Zagor.hu
Zagor.hu fórum
8 – Csillaghajó
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
© Nheil
Alapvetően három dolog miatt nem nagyon szeretem a KJK sorozat sci-fi darabjait. Az egyik, hogy nem tudok elvonatkoztatni az Új Vénusz kiadó borzasztó minőségű könyveitől, a másik, hogy a sci-fi műfaj nem igazán a kedvencem. És valahogy az a kockadobálós mechanika, ami működik a hagyományos fantasy KJK címekben karddal, ugyanaz sci-fi környezetben modern fegyverekkel valahogy nem az igazi.Jackson jó korán, már a 3. könyvében betévedt a sci-fi területre, ezzel tehát kiindulási alapot adott a többieknek. Bajnak egyáltalán nem baj persze, hogy diverzebbek lettek a kalandok, főleg azoknak akik kifejezetten kedvelik a sci-fi settinget.

A nyilvánvaló Star Trek nyúlásokon túl tipikus jacksonizmus a történet egyes elemeiben fellelhető kreatív ötletek és lények, amelyeket agyonüt azzal, hogy ezek nagy része a nem ideális úton található. Ez vissza-vissza térő jacksoni motívum, ami már a Káosz fellegvárában is előkerült. A kaland nagy űrhajós csatákat és izgalmas, idegen bolygókat ígér, ugyanakkor a legritkább esetben jövünk ki jól egy bolygó felfedezésekor, mert mire kettőt lapozunk, már elpusztult a legénységünk fele. A javasolt végigjátszás NULLA ütközetet tartalmaz és jó ha három bolygóra szállunk le... Értem, hogy legyenek persze zsákutcák és veszélyes helyzetek, de így a könyv kétharmada csak értelmetlen, életveszélyes bolygók gyűjteménye. Megnézném azt, aki magától megtalálta a győzelemhez szükséges koordinátákat.

A könyv részletesen kidolgozott szabályrendszerrel rendelkezik, amit ugyanakkor alig-alig lesz alkalmunk használni a helyes útvonalon. Ami viszont bántóan rövid, még ha csak érdekességből végigolvassuk ilyen módon, akkor is nyúlfarknyi.
Ebből többet is ki lehetett volna hozni.
10/4
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
A borító nekem kicsit vicces, mintha egy dodgem pályát látnánk, melyen éppen elakadtak a járművek. Mondani se kell hogy semmi köze nincs a könyv belső tartalmához.

[b]Illusztráció[/b]
Furcsa volt nekem az űrhajósok sisakja, melyek megpillantásakor mindig valami rovarlény ugrott be elsőre, csak később realizáltam hogy a legénységemről van szó. Ami még nem szokványos kaland-játék könyvben, hogy saját magunkat is láthatjuk külső nézetből a 236-os képen (persze szkafanderben). Összességében minimalista (olykor már túl minimalista, lásd 53., 248.) és szándékosan elnagyolt a rajzstílus, ami nagyon illett a könyv retro hangulatához, így végeredményben nekem bejött.

[b]Háttértörténet[/b]
Ötletes megoldás hogy nincs több oldalnyi háttér, hanem egyenesen fejest ugrunk a sztoriba. Ehhez ez illett. Annyi a lényeg hogy űrhajónk egy fekete lyukon keresztül egy idegen univerzumba csöppen. Itt kéne valahogy megtalálni a visszautat.

[b]Eredetiség[/b]
Bár én sosem néztem meg egyetlen Star Trek filmet sem, de valahogy nagyon az a típusú hangulat fogott el többször is. Ez a 70-es évekbeli oldschool vonal nem tudom mennyire volt szándékos, mindenesetre eléggé áradt a könyvből: a fegyverek, a különböző lények, az űrhajó legénységének lesugárzása a bolygókra, stb. És ha már az oldschool szóba került: kicsit Mézga Aladárnak is éreztem magam (ha ez a név mond valakinek valamit), értem ezalatt a bolygókon történő epizódokat, melyek egyben némi tanmese-jelleget is hordoznak magukban. Ilyen például az a hely, ahol a globális demokrácia miatt valójában semmi sem működik, vagy az a bolygó, ahol senki nem hal meg, és emiatt a népességszabályozás nevében kormányzati osztagok bárkit megölhetnek, stb.

[b]Kihívás[/b]
Voltaképp a cél a hazajutás, az viszont kizárólag a szerencsétől függ. Utazásaink során egy csomó alkalommal szerezhetünk hely- és időkoordinátákat, ezek közül azonban csak egyféle párosítás jó. A helyes kód megszerzéséhez muszáj a megfelelő helyre elmenni, és ott még egy jó kis labirintusos rejtvényen is túl kell esni (térképezni ajánlott). Szóval emiatt maximálisan véletlenszerű hogy sikerrel járunk-e.
Itt jegyezném meg zárójelben, hogy nekem sikerült olyan tér-idő kombinációt összeraknom, ami nem vitt sehová, szóval ez lehet hogy hiba; illetve valahol említenek nekünk egy harmadik összetevőt ("3-as sebesség"), amit nem lehet sehová beszámítani, szóval ezt nem értettem.

