Zagor.hu
Zagor.hu fórum
19. könyv: Varázstörő
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (7)
[b]Történet (4)[/b]: Zarándokutunk során viharba keveredünk és egy vándortársunkkal együtt menekülünk be egy apátságba démonok elől…legalábbis ezt hisszük. Ugyanis a vándortársunkról kiderül, hogy Nazek, aki egykor az apátság neveltje volt, de gonosz mágiával kezdett foglalkozmi, és azért jött, hogy a Feketemágia varázskönyvét ellopva feltámassza a Pokoli Bestiát. Normális körülmények között ugyan nem tudott volna bejutni az apátságba, de mivel mi beinvitáltuk, így a varázslat megszűnt (azért magunk közt szólva elég gyér az a mágia, ami egy meghívásra megszűnik, de ez csak magánvélemény). A könyvet megszerezte, így meg kell találnunk, hogy megakadályozzuk az ördögi tervében. E közben számos kisebb faluban kell olyan epizódküldetéseket megcsinálni, amik közelebb visznek a végső célunk teljesítéséhez. Igazból ezeknek a kidolgozottsága az, ami igazán egyedi és szerintem felpörgeti a kissé sablonos háttérsztoriját a könyvnek. További egyedi dolog a számos növény, amit be lehet szerezni és amiből mágikus italok készíthetők, ez szintén tetszett. Ugyanígy jó eleme volt a könyvnek a hit pontok alakulása is. Az már megint egy más téma, hogy ami eredetiség és kreativitás szintjén jó ötlet, annak a kivitelezése nem sikerült igazán jól…

[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: Ha csak a rejtvényeket nézzük, ezek száma átlagos, és vannak józan gondolkodást igénylő döntések is. Ezzel nem is lenne baj. De a szerencse szerepe már-már pofátlanul magas, és még csak nem is úgy, ahogy általában, hogy folyosók vagy ösvények választásával dől el a sorsunk, hanem direkt kockadobással jónéhány helyen. A legdurvább ezek közül az egyik istenítélet (ez egy elkerülhetetlen eleme a könyvnek, ráadásul a végefele), ahol ha 1-3-at dobunk, nekünk kampó, ha 4-6-ot, túléltük. De ugyanez van a hit próbáknál, amiknél pedig még annyival rosszabb a helyzet, hogy ezek generálják egymást. Egy példával élve: egy hit próbán dől el (50% eséllyel, mert több hit pontunk nem lehet), hogy álmunkban megkapunk-e egy tárgyat, ami ad 2 hit pontot. Ez pedig innentől a többi hit próba szempontjából döntő. És még van vagy 2 ilyen szituáció. Ezekkel nekem az a nagy problémám, hogy ezzel még nem is lehet mit kezdeni. Hiszen ha egyszer egy folyosón nem jobbra, hanem balra megyek, és emiatt meghalok, akkor legközelebb majd jobbra megyek és túlélem. De ebben meg benne van az is, hogy 15x egymás után halok meg amiatt, mert nem dobok jól kockával. Nem tudok mást mondani mint azt, hogy ez ebben a formában generálja a csalásokat.

[b]Nehézség (1)[/b]: Most kérem, hogy írja meg nekem kommentbe az, aki úgy végigjátszotta ezt a könyvet, hogy egy kockadobásnál sem csalt? Ha igen, szerencséd volt. Nem néztem utána, de más kritikákban olvastam, hogy kereken 8% annak az esélye, hogy valaki csak a kockadobással eldőlő kérdésekben úgy dob, hogy életben marad. Nem számoltam utána, de kb. reálisnak tűnik. Ez már önmagában elég gáz, ráadásul messze nem ez a könyv egyetlen szadizmusa. Elég a már korábban említett varázsitalos részre gondolni. Eleve nagyon nehéz az alapanyagok begyűjtése [spoiler2](márcsak azért is, mert a legtöbb növényt 2 gyógyfűárusnál lehet szerezni, akik kirabolnak, ha a gyógyitalukat megiszod)[/spoiler2] de tegyük fel, hogy megvan minden. Akkor is Samu csak 2 italt készít, mert ennyire van ideje. Viszont van 2 olyan ital [spoiler2]a szalamandra itala és a méregsemlegesítő[/spoiler2] amit ha nem készíttetünk el, nekünk kampec. Tehát annak az esélye, hogy pont ezt a kettőt választjuk ki, 1 a 15-höz. Tehát csak ez a kettő alapján az első teljesítésre az esély 1,2 %. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy szegény Samut is meg kell találni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ha nem találjuk meg az ellenállókat, akkor nekünk végünk. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ha nem tudjuk a szertartás helyét, akkor is halál. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ha nem szerzünk meg egy varázsigét és egy kardot, akkor is meghalunk. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mind az első faluban, mind később a pestisszabadításnál könnyen otthagyhatjuk a fogunkat. És akkor még nem beszéltünk arról, hogyha nem állítjuk meg Varjúlábat és a madarát, akkor is végünk. Ehhez pedig további 3 (!) tárgy szükséges. És itt jelenik meg egy újabb, már-már unalomig szajkózott aggályom. Ahhoz, hogy ebből a 3 tárgyból az egyiket megszerezzük, egy olyan dolognak kell megtörténnie, amire amúgy nem törekednénk, tehát megint valamit rosszul kell csinálni, hogy legyen esélyünk a végén nyerni. [spoiler2]Börtönbe kell kerülnünk![/spoiler2] Maradjunk annyiban, hogy teljesen irreális, nem gondoltam volna, hogy a Pusztító után fogok még 1-es pontot adni nehézségre, de itt sikerült. Ja, és még a végére egy adalék: 3 olyan tárgy is van, ami ha nálunk van, és megpróbáljuk használni, akkor nekünk annyi, ezek közül az egyik egy másik, egyébként fontos tárgy mellett. Igazán hálásan köszönöm!

[b]Játékélmény (3)[/b]: Elég egyértelműen 2 részre osztható volt számomra a könyv. Az istenítéletes faluig én nagyon jól elvoltam ezzel a könyvvel, sok izgalmas kaland, fontos a pénzgazdálkodás, és jólesik a falvaknak is segíteni. Ugyanakkor az előbb vázolt okokból a könyv további része egy szenvedés volt, hiszen minden szituációban vagy megvan a tárgyunk és az információnk, vagy meghalunk. Ebben már semmi élmény nem volt. A pontszám a kettő részre adott pontom átlagát jelöli.

