el a könyvet majd a vége előtt bukj el, szerintem ezt a könyvet baromira de kár volt kiadni, mert ez nem szórakoztató hanem a zsákutcák miatt inkább dühítő.
© Nheil
2017. február 20. 20:35 | Válasz erre | #71
Ha egy könyvnek megfog a hangulata, akkor sok meghalás után is örömmel kezded újra :-)
Vagy legalábbis felállítasz magadnak valami mentési pontot és onnan...
The city changes but the fools within are always the same.
© Nheil
2017. február 20. 20:34 | Válasz erre | #70
Valóban elmebeteg módon nehéz, viszont szerintem az egyik leghangulatosabb is. Nem is értem, Waterfield többi könyve miért nem ilyen hangulatos (bár a Halálmocsárt még nem olvastam tőle, szóval reménykedem, hogy az jó lesz).
The city changes but the fools within are always the same.
2017. február 20. 20:07 | Válasz erre | #69
Hogy ebbe Hányszor meghaltam! Te jó isten! AZ egyik legnehezebb könyv! :(
© twillight (Kövérorr)
2016. október 10. 14:41 | Válasz erre | #68
Egyszerű: töltve van mágiával. A hátadra vetve az általa kibocsátott aura adja a bónuszt, így a könyvek sajt szabályai szerint de, egy mágikus fegyver/stb. az ügyességpróbánál is kifejti hatását.

Ezen túl animékban, és ma már hollywoodi filmekben is divat íjakat vándorbotként használni közelharcban.

Távolsági harcban a FF-ben amúgy ügyességpróbát számoltak minden kilőtt nyilvesszőre.

PS: igen, rossz dolog megszerezni ezért a legtöbbekben fel sem merül akérdés (a könyv teljesíthetetlen ha megszerezzük, a gólemek felkoncolnak).
2016. szeptember 30. 10:05 | Válasz erre | #67
Érdekes, hogy ehhez a könyvhöz eredetileg színes térkép is tartozott:

[img=http://thumbs.picclick.com/00/s/MTAwMFg3NDY=/z/pasAAOSw7W5XOFlI/$/Fighting-Fantasy-Masks-Of-Mayhem-No23-_57.jpg]http://thumbs.picclick.com/00/s/MTAwMFg3NDY=/z/pasAAOSw7W5XOFlI/$/Fighting-Fantasy-Masks-Of-Mayhem-No23-_57.jpg[/img]
2015. november 15. 17:46 | Válasz erre | #66
Azon túl, hogy valószínűleg óriási hiba megszerezni, a 248-ason lévő mágikus íj hogy a szöszbe működik vajon az ügyesség bónusszal? Egyetlen helyen látok lehetőséget íj használatára, a 356->220-on, de ott is csak annyit ír, hogy legyaktunk vele egy csomó miniorkot. Közelharcban nyilván nem használhatjuk, tehát ilyenkor nem működik a bónusz, a sima ügyességpróbák esetében pedig kétlem, hogy egy hátra dobott íj bármiféle előnyt jelentene.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© killmaster (Savanyúhas)
2014. február 7. 15:20 | Válasz erre | #65
No most a Titánon több olyan rejtély van/volt melyet én is itt tudtam meg, illetve kis angol tudásom révén magam fedeztem fel, és osztottam meg másokkal. Igen volt bőven a hanyag fordításokból Rakétáéknál is, hisz az angol szójátékok, illetve egyes feladványok hanyagul vagy egyáltalán nem lettek lefordítva. A lektorokat meg mindez nem izgatta különösebben, szerintem fütyültek az egészre. Engem sokkal jobban izgatott hol lehet a Feketehomok kikötőben a tűzgyűrű, pontosan mennyi aranya volt Nagylábúnak, és mi a rúnák jelentése a Rémület útvesztőjében a napos és a holdas ajtó alatt. Arról már nem is beszélve, amikor egy-egy új kiadvány kijött, ott is voltak \"törd a fejed\" típusú feladványok. Ráadásul ez a Pusztítás maszkjai kaland több szempontból is érdekes volt. A legröhejesebb halálcsapdákat annak idején itt olvastam. De van olyan kaland a Zagoros könyvek között, ahol még ez is alul tudták múlni... [smiley]ijedt[/smiley]
2014. február 7. 13:23 | Válasz erre | #64
Anno mi is ZUP-ot kértünk:D
Amúgy sajnos igazad van, nem úgy kellett volna azt hagyni, ahogy hagyták:(
2014. február 7. 10:26 | Válasz erre | #63
Fáradtan emelem a súlyt az edzőteremben. Izmaim egyre nehezebben küzdenek meg a gravitációval, a csikorgó, rosszul karbantartott gép ellenállásával. A sorozat vége felé közeledve érzem, hogy az utolsó ismétlések már nem biztos, hogy sikerülni fognak. Összeszorítom a fogam és miközben nyomom tovább agyam kétségbeesetten keres valami plusz tartalékot szervezetemben, hogy teljesíteni tudjam célomat. Ekkor, mint egy démoni jelenés képében felrémlik előttem egy könyv borítója. Elősször csak elmosódottan, majd egyre tisztábban látom magam előtt a gólemet, ahogy kirajzolódik lelki szemeim előtt. Felismerem: A Pusztítás Maszkjai! A könyv, ami tönkretett a nyári szünetemet, elvette az önbizalmamat, álmatlan éjszakák és lelki sérülések egész sorát okozva!