[b]Főgonosz[/b]
No, az itt nincs.

[b]Rendszer[/b]
A történet 343 fejezetből áll, igazából ez nem tudom miért jó, lehet Jacksonnak elege volt már abból hogy vesződjön ezért hogy mindig pont 400-ra kerekítse a dolgokat. A másik furcsaság hogy a szabályoknak csak egy része van taglalva a könyv elején, a különféle harcok menetét a kaland közben olvashatjuk el. Ezt is lehet hogy csak én nem értem miért jobb, mint a hagyományos módszer.
Van tűzharc, ami jó halálos (ha épp nem kábításra állított fegyverrel zajlik), illetve van űrhajóharc, ami a sima közelharc változata, csak durvább értékekkel. Ami még plusz feldobja a dolgot, hogy a bolygóra szállás esetén mindig választhatunk, ki jöjjön velünk a legénységből. Ezen a döntésen sokszor az életünk múlhat, de persze szerencsétlen esetben el is veszíthetjük embereinket, szóval érdemes mérlegelni.

[b]Hangulat[/b]
Nekem teljesen közepes az anyag, nem mondom rá hogy gyenge, de nem tudok semmi igazán emlékezeteset említeni belőle. Utunk totálisan szerteágazó, tehát érdemes többször is újrajátszani a könyvet. A sok választási lehetőség (és az amúgy is kevesebb fejezetpont) egyben azt is magában hordozza, hogy rövid a kaland, pikk-pakk el lehet jutni a végére. Vannak teljesen eredeti villanások benne, például amikor véletlenül beleteleportálódunk egy idegen lény testébe, és valahogy szét kellene választani minket; illetve a fertőzéses epizód is jól meg van csinálva, érezhető hogy a döntéseink súlyától emberéletek függnek. Összességében azonban kissé összecsapottnak éreztem a művet, de semmi extrán rossz benyomás, csak olyan "semmilyen". Star Trek rajongóknak viszont melegen ajánlott.
Értékelés: 3.5 / 10
Gyerekként gyűlöltem ezt a könyvet, és a jelek szerint ezzel nem voltam egyedül. Azonban most, hogy újraolvastam, kiderült, hogy annyira nem rossz, mint amilyenre emlékeztem. Sőt, igen élvezetes. Ettől függetlenül nem tartozik a nagy klasszikusok közé. A játékmechanika nagyon szétterült, túl sok tulajdonságérték miatt kell dobálni, plusz van egy csomó új szabály is (a fegyveres és az űrhajós harc), amit szinte sehol nem használunk. A történet ettől függetlenül vicces, a különféle bolygók pedig, melyekre eljutunk, kifejezetten szórakoztatóak. Aki szereti a Star Treket, azoknak mindenképp érdemes egy próbát tenniük ezzel is, a többiek döntsenek a cím alapján. Egy nagy bónusza a könyvnek, hogy a jelek szerint a bolygó szinte minden használtkönyv boltjában ott pihen, így elég könnyű rátalálni.
hr
© Nheil
2023. december 8. 13:05 | Válasz erre | #53
Alapvetően három dolog miatt nem nagyon szeretem a KJK sorozat sci-fi darabjait. Az egyik, hogy nem tudok elvonatkoztatni az Új Vénusz kiadó borzasztó minőségű könyveitől, a másik, hogy a sci-fi műfaj nem igazán a kedvencem. És valahogy az a kockadobálós mechanika, ami működik a hagyományos fantasy KJK címekben karddal, ugyanaz sci-fi környezetben modern fegyverekkel valahogy nem az igazi.Jackson jó korán, már a 3. könyvében betévedt a sci-fi területre, ezzel tehát kiindulási alapot adott a többieknek. Bajnak egyáltalán nem baj persze, hogy diverzebbek lettek a kalandok, főleg azoknak akik kifejezetten kedvelik a sci-fi settinget.

A nyilvánvaló Star Trek nyúlásokon túl tipikus jacksonizmus a történet egyes elemeiben fellelhető kreatív ötletek és lények, amelyeket agyonüt azzal, hogy ezek nagy része a nem ideális úton található. Ez vissza-vissza térő jacksoni motívum, ami már a Káosz fellegvárában is előkerült. A kaland nagy űrhajós csatákat és izgalmas, idegen bolygókat ígér, ugyanakkor a legritkább esetben jövünk ki jól egy bolygó felfedezésekor, mert mire kettőt lapozunk, már elpusztult a legénységünk fele. A javasolt végigjátszás NULLA ütközetet tartalmaz és jó ha három bolygóra szállunk le… Értem, hogy legyenek persze zsákutcák és veszélyes helyzetek, de így a könyv kétharmada csak értelmetlen, életveszélyes bolygók gyűjteménye. Megnézném azt, aki magától megtalálta a győzelemhez szükséges koordinátákat.

