Hat kaland után 1985-ben Livingstone mester is úgy döntött, hogy itt az ideje kitekinteni Titán világából. A Mad Max... izé szóval az Országút harcosát a 2022-es földi évbe helyezte, ami akkoriban a jövő volt, egy disztópikus világba, ahol a Föld lakosainak nagy része elpusztult egy halálos járványban. (Azért így retrospektív elég durva belegondolni a COVID-ot átélve).

A leírás alapján egy életveszélyes missziót vállalunk el, a vad, civilizálatlan, egykori USA déli részén, azért hogy.... egy tartály benzint hozzunk haza. Nos nincs bajom azzal, ha nem minden egyes kaland világmegváltó, grandiózus de ez azért khmm. Ráadásul amit nem tudok komolyan venni, hogy hosszú tervezés előzi meg a küldetést, kapunk egy hiper-szuper, fegyverekkel és keigészítőkkel bőven ellátott Dodge Interceptort, de hogy három kanna tartalék benzint betárazzunk, azt már nem... Nem egyszer ért véget a kalandom, mert nem nyugatra, hanem keletre fordultam és nem találtam meg pont egy kanna benzint. Ez annyira nonszensz. Játéktechnikailag pont ugyanaz, mint amikor nincs meg a sárga kabát, vagy a lila gomb valami dungeonben. Talán szentségtörés lehet egyeseknek Livingstone mestert kritizálni, de egyszerűen nem tudott túllépni ezen a mechanikán. Érdekes, hogy a kaland közben egy side questet is teljesíthetünk, az elrabolt polgármestert ki tudjuk szabadítani, ez viszont nem kötelező és nem jár hátránnyal, ha elkerüljük. Most, hogy újrajátszottam, "sikeresen" elkerültem ez a találkozást is egy rossz fordulás miatt.

A világ nem rossz, egyértelmű, hogy a korabeli 80-as évekbeli posztapokaliptikus filmekből merített a szerző, de ez nem baj. Bele lehet futni rendes emberekbe is, ahogy az lenni szokott, de tényleg arányaiban jóval több a gazember. Életerőnk a tűzharcok bevezetése miatt most több, mint a megszokott. Az autó tényleg jól (a végtelen töltények miatt irreálisan jól) van felszerelve, az olaj és a vasszögek is jól beoszthatók a kalandra. Csak az a fránya benzin ugyebár... Nem szabad finnyásnak lenni és aludjunk mindig az autóban, akkor nem lesz gond. Érdekes, hogy csak 380 fejezet van a 400 helyett, nem tudom azt a 20-at már miért nem tudta a mester összehozni, főleg, hogy a kaland vége elég összecsapottnak érződik, oda pont elfért volna.

Ha újít egy szerző, azt mindig értékelem és Livingstone stílusa akkor is átjön, ha most éppen alagutak és kripták helyett lerobbant autópályákon haladunk. A hangulat ül, a találkozások jól megírtak. De ezzel együtt az is érezhető, hogy a játékmechanika még így is kottára ugyanaz, mint a mester eddigi, fantasy műveiben. A benzin mizéria számomra nonszensz és a kaland vége kicsit összecsapott, egy elég bosszantó végső twisttel azoknak, akik nem elítélhető módon aludnának egyet a motelben.
10/7

[b]Borító[/b]
Szép és karakteres munka, rögtön megragadja az olvasó figyelmét. Azt ugyan nem tudom, konkrétan melyik jármű látható rajta, de gyanúsan ötvenes-hatvanas évekbeli kinézete van az ótónak, ezt vegyítették huszonegyedik századbeli futurisztikus kinézettel. A csajszi valószínűleg a könyvben szereplő Amber lesz, de a lövegtoronynál nem tudni, ki az a hapsi.