Az adrenalin olyan mértékben árasztja el testemet, hogy üvöltve végzem tovább a gyakorlatot. Ismétlés ismétlés után, míg végül megvan az utolsó is, de még egyet kipréselek magamból, ordítva, de nem az erőlködéstől, hanem a haragtól, a mindent elsöprő dühtől, melyet-e könyv olvasása közben éreztem.

Számtalan megvívott csata, csalás nélkül végigjátszott KJK könyv, lefejezett szörnyek, hamuvá hamvasztott varázslók után, én - aki az egész környéken arról volt híres, hogy a legnehezebb KJK könyveket is végigvitte - kudarcot vallottam. Elbuktam. Hiába jöttek a barátok, hogy tanácsot kérjenek, hogyan lehet megoldani a könyv végén feladott rejtélyt, egyszerűen nem tudtam rá válaszolni. Csalódottan távoztak és ez úgy fájt, mintha a lelkemet folyamatosan sósavba mártogatták volna.

Rengeteget agyaltam a megoldáson. Sokszor csak járkáltam a szobában vagy ültem az ágyamon és gondolkodtam. Ezerszer elolvastam a könyv végét, minden utat bejártam. Ahogy telt-múlt az idő egyre inkább éreztem, hogy itt valami nem stimmel. Talán valami hiba van a könyvben, mint anno a Káoszfellegvárában? Igen, biztosan, de mi?

Sok-sok évvel később, egy estén ránéztem a könyvespolcomra. Néha végignézek az általam összegyűjtött könyveken, és emlékeket idézek fel velük kapcsolatosan. Ahogy a KJK sorozatomra néztem, eszembe jutott, vajon van róluk valami az interneten? Rögtön beírtam a keresőbe és mit dobott ki? Egy fórumot, ahol a a KJK könyvekről beszéltek, de különösen egyről a Pusztítás Maszkjairól. Már el is temettem lelkem mélyére életem egyik legnagyobb vereségének emlékét és most újra szembe kellett néznem vele. El is akartam navigálni az oldalról, hiszen végre sikerült elfelejtenem a szörnyű kínokat, melyet a feladvány okozott. Ám egy gyors pillantás közben elkaptam egy mondatot, mely az árulóról és az angoltudásról beszélt. Micsoda? Angoltudás?

Akkoriban egy kisvárosban laktam. Egy embert sem ismertem, aki angolul beszélt volna, jómagam is csak évekkel később kezdtem el ismerkedni a nyelvvel. A \"Nike\" szót még mindenki \"Niké\"-nek ejtette, és a 7UP-ot is úgy kérték a boltban, hogy \"kérek egy ZUP-ot!\". :-) Se nekem, se a barátaim eszébe nem jutott, hogy ez lehet a megoldás. Szerintem ezt a nevet nem ártott volna lefordítani, főleg azokban az időkben. Így utólag már nevetek magamon, hiszen mai esszél ma már biztos megfejtettem volna a rejtélyt, ahogy a barátaim többsége is.