A könyv részletesen kidolgozott szabályrendszerrel rendelkezik, amit ugyanakkor alig-alig lesz alkalmunk használni a helyes útvonalon. Ami viszont bántóan rövid, még ha csak érdekességből végigolvassuk ilyen módon, akkor is nyúlfarknyi.
Ebből többet is ki lehetett volna hozni.
10/4
The city changes but the fools within are always the same.
2023. december 1. 15:39 | Válasz erre | #52
[b]Borító:[/b]
Nagyon futurisztikus, az igaz, viszont magához a műhöz annyi köze van – stílszerűen fogalmazva – mint a faéknek az űrcirkálóhoz. Azaz semmi. Konkrétan nem tudom, mit akar ez ábrázolni, valami versenypályát jövőbeni röpsiklókkal? SZVSZ egy űrben száguldó csillaghajó, esetleg valami nagy planéta jobban megtette volna.

[b]Grafikák:[/b]
Csupaszok, selejtesek, és sokhelyütt képtelen voltam rájönni, pontosan mit is látok. Akad olyan kép is, amihez semmiféle jelenet nem tartozik a könyvből. Az illusztrátor inkább csinált volna pizzát ezek helyett...

[b]Történet:[/b]
Hasonlóan a többi szájenszfiksön-témájú lapozgatós kalandjáték-könyvhöz, ez a példány is a távoli jövőben játszódik. A „Vándor” nevű űrhajó kapitányát alakítjuk; a hajó véletlenül a Selstiai Semmi nevű fekete lyukba kerül, és átcsúszik egy másik, ismeretlen világegyetembe. Az itteni lakott bolygók csillagászati tudása segítségével találni kell egy olyan fekete lyukat, ami visszavisz bennünket a mi univerzumunkba. Egyedinek mondható, hazatalálós végcél nemigen fordult elő más kalandjáték-könyvekben. A bolygókra-bolygókról teleportálással közlekedünk – „sugarazzon föl, Scotty!” – szóval mondhatni, ez a könyv eléggé sokat merített a Star Trek-sorozatból (közvetlen utánzás nincs, de nagyon érezni az oda-odautalgatást).

[b]Nehézség:[/b]
Eléggé nehéz, részben a könyv hibájából. A hazataláláshoz szükséges egy tér-koordináta és egy idő-koordináta, ami alapján megtalálják a helyes fekete lyukat. Igen ám, csakhogy itt több mint 6 koordinátát szedhetünk össze, amiből természetesen csak egy páros lesz a nyerő, a többivel megpurcanunk a végén. És mivel abszolute semmi nem jelzi, hogy melyik koordináták a jók, bízvást neki kell fogni négyszer-ötször, és vakon próbálkozni. Kötelező tárgyak, rejtvények, brutális ellenfelek szerencsére nincsenek, na még csak az kéne ide...!

[b]Főellenség:[/b]
Ilyesmi nincs.

[b]Ami tetszett:[/b]
Kiválóan meg vagyon írva a csillagközi utazás, az űrhajó irányítása, és a különféle bolygókra való látogatás, lett légyen az lakott, vagy lakatlan. A bolygók sokszínűsége szintén üdítő dolog: vannak teljesen lakatlan bolyók, van olyan bolygó, ami egyből halálos, akadnak barátságos társadalmak, és persze ellenségesek is ám, tehát ügyelt arra a készítő, hogy a különböző civilizációk között meglegyenek a különbségek. Ami még hatalmas újítás, hogy itt nemhogy lehet társunk, de egyből kettő is, és mi magunk választhatjuk ki őket. Ezen a döntésen sok múlik, ugyanis a hajó minden részlegéből vihetünk magukkal egy tisztet: ha az egészségügyis van velünk, meg tud gyógyítani minket vagy a másik társunkat, a mérnöki tiszt a gépekhez és a kütyükhöz ért, a biztonsági tisztek segítenek nekünk harc közben, és így tovább. Persze ha rossz döntést hozunk, az embereink meg is halhatnak, úgyhogy szükségeltetik ide némi stratégiai érzék.
A különböző bolygókón élő társadalmak is tetszettek, ilyen például az a bolygó, ahol megvalósult a tökéletes kommunizmus, mindenki egyenlő és nincs vezető, csak épp emiatt egy egyszerű döntést se tudnak véghezvinni, vagy az olyan bolygó, ahol örökké élnek az ottlakók, és létszámcsökkentő katonák likvidálnak ennyi-annyi lakost, hogy megelőzzék a túlnépesedést, de a pusztulófélben lévő bolygó sunyi lakói is jók voltak, látszik, hogy volt munka az egészben.