[b]Összességében: 10/20[/b]
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
A szarvas-patás-denevérszárnyas ördög kikel a lángoló szarkofágból - hát, nagyjából ezt ábrázolja a kép. Amúgy elég impresszív alkotás, a lángok is tetszetősek, még a Harry Potter-es villámbetűk sem zúzzák szét a kompozíciót. Talán picit világosabb lehetne az egész.

[b]Illusztráció[/b]
Sajátos stílus, ami nekem nem igazán jött be. Több helyen félelmetes helyett inkább vicces lett a rajz, nézzük csak meg a Sétáló Borzadályt a 72-esen, a Visszatért-et a 137-esen, a Rettegett Démont a 200-ason, vagy magát a főellenséget (!), Kurakilt a 397-esen. Utóbbi mintha épp ránk vigyorogna, és azt mondaná: „gyere haver, öleld meg rég látott cimbidet.” Az illusztrációk többsége elég minimalista lett, nincs sok részlet rajtuk.

[b]Háttértörténet[/b]
Megfáradt kalandorként térünk vissza otthonunkba pihenni, illetve egyúttal zarándokolni is lelki üdvünkért. Egy viharban egy másik utazóba botlunk, és vele együtt tartunk az apátságba. Azt éppen mindenféle ocsmány démonok ostromolják, és miután nagy nehezen bejutunk közöttük, az idegen utazó ellopja az épületben őrzött varázskönyvet, majd eltűnik. Ezután lépünk be tevőlegesen is a sztoriba. Az elkövető egy bizonyos Nazek volt, akit már jól ismertek a papok, hisz ők nevelték fel. A terve, hogy a könyv segítségével felnyissa a démonszarkofágot, melyből a Pokoli Bestia lép majd elő, és fogja uralni világunkat. Négy nap van a szertartáshoz tökéletes időpont éjszakájáig, addig kellene valahogy keresztülhúzni a tervet. Amúgy a könyv nem részletezi, hogy Nazek szándékának egyáltalán mi az értelme, de gondolom a szokásos „majd én féken tartom a pokoli dögöt, és együtt leigázzuk a Földet” naivitás.

[b]Rendszer[/b]
Egyetlen unikális értékünk a Hit, mely 1-ről indul. Aranyunk K6 + 4.

[b]Kihívás[/b]
Nagyon nem egyszerű a dolog, a vége felé kiviláglik, hogy sok-sok cucc kell ahhoz, hogy elimináljuk Kurakilt. A mennyiség talán még nem lenne rekord, de mivel utunk totálisan szerteágazó, így én például első és második nekifutásra sem találkoztam minden nélkülözhetetlen információval, tehát kezdhettem előröl. Az utolsó városkában nem tudtam a jelszót, amiről később kiderült, hogy a Lápvidéki kocsma furcsa idegenétől szerezhető be - vele kell beszédbe elegyednünk hozzá. Szükséges a Felszabadító nevezetű kard is (amit mondjuk könnyedén megkaparintottam), de a „Holló” nevű kódszó szintén must have, amit Varjúláb boszi elintézésekor kapunk. Az ő teljeskörű elimináláshoz nélkülözhetetlen a por, a béklyó, és a Szentkútban vásárolt sólymunk (15 arany!), aki elintézi a hírvivő hollót. A porhoz történetesen mindenképp le kell, hogy csukjanak, mert a börtönben kapjuk meg valakitől, szóval ezek a láncolatok igencsak durvák. A lista ezzel nem ért véget, a Főgonosz részben is olvashattok még néhányat, szóval van elég.
Ami még nehézzé tette a könyvet, az a Hit pontok száma. Mivel 1-ről indulunk, és finoman fogalmazva nem túlzottan zúdulnak felénk a plusz pontok, így a Hit-próbák nekem szinte sosem sikerültek, mert sose volt annyi Hit pontom. Pláne, hogy nem sima, hanem nehezített próbákról van szó, tehát hogy kockadobásunkhoz tegyünk még hozzá szépen 3-4 pontokat, nehogy véletlenül jók legyünk. A másik, amiből ebben a kalandban sosem volt elég, az az arany. Már ahhoz képest, hogy mennyi jó cuccot beszereztem volna.

[b]Főgonosz[/b]
A végső leszámoláskor Karad (a Lápvidéki kocsma furcsa idegene) és csapata segítségével vesszük fel a harcot a szertartáson a válogatott démonokkal és boszikkal. Azt persze nem tudjuk megakadályozni időben, hogy Kurakil feltámadjon. Nagyon „vicces”, hogy konkrétan EGYETLEN tárgy vagy egyéb dolog sem válik be ellene, úgyhogy ezek felajánlásának sok értelme van - marad a jó öreg kard. Ellenben nélkülözhetetlen lesz a Bezárás nevezetű ige a Varázskönyvből, mert ha nem alkalmazzuk azt a szarkofágra, akkor egy idő után annyi plusz démon özönlik át, hogy kampec lesz.
Kurakil Ügyessége 12, Életereje 18 (nem rossz, de aránylag még elviselhető), illetve 5-6-os dobás esetén +2 Életerőt vonhatunk le magunktól minden körben, mert megcsap a farkával. Halála után Nazek pókokat idéz ránk, ezért ha korábban Samuval (egy kedves mocsári lény) nem készítettünk magunknak egy Méregcsapás nevű itókát, akkor belehalunk a sok pókmarásba. Na most ehhez az itókához persze Samu előtt még bele kellett hogy botoljunk a három összetevőbe, továbbá a fagyöngy összetevő csak úgy érvényes, ha azt arany sarlóval vágjuk le (!!!), tehát az is szükséges tárgy. Ha ez megvolna, Nazek már nem olyan vészes (Ügyesség 10, Életerő 9), de aztán maga Shekka istennő próbál végső elkeseredésében megállítani minket, amit egy K6 + 8 Hit próbával élhetünk túl… sok sikert hozzá. De ha ez is megvan, akkor győztünk! A varázskönyvet végre biztonságban tudhatjuk.