A lelkes kalandorok írásai, elbeszélesei, hogyan szenvedtek ők is a könyvvel, és hogyan fejtették meg, ki az áruló, nekem is meghozták a kedvem, hogy amint időm lesz, ismét elővegyem a könyvet. :-)
2013. december 14. 23:56 | Válasz erre | #62
Nekem is,csak rosszat néztem. [smiley]alien[/smiley]
© SzG
2013. december 14. 09:16 | Válasz erre | #61
Ezzel nem vagy egyedül, az enyémről is hiányzik. [smiley]rolleyes[/smiley]
2013. december 14. 00:31 | Válasz erre | #60
A magyar nyelvűnél. Az én példányomon hiányzik a C betű.
2013. december 13. 21:48 | Válasz erre | #59
Melyik nyelvű könyvnél? Nekem rendesen van írva.
2013. december 13. 19:57 | Válasz erre | #58
Feltűnt még valami. A könyv gerincén elütötték Jackson nevét, \"JAKSON\"-nak van feltüntetve.
2012. október 6. 11:54 | Válasz erre | #57
100% hogy mindenkinek Elátkozott házas,belsőborítós kalandlapja van,ugyanis ezt elrontották a nyomdában!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. október 5. 15:23 | Válasz erre | #56
2012. október 5. 12:56 | Válasz erre | #55
Na,megnezem,erre nem emlekszem.
2012. október 5. 09:42 | Válasz erre | #54
Mindenkinek olyan példánya van a könyvből,aminek a borítójának a belső oldalán \"Az elátkozott ház\" kalandlapja van?
© AXE
2012. augusztus 29. 19:51 | Válasz erre | #53
Az említett könyv legjobb halálpontja:Kisvártatva egy olyan helyre érkezel,ahol a földet kimosta a víz és egy kis medencét formált.Körülbelül egy méter mély lehet és három méter széles.

Ha megpróbálod átugrani lapozz a 239-re

Ha átgázolsz rajta Lapozz a 151-re

239.Visszakocogsz a folyosón,nekifutsz és elrugaszkodsz.

Tedd próbára a Szerencsédet!

Ha Szerencséd van Lapozz a 160-ra

Ha nincs szerencséd Lapozz a 260-ra!

260

Elrugaszkodsz,és egy csomó nyálkás zuzmóra lépsz.Elcsúszol,hanyatt vágódsz,bevered a fejedet,és a lendület a vízbe sodor,ahol a Vízikígyó végez veled.Kalandod itt véget ért.

Hát én ennél döltem a röhögéstől.
2012. május 20. 17:45 | Válasz erre | #52
2012. május 20. 17:03 | Válasz erre | #51
Tényleg, most, hogy mondod, a legjobb halálpontok a Tök(él)etlen katonában vannak. Nálam pl. ez az egyik favorit (na meg az, amelyiken a toroknyisszantó fapomogács használja a titkos fegyverét :D):

