Zagor.hu
Zagor.hu fórum
17. könyv: Sardath ostroma
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
[b]Történet (5)[/b]: Az egyik legtitokzatosabb háttértörténetet kapjuk (ha eltekintünk azoktól, amikben semmit sem tudunk magunkról). Az erdő, amit felügyelünk, hirtelen „furcsán kezd viselkedni”. Az elfeket meg az utazókat különös teremtmények támadják meg, elzárva ezáltal Grimmundot Sardathtól. Grimmund tanácsának tagjaként a tanácsülésen ütköztetjük a véleményünket arról, hogy mit kellene tenni. A legtöbb tanácsnok az erdő elpusztítása mellett van, szerintünk azonban egy más, idegen eredetű gonosz lehet a háttérben. Ezután kiderül azonban, hogy a hírmondó, aki beszámolt nekünk az erdőben folyó eseményekről, ellenség, aki az életünkre tör. Így rögtön egy izgalmas eseménnyel kezdődik a kaland. Miután erre fény derül, magunk kezdjük meg a nyomozást, amely során kiderül, hogy a sötét elfek egy Thyra Migurn nevű varázslóval karöltve elfoglalták Sardathot, de ennél is nagyobb hatalomra akarnak szert tenni…a kaland háttértörténete önmagában véve nagyon izgalmas, az összes helyszín jól kidolgozott. Vannak benne nagyon jó elemek, például a vízen keresztüli beszélgetést nagyon jónak tartottam. Az egyes helyszínek kidolgozása is nagyszerű, a sötét elfek uralta területeken abszolute átéreztem a félelmet, és a sötétséget, egyszer még fizikálisan is beleszédültem J. Tetszik az íjhasználat mint extra szabály és a napok elteltének is van funkciója (bár ilyen szempontból a Viharsziget kicsit jobban kidolgozott). A harc a végén pedig szintén nagyon egyedi, annak ellenére, hogy nekem nem feltétlen jött be. De hogy egyedülálló, afelől nincs kétség.

[b]Gondolkodás/szerencse (3)[/b]: Mindkettő elég nagymértékben van jelen a kalandban. Több rejtvény is van benne, amiket meg kell fejteni, ezenkívül számos találkozásnál fontos, hogy milyen döntést hozunk, de ezeket józan paraszti ésszel ki lehet találni. Ezenkívül az utolsó csatában is jó, hogyha használjuk az eszünket. A másik oldalon viszont főleg a kaland első felében sok az ösvényes döntés, és bizony előfordul, hogy itt egy rossz döntés az életünkbe kerül. Szóval elég vegyes a kép. Ami talán egy külön érdekesség, hogy itt volt olyan először, hogy egy másik könyvben, konkrétan a Varázsló kriptájában megszerzett információt itt is fel tudtam használni. [spoiler2]A kaméleonita véréről tudtam, hogy mire jó, mivel abban a könyvben már használtam. Mivel biztos voltam benne, hogy a sötét elfek között valahogyan álcázni kell magam, teljesen biztos voltam abban, hogy a varázsital keverés során ez egy szükséges alapanyag lesz.[/spoiler2] Ezenkívül ott van még a varázsital keverő gép, aminek a használata részben tudatos, de elég nagy mázli is van benne. A szerencse pontjaink meg szépen elfogyhatnak a végére.

[b]Nehézség (3)[/b]: Sokat hezitáltam, hogy kettest vagy hármast adjak, mert bizony nagyon közelít a szadista könyvek felé, de végülis mivel az előző pontnál úgy éreztem, kicsit szigorú vagyok, itt megadtam a magasabb pontszámot. De azért elég sok tárgy kell, az biztos. Kell két ékszer, egy kulcs, egy amulett, amit tovább kell fejleszteni, egy villámgömb, és, hogy álcázzuk magunkat az elfek elől. Ez utóbbi a legnehezebb, mert egy ital kell hozzá, amit össze kell kevernünk. De mégha meg is vannak hozzá az alapanyagaink, egyáltalán nem biztos, hogy azt választjuk ki a sok komponensből, ami kell. Ráadásul további problémám vele, hogy azt ugyan kideríthetjük, hogy a 3 helyből melyikbe kell folyékony és melyikbe szilárd anyagot tenni, de az sem mindegy, hogy melyik folyadékot hova helyezzük. Ez most csak egy fiktív példa, de ha a 3 anyagot, amit használunk, 2-es, 3-as és 5-ös számmal jelölik, és ebből kell jó fejezetpontra lapozni, akkor hiába folyékony a 3-as és a 2-es alapanyag is, nem mindegy, melyiket hova tesszük (pl. a 235 esetén kapunk egy italt, a 325-nél tönkremegy a gép). Ez nekem nagyon zavaró. Az értékeken itt kevesebb múlik, azt hiszem 10-es ügyességgel küzdöttem és nagyon sosem kellett kétségbeesnem, az utolsó csatában azonban könnyű otthagyni a fogunkat.