[b]Hangulat[/b]
Nem rossz a hangulat, valahogy engem mégsem fogott meg igazán ez a faluról-falura játékmenet. Jók az epizódok, vannak érdekes figurák és események, de maga a cél és a főgonosz(ok) eléggé semmitmondóak lettek. Kicsit olyan, mintha folyamatosan csak „takarítanánk” a vidéken. Az egyik falut megtisztíthatjuk a Tántorgótól, a másikat a Maszkos bandájától, a harmadikat Varjúláb boszorkánytól, a negyediket a pestistől, és így tovább. Szóval nagyon irgalmas szamaritánusok vagyunk, már-már túl jók. Amúgy ez a Varjúláb rész tök hangulatos, totálisan a magyar népmesék jutott eszembe róla. A Ragyás és az ő pestises zombi-serege is eredeti, no és vicces, hogy ha rádobunk egy szuper gyógyító itókát, akkor mi történik szegény párával. A pestises rész mondjuk érdekes, mert csak az azt okozó patkányokat kell csak levadásznunk, az már ugye tökmindegy, hogy a fertőzött emberek továbbadják egymásnak a kórt… Itt a Hammelni Patkányfogót játszhatjuk el a bűvös síppal, hogy aztán a kedves falusiak ránk gyújthassák a pajtát. De jól lettek kitalálva a Fájdalom Ministránsainak próbái is Szentkút városában, vagy a Napfogyatkozás nevű szerencsejáték a kocsmában.
Összességében nálam vegyes a végeredmény. Egyrészről talán jobbat szoktam meg Jonathan Greentől, másrészről pedig szerintem túl szivatós lett, mert nagyon sok próbálkozás kell ahhoz, hogy az ember megtalálja az egyetlen helyes utat, amikor minden szükséges dolgot összeszed, és még akkor is ott van az arany és a Hit pontok kérdése… szóval a nehézség kissé el lett balanszírozva. Biztos nem lehetetlen, de legyünk őszinték: a játékosok hány százaléka tart ki addig csalás nélkül, hogy elmondhassa magáról, ő végigvitte „tisztán” a kalandot? Hát… én nem.
Értékelés: 6 / 10
A könyv az Óvilágban játszódik és a Jó és Gonosz harcának tipikus története. Titkos démonimádat és boszorkánykovenek adják a sztori hátterét, melynek során fel kell kutatnod egy boszorkánymestert, aki egy apátságból ellopott egy ősi grimoárt, mielőtt a segítségével kiereszthetné a Kimondhatatlan Bestiát a Poklok mélyéből.

A történetből csak úgy sugárzik a paranoia, ahogy boszorkányüldözés és inkvizítori tisztogatás bukkan fel a baljós vidéken, melyen utazol. Pestis pusztít a falvakban és ősi szörnyetegek ébrednek fel álmukból, ahogy egy nagyon is angol vidéken haladsz célod felé. A történet előadása remek, a hangulat is a helyén van, sötét és ijesztő, a kaland azonban túlságosan sok teret enged a szerencsének – egy alkalommal 50%-os eséllyel vesztjük el az életünket, már majdnem a kaland legvégénél, amit mintha csak azért dobott volna be az író, hogy még hosszabbra nyújtsa az élményt. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy bosszankodva újrakezdi a játékos a könyvet.

Jó a történet, melyet azonban visszahúz a túlerőltetett játékmechanika és a sok, túlságosan erős ellenfél, a Fátum Doktor-koppintásról már nem is beszélve, ami egyrészt tönkreteszi a bevezetőt, másrészt tönkreteszi az amúgy nagyon szépen felépített és tökéletesen titokzatos világot.
© Ldxar1
 
Mint minden más KJK könyv, ez is egy több utas, harmadik személyű kalandjáték, melyben a játékos egy fantasy hős szerepét veszi fel, aki feladványokat old meg, szörnyekkel csatázik és térképet készít, hogy végezzen a könyvvel. A szinte Buffy-szerű alaptörténetben szerepel egy gonosz varázsló, aki egy kolostorból ellop egy démoni könyvet, hogy megidézzen egy hatalmas démont. Gótikus, szinte hittudományi légkör várja az olvasókat valódi és állítólagos boszorkányokkal, megszentelt helyekkel, szentekkel és mártírokkal, zarándokokkal és szerzetesekkel és a középkori élet egyéb elemeivel, mint például banditákkal és a pestissel.

A késői KJK kalandok közül eredeti ötleteivel kimagaslik e könyv – a gyógynövénytan új csavart visz bele a tárgygyűjtögetésbe. Itt már valóban több útvonal szerepel, bár ezek közül továbbra is csak egy jó van, a rossz pedig igen gyorsan katasztrófába torkollik. A sikeres befejezéshez szükséges tárgyak listájának köszönhetően pedig elég sokszor neki lehet ugrani.

Másrészről ez a mű hátulütője is – túl sok energia befektetése szükséges a sikeres befejezéshez. Szükséged lesz mind valódi, mind játékkönyvbéli szerencsére (többek közt egy 50%-os hirtelenhalál-túlélésre is), magas kezdőértékekre és egy hihetetlenül magas hit pontszámra is. Bizonyos tárgyak hasznára – egy ellenméreg, egy varjú, stb. – pedig túl későn döbbensz majd rá, ami miatt idegesítően könnyű lesz elbukni. Ha egy kicsit pontosabb képet kapunk a küldetés legelején arról, miféle dolgokra is lehet szükségünk, a frusztrálóról az élvezetesen kihívást jelentő felé billenhetett volna a mérleg nyelve.
Értékelés: 4 / 10
A Fekete Varázskönyv egy olyan könyv, mely – mint a neve is mutatja – tele van sötét varázslatokkal. Hosszú ideig őrizték Rassin Kolostorában, most azonban ellopták, miután önkéntelenül is beinvitáltál egy tolvajt, ahol mindketten menedéket kerestetek egy vihar elől. A könyvben egy erős varázsige is található, melynek segítségével ki lehet nyitni az Árnyak Szelencéjét és a világra lehet hozni a Kurakilt, a Pokoli Bestiát, melyet évszázadokkal ezelőtt börtönöztek bele. A varázslatot azonban csak Shekka Holdjának éjszakáján lehet elvégezni, mely 37 évente egyszer kel csak fel – a következő alkalom pedig épp négy nap múlva lesz esedékes! Így hát nem ártana mielőbb megtalálnod a könyvet.