...abban a pillanatban oldalt lépsz és az izzó plazmából álló, fortyogó lövedék centiméterekre húz el a jobb füled mellett. A baj csak az, hogy a rossz oldalról. Ez azt jelenti, hogy a tűzlabda pontosan pofán talál. A bőröd egy szempillantás alatt gőzzé válik az iszonyú hő hatására, szemeid kicsordulnak üregükből, és az egyik aranyfogad is csúnyán eldeformálódik. A fájdalmas perzselő lángok utána átterjednek tested többi részére is és pár perc alatt mindenedet hamuvá bontják. Egyedül a bal lábad kerülte el a pusztító égést, de már a bevezető részben megegyeztünk abban, hogy a bal lábadat évekkel ezelőtt elveszítetted egy csatában.
Halálod tehát gyors, viszont (ahogy remélted) egyáltalán nem fájdalommentes. És hogy csak súlyosbítsa a dolgot, még csak nem is hősies.
Kalandod véget ért.
2012. május 20. 15:41 | Válasz erre | #50
Habár nem ebből a könyvből való, de az egyik etalon halálpont nálam a Második Throben ajtó, amikor is ha rossz jelszót mondok, elfelejtem ki is vagyok, mit is akarok...
2012. május 20. 15:39 | Válasz erre | #49
Az egyik Tök(él)etlen katonában van egy olyan halálpont, hogy megcsúszok a budi padlóján, és beverem a fejem, majd elvérzek:D
© killmaster (Savanyúhas)
2012. május 20. 06:34 | Válasz erre | #48
Ezzekkel a példákkal csak azt akartam illusztrálni, hogy vannak egészen jól eltalált és hihető halálcsapdák, meg két sorban zanzásított eléggé elvontak is. Persze a vége így is úgy is ugyanaz, kezdheted előlről az egész sztorit! De egy könyv hangulatához a jól eltalált halálcsapda is hozzá tud járulni. Pl. A Tolvajok városában ha elkapnak az őrök, Savanyúhas meg Kövérorr jól elkalapál, aztán mehetsz a dutyiba. Vagy Csontos Zambart várában senki nem alszik nyugodtan, a párnádból mérgező gáz tör elő... vagy Királyok koronája: az Őrök letartóztatnak Mampangban és a kis gnóm kihúzza magát, várja mesterétől megérdemelt jutalmát. Néha nem kell más csak egy kis fantázia. Pl az is egészen okés, amikor a kereskedő semmivé változtat. (Nem villámmal intéz el, vagy tűzzel pörköl halálra, nem változtat át békává, pókká, tarajos gőtévé stb) Hát valami ilyesmi kellett volna az elnyel a köd, a cikázó villámok, és csontváz halálos tekintete helyett. Sőt néha az a legjobb, amikor meg sem halsz, csupán - mint a Mélység rabszolgáiban - eldobod a kardod és elindulsz a nagyvilágba, mert nem tudtál rájönni miért hal ki a környék...[smiley]miaz[/smiley]
2012. május 19. 21:13 | Válasz erre | #47
Csónak-szuvasodás. :D (Nekem úgy rémlik, valami speckó bogarak zabálják meg, de végül is mindegy.) Inkább az volt gáz, ahol egyszer csak fogod magad, út közben megbetegszel, és meghalsz. :D Előfordul, hogy már nagyon ki akar végezni az író, de nem jut semmi épkézláb az eszébe. Mondjuk ez valószerű, de elég hülyén jön ki egy kjk-ban. Olyan pont sincs, hogy elmész pisilni. Soha nem vagy beteg, csak ha már nincs mit kitalálni egy halálponthoz. :D

© killmaster (Savanyúhas)
2012. május 17. 22:18 | Válasz erre | #46
Petőfi nem akart ágyban párnák közt meghalni! Neki összejött!
Egyébként a ködösítést egy fokkal jobbnak találom, mint a csónak és a szú esetét. A ködben sok olyan dolgot nem vehet észre, amit normál esetben meglátnál elsőre. De a tény tény marad, akadnak megmosolyogtató halálcsapdák egyes KJK könyvekben, bármilyen morbidnak is hangzik a dolog. Jó példa erre a nálam még béta verziós Sötétség tőreiben az alábi fejezetpont (Persze a szöveg még nem végleges!)
\"Magára hagyod a szegény tébolyult nyomorult alakot, és egyedül folytatod tovább az utad. Hirtelen a padló beszakad alattad és egy hegyes szögekkel teletűzdelt ágyra esel, ahol a halálod leled. Kalandod itt véget ért.\"
Hát így haverkodjatok fakírokkal! És ez csak egy a sok kegyetlen halálnem közül. Vannak cifrábbak is, de nem akarom senki szórakozását elrontani, maradjunk annyiban jobb ha a köd elnyel... [smiley]knife3[/smiley]Vagy legalábbis jobban hihető mint a csónak-szuvasodás!
2012. május 17. 10:53 | Válasz erre | #45
\"akkor inkább nyeljen el a köd\"

Miért? Petőfi is egy ilyen halálponton végezhette. :D
© killmaster (Savanyúhas)
2012. május 14. 23:06 | Válasz erre | #44
Szerintem az a könyv inkább elrettentő példa, na de én nem olvastam végig, illetve amit olvastam belőle, az meggyőzött engem arról, hogy a legrosszabb HK kötetet is alul lehet múlni! Pedig a HK kötetekben is akadnak ám egészen eredeti halálcsapdák, sőt némelyiknek szerintem az az erőssége, mert a története nulla, de legalább irodalmi a halálod! Ebben a tekintetben a Sötétség tőrei/fegyverei sem vinné el a pálmát, bár azért ott is akadnak nem szokványos halálcsapdák. Melyek a szokványosak? (Lásd: karókkal tűzdelt verem, vízbefúlsz, porráégsz, tőr/kard/dárda/nyílvessző áll a mellkasodba/hátadba/fejedbe/szívedbe, börtönben végzed, stb...) Bezzeg S. Jacksonnak igen jó ötletei voltak a halálcsapdákkal kapcsolatban, akár a Varázslat köteteit, akár a Pusztító kötetét nézzük. Persze önmagában a ködben eltűnsz sem szokványos halálcsapda, de röhejes. Vagy az olyan hirtelen ér utol a halál, hogy azt sem tudod mi végzett veled. Már pedig én tudni akarom, mert kíváncsi természetem van. Ennyire erővel írhatta volna, hogy egy t34-es tank ágyúcsöve végzett velem... Az meg hogy a csónakodat megette a szú, hát akkor inkább nyeljen el a köd! [smiley]eplus2[/smiley]
2012. május 14. 19:38 | Válasz erre | #43
Remek példa erre például az általad nagyon \"favorizált\" A Kétélű Jóslat.
Abban a legtöbb halálpont szépen ki van dolgozva.