[b]És ami nem:[/b]
A legnagyobb probléma a könyvvel, hogy semmiféle nyomot, jelet vagy akármi mást nem kapsz, hogy na akkor most melyik koordináta lesz is a jó, hacsak nincs orbitális nagy mázlid, elsőre tutira a rossz fekete lyukat fogod választani, és akkor függöny. Az is kiverte a biztosítékot, hogy a helyes megoldáshoz szándékosan rossz választást kell hoznod a könyv elején (igaz, a kíváncsi kalandor úgyis nekiáll felderíteni minden bolygeszt), mert csomó választást CSAK akkor kínál fel a könyv, ha lementél egy bolygó felszínére felderíteni. Csudajó móka, nem? Erre ám mi szükség? Csak azért kérdezem, mert a könyv rövidebb, mint 400 fejezetpont, tehát simán lett volna bőven elég hely még az extra választási lehetőségeknek. Ja...szóval itt is jelentkezik az az ezerszer elátkozott hiba, hogyha valahol balra mész, és nem jobbra, akkor elkúrtad az egészet. Simán lehetett volna ezt korrigálni plusz fejezetpontokkal, helyszínekkel, mert hely az lett volna még rá...
Érdemes megfigyelni, hogy a könyv helyenként „ember”-nek említi az idegen lényeket, holott mi vagyunk az egyetlen emberek az egész galaxisban. Nem jó.
Van egy félrevezető infó is a játékban, amikor 3-mas sebességet említ a könyv, ezt az adatot pl. sehol nem kell felhasználni, gyanítom, csak azért került bele, hogy összezavarja a játékost, az meg anyázzon ahogy a torkán kifér.
Az se igen fér a fejembe, a harcrendszer miért a befejezés után került bele a könyvbe? Eddig mit szokott meg a játékos? Az első pár oldalon elolvassa a szabályokat, és itt található a harcrendszer is. Nos, ez a kötet valami forradalmi újítást vezetett be: a történet vége után pakolta be 3 plusz fejezetpontba az egészet, és utasítja egyfolytában a játékost, hogy ha csatára kerül a sor, írja fel, hol tart éppen, aztán lapozzon oda. Nem szerencsés az ilyen, ráadásul kényelmetlen is.
Sok szónál találtam itt is melléütést, elírást, de olyan is előfordult, hogy kimaradt egy szó. Mondjuk miután megnéztem, ki fordította (aki a Királyok Koronájának magyar kiadását is), még hálálkodtam is, hogy itt nincs oldalanként fél tonna hiba.
És végül: az írója nyilván fel volt mentve fizikából, ugyanis keveri a fekete lyukakat a féregjáratokkal. Elég lényeges különbség: a féregjáraton (elméletileg) lehet univerzumok között utazgatni, hogy egy darabban meg is érkezz, a fekete lyukak viszont csak széttépik és beszippantják az anyagot, ami a közelébe kerül. Nem a legjobb könyv, kétségtelenül, de egyedi a maga módján, és ha van az embernek türelme nekiállni négyszer-ötször, akkor bízvást javasolható.
2019. január 28. 18:05 | Válasz erre | #51
nagyon koszonom a regisztralast
© beci00
2018. december 21. 19:36 | Válasz erre | #50
minden jolmükődik
minden ja
© AXE
2018. szeptember 8. 22:53 | Válasz erre | #49
Sziasztok!

Érdekes lett volna,ha a Vándor csillaghajó A Földre való visszatérte előtt látogatást tett volna a Titánon,ahol valami archívumban főhősünk transzba esett volna,és skizoid módon láthatta volna önmaga összes kalandját.

Üdv:AXE
2016. december 13. 16:53 | Válasz erre | #48
Alapvetően igazad van, de ha jól emlékszem néhány koordinátánál a szöveg olyan, hogy abból tudhatod, hogy esetleg nem teljesen megbízható, illetve ha megtalálod a helyes koordinátákat ott meg tudsz következtetni arra, hogy ez "jobb" mint az előzőek. De nem egyszerű dolog.