Nos, a Varázstörő háttere igen izgalmasan hangzik, a játékélmény azonban sajnos azonban igen frusztráló. Több olyan helyzet is van a könyvben, amikor kockával kell dobnod és az eredmény teljes egészében a szerencséden múlik (és most nem a karakter szerencse pontjairól beszélek). Ha nem a megfelelő értéket dobod (például 1–2 vagy 1–3), akkor a kezdeti értékeidtől függetlenül is elbuksz a küldetésedben. Ebben a könyvben három ilyen is van, és ha összegzed őket, kiderül, hogy a sikeres teljesítés esélye egy kicsivel nagyobb, mint 8% – és mindez még az előtt, hogy egyáltalán kidobtad volna a kezdőértékeidet! Ugye milyen jó ezt tudni?

És még nincs vége! Az egyik harcot egyenesen el kell vesztened, hogy megszerezhess egy tárgyat, ami a későbbi siker szempontjából létfontosságú. Nem akarok konkrétumokba belemenni, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy ha 10-nél nagyobb az ügyességed, akkor a harc elvesztése igen macerásnak bizonyulhat – és az esélyeid így még rosszabbak. Másrészről azonban szükséges lesz a 10-es kezdeti ügyesség és a minél magasabb életerő, hogy esélyed legyen végezni a Kurakillal és a könyvvel. Nem így kéne írni egy játékkönyvet. Sőt, ami azt illeti, ez a könyv azon kevesek egyike, amelyeknél a győzelem esélye oly minimális, hogy szinte muszáj csalni. Én legalábbis így éreztem a 25. próbálkozásom után, és erősen javaslom mindenki másnak is, hogy nyugodtan tegyen így.

Igen nagy kár ez, mert ezt leszámítva a Varázstörő egy egész jó könyv, tele érdekes találkozásokkal. Cynric, az Őrült Koldus nagyon megnevettetett. A helyszín nagyon angolosnak érződik (bár a könyv az Óvilágban, Vaskövesd királyságában játszódik), sok kis faluval és a saját kis pestises, boszorkányos és rablós történeteikkel. A fertőzés pont használata, hogy jelezzük, mennyire haladt előre a pestis, jó, a hit pontokat azonban elég rosszul oldotta meg az író, ami csak még tovább tetézi azokat a kockadobálási problémákat, melyeket korábban már említettem. Ezen kívül van egy matematikai rejtvény is, amit meg kell oldani, de úgy sikerült elkészíteni, hogy több jónak tűnő válasz is van rá – és ha nem sikerül megtalálni a helyeset, akkor természetesen végünk.

Összefoglalva a Varázstörőben megvan a lehetőség, hogy egy jó könyv legyen, mivel elég érdekfeszítő és eredeti a háttértörténete. Ehelyett azonban egy bosszantó játékkönyv lett belőle, amit nyilvánvalóan nem teszteltek eleget. Jonathan Green KJK könyvei közül úgy vélem, ez sikerült a leggyengébben.
Értékelés: 4 / 10
Raisin [Mazsola] Apátságának szőlőit valamiféle penész támadta meg, és a borfesztivál közeledtével… Ja hogy [i]Raissin Apátsága[/i]? Nos, abban az esetben a történet valószínűleg valami varázsló körül forog, aki könnyedén ellop egy nagyon fontos könyvet és valami csúnya dolgot tesz vele. Még jó, hogy van a közelben egy felfegyverzett, harcedzett kalandozó.

Ha valaha meg kellene védenem valamit az Abszolút Gonosztól, emlékeztessetek rá, hogy ne Jonathan Green szerzeteseit hívjam segítségül. Lássuk csak… négy nap van még hátra a Megzabolázhatatlan Gonoszság Ritka Csillagászati Eseményéig, melykor a sötétség erői szörnyű dolgokra használhatnák majd a könyvet. Te mit tennél? Egy három zárral és apró, mérgezett dárdákkal ellátott ládába dugnád? Befalaznád? Kicövekelt veremcsapdákkal vennéd körbe? Alapos háttérvizsgálatnak vetnél alá minden beérkező utazót? Ezek a fickók semmi ilyesmit nem tesznek, de egyébként is biztonságban érzik magukat, hiszen az igazán gonosz emberek nem léphetnek be hívatlanul az apátságba. Nagy kár, hogy bárki beinvitálhatja őket… és ha ez esetleg mégsem jönne be, gondolom akkor is felbérelhetnek egy zsoldost, aki annyira azért mégsem gonosz, hogy meghívóra legyen szüksége. Ezután a szerzetesek kifejezik döbbenetüket („Hát persze, hogy tudtuk, hogy bárki beszambázhat ide és magával viheti a konyhaszekrényben tárolt Totális Pokol Könyvét, csak nem gondoltuk, hogy valaki meg is teszi”), majd pedig alázatos, igazán szerzeteshez illő módon a játékost okolják az egészért. A továbbhaladás és a háttértörténet érdekében elvállalod a küldetést, hogy visszaszerezd a könyvet.

Nagyon úgy tűnik, hogy Jon Green szerette Stephen Hand könyveit, vagy legalábbis a Dead of Night-ot. Ez a kaland az óvilágban játszódik. A térkép szerint haladsz a sztoriban, és szinte mindig egy kis faluban állsz meg, melyek mindegyikében valami jó cselekedetet hajtasz végre, hogy hit pontokat gyűjtögethess, melyek – ezzel senkinek sem okozok nagy meglepetést – igen jól fognak később jönni. (Nem, nem tudsz előresietni, hogy utolérd a könyvtolvajt, még mielőtt belekezdhetne a gonosz rituáléjába. Aki ilyen vad gondolatokat kergetett, az most nyugodtan szégyenlje el magát.)

Nézzük először a jó dolgokat. A könyv témája meglepően jó, a tájat ereklyék, átkok, gyógynövények, betegségek, boszorkányság, folklór és miegymás teszi változatossá. Egy lehetséges ellenérv ezzel lehet az, hogy ez túlságosan belemászik a világ metafizikájába, és hogy Titán nem ilyen vallásos hely, hanem sokkal inkább mitológiai fantasy. Bármi is a helyzet, a játék során ez nem okozhat túl nagy problémát. Az írás meglehetősen jó, könnyedén életre kelti a megjelenő motívumokat. A sok kitérő ellenére erősen érezni lehet a folytonosságot, mely sok másik könyvből hiányzik. A kedvenc pillanataim közé tartozik a Sárpusztán való tutajozás, a hurrikán és a Táncoló Holtak (Saint-Saëns Danse Macabre-ja az egyik kedvenc klasszikus darabom). Van néhány fura kijelentés a könyvben, de szerencsére nem annyira sok, hogy az zavaró legyen. Például a „Minden zombi után, akivel harcolsz, adj 2-t FERTŐZÉS pontjaidhoz, függetlenül a végeredménytől”. Vagy itt van például ez a kijelentés: „Az egyre sötétedő égboltról látod, hogy nemsokára beesteledik”. Nahát! Miből jöttél rá?