[b]Játékélmény (4)[/b]: Mindent egybevetve szerettem. A hangulata remek, az epizódszerű kalandok izgalmasak, üresjárat viszonylag kevés van benne. Két része volt, amit annyira nem kedveltem, az egyik, hogy az első felében a sok ösvényválasztás kicsit labirintus-jellegűvé tette az egészet (van a második felében is egy labirintus, de az annyira hangulatos, hogy simán megbocsájtottam), illetve a már sokat emlegetett döntő csata, ami tulajdonképpen egy szájkarate, amin arra kell rávennünk az ellenfelünket, hogy az agypusztító varázslatát használja ellenünk, amit vissza tudunk rá irányítani (de semelyik másikat nem). Ez azért nem egy túl színvonalas döntő csata, ráadásul, ha elkotyogjuk magunkat, akkor rájön a trükkünkre. Ez utóbbi kapcsán viszont nem értem, hogy ha tisztában van vele a főellenségünk, hogy van egy olyan eszköz, amivel ellene fordíthatják a mágiáját, akkor miért próbálja meg egyáltalán ezt használni? Miért nem lő belénk egy villámot, vagy bármi egyebet és kész? Nem túl logikus. De ezt leszámítva jó és bátran ajánlom.

[b]Összességében: 15/20[/b]
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Igazából semmi érdekes nem jut eszembe a borító kapcsán, talán csak annyi, hogy szebb is lehetne. A fekete elfek varázslója mint valami Drakula gróf mutat előre, a háttérben pedig a sziklavár magasodik. A narancsszínű égen Suhanók csapata száguld, és egy kissé erőltetett villám csap le a felhőzetből. Nos, ezekből a mondatokból is látszik, hogy semmi nem jut eszembe a rajzról…

[b]Illusztráció[/b]
A belső grafikák már igen tetszetősek. A 93-as fejezetnél az Arany Borzalom borzalmasan gyönyörű lett, de impozáns a varázsló is (233., itt végre nem Drakulaként…), meg úgy majdnem mindegyik kép jó, nem sorolnám fel az összeset. Apróságként annyit jegyeznék meg, hogy olykor kissé művire sikeredett a beállás, mint mondjuk a 143-as Liam és a Suma párosa, vagy a 192-es penész-zombi, illetve azt se értettem, miért kellett a slykkeket kétszer is majdnem tök ugyanúgy ábrázolni (55. és 67.).
Ja és igen: a kalandlap rubrikái újfajta keretet kaptak, ami által ritka ronda lett az egész.

[b]Háttértörténet[/b]
Valami titokzatos okból megőrült az erdő, és mi a greenpeace-aktivisták elődjeként, erdőjáróként kelünk a titok kiderítésére. Elismert és tisztelt Tanácsosok vagyunk, így nem meglepő, hogy Zordomb vidékének lakossága a kezünkbe helyezi sorsát, hogy a végére járjunk a sötét dolgoknak. Ez nem sok konkrét információ így elsőre, de máris izgalmasabbá válik a helyzet, amikor már az első fejezetben megtámadnak minket, mielőtt még kitennénk a lábunkat otthonról…

[b]Rendszer[/b]
A szokásos harcértékek mellett van egy íjunk is (mint minden rendes kószának), amihez kapunk hat nyílvesszőt. A fegyvert sima Ügyesség próbával használhatjuk, de ez a kezdeti vesszőszám a maximum, ami nálunk lehet (pfff…). Emellett rendelkezünk 15 arannyal, 5 adag gyógyfűvel és a tanácsnoki gyűrűnkkel.
A másik plusz dolog, hogy az idővel is számolni kell. A hét különböző napjait persze ezen a világon máshogy nevezik, ennek ellenére nyilván kell tartanunk, éppen milyen nap is van. Természetesen ennek az a legfőbb értelme, hogy ha túl sokat bóklászunk (ami ebben a kalandban nagyon könnyen megeshet), akkor egy idő után már nem tudjuk megfékezni a sötétséget, és elbukunk. Ezt a napszámolást mondjuk egy kicsit jobban is ki lehetett volna használni, ha már ilyen központi helyet kapott a kalandlapon. Ha jól emlékszem, összesen egyetlen ponton számít az, hogy éppen melyik nap van, de ezen kívül csak arra jó, hogy siessünk.

[b]Eredetiség[/b]
A klasszikus közegbe sikerült új elemeket csempészni úgy, hogy azok még üdítően is hassanak. Bár nekem eszembe jutott a [i][url=https://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=15]Pusztítás maszkjai[/url][/i] (tanácsnoki gyűrű, baljós atmoszféra) és a [i][url=https://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=19]Mélység rabszolgái[/url][/i] (sok szereplő, cselszövések), de mégsem tűnt koppintásnak. Az erdőt belengő sötét hangulat abszolút átjön, de jók a horrorisztikus figurák is, mint a már említett Arany Borzalom, vagy a Penész-zombi, de az Életszívó penész is megjárja, hogy a Khatóniai Csapdászról már ne is beszéljünk! Tetszettek még rajtuk kívül az olyan elemek, mint a Három Komponensű Bájital Kifőző gép, vagy a higanyon keresztüli kommunikáció a korábban megismert szereplőkkel (borzongató, amikor úgy értesülünk egy szereplő haláláról, hogy azt a varázslat már nem tudja elérni, „senki nem él ilyen néven a hatókörömön belül – mondja a hang”). Mindent összevetve, a könyv tele van eredeti és jól megírt epizódokkal, le a kalappal.

