Zagor.hu
Zagor.hu fórum
Felhasználó információk
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Név: Robert Douglas
Hozzászólások: 0 db
Regisztráció ideje: Az SG Fórumos időkben
Utolsó felbukkanás ideje: -
Utolsó hozzászólás ideje: -
Gondolatok a könyvekről
A [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=12]Tolvajok Városa[/url] és a legendás [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=1]Halállabirintus[/url] sikere után Ian Livingstone újabb, Tűz-szigeteki kalandja egy kicsit bénácskának hat. Ettől eltekintve egy elfogadható -- bár rendkívül átlagos -- darabját képezi a Kaland, Játék, Kockázat sorozatnak. Livingstone mindig is szerette alaposan bemutatni a főellenségét, és ez most sincs másképp. Rengeteg meglepetés vár ránk, sokféle szörnyeteg, és egy csomó tárgy, melyek elengedhetetlenek a gonosz és ambíciózus Gyíkkirály legyőzéséhez. És mindenképp oda kell figyelni a halálos Groncsongra is! Mindent összevetve egy érdekes kaland, de határozottan nem tartozik az író legjobbjai közé.
Értékelés: 6 / 10
Míg az [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=18]Űr-Orgyilkos[/url] hatalmas bukta volt, A Vértengerek valamivel jobban sikerült. A 80-as évek közepén bizonyára hatalmas sikert aratott a rajongók körében, mostanra azonban kifújt a téma, a többi klasszikushoz képest csúnyán megfakult. A kaland egy része igazán eredeti és érdekes, számomra csak egy átlagos kalandnak ér fel. Az új képességekkel (Legénység Ereje és Ütése vagy a Hajónapló) behozott tengeri csata és az idővel való versenyzés ellenére valahogy nem sikerült hoznia az elvárt formát. Azt azért elmondhatjuk, hogy Andrew Chapman fejlődött valamennyit a legutóbbi sci-fi kalandja óta. Az új játékosokat óvatosságra inteném, mielőtt megvennék ezt a rendkívül átlagos kötetet.
Értékelés: 4 / 10
Andrew Chapman az Űr-orgyilkos szerzője, mely 12. kötetként jelent meg az angol sorozatban. Ugyan eredeti ötlet volt a hőst egy profi fejvadász bőrébe bújtatni -- akinek feladata, hogy behatoljon egy zsarnok tudós űrhajójába --, a kivitelezés azonban sajnos nagyon gyengére sikeredett. Ígéretesen kezdődik a kaland, de nagyon hamar elkezd leereszteni. Sem nem olyan izgalmas, sem nem olyan nehéz, mint amilyen egy orgyilkos esetében elvárható lenne. Néhány apró újítástól és érdekfeszítő másodperctől eltekintve nem más ez a könyv, mint a gyűjtemény egyik darabja. A kaland vége kifejezett csalódottsággal töltött el, mintha Andrew beleunt volna az írásba, és mielőbb végezni akart volna vele. Két pont az eredeti ötletért és még kettő a kísérletért, hogy fegyvereket és páncélokat csempésszen be a Kalandlapra. Ezeken kívül azonban semmi érdeme nincs a könyvnek.
Bár a KJK sorozatban nem jelent meg túl sok sci-fi kaland, Robin Waterfield kísérlete elég szépen sikerült. A Lázadók Bolygója két ok miatt lehet a legjobb ilyen kötet: egyrészt mert a XXV. században a földet megszállták az idegen arkádiaiak, másrészt pedig mert a küldetés során négy eltérő kultúrájú és légkörű bolygót kell bejárnunk. A Kalandlap nem tartalmaz sok újdonságot - csupán a pénznem változott Kreditre. Azonban az új szabályok és képességek hiánya ellenére is egy lélegzetelállító és baljós küldetést kapunk, melynek során el kell pusztítanunk az Arkád Birodalmat és meg kell mentenünk az emberiséget a zsarnokoktól. Bár nem karddal és varázslattal hadakozunk benne, mégis izgalmas kihívás elé állít a könyv. Egész biztosan szükség lesz több nekifutásra is ahhoz, hogy minden nyomra ráleljünk, és eljussunk a központi számítógéphez.