Alan Langford korábbi műveire mindig is vegyes érzelmekkel tekintettem. Bár kétség nem fér hozzá, hogy tehetséges illusztrátor, korábbi műveinek nagy részénél mindig úgy éreztem, mintha nem fejezte volna be őket teljesen. A Varázstörőben majdnem úgy tűnik, hogy új szintre emelkedtek képességei, vagy legalábbis új módszerrel dolgozik: változó vonalvastagság és megkülönböztetett vonalárnyékolás, melyektől sokkal gazdagabbaknak tűnnek a rajzai. Gyönyörű példája ennek például a Sír Őrzőjének sisakja. Bár abban nem vagyok biztos, hogy Titán Törpéinek hatalmas, hegyes füleket kellene rajzolni; sőt, ami azt illeti, meg vagyok róla győződve, hogy nem rendelkeznek ilyenekkel.

Eddig egész jól hangzik, ugye? Igen, és a Varázstörő mégis egy elég szar könyv. A titok nyitja pedig az igazságtalan tervezés, abból is egy nagy halom, melyekből nem lehet mindent a tapasztalatlanságra fogni. Úgy tűnik, Jonathan Green szemei előtt lebegett a játékos, amint véget nem érő órákon keresztül görnyed a könyve fölött, és fut neki annak újra meg újra, anélkül, hogy akár egyszer is győzne, és közben rendszeresen felkiált: – Légy átkozott, Templomos! – A könyv nehézségét csak még tovább növelik az olyan klasszikus elemek, mint:

* Pénzhiány általi halál. A kaland elején egy városba érkezel, ahol sokmindent lehet vásárolni. Ezek egy része létfontosságú, másik felük nagy segítség, a harmadik adag pedig teljesen használhatatlan kacat. Nem mondom meg, pontosan mennyi pénzre van itt szükség, de az biztos, hogy nagy szerencsére lesz szükséged ahhoz, hogy elegendő legyen minden szükséges holmi megvásárlására. Elég, ha egyet kihagysz, és később már búcsút is vehetsz a kalandtól. Itt jegyezném meg, hogy vannak helyek, ahol a könyv utasít rá, hogy vonj le magadtól bizonyos összegeket, annak ellenére, hogy egyáltalán nem biztos, hogy van nálad annyi pénz. Egy másik alkalommal az üres pénztárca miatt olyan helyzetbe kerülhetsz, melyben magadra vonod a Koldus Átkát (és nem viccelek a nagy betűkkel). Az ember azt hinné, hogy az egyik koldus együttérez a másikkal.

* Élőhalott fejtörő általi halál. Képzeld el, ahogy a kalandozó sétál az úton. Hirtelen egy hatalmas Troll ugrik elé. A hős előre rohan a csatába, csak hogy aztán hátulról levágják. Egy párhuzamos univerzumban a kalandozó, amikor meglátja a Trollt, úgy dönt, hogy nem foglalkozik vele, hanem inkább elővesz a hátizsákjából egy Bowling Golyót és az egyik véletlenül kiválasztott bokorba hajítja azt, eltalálja az ott megbúvó Orkot, amiről ezidáig nem is tudott. A kalandozó ezután fogja magát, megküzd a Trollal és folytatja a küldetését. A Varázstörőben nem egy Bowling Golyót kell elhajítani. Sőt, az egyik alkalommal saját magad felé kell dobnod. Ugye, hogy így elmondva máris nem tűnik olyan értelmes ötletnek?

* Értelmetlen matematikai feladat általi halál. Két számos „fejtörő” van a könyvben, melyek nem valódi kérdések, hanem csak eléd hajítanak néhány számot, majd elvárják, hogy ebből kitaláld a „választ”. Ez egészen egyszerűen ostobaság, amit a szerkesztőnek ki kellett volna hajítania. A 124-en lévő találgatós játékot elrontva legalább marad némi túlélési esélyünk (bár az egyik lehetséges válasz az ugyanazon találkozás egyik halálpontjához vezet, talán nem véletlenül). A 111-en lévő viszont azonnal megöl, és elhihetitek nekem, odáig eljutni minden, csak nem egyszerű. Ráadásul az utóbbinál olyan a megfogalmazás, hogy a probléma egy hibás megfogalmazása felé sugallja az olvasó gondolatait, márpedig egy matematikai feladványnak nem pont ilyennek kellene lennie.

* Vakszerencse általi halál. A talán legnyilvánvalóbb eset az, amikor egy kockával kell dobnod, hogy megtudd, meddig tudod visszatartani a lélegzetedet. Ha az eredmény 1–3, meghalsz. Remek szórakozás. Ez ráadásul egy kötelező próba után történik, melynek eredménye a helyes útra utal és amely információval egészen addig nem tudsz mit kezdeni, amíg át nem esel rajta. Ám ennél sokkal, sokkal többminden van, ami nem egyértelmű a kezdetekkor (álmatlan órákat okozva, hogy vajon volt-e valami más is, ami elkerülte a figyelmedet?). A kaland elején először egy 50%-os, majd egy 33%-os dobást kell végrehajtanod, ha nyerni akarsz, bár ha ezeket elrontod, akkor sem fogsz azonnal elbukni. Ez a három dobás összességében azt jelenti, hogy a sikerre való esélyed kicsivel több, mint 8%. Ehhez kell még hozzáadni az ideális úton megjelenő tucatnyi újabb dobást és próbát (ideértve a teljesen szerencsén alapuló Napfogyatkozást is, már ha egynél többször is hajlandó vagy vele játszani), és máris a Varázsló Kriptájával vagyunk versenyben. Ez jó. Nem, várjunk csak, ez rossz.