[b]Grafikák[/b]
Hát ezekkel már nem voltam megelégedve, az illusztrációk nem valami szemet gyönyörködtetőek. A 49. ponthoz tartozó képről ordít, hogy Darth Vader-utánzat, de úgy egészében véve a képek gyakran csak egy-egy járművet mutatnak a nagy büdös semmi közepén.

[b]Történet[/b]
Ez a Haláltalizmánhoz és a sci-fi irományokhoz hasonlóan kilóg a sorból; a Földön játszódik, kicsivel napjaink után. Az emberiség jelentős részét egy halálos vírus kiirtotta, a rend és a törvény romokban hever. A becsületesebb emberek görög módra városállamokat alakítottak ki, ahol a saját vezetőik alatt éldegélnek viszonylagos békében, a többi ember meg rablóbandákba verődve rabol-fosztogat. Szóval igen, ilyen Mad Max-szerű sztori van itt. A feladatunk is megdöbbentően kis volumenű: egy tartály benzint kell elhozni egy távoli városból vissza a mi városunkba. Hát nem dobtam hátast…

[b]Nehézség[/b]
Közepes. Az autónk meglepően jól el van látva - gépágyú torony, szögszóró, olajcsapda, kilőhető rakéták. Ez speciel azért is fontos, mert a rakétával nem kell szarozni, az automatische eltalál s megsemmisít bármilyen célpontot. A szögszórás és az olajcsapda már körülményesebb, itt általában kockadobálgatni kell, hogy vajon most működött-e vagy sem. Elég sok a szerencsepróba, ez speciel baj, mert szerencse pontot csak egyet-egyet kapunk, jellemzően jó döntések után, szóval még kivételesen szerencsés esetben is csak amolyan "egyensúlyi" állapotot lehet elérni. Erre a kalandra is igaz a megállapítás - "Ha jól szolgál a szerencse, még ne tartsd szolgádnak". Előbb-utóbb eljöhet az az idő, amikor már nem lesz hatékony a szögezés meg olaj-odapisálás. A könyvben vannak lőfegyverek, úgyhogy lövöldözésre is van lehetőség, ez megkönnyítheti a harcot - bár érdemes észben tartani, hogyha az ellenségnek is van puskája, könnyen kicsinálhat minket. Életerőből nincs hiány, van jópár elsősegély-csomagunk, a golyós lőfegyvereknek kifogyhatatlan a muníció, viszont amiből véges számú van, azt nem frankó pazarolni, mert ennyivel van ennyi...nehézséget jelent, hogy a lóvé, a pótkerekek és a benzin limitálva van, úgyhogy ha elfogy bármelyik is, megszívtuk.

[b]Főellenség[/b]
Ilyen nincs.

[b]Ami tetszett[/b]
Először fordult elő a Kaland-Játék-Kockázat sorozat folyamán, hogy van lőfegyverünk, és ilyen szuper felszereléssel vagyunk ellátva, nemcsak egy kard, meg némi sörpénz, oszt eredj, győzd le a főgonoszt. Van közelharc, tűzharc, autós harc, és a játék Kalandlapja ennek megfelelően igen sokszínű - még nevet is adhatunk rajta magunknak (mintha lenne valami értelme). Egészen jól megteremtették ezt a Terminátor 4-világvége hangulatot, vegyítve a már említett Mad Max-szel, a helyszínek egész élethűek és hitelesek, a szereplők is korrekt módon kommunikálnak. Nem tudom, hogy a "Hitelt" itt írói poénnak szánták, vagy a szerzőpáros megérezte a gazdasági válságot előre, de kétségtelen hogy szórakoztató volt, hogy mindent a "hitel" nevű szükségpénzből kell finanszírozni. Vagy talán neves államférfink, Széchenyi István híres-neves munkája volt hatással kedvenc szerzőpárosunkra? Ki tudja. Jó ötlet volt az autóverseny, és ezúttal kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk a társunkkal – ebben a kötetben aktívan részt vesz, és segít nekünk a kis társunk, nem pedig csak pazarolja az oxigént és a fejezetpontokat.