[b]Kihívás[/b]
A kaland kifejezetten kemény dió. Nem sokszor fordul elő velem, hogy tanácstalanul bámulom a könyvet, mert fogalmam sincs, hogyan is kéne továbbjutni. Na itt többször is előfordult ilyesmi. Például elakadtam annál a pontnál, amikor a nálam lévő gyűrűk számának összege jelentette a továbbjutást. Aztán kiderült, hogy nem összeadni kell a számokat, hanem egymás mögé írni… Ez azért nagyon nem mindegy, ugyanis a 3-as és 14-es jelölésű gyűrűvel így nem a 17-re, hanem a 314-re kell lapozni. Tehát ez a két tárgy kötelezően megszerzendő, de kell még egy S-betűs kulcs, az Agypusztító amulett (és hozzá a megfelelő plusz infó), egy villámgömb (amit – bármennyire is csábító – ne a kaland közben használjuk el, csak a legvégén), és vagy Istu démonbarátunk segítsége, vagy egy kopogás kombináció. Ez a lista azért korántsem rövidke, biztos vagyok benne, hogy nem nagyon fogja senki első nekifutásra megszerezni mindet… Na de még ha csak ennyi lenne! A könyv előszeretettel vonultat fel erős ellenfeleket (démonokat, istenségeket), akiket nem túl könnyű harcban lenyomni, de a 149-es pont is tetszett, ahol Ügyesség próbát végeztetnek velünk, és ha ügyesek vagyunk, ugyanúgy elpusztulunk, mintha nem. Mondjuk ezen legalább nevettem egy jót. Továbbá komolyan el lehet bolyongani a hegyek lábánál, vagy a folyó partján, és előfordul, hogy ha rossz irányba fordulunk, akkor jön az „auto-kampec”, szóval nem egyszerű a könyv.

[b]Főgonosz[/b]
Furcsának találtam, hogy kezdetben nem nagyon hallunk a fekete elfek varázslójáról, aztán később se igazán, de a végén mégis szembe kell néznünk vele. Tehát nem nagyon derült ki számomra, hogy ki is ő, de úgy tűnik, ezt az író nem tartotta annyira lényegesnek részletezni. A fellépése kellően magabiztos, a nagy csata azonban sajnos elmarad, ne számítsunk Razaak-féle párbajra. Mindenesetre poénos volt a köztünk lévő csevejben kisakkozni, hogy az ellene felhasználni készült Agypusztító amulett végül is mire jó. Leütni nem kell, csak az információra van szükség, amit menet közben megszereztünk, és azzal az amulett elvégzi a munkát helyettünk.

[b]Hangulat[/b]
Kellemes meglepetés volt a [i]Sardath ostroma[/i], annak ellenére, hogy Sardath és maga az ostrom abszolút elsikkadt a könyvben. Egy fokkal lehetne kevésbé szadistább, de a világa nagyon érdekes, és részletesen bemutatott. A másik gondja, hogy túlontúl sok a választási lehetőség, így természetesen jó rövid lett, de persze aki végigrohan rajta, az úgyis megtorpan előbb-utóbb, mert nem lesz a birtokában egy-egy kötelező tárgy vagy információ. Már a legelső jelenetnél is rengeteg módon cselekedhetünk, akár el is ragadhatnak minket a levegőbe, és akkor totálisan máshogy folytatódik az egész kaland, mintha legyőzzük orvtámadónkat, aztán szépen megtanácskozzuk a dolgot barátainkkal, és csak ez után szedelőzködünk utunkra. Nagyon tetszett a Toa-suók ostroma, amibe mi is beszállhatunk a törpe védők oldalán, és a fekete elfek extrém felépítésű labirintusa is végre egy olyan útvesztő volt, ami nem egyhangú, hanem van (beteg) hangulata is. Az mondjuk elég csúnya helyspórolós technika, amikor több helyen úgy végzünk Szerencse-próbát, hogy egy fejezeten belül megtudjuk az eredményt, tehát ha nincs szerencsénk, nem kell sehova lapozni, rögtön meghalunk, ha meg szerencsénk van, akkor olvassuk tovább ugyanazt a fejezetet. De így legalább belefért a műbe sok-sok érdekes karakter (annyi név felmerül, hogy én egy idő után már nem nagyon emlékeztem, ki-kicsoda), és jók voltak a fordulatok is (pl. a Sorell alakját felvevő fekete elf). No de nem ajnározom tovább – vágjatok bele nyugodtan.
Értékelés: 7.75 / 10
Ideje nekifutni Keith P. Phillips ezen művének. Nem tartozik a legjobbak közé, de annyira nem is rossz.