* Ellentmondó győzelmi feltételek miatti halál. Mivel nem egy 10-12-es ügyességű ellenféllel kell megküzdeni, a jó győzelmi esélyekhez nem árt egy 12-es kezdeti ügyesség. Ez azonban más okok miatt szinte garantáltan bukáshoz vezet, ami azt jelenti, hogy csak 11-es ügyességű karaktereknek van esélyük a győzelemre (de valószínűleg ők is elbuknak). A kaland során meg fogod tudni növelni 1-el a kezdeti ügyességedet, de a főellenfél akkoris 12-es ügyességgel és 18-as életerővel rendelkezik, ráadásul minden harci körben 33% esélye van rá, hogy plusz 2 életerő pontot sebezzen rajtad, szóval…

* Félreérthetőség általi halál. Az egyik helyen a karaktered kap egy feladatot, mely akkor nem tűnik túl értelmesnek. Ha a lehető legközvetlenebb értelmezését veszed az utasításnak, akkor meghalsz. Csak ha a másik lehetőséget is számba veszed, jöhetsz majd rá, hogy valóban mi is volt a feladat. Az kétségtelen, hogy az író ezt egy „csapdának” találta ki, de ezen a ponton ez egyszerűen csak idegesítő. Más helyeken a karakter megtud egy titkot. A bosszantó az, hogy csak annyit tudunk meg, hogy [i]egy[/i] titokra jöttünk re, de arra nem, hogy az mégis micsoda és emiatt ezt a tudást „csalás” nélkül nem is tudjuk felhasználni – ugyanis az ember nyilván feltételezi, hogy ez a titok valahol máshol is előkerül a könyvben. A 136-os fejezetpont egy tökéletes példája az ilyen esetnek, amikor olyan információt tart vissza az író, aminek a karakter egyébként tudatában van és ez csak akkor derül ki, miután már elszenvedtük a következményeket.

* Guberálás általi halál. Erről majdnem meg is feledkeztem, mivel a KJK könyvekben igen nagy szerepe van, és részben lefedtem már a vásárlási részben is. Nyilvánvaló, hogy bizonyos helyszíneket azért keres fel az ember, hogy összeszedje az ott található tárgyakat, melyek a későbbiekben létfontosságúnak bizonyulnak majd (sajnálom azt a bolond kalandozót, aki egyszerűen csak utoléri az ellenségétm, majd harcba száll vele). A „Ha van nálad X, meghaltál” dolog előkerül, de ezekben az esetekben logikailag helyesen következik be a vég. Ezen kívül vannak a „használd az X-et, hogy megszerezhesd az Y-t, hogy megszerezhesd a Z-t” sorozatok is, melyekkel csupán a végső megoldást próbálja meg ködösíteni, illetve egy nemlineáris útvesztő, ahol jó sorrendben kell rábukkannod a szobákra – ha túl hamar érkezel meg a célodhoz, neked annyi.

Bármily meglepő, a Varázstörő engem leginkább Nathan Page amatőr kalandjaira emlékeztet: elég pénzt kell gyűjteni, hogy megvehessük a tárgyakat, és meg kell tudni különböztetni a hasznosat a feleslegestől mindenféle előzetes információ nélkül. A karakter gyakran keveredik számára értelmetlennek és öngyilkosnak tűnő eseményekbe, melyek csupán a fő feladatáról terelik el a figyelmét. A karakterednek értelmetlen és logikátlan cselekedeteket kell végrehajtania, mert te, a játékos, a korábbi olvasásiadból tudod, hogy ezekre szükség van. Rengeteg a magas ügyességű ellenfél, akik még borzalmasabb különleges képességekkel bírnak. Számos alkalommal egyetlen kockadobás végezhet veled vagy ítélheti kudarcra a küldetésedet. Az író gyakran belekavarodik a művébe és érdeklődik olyan tárgyak meglétéről, melyeket még nem szerezhettél meg, vagy ajánlja fel olyan tárgyak összekombinálását, melyeket egymást kölcsönösen kizáró útvonalakon lehet csak összeszedni. A játékosnak össze kell hoznia még a történet elején egy „sikertelenséget”, csak hogy jóval később elkerüljön egy látszólag teljesen független halált. A győzelemhez vezető utat csak alapos vizsgálódás és unalmas ismétlések árán lehet megtalálni – vagy pedig pofátlan csalások segítségével. Kétségtelen, hogy nem egy könyv van, melyekben felbukkannak ezek a vonások – de hány olyat tudsz mutatni, ami az összeset tartalmazza?

Hibák: 275-ről a 157 helyett nyugodtan mehetünk egyből 187-re, mivel az előbbiből úgyis oda fogunk kilyukadni. Ha úgy döntesz, hogy a Maszk után mész, fura módon nem kutathatod át a törvényen kívülieket élelemért, amire nagy szükséged lenne. Szentkútban oda-vissza lehet sétálni a Fityegő Pénz és a gyógyító kút között, ezzel végtelen mennyiségű pénzt és gyógyítást is lehet szerezni (ne feljets el mindig egy aranyat odadobni a koldusnak, hogy végtelen átok helyett végtelen hitet szerezz). Ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy 131-re és 313-ra odaképzelsz egy „ha még nem jártál ott”-at.

Összességében a Varázstörő egy nagyon hangulatosan megírt, élő, lüktető, izgalmas eseményekkel teli könyv, melyet az egyik legszarabb szerkesztés vág gallyra. Mindezek ellenére nem hiszem, hogy kijelenthetjük, Jonathan Green nem éremli meg ezt a debütálást a KJKk világába, ha figyelembe vesszük a sorozat vészkorában megjelent néhány játszhatatlan szemetet is.
Értékelés: 10 / 10
A Varázstörő egy véget nem érő fesztivál.

Egy igen érdekes körítéssel indulunk. Vissza kell szerezned egy tárgyat, amit akaratlanul is, de gonosz kézbe juttattál. A Fekete Varázskönyv egy könyv, ami – amíg Rassin Apátságában pihen – megakadályozza, hogy a Gonosz visszatérjen Vaskövesdbe. A Gonosz egyetlen lehetősége, ha rávesz egy jó lelket arra, hogy beinvitálja őket a Kolostorba. Így TE, egy jó lelkű kalandozó véletlenül beinvitálod gonosz nemezised Rassin Apátságába. És most rád hárul a feladat, hogy kiküszöböld a hibádat, ráadásul csak négy napod van rá. Út közben bájitalokat és egyéb tárgyakat kell beszerezned. És még ha sikerül is mindent összeszedned, vajon időben le fogod tudni győzni a Gonoszt?