[b]És ami nem[/b]
Nos, a sci-fi kalandjátékok nekem abszolút nem bejövősek, éppen ezért az Országút harcosa nekem sosem tetszett (de ez csak egyéni vélemény). Elhiszem, hogy miután a Föld népességének 90%-a felfordult, nemigen lehet holmi magasztos célokkal teli világmegmentő missziót adni a főhősnek, na de egy tartály benzinért vállalom az egészet? Mintha csak a TESZKÓba szaladnék el húsz deka párizsiért. Sokat dobott volna a játékon az is, ha pl. az ellenség járművét el lehetne csórálni (ezt később, a Robot Kommandóban alkalmazták is), és nem lesz kampec azonnal, ahogy elromlik az autóm.
Aztán itt ez a Hitel-dolog. Ha nem gondolták a készítők komolyan, és csak poénnak szánták az egészet, úgy ezt tekintsétek semmisnek, de én jót mosolyogtam ezen a hitelpénz-dolgon. Ha ez a hitelrendszer a maihoz hasonlóan működik, elvileg kiadási limit nem kéne hogy létezzen (azaz sose fogyna ki a pénz), ha úgyis mindent hitelből finanszírozunk. Kicsit erőltetettnek tűnik ez a hitel-dolog. Annak ellenére hogy a témája nekem nem fekszik, még egy igen jól sikerült könyv, a vége felé van elkapkodva kissé.

[b]Design[/b]
Nem semmi a borító, abszolút egyedinek mondható ezzel a fényképszerű megvalósítással és a tűzpiros verdával. A betűtípus nagyon „menő”, esküszöm, ha sokáig nézegetem, még tetszik is. Mondjuk furcsa, hogy a kocsi ennyire csillog-villog, és a szexinek szánt csaj az oldalán inkább a Twisted Sister metálbanda tagjaira emlékeztet (akik férfiak), de hát oda se neki.

[b]Illusztráció[/b]
Idevenném a kalandlapot is, ami ebben a könyvben nagyon oda lett rakva. Kezdve onnan, hogy beírhatjuk a nevünket („A vezető neve”), egészen a kocsi sziluettjéig, ahol autónk felszerelését és jellemzőit láthatjuk. Itt vannak a rakéták, a pótkerekek, stb. Gyerekkoromban imádtam ezt az egészet, szerintem nagyon feldobja a játékot.
A képeket tekintve már az első pontnál kifeküdtem kiskoromban. Baromira tetszett a Dodge Interceptor, amivel az utakat róhatjuk. A rajzok amúgy retro stílusban készültek, dögös csajszik, csupaizom fickók, csíkozott égbolt… Olykor erősen minimál lett egy-egy alkotás (pl. 78.), vagy kissé csúnya is (a 158-as pontnál az a lövés hogy néz ki??), de csak úgy süt a 70-es és 80-as évek divatja az autókból a fegyverekből, és a frizurákból.

[b]Háttértörténet[/b]
Egy elég sablonos apokalipszis-sztorival állunk szemben, de ahogy le van írva, az nagyon jól megadja az alaphangulatot. Egy vírus kiírtja az emberiség 90%-át, és ezzel beköszönt a [i]Mad Max[/i] világ. A túlélők vagy fosztogató bandákba tömörülnek, vagy próbálják valahogy visszaállítani a civilizáció alapjait. Mondani se kell, hogy az utóbbiakból van kevesebb. Mi is egyike vagyunk ezeknek, és városunkból, Új Reményből kell terményeket vinnünk San Anglóba, amiért cserébe 10.000 liter benzint kapunk (ez aranyat ér mostanság). Mindezt egy páncélozott és felfegyverzett szuperkocsival, a Dodge Interceptorral kell véghezvinnünk. Tetszett, hogy alapvetően nem a világot kell megmentenünk, csak egy kis lépést megtennünk a további túlélés érdekében.