Az alaptörténet elég egyszerű. Az Éj Erdejében lévő városból, Sardathból hetek óta nem érkeztek hírek. Van valami az erdőben, ami támadja. A te feladatod az, hogy megtudd, mi ez az erő, és ha tudod, állítsd is meg.

A könyv rendkívül nehéz. Az ellenfelek ugyan nem különösebben erősek, néhány fejtörő azonban rettenetesen bonyolult. Vegyük például az optikai csalódásos labirintust, melyről az egyik lapon még egy ábra is van. Itt több helyen ajtók állnak, amik miatt nem látod át teljesen a dolgot. Mindegyik ajtó egy másikhoz vezet, ami nem valami jó.

A másik gonosz fejtörő a bájital-keverő. Meg kell találnod a számozott hozzávalókat, majd be kell helyezned őket a keverőbe, hogy egy italt kapj. A lehetséges kombinációk közül legalább kettő használhatatlan, egy elfogadható, egy pedig végzetes, ami szintén nem valami hízelgő.

Persze vannak erősségei is, őéldául a kifejezetten eredeti feladványok, vagy a háttérben húzódó intrikák. Az írásmód is kiváló, és az illusztrációk is remekek. Rejtély számomra, miért nem engedték Keith Phillipset ismét a sorozat közelébe.

Ne feledkezzünk meg azonban a hátrányairól sem. Ezek egyike, hogy a főellenfelet, Le Saucriere-t szinte lehetetlen legyőzni. Plusz van benne két rendkívül gonosz rész is -- amikor lelőnek minket Tiranduil Kelthas felett, illetve amikor közel száz métert zuhanunk a veszedelmes gombák után.

Mindent egybevetve nem rossz kaland.
hr
2018. szeptember 6. 11:37 | Válasz erre | #79
Újabb 3-mal végeztem és írtam róluk véleményt.

http://velemenyes.blogspot.com/2018/09/vissza-multamba-6-sardath-ostroma-kard.html
2015. március 24. 13:37 | Válasz erre | #78
[spoiler]Állítólag a négyzetekből egy kockát tudsz létrehozni, a csillagok az alapjai lesznek az alakzatodnak, a többi pedig a "palástja". Forgatni, cserélgetni kell a mintákat. I,S,T betűket tudsz majd kiolvasni, ha mindent jól csináltál. Az I lesz az 1, az S lesz az 5, a T pedig a 7, a hasonlóság miatt.[/spoiler]
2015. március 14. 22:04 | Válasz erre | #77
Pár napja végeztem a művel,és azt kell mondjam a Zagoros könyvek közül ez lett az egyik kedvencem. Nagyon jól kitalált,és rendkívül összetett történet,sok váratlan dologgal megtűzdelve. Az,hogy ennyire nehéz nem számít,én inkább szeretem azokat ahol \"vesződni\" kell,mert annál édesebb a győzelem a végén. Egy kis értékelés a saját szempontjaim alapján.Spoilert tartalmaz!

Borító,és képek: Erős közepes,különösebb kivetni valót nem találtam bennük,hozzák a hangulatot.

Történet,és szereplők: Az alaptörténet egy jól bevált dologra épít(a gonosz a távolban gyűjti az erejét,és meg kell akadályozni,hogy átvegye az uralmat) viszont a szereplők,és a helyszínek változatosra sikeredtek. A viharóriás kastélyában a higanyon keresztüli \"beszélgetés\" nagyszerű ötlet volt,a bájital-kifőzés,és a megoldása szintén.A kígyógyűrű átváltozása 7-sorosból 14-sorosra szintén egyedi(legalábbis nem emlékszem hasonlóra),és az agypusztító amulett száma is érdekesen alakul.A kockás rejtvény nekem magas volt,bevallom azt kinéztem a végigjátszásból... amúgy ott miért 157-re kell lapozni??? Azt sajnáltam viszont,hogy a napoknak csak egyszer volt jelentősége. A nyílvesszők sem hozzák azt a pluszt amit elvártam volna,ebben azért több lehetőség volt. Az viszont,hogy jóformán harc nélkül végig lehet vinni,és ennek ellenére ilyen érdekes a könyv,egészen elképesztő írói mutatvány számomra. Ennél kevesebb harc talán csak a Káosz fellegvárában van. A főgonosz is egyszerűen nagyszerű. Hiába lehet a végén kicselezni,a maga stílusában meglehetősen tekintélyt teremtő figura. A föld alatti város építése sem rémlik másik kalandból,így nekem ez is plusz pont.
Nagyon sok múlik a logikán,és az alapos olvasáson,és kevesebb a frankó kiinduló értékeken. Itt végre ezer év után értelmet nyer az \"Attól függetlenül ki milyen értékekkel vág neki a kalandnak elég könnyen végig mehet rajta\" mondat. Mármint ez persze csak az értékekre vonatkozik,hiszen számtalan helyen meg lehet halni,néha akkor is ha meg vagy győződve arról,hogy jófelé mész.