Ebben a tekintetben nagyon hasonlít a Találkozás a F.E.A.R.-rel KJK-ra, amit szintén Steve Jackson írt. Ott is rengeteg a dezinformáció. Mondjuk annak a hangulata szerintem sokkal jobb, szóval "egyszerűbb" neki állni újra. A Csillaghajó ilyen szempontból kitartóbb embert követel :)
2016. december 12. 20:11 | Válasz erre | #47
Androidra is megjelent a könyv, úgy is hangulatos.
© leskl
2016. december 12. 09:34 | Válasz erre | #46
Hihetetlen, hogy mennyi bolygót lehet bejárni. Ellátogathatsz bármelyikre, de ha véletlenül kihagyod az a bizonyos kék és fekete bolygót, akkor semmit se ér az egész kaland. Ami nem lenne hatalmas probléma, hiszen ebben rejlik a lapozgatós könyvek sikere, csak az a sok dezinformáció amit kalandozásod közben szerzel, hiú ábrándokba és a végzetedbe vezetnek.
2016. július 15. 14:14 | Válasz erre | #45
Az térkoordinátáért lapozz a [b]232[/b]-re, a másikért a [b]148[/b]-ra.
2016. május 31. 22:17 | Válasz erre | #44
Én most kezdtem el a Csillaghajót, de eddig egy kombináció se vált be...oké, hogy csak 1 koordináta a helyes, de az meg nem oké, hogy amolyan próbálkozz-meghalsz-próbálkozz-meghalsz módszerrel, a nagy számok törvénye alapján kell meglelned...képzeljétek el, ez élesben hogy nézne ki!
A Zsindexre meg kár itt szót vesztegetni, egy hiteltelen selejt bohócoldal, tömény hazudozással és ostobasággal. Inkább akkor már My Little Póni meséskönyvet olvasgass, mint azt, még annak is több a valóságtartalma...
© Zak
2015. szeptember 2. 18:18 | Válasz erre | #43
Figyelemre méltó fejtegetés, szerintem nagyon is elképzelhető, hogy közel jársz a megoldáshoz. Ám én továbbra is szeretném hinni, hogy ismét attika szólt hozzánk, Ő üzent nekünk. És hogy miért mindig épp a Csillaghajó fórumtémánál teszi ezt? Nos, hamarosan talán ez is kiderül, de több, mint valószínű, hogy a későbbiekben ennek még komoly jelentősége lesz.
2015. szeptember 2. 14:56 | Válasz erre | #42
A szepen egy csipős tibeti szósz, aminek a nevét fonetikusan írta le kuko1, aki attika szellemi örökségét gondozza. Az odal jelentése szinte triviális, annak, aki rúnák olvasásával komolyabban foglalkozott. https://en.wikipedia.org/wiki/Odal_(rune)

A kosznom egyelőre rejtély maradt előttem, valamilyen török dialektust véltem felfedezni, esetleg "én kosznó"-ra tudnám fordítani. A mondata tehát talán arra utal, hogy egy Kosznó nevű személy egy speciális tibeti szósszal egy odark rúnát rajzol.

Természetesen ez csak tipp volt.
© Zak
2015. szeptember 1. 20:14 | Válasz erre | #41
Véletlenül nem attika vagy, csak új nicknéven?
© kuko1
2015. szeptember 1. 12:06 | Válasz erre | #40
kosznom szepen az odalt
2015. március 25. 19:51 | Válasz erre | #39
Szerintem pedig jól írtam,mert a szöveg a következő (csak kihagytam belőle a magánhangzókat,és nem hagytam szóközöket):nEm OlyAn jÓ jÁtÉkkÖnyv Ez mInt AhOgyAn Azt gOndOlOd!Ezek szerint te nem tudtad megfejteni.[smiley]beka2[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Ravnos
2015. március 25. 15:54 | Válasz erre | #38
Nem gondoltam volna, hogy ly-vel kell írni!! Most már nem fogok hülyén meghalni!!!Köszi Zotya!![smiley]circling[/smiley]
2015. március 25. 12:21 | Válasz erre | #37
Mondjuk nem ártana tudni helyesen írni.