[b]Rendszer[/b]
Érdekes, hogy csak 380 fejezetpontra jutotta, azt a maradék 20-at nem tudom, miért nem lehetett valahogy belesuvasztani. A klasszikus szabályok mellett természetesen jelen van az autós harc is, illetve az emberek közötti párbaj is két típusra oszlik: kézitusára és fegyveres harcra. A kezünk sebzése alapból 1 Életerő pont, de ha van nálunk valami fegyverként használt eszköz, akkor több is lehet. A tűzharc (pisztoly, puska, stb.) sebzése 1-6 Életerő pont, amiből látható, hogy a valósághoz hűen tényleg életveszélyes dologról van szó. Ezt kiegyensúlyozandó, ebben a kalandban a 24+K6 formulát használhatjuk az Életerőnk kiszámolására, és az ellenfeleinknél is elég magas számokat figyelhetünk meg. Ezzel szerintem eléggé értelmét veszti a nagy sebzés jelentősége, akkor lett volna igazán izgalmas, ha marad a szokásos 12+2K6 képlet. Persze az is lehet, hogy Livingstone úgy már túlontúl halálosnak érezte volna a kalandot, pláne, hogy ha egy tűzharcban egynél többször eltalálnak, akkor 1 Ügyesség pontot is veszítünk. Ez azért elég kemény büntetés.
A kocsis harc sebzése szintén 1-6 Páncélzat pont veszteséget jelent, illetve van 4 rakétánk, amiket használva azonnal elpusztul ellenfelünk. Még dobni sem kell a sikerért, automatikusan eltaláljuk a célpontot - ez durva nagy segítség, ha belegondolunk. Vannak még vasszögeink és olajos hordóink, amiket James Bond módjára az útra ereszthetünk, ezzel kisiklatva a mögöttünk haladókat. Olyan nagyon sokszor nem lesz alkalmunk használni őket, de Hiteljeinket annál inkább. A Hitel (gondolom az angol credit szóból fordították, jobban hangzott volna, ha hagyják eredeti formájában) az új fizetőeszköz, amivel intézhetjük a pénzügyeket.

[b]Eredetiség[/b]
Nincs ezzel gond, hiszen a Kaland Játék sorozatban egyedi az atmoszféra, és jó lett a megvalósítás is. Nem hiányoltam a mutánsokat, a zombikat, vagy egyéb természetfeletti lényeket, a gonosz banditák épp eléggé változatosak voltak. Persze az egész világ úgy ahogy van a [i]Mad Max[/i] sorozatból lett kölcsönvéve, de ez egy jó ötlet volt.

[b]Kihívás[/b]
Fentebb már említettem a különböző harci formák veszélyességét, vagy épp megkönnyítését. Szóval elég könnyen ki lehet nyiffanni az összecsapásokban, ráadásul sokat fogunk harcolni. Ezen felül hemzsegnek a halálos csapdák, az útonállók, és rengetegszer kell próbára tenni a szerencsénket vagy az ügyességünket. Érezni a fenyegető atmoszférát, és azt, hogy komoly súlya van a döntéseinknek. Benzinhiány vagy durrdefekt is véget vethet utunknak (most abba már nem akarok belekötni, hogy komolyan nem táraztunk be annyi benzint, amennyi az útra kell..?), vagy csak simán ellophatják a kocsinkat, ezért a Dodge mindig a szemünk fénye legyen! Gyakran komoly mennyiségű Életerő vagy Páncélzat pontok repkednek mínuszba, szóval kemény az élet 2022 után… Kötelezően megszerzendő tárgy viszont egy darab sincs.

[b]Főgonosz[/b]
Az bizony hiányzik, de vannak jó figurák, például az Állat, a Pusztulás Kutyái bandának egyik fő embere. Ez az a banda, ami San Anglót terrorizálja, és amivel a kaland vége felé konfliktusba kerülünk.

