Gondolatok a könyvekről Értékelés: 10 / 10 A Kaland, Játék, Kockázat könyveket az alapjaihoz visszavezető [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=12]Tolvajok Városa[/url] által elért hihetetlen sikereket követően Ian Livingstone megírta a sorozat -- és talán a játékkönyvek -- legsikeresebb darabját. A Halállabirintus hatodikként jelent meg a Puffin kiadásában. A műben Ian Livingstone sikeresen ötvözte egy vérbeli KJK könyv minden lényegi részét, mellyel egy olyan élményt jelentő könyvet sikerült összehoznia, amit a játékos nem fog egykönnyen elfelejteni.
A Halállabirintus profin lett megszerkesztve és szövegezve. Az egyetlen helyes úton lehetőségünk van találkozni mind az öt ellenfelünkkel, akár élve, akár holtan. A benne található találkozások pedig a KJK sorozat legjobbjai közé tartoznak. A nindzsa elleni harc, a Vérvaddal történő összecsapás, a Thrommal történő párbaj, a Próbamester Minotaurusza vagy Skorpiója elleni harc csak néhány azokból az eseményekből, melyek azután is a játékossal maradnak, hogy letette a könyvet. A kaland elég hosszú, és komoly kihívás elé állítja az olvasót. Ahogy azt Livingstone-nál már megszokhattuk, össze kell gyűjteni bizonyos ékköveket a kaland során, melyek segítségével ki lehet majd jutni az útvesztőből és meg lehet szerezni a nyereményt, ami ezért ját. Ha ehhez hozzávesszük Ian McCaig hihetetlen illusztrációit, szinte méltánytalannak érezhetjük, hogy egy játékkönyv ennyire tökéletes lehet. A Halállabirintus a mai napig egy rendkívül megfogó olvasmány, és a valaha megírt legjobb KJK könyvek között van a helye. Személy szerint úgy gondolom, hogy ez a műfaj alfája és ómegája. Értékelés: 10 / 10 Az 1980-as évek elején Steve Jackson és Ian Livingstone összefogott, hogy létrehozzon valami új és izgalmas dolgot -- a játékkönyveket. A Kaland, Játék, Kockázat sorozat a Dungeons & Dragons-nek és a Válassz Kalandot Magadnak gyereksorozatnak lett a kombinációja, bár szabályai egyszerűbbek az előbbiénél, megfogalmazása pedig felnőttebb az utóbbiénál.
A sorozat első kötete, A Tűzhegy Varázslója közös művük, melyet 1982-ben adtak ki először, és ami hamarosan az összes később következő kötet etalonjává vált. A könyv húsz évvel az első kiadást követően is megtartotta báját. A kaland során a legkülönfélébb, tipikus Dnd szörnyekkel (orkokkal, goblinokkal, törpékkel és egy ogréval is) és élőholtakkal (csontvázakkal, zombikkal és vámpírral) találja szembe magát a kalandor, végül pedig egy sárkánnyal és magával a varázslóval is meg kell küzdeni. Mindezeket a lényeket rendkívül ügyesen szőtték bele a történetbe, mindegyikük kapott egy kis területet a hegy gyomrában, melyet otthonuknak mondhattak. Így a hős úgy érezheti, hogy egyre nehezebb akadályokon kell magát átküzdenie, miközben a céljához tart. A két utolsó ütközet -- a sárkány és a varázsló -- esetében Jackson és Livingstone lehetőséget ad rá, hogy ne csupán kardpárbajban, hanem valamely korábban megszerzett tárgy vagy információ segítségével is felülkerekedhessünk ellenfeleinken. Bár ez a könyv nem olyan nehéz, mint néhány későbbi kaland, nem is nevetségesen könnyű, egy átlagos kalandornak is egész jó esélye van rá, hogy végigjusson. Ugyanakkor a sárkány és a varázsló közelharcban történő legyőzése (amennyiben az olvasó erre vetemedne) egyáltalán nem egyszerű feladat. Az útvesztőn való átjutás még akkor is kihívások elé állítja az olvasót, ha az folyamatosan térképet rajzol a hegy gyomráról. Már itt is megjelenik Livingstone egyik védjegye, hogy a kalandok során kulcsokat kell keresgélnünk. Csupán a megfelelő kulcsok számait összeadva találhatunk rá arra a fejezetpontra, ami a célhoz és a varázsló kincséhez vezet minket. Bár nem egy jobb könyv van a sorozatban, mint ez, nem lehet letagadni a kezdő kötet erejét, újításait és fontosságát. Ez az első, és még mindig legjobb játékkönyv, amit valaha is kiadtak. Mindenkinek csak ajánlani tudom. |
||||