A fordítás,és a könyv ragasztása első osztályú,köszönöm a magam nevében a sok munkát vele. Az a pár apró hiba ami van benne nem igazán számottevő,különben is csak az nem hibázik,aki nem csinál semmit. Lényeg,hogy remek munka srácok! ;-)
© killmaster (Savanyúhas)
2013. május 8. 20:39 | Válasz erre | #76
Emlékeim szerint, és azok ritkán hagynak cserben, ez a könyv épp a nehezebb kategóriájú könyvek képviselője. Baromi gyorsan meg lehet halni a kaland elején, és a végén is. Hogy közben mennyi buktató van, az attól is függ merre indulsz. Vakargattam is jó párszor a fülemet, mert a megérzéseim is többször tévútra vittek a kaland kapcsán. Volt a történetben egy-két érdekesebb rejtvény is, és bár sok név és személy akad benne, egyik-másik érdekes figura, kezdőknek nem ajánlanám a könyvet. De aki már átrágta magát egy-két komolyabb nehézségű kalandon, az bátran nézzen szembe a könyv kihívásaival. Nem igazán a dobókockán múlik majd a dolog sokkal inkább a logika lesz perdöntő, már ha úgy gondolkodsz, ahogy a könyv írója...[smiley]nevetes1[/smiley]
2013. május 8. 11:07 | Válasz erre | #75
Némi elmaradással következzen ennek a műnek is a kritikája!
Legutóbb azt írtam a Pusztítás tornya kapcsán hogy számomra az egyik legnehezebben értékelhető könyv.Nos,a Sardath ostroma még ezt is felülmúlja!
A borító nem nagy szám,de nem is vészes,egy jó közepes szint.A belső képek már valamivel jobbak,bár azok sem mesterművek.Így eddig semmi extra,de semmi komolyabb kifogásolni való sincs!
Maga a sztori sem különösebben eredeti,de szintén nem is rossz!Nagyon extra szabálymódosítások sincsenek!
Szóval még mindig eléggé közepes a cucc!
Viszont maga a történet számomra meglepően jól indult!Egészen jópofa kis akcióval veszi kezdetét a kaland,kapásból feldobván ezzel a kalandor érdeklődését hogy mi állhat az egész hátterében!
A gond ott van hogy elég hamar le is ül mindez-és néhány a kaland során felbukkanó jobb ötlet ellenére-igencsak közepes szinten futnak a továbbiakban a történések!
Világosan látható hogy az író meglehetősen gondosan igazodott a Titán világához,ahelyett hogy abba újabb \"kisvilágot\" kreált volna,ami mondjuk nekem szimpatikus volt!Ahogyan a nevek,és a karakterek funkcióinak kidolgozottsága is!(Egyedül talán Corianthus volt necces!Nem értem miért kellett ekkora hatalmat adni egy viharóriásnak?)Ilyen formában jól illeszti be adott közegébe a játékos karakterét is!Néha már sokalltam a leírásokat,és keveseltem a harcokat is,de igazából ebbe sem lehet belekötni,mert logikailag egyébként itt rendben van ez így!
Összefoglalva:vannak sok más könyvet felülmúló megoldásai ennek a műnek,de összességében valahogy mégsem akkora nagy durranás!Nem tudom nyugodt szívvel kijelenteni azt sem hogy milyen jó,és azt sem hogy milyen rossz!Ezáltal lett úgy közepes ez az anyag hogy valójában egyáltalán nem az!Kimondottan ajánlani viszont nem merném!Mint ahogyan direkt lebeszélni sem akarok senkit róla!
Bennem felemás érzéseket hagyott ami alapján nem tudom eldönteni hogy valakinek komolyabban bejöhet-e vagy éppen az ellenkezője!
10/6(Vagy mégprecízebben kifejezve 65%,ami se nem 6 pont igazán,se nem 7!)
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Ravnos
2013. január 21. 17:48 | Válasz erre | #74
Szeretném megkérdezni,h más sem talált több \"számozott\" gyűrűt 2-nél? Mert a végigjátszásban is csak azt a kettőt találtam ami a hamuszirti elfeknél van, meg ami a törpénél a sötételfeknél. Ha nincs több akkor hogyan lesz az egyiknek az értéke a duplája? Ha van még akkor merre?

Köszönöm a választ!
© AXE
2012. április 22. 15:27 | Válasz erre | #73
Köszönöm az információéhségemet kielégítő válaszokat!Sajnálattal közlöm,hogy ez esetben a könyv lekerült a kívánságlistámról ami a következő:

1.Királyok Koronája Varázslatok Könyve+tok megvan
2.A Pusztító
3.Visszatérés a Tűzhegybe megvan
4.Vérescsont Ettől,és a Mélység Démonaitól kicsit félek,mert olyan Karib-tenger kalózai feeling-je van szerintem.
5.A Múmia átka a következő kiszemeltem
6.A Mélység démonai
7.Éjféli tolvaj
8.A Nekromanta éjszakája
9.Az élőhalottak szigete
10.Hercegek viadala
11.A Vámpír kriptája
12.A Vámpír bosszúja
2012. április 11. 18:15 | Válasz erre | #72
Meg nem csak az. A legtöbb könyvben szerepel is, mint ellenfél.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. április 11. 17:27 | Válasz erre | #71
Egyébként ha megnézitek a Hóboszorkány barlangjai borítóját, a régit vagy az újat, egyiken sem látszik, hogy a csaj vámpír. Van viszont egy belső borítós rajz, na ott már igen. Egyébként KJK könyvekben igen népszerű a vámpír, mint figura. Lásd a legutóbbi kiadványt...
2012. április 11. 17:13 | Válasz erre | #70
Szerintem szinte mindenki annak hitte. :)
2012. április 10. 10:17 | Válasz erre | #69
Nekem úgy rémlik, hogy nem. Egyébként a sztori elolvasása előtt én is vámpírnak hittem szegény címlapszereplőt.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© AXE
2012. április 10. 07:51 | Válasz erre | #68
A címlapot megértettem,köszönöm!De az ellenfelek hosszú sorát sem tarkítja vámpír?
© Enzo55
2012. április 6. 16:10 | Válasz erre | #67
Abból is a sötétebbik fajta, sztem...
2012. április 6. 13:36 | Válasz erre | #66
A borítón nem elf van?
© runner
2012. április 6. 12:27 | Válasz erre | #65
Ezt én is benéztem anno. Az nem vámpír a borítón.
A főhős Te vagy!
© AXE
2012. április 6. 12:20 | Válasz erre | #64
Sziasztok!
Érdeklődni szeretnék,hogy ebben a könyvben van-e vámpír?(A címlap alapján nekem úgy tűnik.)
2011. szeptember 6. 14:17 | Válasz erre | #63
Nagy csalódás volt ez a könyv. A grafikái alapján jobbat vártam...tipikus könyvet a borítójáról hibába estem. A történet nem lenne rossz...csak hamar meg lehet halni vagy zsákutcába jutni és ez már rögtön az elején elkezdődik. Ha rossz döntést hozol később lesz kára, amikor már nem lehet kibogozni mit és merre kellett volna menni.
Ez nagyon lerombolta a hangulatát. egyébként a harcok nem túl nehezek .
Egy jó 50% 4,5-5,5 10-s skálán.
2011. július 22. 13:00 | Válasz erre | #62
Spoiler

Végigjátszottam ezt is, és meg kell mondjam, hogy tetszett, tényleg jó és izgalmas kis könyv!

Borító: nem a kedvencem, de tetszik, főképp a narancsos-vöröses háttér
Fordítás: FireFoxot ismét dícséretet érdemel, belenéztem az eredetibe, remek munkát végzett
Kiadás: szép, és külön meg kell említenem itt is a könyvkötést, számomra ez is fejlődött. (Nálam ez a Vihargyilkostól figyelhető meg).
Rajzok: meglepően jók

Mikor legelőször belelapoztam, kicsit féltem a sok névtől, de nem volt gond vele, könnyen meg lehetett jegyezni őket.
Mint már írtam, jó kis könyv ez, hangulatos, hosszú - és nem csak a fejezetpontok miatt -, és a nehezebb könyvek közé sorolható.
De nem baj, én szeretem az ilyet is. Nehézség alatt a helyes út megtalálását értem, nem pedig a feladványokét, mint azt már korábban említették. Ami nem nagyon tetszett az a sziklás részen való barangolás. A többiben meg segített a rutin[smiley]crazya[/smiley]
Feladványok tekintetében a szám kirakós egyszerű, a kifőzőgépnál kellett egy ici-picit gondolkozni, na de a kockás az barommi nehéz volt nekem. Egyébként én nem is gyanakodtam a kockára, rögtön kivágtam az ábrákat. Végeredményben mindegy volt, mert az 1-es és az 5-ös egy alakból tevődik össze, na de az a fránya 7-es...[smiley]csodalk[/smiley]

A történet is megnyerő volt, bár a cím egy kicsit félrevezető. Azt hittem, hogy tényleg egy igazi ostromot kell megszervezni és majd vezetni.
Tetszett még a törpés rész is, mikor segíthettem nekik a harcban.
Hiányérzetem volt, mert számomra kevés volt az erdős rész.
Túl sok harc nem volt a könyvben, talán 2-3 ellenel lehetett volna több.
Szerencseponttal, nyílvesszővel és a gyógyfűvel nem volt gond, bőven lehetett pótolni, mint a Kard Mesterében is.
Bár a fű a végére megcsappant.
Itt említeném meg, hogy a 230-as pontban nem teljesen volt világos, hogy hány adagtól szabadulok meg. Én becsületes voltam és 3-at vontam le, mert úgy értelmeztem - előszőr konkrétan írja, hogy megetetem, majd további füvekkel látom el, végül pedig gondoskodok róla, hogy legyen neki elég.
Ami még nagyon tetszett, az a legvégén volt, a főgonosz kicselezése!

A végigjátszásban találtam egy hibát, szóltam is Foxnak.