[b]Hangulat[/b]
Nekem nagyon bejött annó ez a mű, és most újraolvasva ugyanaz a jóleső nosztalgiahullám öntött el. Bár a kaland nagy része erősen epizodikus jellegű (rövid, különálló jelenetek), és sok elágazás van, de a könyv ilyenkor egy idő után mindig szépen visszaterel minket az egyetlen helyes útra. Mindezektől függetlenül élvezetes lett. Nagyon durva kihívást jelent például a Blitz verseny, jó ötlet a javítóműhely, vagy hogy akár mi is bütykölhetünk a kocsinkon, jó a szabotázsakció a Pusztulás Kutyáinak táborában Amberrel az oldalunkon, és az is tetszett, hogy még a visszautat is meg kell tenni Új Reménybe a nagy benzinszállító teherautóval. Ez elég rövidke kis rész lett, de akkor is jó elgondolás (itt van egy hiba: az 52-es pontnál a benzinszállítót kétszer is Interceptornak nevezi a könyv). Az pedig már csak hab a tortán, hogy egy egyszerű kis patkányharapás is véget vethet a 100%-os befejezésnek a kaland utolsó pontjánál. Korrekt kis játék tehát, mindenkinek ajánlani tudom.

Ahogy az általában lenni szokott, a sci-fi témájú játékkönyvek minősége elmarad a többitől, és ez a trend Az országút harcosánál figyelhető meg a legjobban. Az egész sorozat legelkeserítőbb eleméről van szó.

Az alapötlet elég ígéretes: egy Mad Max stílusú kaland egy posztapokaliptikus világ veszedelmes országútjain, páncélozott autóval, gépfegyverekkel és rakétákkal. Új harci szabályok kerültek bevezetésre a járműk közti csaták levezénylésére, és könnyen hihetné az ember, hogy erre igen nagy hangsúlyt fog fektetni a sztori. Nagyobbat nem is tévedhetnénk.

A találkozások szürkék és ötlettelenek. A sztori annyit sem ér, mint a lap, amire nyomtatták. A helyes útvonal rendkívül bonyolult, és ha nem követjük lépésről lépésre, akkor végünk van. Méghozzá nem valami érdekes, izgalmas halálból kifolyólag, hanem mert elfogy az üzemanyagunk! Mennyire béna már ez? Amikor másodszorra is megtörtént ez, már annyira untam az egészet, hogy inkább csaltam, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy emiatt bármi fontos kimaradt volna a kalandból.

Van benne néhány jobb jelenet, például amikor meg kell nyerni egy versenyt, és eközben olyan taktikai döntéseket kell meghozni, melyben teljes mértékben ki lehet használni az autó tulajdonságait és fegyvertárát -- olajfoltokkal, vassulyommal és társaival --, a legtöbb helyen azonban teljesen elsikkadnak ezek a lehetőségek.

Mindent egybevetve nem tudom ezt a könyvet ajánlani, hacsak nincs meg a többi 58, hogy már csak ez hiányozzék a gyűjtemény teljessé tételéhez.

Fura könyv ez. Egy KJK, ami feladja a középkori környezetet és új vizekre evez. Egy modern, katasztrófa-sújtotta világot mutat be. A civilizáció felbomlott, öntörvényű bűnözők járják a vidéket. Mindenki a másikon élősködik a túlélésért. A vadon törvényei uralkodnak.

Az alapötlet minden bizonnyal Mel Gibson Mad Max filmjeiből származik, és a kötet is minden elemében ezt sugallja.

A feladatunk annyi, hogy egy másik városban vetőmagot cseréljünk némi benzinre. Csak át kell vágni a kősivatagon, és közben meg kell küzdeni a fegyverekkel, autókkal, teherautókkal és motorkerékpárokkal felszerelt banditákkal. A borító egész jól néz ki. Az írás minősége átlagos. Van benne pár érdekesebb rész, de szerintem messze nem tartozik a jó könyvek közé. Más mint a többi, amúgy rendben van.