Előszóban csak annyit, imádtam a Varázstörőt. Szombat reggel 6-kor kezdtem el olvasni és nem bírtam letenni. Három órával később már be is fejeztem a kalandot. A Varázstörőben minden benne van, amit egy KJK kalandban akarhat az ember: livingstoni tárgygyűjtögetés, számrejtvények és betűkódok, mágikus tárgyak, melyek megnövelik kezdeti és normál ügyességedet – a sikeres KJK könyvek ezernyi tulajdonsága.

Minden áron kutasd fel és szerezd meg.
hr
© Anry
2011. július 11. 18:54 | Válasz erre | #85
Nekem is tetszik a versed! Kíváncsi lennék, ha mondjuk lenne egy olyan pályázat, ahol szabadon egy bizonyos könyvet lehetne átírni, kicsit megtoldani, helyszíneket átrendezni/felbővíteni - milyen művek születnének. :))
2011. július 11. 08:01 | Válasz erre | #84
Köszi[smiley]finom[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 11. 06:09 | Válasz erre | #83
Nekem tetszik a verses rész amit írtál, na de tudom, hogy a fordító is csak ember és hát mint olyan szeret elrugaszkodni egy kicsit a könyvtől. Néhol jó ez, néhol nem, de ez mindenkinek az egyéni ízlésére van bízva. Helyenként én is átírtam, beletoldottam, elvettem az aktuális fordításaimnál, mert hát valljuk be, időnként az eredeti szerzők is írnak ám marhaságokat. Néhol akkorákat és annyit, hogy betelne egy a/4 oldal a javítással. Tényleg csak remélni tudom, hogy aktív fordító maradsz, már csak azért is, hogy színesedjen a fordítói paletta; átestél a tűzkeresztségen, ráadásul egy nem is olyan egyszerű történettel, mint ez. (Egyébként a szóismétlés és a történet helyenkénti elferdítése nálam is gyakori hiba, mondhatni fordítói betegség, de gyakorlat teszi a mestert!) [smiley]vigyor0[/smiley]
2011. július 10. 22:11 | Válasz erre | #82
Az utolsó szófosásomban pedig már inkább csak szemezgetnék a hibáimból, amolyan segítség jellegel. Értelemszerűen lesz benne hiba, bőven.
Azokat a változatokat teszem fel, amiket anno elküldtem Foxnak, ha lesz kedvetek, hasonlítsátok össze a mostanival.

18
Gwythain, a Védelmező a Kardhordozók egyik híres harcos-papja volt. Rengeteg bátor, hősies tettet hajtott végre, mikor megvédte Vaskövesd népét a sötétség erőitől, szétzúzta a Démonok és Árnyak hadseregét, s mindezt Megszentelt Kardjával, Felszabadítóval. Halálakor is szent páncélját viselte, így is temették el egy sírdombban, nem messze Szent Kúttól . A hozzá tartozó képen ezüstös páncéljában látható, kezében dicső kardja, melynek kék fénye felragyog, mikor legyőzött egy szárnyas, vörös Démont . Lapozz a 68-ra.

Szerencsédre egy pajta tetején átzuhansz a szénába, ami félig betemet téged, de legalább megúsztad élve (vesztesz 6 ÉLETERŐ pontot). Kitámolyogsz a csűrből és legnagyobb megdöbbenésedre Selwick falujának határa mellett találod magad, lapozz a 19-re.

fp 50
A nap első sugaraira kelsz fel, megköszönöd a szívélyes vendéglátást a farmernek és a feleségének, majd elindulsz a Selwickből kivezető úton. Az út egy kereszteződéshez vezet, melyhez csatlakozik egy másik út délről, azonban nyugati irányba folytatod tovább az utad , egyenesen a dombok felé. Lapozz a 280-ra.
Klasszikus szóismétlés

55
A nagy rohanásban felbuksz és mindenki – csakhogy minél hamarabb eltűnjön a szobából –- áttapos a másikon, egyben rajtad is, így szerzel néhány kellemetlen zúzódást és horzsolást (vonj le 3 ÉLETERŐ pontot). Felkapod magad, és szeretnéd gyorsan elhagyni a helyiséget, de az előtted bezáródó ajtó elállja az utad , így nem maradt más választásod, mint szembeszállni a dühös medvével. Lapozz a 164-re.

57
Késő reggel lehet már, mikor az út nyugati irányba vezet tovább , be egyenesen a dombok közé, ahol hamarosan felfedezed Aryll falujának határát.

67
Az őr nézelődik a hordókban és megijed az egyikből hirtelen előugró macskától. Meglepettségében olyan erővel csapódik neki a sajátodnak , hogy sikerül felborítania azt. Semmit sem tehetsz a veled együtt guruló hordó ellen, amely sorra dönti fel az előtte lévőket.

Többet szerettem volna egy kicsivel, csak az a "baj", hogy a legtöbb az eredeti szöveggel egybe van, és míg a wordben ott át van húzva a hülyeség, úgy itt ez nem lehetséges.
De talán ennyiből is látszódnak a dolgok.
2011. július 10. 21:48 | Válasz erre | #81
Egyébként voltak olyan hosszú fp-k, amiket szépen megoldottam, egy-két helyen volt benne hiba, de voltak olyan nagyon rövidek, amik hemzsegtek a hibáktól. Na igen, rutintalanság, azt hiszem!

Meg aztán kapcsoltba kerültem az íróval is. Volt két szó, aminél úgy gondoltam, hogy írok neki. Demafrague-magyarban ez Démonszarkofág lett, és a Sabbat, ami, ha jól emlékszem, a Boszorkányok Gonosz Ünnepe, vagy a Boszorkányok Istentelen ünnepe lett.
Emlékszem szegény Fox vagy öt szótárban is utánna keresett a Demafrague-nek, de kiderült, hogy az JG találta ki

- Miben tértünk el az eredetivel szemben, illetve hol javasoltam változásokat?

- Volt ugye az ominózius háttér. Itt ost nem teszem fel Fox első változatát, mert már korábban felkerült egy, így csak helypazarlás lenne, ráadásul az már egy javított változat volt. (Persze, az is javítva lett.)