Hálás köszönet a munkátokért, most is nagyszerű volt!
2011. június 8. 23:31 | Válasz erre | #61
Sokan írják,hogy nagyon sok fejtörő van benne é van egy nagyon nehéz.Szerintem annyira sok nincs benne és ha a nagyon nehéz a 278.ponton levő akkor én azzal nem is találkoztam a kaland folyamán! [smiley]vigyor4[/smiley]
Amúgy nagyon jó könyv [smiley]eljen[/smiley]
2011. június 8. 22:33 | Válasz erre | #60
Már fenn van, a könyv adatlapján megtalálod.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. június 8. 22:06 | Válasz erre | #59
Akkor nem tudom mi maradhatott ki megnéztem minden lehetőséget,de így is ide lyukadtam ki [smiley]buck[/smiley]
Azért köszi a segítséget és várom a végigjátszást! [smiley]finom[/smiley]
2011. június 8. 21:36 | Válasz erre | #58
[spoiler2]Ha jól emlékszem – ezt abból fogod tudni, hogy értelmesen folytatódik a történet – az Elfektől kapott gyűrűhöz tartozó szám a 7-es. Ugyanakkor, ha jól emlékszem – ezt abból fogod tudni, hogy a folytatásban rövid úton elhalálozol – nem ez az a szám, amit te keresel. Bárhogy is nézzük, kalandod itt szomorú és szenvedésektől egyáltalán nem mentes véget ér. Másrészről hamarosan felteszek a könyvhöz egy végigjátszást, ha nagyon akarod, ott megnézheted, mi maradt ki – bár ezzel épp a KJK könyvek szépségét veszíted el. Jobb az, ha te magad bukkanhatsz rá a helyes útra, nem pedig mások mondják el.[/spoiler2]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. június 8. 20:40 | Válasz erre | #57
Fontos lenne a továbbhaladásba [smiley]help[/smiley]
2011. június 8. 19:58 | Válasz erre | #56
Most nézem,hogy az egyik megvan(Törpe rabszolgás),a másik viszont tényleg nincs meg,le tudnád írni a hozzá tartozó számot?[smiley]papakacsint[/smiley]
2011. június 8. 19:49 | Válasz erre | #55
[spoiler2]Természetesen. Az egyiket a hamuszirti Elfektől kapod meg, a másikat a Sötét Elfek városában szorgoskodó Törpe rabszolgák egyike ajándékozza majd neked.[/spoiler2]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. június 8. 19:43 | Válasz erre | #54
Meg tudod mondani,hogy azt a kettőt hol kellett volna megtalálnom?:)
Vagy az is elég hogyha megmondod hova kell lapoznom [smiley]rolleyes[/smiley]
2011. június 8. 17:52 | Válasz erre | #53
[spoiler2]Azon kívül még két másiknak. A Tanácsnoki Gyűrűnek nincs száma, úgyhogy ebben az esetben oda kell továbblapoznod, ahová a fejezetpont irányít.[/spoiler2]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. június 8. 15:58 | Válasz erre | #52
A 103.pontnál járok.Legyőztem már a Varázsló testőrét is,de ennél a pontnál elakadtam [smiley]conf[/smiley]
Egy szobába vagyok ahol nagyon sok sötét Elf van,leültetnek egy székre.
Kéri a könyv hogy a nálam lévő gyűrűk számát adjam össze és lapozzak az eredményül kijött számra.Egyetlen gyűrű van nálam amit az elején kaptam(Tanácsnoki Gyűrű).Hány gyűrűnek kéne,nálam lennie?[smiley]help[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2011. május 24. 21:59 | Válasz erre | #51
A Pusztító olyan könyv, ahol csalni sem nagyon tudsz, mert szinte minden út a halálba vagy szolgasághoz vezet. Sardath ostroma leginkább (nehézségre) a Varázsló kriptájához, vagy a Vérescsonthoz hasonlítható! Ha majd egyszer elkészül a legtöbb halálcsapdát tartalmazó könyvek listája ezek a könyvek benne lesznek az élmezőnyben. Ettől eltekintve jó a sztorija, meg a fordítás is, csak ez a sok halálcsapda, meg az az érdekes kirakós rejtvény megnehezíti a kalandor dolgát!
2011. május 24. 21:39 | Válasz erre | #50
Nehezebb könyv,mint a Pusztító?[smiley]help[/smiley]
2011. május 16. 01:57 | Válasz erre | #49
A rubrica, -ae (nőnemű) latin eredetű szóból, magyarított írásmóddal használjuk.
2011. május 15. 23:48 | Válasz erre | #48
Colrhyn nem Elf, csak ember, és azért kell róla tudni, mert a térképen is szerepel az otthona és a háttértörténet is megemlíti.

Kifejezetten rejtvény szerintem csak három volt benne: a kotyvasztó gép, a négyszögletű lapocskák és a 3x3-as számtábla. A többinél vagy józan észre kellett hagyatkozni, vagy a történetben korábban elhangzott információt kellett felhasználni. Az pedig, hogy vannak benne többféleképp használható tárgyak, azt lehet úgy venni, hogy két darabból állnak és mindkettőt össze kell szedni.

Azt aláírom, hogy nem egy könnyű kaland, de legalább nem lehet rajta egyszerűen átrohanni.