Mert nem nmlynjjtkknyvzmnthgynztgndld hanem nmlynLYtkknyvzmnthgynztgndld!
2015. március 24. 08:00 | Válasz erre | #36
Borzasztó hogy mindannyian csak gúnyolódtok attika véleményén,pedig csak dekódolni kéne,és mehetne is az értelmes,disztingvált válasz!
Ahogyan most én is teszem,figyeljetek!
attika!nmlynjjtkknyvzmnthgynztgndld!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Vikky
2015. március 23. 11:56 | Válasz erre | #35
A válasz: 42.
Egy csillaghajósnak amúgy sem árt, ga van egy Galaxis útikalauza, főleg, ha stoppol.
2015. március 22. 20:03 | Válasz erre | #34
Dehát most miért? Hiszen ez egy gyöngyszem, egy igazi csiszolatlan gyémánt. Ilyen frappánsan, remekül és tömören még nem láttam ezt a zseniális könyvet összefoglalni. Tolsztoji magasságokba emeli a kritika műfaját!
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2015. március 22. 19:13 | Válasz erre | #33
Szerintem az adminok töröljék. :)
2015. március 20. 16:46 | Válasz erre | #32
A google fordító baszk nyelvet ismert fel... :) Nem tudom mi lehet ez, de a Csillaghajó című könyvvel kapcsolatos, hiszen kifejezetten a könyv fórumtémájába írta a szöveget. :) Komoly, magvas gondolatok ezek, amit már nem tudott magában tartani a szerző. Regisztrált a fórumon, hogy megossza tapasztalatait a művel kapcsolatban, amit lényegre törő, őszinte, frappáns módon elénk tárt, így bővítve az ismereteinket.
© Zak
2015. március 20. 16:01 | Válasz erre | #31
Próbáld google fordítóval... hátha[smiley]crazya[/smiley]
2015. március 20. 15:49 | Válasz erre | #30
Köszönjük attika első hozzászólását! Csak így tovább, ne essen vissza a színvonal! :)
© attika
2015. március 20. 14:01 | Válasz erre | #29
bcfzikgukbl
2014. szeptember 24. 14:19 | Válasz erre | #28
Elég hamar végig lehet vinni, sajnos, de szerintem jó lett az androidos változat.
2014. szeptember 14. 17:42 | Válasz erre | #27
Most játszottam az androidos változattal, nekem tetszett. Csak kár, hogy nem lehet csalni. :)
© Scal
2014. augusztus 24. 17:03 | Válasz erre | #26
Én nem tartom annyira rossznak, amikor olvastam azt se tudtam mi az a Star Trek. Azóta tudom, meg szeretem, de nem nagyobb koppintás mint Livi Mad Max-e. Egy újra kiadást szerintem megérne, tuti tele van fordítási hibával,a képek minősége tré, és nem az eredeti borító figyel rajta. Meg fene tudja mi minden derülne ki belőle.
© Ravnos
2014. április 17. 14:06 | Válasz erre | #25
Tényleg jók!! Nekem is tetszenek!
2014. április 17. 09:17 | Válasz erre | #24
Jók ezek a színes képek, tetszenek, teljesen más hangulatot árasztanak, mint a fekete-fehérek.
2014. március 29. 07:59 | Válasz erre | #23
Ahogy elnéztem ezt az index.hu-s oldalt, jellemzően könyvekkel foglalkoznak úgy nagy álltalánosságokban. Nincs is ezzel gond, hisz a zagor.hu-n lenne meztelen nőkről topic, valószínű ide is többen látogatnának. Egy site színvonalát szerintem nem a látogatók száma teszí nívósabbá, sokkal inkább a tartalma. A kommentekről már nem is szólok, szerintem fele azt sem érti miről is szól a cikk… Az meg, hogy kinél melyik könyv a legjobb/legrosszabb nagyjából olyan, mintha arról vitatkoznánk ki a legnagyobb magyar költő. Nem valószínű hogy a legmagasabb :-) Tény és való a Csillaghajó egy eléggé összeizzadt félkész alkotás lett, de mint írtam, olvastam már rosszabbat is a sorozatban. És hogy a Vénusz csak azért bukott bele, mert csupán sci-fi jellegű könyveket adott ki, hát az is csúsztatás! A könyvek minősége, és fordítása legalább ugyannnyira (hanem jobban hozzájárult) a bukáshoz!
Viszont elnézve a többi Csillaghajó borítót, a magyar kiadású még mindig a vakok között a félszemű a király alapon a legtűrhetőbb. Még Sang kritikája is
© Janek8
2014. március 27. 20:50 | Válasz erre | #22
király az oldal
2013. augusztus 16. 18:01 | Válasz erre | #21
Nem olyan rossz, vannak benne ujitasok, csak sajnos rovidre sikerult. :(
2013. augusztus 8. 11:25 | Válasz erre | #20
Tetszett a cikk!Fellélegezhetek!Jó tudni hogy nem az én értékrendemben van a hiba,hanem ez egy valóban gyengére sikerült könyv!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2013. augusztus 5. 14:19 | Válasz erre | #19
Ahogy elnéztem ezt az index.hu-s oldalt, jellemzően könyvekkel foglalkoznak úgy nagy álltalánosságokban. Nincs is ezzel gond, hisz a zagor.hu-n lenne meztelen nőkről topic, valószínű ide is többen látogatnának. Egy site színvonalát szerintem nem a látogatók száma teszí nívósabbá, sokkal inkább a tartalma. A kommentekről már nem is szólok, szerintem fele azt sem érti miről is szól a cikk... Az meg, hogy kinél melyik könyv a legjobb/legrosszabb nagyjából olyan, mintha arról vitatkoznánk ki a legnagyobb magyar költő. Nem valószínű hogy a legmagasabb :-) Tény és való a Csillaghajó egy eléggé összeizzadt félkész alkotás lett, de mint írtam, olvastam már rosszabbat is a sorozatban. És hogy a Vénusz csak azért bukott bele, mert csupán sci-fi jellegű könyveket adott ki, hát az is csúsztatás! A könyvek minősége, és fordítása legalább ugyannnyira (hanem jobban hozzájárult) a bukáshoz!