Egyébként tényleg az egyik legtöbb halálcsapdával teletankolt könyv, de ettől eltekintve nem rossz darab szerintem. Emlékszem nekem a tárgyak összeszedésével volt anno problémám.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. május 14. 17:59 | Válasz erre | #42
Gondolom átkeltél tutajjal a tavon, esetleg belenéztél a mágikus tükörbe, netán eltűntél a ködben, vagy a számtalan variációk valamelyike... Én elsőre talán a futótüzet néztem be. De azt lehet, hogy kétszer is. Ebben a könyvben igen magas a halálozási ráta, ami nem is lenne oly nagy baj, ha ezek szövege kicsit kidolgozottabb lenne. De semmi sem tökéletes, végül is más könyvekben is akadnak 2 soros halálcsapdák! Meg 50 sorosak is, ahol márcsak azt keresed hol is a vége...[smiley]vigyor[/smiley]
© marczy
2012. május 14. 13:05 | Válasz erre | #41
Nos, erre még rá lehetett jönni, eddig a pontig teljesen élvezetes a kaland. Igaz, már legalább nyolcszor haláloztam el előtte (máshol)...
Jó kis kacskaringós cucc, ezt még fejben bírtam valahogy tartani, de nem könnyen.
2012. május 13. 23:14 | Válasz erre | #40
Köszi, erre nem emlékeztem.[smiley]eljen[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2012. május 13. 21:21 | Válasz erre | #39
Ez egyszerű kérdés, és a válasz sem nehezebb. A vers Juja lakhelyére a Gonosz mocsárra utal (Találó neve van, az író gonosz halálcsapdákat eszelt ki ezen a helyen!) Bár utal is rá egy versike, hogy mindig a középutat kell járni. (De aki ezt nem tudja, annak szívás!)[smiley]nyes[/smiley]
2012. május 13. 17:38 | Válasz erre | #38
Ha már témánál tartunk, valaki meg tudná mondani, hogy a 44-es fp-ben található kis versikének mi az értelme?