A rubrikáról egészen mostanáig meg voltam győződve, hogy rublikának kell írni, csak a word nem ismeri a szót :S Ciki :)
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. május 15. 10:54 | Válasz erre | #47
Nagyon nehéz könyv szerintem túl sok benne a rejtvény
és a halálpont eleinte majdnem minden lépésnél sikerült
meghalni a reggelt azért sikerült megérnem.A történet
pedig nagyon jó de a túlzott nehézség miatt számomra
sokat ront a könyv értékén.
© KGB
2011. május 14. 00:27 | Válasz erre | #46
Probléma igazán szerintem nincs, csak annyi, hogy nem nagyon találtam a megfelelő utat! :) Kissé furcsák voltak bizonyos helyesírási hibák (pl. rubrika helyett rublika); a fejezetek "nem passzolása" pedig azért lehet, mert a térképen eltévedtem! :D (Valahogy nem volt világos pl., hogy mért kellene tudnom az elf házáról ott az erdő észak-keleti részénél, aki régi ismerősöm, a neve most nem ugrik be.)

Összességében nem rossz, de most egy időre félre kellett tennem egyéb teendőim miatt, de majd újra nekigyűrkőzök!
2011. május 13. 10:49 | Válasz erre | #45
Melyik részen van probléma a térképpel (akár területileg, akár fejezetpontilag)?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© KGB
2011. május 9. 22:34 | Válasz erre | #44
Hát, nem valami egyszerű könyv! Próbálok térképet csinálni, de nem megy valami könnyen. Néha meg mintha nem passzolnának a fejezetek, mert talán nem onnan jutottam el oda, ahonnan kellett volna. :D
2011. május 4. 22:54 | Válasz erre | #43
Hát igen, az idő leírásában nem véletlenül szerepel, hogy ha sikerül megérned a reggelt [smiley]big-axe[/smiley]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© KGB
2011. május 4. 22:21 | Válasz erre | #42
Remekül kezdődik a könyv, főleg a háttértörténet (ami ugyan ebben a könyvben másképpen van elnevezve) vége "poénos", s az olvasó rögtön lapoz is az első pontra! :)
2011. március 26. 18:12 | Válasz erre | #41
[smiley]eljen[/smiley]
© runner
2011. március 25. 21:17 | Válasz erre | #40
pluszban tartalmazza...[smiley]bohoc[/smiley]
A főhős Te vagy!
© Anry
2011. március 25. 14:23 | Válasz erre | #39
Nyissz? [smiley]rolleyes[/smiley]
2011. március 25. 14:20 | Válasz erre | #38
Személy szerint már nagyon kíváncsi vagyok rá...
© runner
2011. március 25. 09:58 | Válasz erre | #37
Van benne jópár fejtörő, és van ami igen nehéz.
A 278. fejezetpont képe mellékelve is van a könyvben, hogy ki-ki kedvére próbálgathassa. [smiley]circling[/smiley]
A főhős Te vagy!
2011. március 25. 09:39 | Válasz erre | #36
A magyar verzióra még nem volt időm, de az angol változat alapján ez az egyik legnehezebb KJK könyv, szóval ne lepődj meg, ha később is elakadsz majd itt-ott huzamosabb időkre.
2011. március 25. 02:44 | Válasz erre | #35
Felénél tartok kb. a könyvnek és a 37. pontnál az erdei elfek helyett eredei elfek van írva. Egyébbként eddig nem rossz a könyv kicsit belevesztem mert nem találtam meg valamit elégé át kell nyálaznom hogy oda jussak ahova kell.
© Kamo
2011. március 24. 13:59 | Válasz erre | #34
"Indeed"!
Nagyon örülök a Zagor.hu elért sikereihez, s ha királyul nyomnám az angolt, még én is fordítanék egy KJK-t, csak ezt inkább a profikra bízom. (Meg magamnak már úgyis elkezdtem a Száguldó Harcos első részét.) Remélem, jó sztorija lesz a Sardath ostromának is, mert szerintem főleg azon múlik egy ilyen könyv sikere.
2011. március 24. 13:52 | Válasz erre | #33
Így igaz, a legfontosabb a minőség!
Viszont szívmelengető látvány, hogy ilyen rövid idő alatt mikre vagyunk képesek.
© Kamo
2011. március 24. 13:49 | Válasz erre | #32
Nekem meg már csak az számít hogy minőségben, igényességben a legjobbak legyenek ezek a könyvek. Szép dolog lekörözni egy kiadót, de az én szememben ez már régebben megtörtént. Jó volna, ha tudnák tartani a minőséget és odafigyelést a fordítók/korrektorok. (Az utóbb megjelentek közül az egyik könyvben -mint azt már jeleztem- szinte minden bekezdésben (fejezetben) volt egy-egy íráshiba. Remélem nem lesz ez általános, mert nekem nagyon bántja a szememet.)
2011. március 23. 18:37 | Válasz erre | #31
Most csak a rakéta számít.
2011. március 23. 18:02 | Válasz erre | #30
a szukits azonban mindenképp lemaradt.