Viszont elnézve a többi Csillaghajó borítót, a magyar kiadású még mindig a vakok között a félszemű a király alapon a legtűrhetőbb. Még Sang kritikája is azt sugallja nem vagyok egyedül a véleményemmmel, miszerint akadnak azért rosszabb kiadványok is a KJK-s sci-fi szériában...
© SzG
2013. augusztus 5. 07:42 | Válasz erre | #18
Igaz, már a Fellegváras-cikke is elég izé volt, abban bizonygatott olyanokat ugye, hogy az a legjobb lapozgatós és nem tudom, hát... :S :D Tényleg jó könyv, de hogy a legjobb lenne, azt azért kötve hiszem.
Amúgy inkább a régebbi fórumokon volt aktív, pl. az rpg.hu-n, de nagyritkán ide is beírogat, ha jól láttam, legutóbb a Shamutanti dombokhoz dobott pár kommentet.
\"itt is terjeszteném az eszméket, nem csak az internet egy kicsi szegletében.\"
Ööö, azért az index.hu és társoldalai nem éppen egy \"kicsi szeglet\", de mindegy :D (elvileg az egyik leglátogatottabb magyar szájt, szóval azért nem biztos, hogy baj, hogy ott is \"terjeszti az igét\").
2013. augusztus 5. 07:05 | Válasz erre | #17
Szerintem is az egyik leggyengébb sci-fis könyv, sőt, az egy legrosszabb az egész közül!
Mr. Hamletet meg már megismerhettük a Káosz Fellegvárának kritikájánál is, nálam már ott elhasalt.
© killmaster (Savanyúhas)
2013. augusztus 4. 17:21 | Válasz erre | #16
Sajnos csak néhány cikkét olvastam Mr. Hamletnek, és bár nem kételkedem abban, hogy valóban KJK rajongó, no de azért nem minden állításával tudok egyetérteni. Pláne az ilyen nagy általánossággal megírt vezércikkekkel! Azt persze megint nem tudom, hogy tagja-e a Zagor.hu népes csapatának, de ha én nagyon kedvelném ezeket a kalandokat, hát itt is terjeszteném az eszméket, nem csak az internet egy kicsi szegletében. Mi több, itt aztán még a nagyobb rajongókhoz is szólhat!
Azzal meg hogy nem olvastad el a Csillaghajót, nem sokat vesztettél, eléggé kaotikus valóban. Na de hogy a legrosszabb sci-fi jellegű KJK könyv, ezt azért merész lenne csak így kijelenteni! Ki szerint a legrosszabb? Mert ha a cikk írója így gondolja, azzal semmi baj nincs, de akkor erre hivatkozzon is valahol. Vagy megkérdezett 10 rajongót és ebből kilenc nem ajánlja hát akkor már megint más a leányzó fekvése...
© SzG
2013. augusztus 4. 16:51 | Válasz erre | #15
Killmaster: a cikket Mr. Hamlet írta, aki elvileg az egyik legnagyobb hárdkór KJK-fan (az indexre, meg Könyvesblogra is folyton ő posztol mindenféle írásokat a témával kapcsoltban), szóval nyilván olvasott már néhány lapozgatóst életében. :D
Mondjuk tényleg vannak érdekes állítások a mostani cikkében, pl.:
\"Szintén jellegzetes Steve Jackson-trükk, hogy a könyvet egyetlen kockadobás nélkül végig lehet vinni.\"
Ööö, szerintem egyetlen Jackson-könyvet se lehet végigvinni kockagurítás nélkül, sőt, ez biztos, még a Fellegvárban is hajigálni kell a hatoldalúakat, pedig elvileg ebben van a legkevesebb csata. :D És a Csillaghajóban is kell kockázni. Szóval ezt kissé benézte.
Amúgy magához a könyvhöz nem igazán tudok hozzászólni, mert azon kevés KJK-k közé tartozik, amit nem olvastam el... rendesen, ugyanis egyszer persze elkezdtem, de kb. a felénél abbahagytam. Tényleg egy nagy marhaságnak, illetve összevisszaságnak tűnt, ha jól emlékszem (meg ugye hatalmas Star Trek-kópiának), és amúgy is teljesen hidegen hagyott ez az egész űrben kínlódós, hazautat keresős-téma.
Amúgy a Végzet erdeje tényleg \"vérszegény\" (asszem én is pont ezt a kifejezést szoktam használni e \"művel\" kapcsolatban :) ), ötlettelen, unalmas (és hihetetlenül könnyű) könyv, látszik, hogy Livingstone legelső könyve volt. Jackson első önálló műve (ami ugye a Fellegvár) köröket ver rá.
© killmaster (Savanyúhas)
2013. augusztus 4. 16:20 | Válasz erre | #14
Elolvastam a cikket, de azért megkérdezném a cikk íróját vajon mennyi KJK könyvet olvasott már el életében? Mert ha csak ezt az egyet, akkor szerinte tényleg ez a leggagyibb kiadás. Szerintem létezik ettől jóval uncsibb és érthetetlenebb sci-fi vonulatú kaland is, mely szintén a sorozat darabja, de ebben a kérdésben aligha jutnánk azonos álláspontra. Meg 1983-ban kissé mások voltak a trendek, az meg hogy a Végzet erdeje vérszegény játék egyenesen visszautasítom! A cikk írója nem olvasott még vérszegény játékot! Ezzel nem azt mondom, hogy kitűnő kaland a végzet erdeje, de azért megjárja. A vérszegény kaland kategóriában akad több, szörnyen fantáziátlan más kaland, és címeket csak azért nem írok, mert erről nyilván megint eltérőek a vélemények...
© runner
2013. augusztus 4. 15:32 | Válasz erre | #13
Az index.hu-n van egy blog hír, miszerint ez a legrosszabb KJK könyv.
[url=http://konyves.blog.hu/2013/08/04/30_eves_a_legszornyubb_kaland-jatek-kockazat?utm_source=cimlap&utm_medium=link&utm_content=2013_08_04&utm_campaign=index]http://konyves.blog.hu/2013/08/04/30_eves_a_legszornyubb_kaland-jatek-kockazat?utm_source=cimlap&utm_medium=link&utm_content=2013_08_04&utm_campaign=index[/url]