Köszönöm
© killmaster (Savanyúhas)
2012. május 9. 09:33 | Válasz erre | #37
Na megy ez, csak néha kell egy ötlet! Így jártam én is a Rémület útvesztőjének titkos írásával! Bevallom kicsit behatóbban foglalkoztam a témával, hisz információt elrejteni úgy, hogy csak egy másik fél értse és a többiek ne, gyerek fejjel kiemelt fontosságú téma volt. Szerencsére a KJK könyvek némelyike tartalmaz efféle rejtvényeket, de akkoriban a Rémület útvesztőjében nem tudtam rájönni mi állhat a napos és mi a holdas ajtó alatt. Akkor ugye az aranyeső miatt, már nem tudtad alkalmazni az írásjel olvasó varázslatot. Azt persze sejtettem, hogy az angol nyelvű lesz a felirat, de jó ötlet hiányában pár évre jegelnem kellett a kérdést. Mígnem ismét kezembe került a könyv, és ugye ha a napos ajtót választod, az író azt közli veled, hogy a hieroglifákból azt olvashatod össze: Végzet. Csekélyke angol tudásommal ezt már tudtam hogy angolul az: Doom. Csak mikor belepislantottam a szótáramba láttam ott egy másik szót is rá: Destiny. Ravasz volt Livingstone bácsi, dönthettél milyen végzetet szerettél volna magadnak...
Bár nem ismerem behatóan a szerző teljes munkásságát, gondolom a Halálmocsár valamiféle hasonlóságot mutat ezzel a történettel, legalábbis mindkettőben láttam fekete szívűeket meg kétsoros halálcsapdákat! De majd kicsit jobban áttanulmányozom...
2012. május 9. 08:38 | Válasz erre | #36
Ezzel az ábrával a könyv megjelenése körüli időszakban foglalkoztam utójára.Akkor bevallom nem ment,de most hogy megint szóba került,a szöveged alapján már csak kíváncsiságból is megint nekifogtam!
Most már okés minden!Ha ezt a 12 különféle alakzatot egymásra helyezed,végeredményül egy olyan ábrának kell kijönnie mintha az alap 6 szög minden csúcsát összekötnéd egymással!Jól gondolom ugye?És nyilván ezeket visszabontva kapsz 12 olyan külön ábrát ahol minden csúcsból csak két él indulhat ki,ahogyan azt te is írtad!Ezek a KJK könyvek!Sokszor még évek múltán is tudnak újdonsággal szolgálni![smiley]nevetes1[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. május 8. 21:59 | Válasz erre | #35
No ha már így vesézzük a dolgot! 1992-es év egy kis faluban próbáld ezt elképzelni. Se parabola, se kábel tv nem volt, rádió igen akadt én azokat a zenéket hallgatom ma is, de hidd el kukkom nem volt mi is az az \"All That She Wants\" az Ace of base-tól vagy a Roxette How do you do-ja, de nem is érdekelt! 1992-ben számítógép? Te tudod mi pénzt kóstált az akkor? Ebben a porfészek faluban talán ha egy akadt! A suliban is egy db 486-os volt akkoriban, és a Pentiumokról csak sutyorogtak, hogy majd lesz... Egyébként hidd el ha megismerkedsz a német nyelvtannal visszasírod az orosz nyelvet! Abban fele annyi kóc és kivétel sincs...
Egy olyan ábrát nem nagy művészet összehozni. Ha felrajzolsz hatszög alakzatba 6 pontot és elnevezed a csúcsait A-tól F-ig, és úgy kötöd össze a csúcsokat, hogy mindegyik betűvel jelölt csúcsból csak 2 vonal (gráf nyelven él) induljon ki máris megkapod a címlapon lévő gólem fején lévő ábrát! Aztán ezzel eljátszadozol, és elviekben valóban 12 eltérő ábrát fogsz kapni! Kb ennyi, nem ragozom tovább!
Egyébként magáról az angol nyelvtudásomról annyit, hogy az első angol órámon tudtam meg, hogy a 6 az angolul six és nem sex! Akkor képzelheted mi lett volna ha a 40-nel próbálkozom... [smiley]vigyor2[/smiley]
2012. május 8. 20:42 | Válasz erre | #34
Én ezt anno próbáltam megrajzolni,nem ment,de ha neked összejött küldhetnél egy ábrát,ne maradjak ezen a téren se hülye!Meg még azon néhányak akiknek ez esetlegesen szintén nem ment!
Tiszta sor hogy a vadászat könnyen elbukható,és ezzel együtt a kürt is;pont emiatt volt kár akkora felhajtást csinálni köré mint azt lentebb Reactor egészen jól kifejtette!
Egyetértek abból a szempontból hogy nálad miért közepes ez a könyv;nálam ezért 10/7!
A nyelvi résszel viszont nagyon nem értek egyet!Kb.egy korosztály lehetünk abból kiindulva hogy te is oroszt tanultál még.Nekem is azt kellett tanulnom;azaz kellett volna,mert az a nyelv eszméletlenül távol áll tőlem!Anno átvészeltem valahogy,kb.úgy hogy egy oleg copoklovval hajítottam is volna el a könyvet jó messzire a .....ba!Nem az oroszokkal van bajom,hanem a nyelvük gusztustalan valami olyan elviselhetetlen szinten hogy az szerintem még a mimikai arcizmokra is egészségtelen!
Ettől függetlenül azt viszont ne add be hogy 1992-ig te hermetikusan el voltál zárva az angoltól,mert már anno is rengeteg forrásból volt elérhető!Pl.benyomod a rádiót,általában angol nyelven mennek a slágerek;számítógépes játékok,angol nyelvű TV adók...Ha már csak annyit tudsz hogy 4-ami azért nem nagy dolog-ha jól veszem ki-15 évesen-kikövetkeztethető a 40 is!

Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!