A Shamutanti dombok a sorozat első tagja. Legyünk őszinték: elég könnyű. Az egyetlen kihívást jelentő dolog benne Jann, aki elveszi a karakter varázserejét, és a végén a Mantikór, aminek legyűrése nem egyszerű. Nem fogok amiatt elkezdeni fanyalogni, hogy mennyire egyszerű a kaland szerkezete, mert lássuk be, a többi kötet rendesen bekeményít, és így legalább a kezdet kellemesen telik. Nincs előre meghatározott út, amit követni kellene, és elég sok olyan dolgot össze lehet szedni, ami a későbbiekben a segítségedre lesz. Ugyanakkor hacsak nem akarod egyben végigvinni az egész sorozatot (márpedig miért is ne akarnád, hiszen mi másért vágnál bele az olvasásba?), nem tölteném ezzel a könyvvel az időt. Túlságosan könnyű és nem köt le elég hosszan.

Szorosan [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=29]A Shamutanti Dombok[/url] nyomában lohol a Kharé -- A Csapdák Kikötővárosa. És ez már nehezebb. Az első könyv könnyed kóborlását követően érkezünk ide. A feladatunk, ha elfogadjuk, az, hogy rátaláljunk arra a négy verssorra, ami kinyitja nekünk a kapukat. Szokatlan küldetés, igaz, de remek okot biztosít a hosszas keresgélésre. Légy óvatos, mindenképp kerüld el a csatornát, és akkor nem lesz bajod. Egyértelműen ez az egyik legjobb kötet a sorozatban, és elég nehéz is. Önmagában valószínűleg még nehezebb lenne. Alapmű.

Most jön személyes kedvencem, a Hét Sárkánykígyó. Miért szeretem ezt jobban, mint a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=30]Kharét[/url]? Mert míg ott csupán négy verssort kellett megtalálnod, míg itt hét Kígyót kell legyőznöd, tehát elviekben nehezebb. Nekem legalábbis tovább tartott a végigvitele. Tessék megpróbálni önmagában kijátszani. Sok sikert hozzá, nem fog sikerülni. És mi ennek az oka? A Kígyók legyőzésére adott tippek használhatatlanok. Nincs rájuk szükség. A másik dolog, hogy bár tucatnyi út vezet végig rajta, szinte semmi fejtörővel nem találkozunk benne. Ezektől eltekintve kellemes olvasmány és remek kiegészítője a sorozatnak. A történet pedig -- kit érdekel?