Amúgy a Tin Man Games oldalán feltűnt egy hír, hogy mik a további iOS és Android játék tervek.
Köztük van a [i]Csillaghajó[/i] is.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. december 18. 13:04 | Válasz erre | #12
Mi is üdvözlünk, de ha lehet legközelebb ne ebben a topicban tedd! Itt Steve Jacson Csillaghajó művéről ejtünk pár szót, amit én Budapesti kirándulásom alkalmával vettem leértékelve, de talán még ennyit sem ér. Túl azon, hogy nem vagyok sci-fi rajongó, és Steve kezdeti szárnypróbálgatása ez a kaland, és nyilván a Star Trek rajongóinak írta, eléggé sótlan az egész. Persze azért már itt is fellelhetőek azok a stílusjegyek, melyek később nagy íróvá tették, akit lehet nem tanítanak majd az irodalom órákon, de az ő könyveit legalább elolvassák a rajongók! [smiley]mf1[/smiley]
2012. december 18. 11:29 | Válasz erre | #11
sziasztok üdvözlök mindenkit
2012. augusztus 27. 17:57 | Válasz erre | #10
Otletes tortenet, csak kar, hogy olyan rovid. :( Engem a Mezga Aladar kalandjaira emlekeztet. :)
2012. május 10. 16:20 | Válasz erre | #9
Nemrég olvasgattam,és továbbra sem tudott megfogni.Maga a történet nem hoz igazán lázba. Bolyongani kell,és ráakadni a hazavezető info-kra. Ez oké,de ha jól tudom összesen hét segítséget kapunk (amiből csak hat szedhető össze egy kaland alkalmával) ebből a 3-as sebesség alapból felesleges,ráadásul SEMMILYEN utalást nem kapunk arra hogy mégis melyik koordinátát kéne alkalmazni.A könyv bónuszként fordítva írja a kivonást mert aszerint az időkoordinátából kéne kivonni a helykoordinátát,és úgy ugyebár mínuszba kerülünk.(kerülnénk) A \"Seltsiai Semmi\" elnevezés nagyon korrekt,ellenben \"esőúr\"-on nagyot röhögtem így sokadszorra is.[smiley]nevetes1[/smiley] A hajó tisztjeinek a szerepe tette egyedül érdekessé a könyvet számomra.A történet lezárása is érdekes: az okés hogy a legénységnek a töke kivan és kezdik elveszteni a hitüket,de egyetlen okot nem tudok hogy miért ne lehetne megértetni velük,hogy kell még egy kis idő hogy tutira menjünk. Még mindig jobb felderítőset játszani minthogy \"sok az egyhez\" betáplálunk a hasunkra ütve vmi koordinátát aztán vagy az örök semmibe veszünk vagy nem.A buszon való olvasgatásra tökéletes,de nem kell pelenkát cserélni alatta. :)
2012. január 17. 21:38 | Válasz erre | #8
Oké, világos a te szempontod, amúgy olvasom/tam őket. Hajrá velük!:)
2012. január 17. 20:06 | Válasz erre | #7
Ki lehetett találni hogy a Tűzhegyre,ezért is írtam hogy az kiesett!Ezen valóban nem veszünk össze (és szerintem máson sem),mert csupán arról van itt szó hogy belefogtam minden könyvről írni egy rövid kritikát,azok megjelenési sorrendjében haladva,és mivel a Tűzhegyet leszámítva nincs más könyv a szerzőpárostól,magam részéről az önálló anyagaikat tekintem ilyenformán sajátnak!Így lett a Káosz Steve első,ez meg a második könyve,de ha olvastad a többi kritikámat is esetleg Ian-nál is így számoltam őket!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. január 17. 19:48 | Válasz erre | #6
Én a Tűzhegyre gondoltam, mint elsőre. Szerintem nem esett ki, hiszen vegyünk alapul például egy filmet. Játszik benne pl.: Kevin Spacey és John Hurt. Mindkettő elmondhatja, hogy az ő filmje. Sok promós helyen is sokszor lehet hallani, hogy pl.: Sir Anthony Hopkins új filmje. Ésatöbbi.
Persze, ezen nem fogunk összeveszni:)
2012. január 17. 19:39 | Válasz erre | #5
Tudtommal a Káosz Fellegvára az első és ez a második,de ha a Káosz a második,mi az első?Előre jelzem hogy a Tűzhegy kiesett ha arra gondoltál mert az "feles" könyv!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. január 17. 13:16 | Válasz erre | #4
Steve-nek a Káosz Fellegvára volt a második könyve.
Egyébként nekem sem jön be ez a könyv - eltekintve két apró dologtól. Az egyik az űrhajós személyzet, a másik a fekete lyuk. Ezektől eltekintve ratyi.