- fp 34: itt volt egy olyan mondatom, hogy: Egy gömbölyded idősödő szerzetes üldögél egyedül a terem végében(most is a hivatását gyakorolja). A zárójeles rész az én betoldásom. Valahogy úgy adta magát olvasás közben, pluszba a képen is imádkozik Barnabás. Nem került bele.

- fp 98: A kopasz ember(aki egyfajta főpapjuk lehet) észrevesz téged, majd megálljt parancsol. Itt szintén a zárójeles rész az én betoldásom volt, valahogy ez is adta magát. Ez bekerült.

- fp 50: Ez már Spoileres!
Nazek boszorkánycsoportjának, az Éjfél Katlanjának a különleges találkozója, melyet egy romos kolostorban fognak megtartani, ahol egy ördögi szeánsz keretein belül felnyitják majd a Démonszarkofágot. Miután Kurakil lesz a Démonok Seregének feje, Nazekkel karöltve elindulnak meghódítani az északi földeket. – Ennél a résznél csak annyi szerepelt az eredetiben, hogy: Nazek boszorkánycsoportjának, az Éjfél Katlanjának a különleges találkozója, melyet egy romos kolostorban fognak megtartani. Itt azért gondolkoztam el a betoldáson, mert kevésnek éreztem ezt a részt. Gondoljatok bele! Túl vagyok a küldetésem kétharmadán és egy mondattal lezavarja az író? Ráadásul ez az egyik kulcs info. Meg afféle jutalomként is funkcionál ez, ha már ennyit gyötrődött az olvasó. Pluszba, nem csak úgy hasraütés szerűen kitaláltam ezt, mert az utolsó 169-es fp-ben van is erre utalás. Ezt elfogadták, benne maradt.

fp 191: ez is egy kicsit Spoileres!
(Hallottál már Lein titokzatos erdejéről, melyről úgy tartják hogy a természet elementális ereje védelmezi, és tündéreiről, kik a legendás Aelfgart, a Tündérdárádát kovácsolták, amely a Káosz elleni harcban Caer Skaal ostromakor legyőzte Belgaroth Boszorkánymestert.)
Ez sem volt az eredetiben, mégis bekerült, így létrejött a vágyam![smiley]puszis[/smiley]
De nem csak ez volt az egyetlen okom. Az eredeti Vt-ben egy különálló lapra az van írva, hogy: for the spellbreakers, vagyis a Varázstörőkért. Ezért gondoltam, hogy így össze lehet kötni a két könyvet. Másik ok, olvastam például a Sárkány Szeme topicjában, hogy jó rész volt az, hogy egy olyan kardra lehetett találni, amelyet maga Razaak készített. Ezek szerint az olvasók szeretik az ilyesféle apróbb finomságokat. Így a könyv, persze csak átvitt értelemben a Démonlovagok bevezetője lett. Harmadik okom pedig, Belgaroth is boszorkánymester, és a feleslge, Morgwym is Shekkát szolgálta. Igaz, a Démonlovagokban úgy van írva, hogy Shekka a bűbájosság istennője, míg az eredetiben goddess of witchcraft.

- fp 258: ez is Spoileres!
Itt a végén az szerepel, hogy d6+7 a Hit próbánál. Csodálkoztam, hogy a holmi táncoló holtaknál meg d6+8 volt. Gondoljatok bele! Itt állok az egész küldetésem utolsó próbatételénél, itt jut a leglényegsebb dolog a Hit pontjaimnak, és csak 7-et kell hozzáadni, a holtaknál meg 8-at? Így lett itt is 8, hiszen, rendben van, hogy 7, de mi van akkor, ha a dobásra 1 jön ki??? Kell egy biztos alap, ami miatt nem szabad fél válról venni a Hit pontjaimat! És az sem elfelejtendő, a könyvben ki van fejtve, hogy ilyenkor Shekka isteni hatalma a legnagyobb az egész világon, ezért is inkább 8 szerintem.

Még kettő fp maradt hátra, a 397-es éa a 400-as. Itt csak egy kicsi Spoiler van, nem légyegi, inkább csak hangulati. R Rátok bízom, hogy elolvassátok e!
Előszőr Fox változata jön, majd az enyém.

- fp 397:
Miután ellenfeled legyőzöd, áttöröd magad a boszorkányok többi tagján és a talapzat lábánál találod magad. Pont akkor érkezel meg, hogy hallod még a teljes eksztázisban lévő Nazek eufórikus kántálását. – Ó Kurakil, Pokolnak hatalmas Ura! Ó Miphreas, Lelkek Pusztítója! Szabadulj ki börtönödből! –Létrejött a varázslat. Mennydörgés moraja visszhangzik, villámcsapások hasítják ketté az éjszakai égboltot – melyet eddig eltakart a sűrű felhők rétege – és a lyukas kripta plafonján át belecsapódnak a Démonszarkofágba. Egy fényes, vakító villanás és a szarkofág teteje elkezd kinyílni. Sűrű füst száll fel a koporsóból és egy legalább öt méter magas ocsmány szörnyeteg emelkedik ki belőle. Emberi törzse van, melyet csillámló, barna pikkelyek fednek le. Lapockájából két bőrszerű, roppant nagy denevérszárny emelkedik a magasba, gerincéből gonosz, hegyes tüskék állnak ki, egészen a sárkányfarka végéig. A démoni bestia feje olyan, mint egy farkasé, ám sokkal nagyobb, fogai legalább olyan hosszúak és élesek, mint egy kés, koponyáját pedig két nagy csavaros szarv ékesíti. A Kurakil vicsorít egyet, majd állatiasan felüvölt. Végre kiszabadult évszázados rabságából. Habár későn érkeztél ahhoz, hogy megakadályozd kiszabadulását, még mindig le tudod győzni a Pokoli Bestiát. Ha Felszabadítóval megtámadod a démont, lapozz a 250-re, vagy ha valami mást használnál ellene, akkor a 270-re lapozz. Azonban ha először inkább felolvasnád a Bezárás Varázslatát – ha birtokodban van –, akkor arra a fejezetszámra kell lapoznod, ahányadik oldalra írták a Varázskönyvben.

Ez maradt, a szöveghűség miatt.

Az enyém pedig:
Miután ellenfeled legyőzöd, áttöröd magad a boszorkányok többi tagján és a talapzat lábánál találod magad. Pont akkor érkezel meg, hogy hallod még a teljes eksztázisban lévő Nazek eufórikus kántálását. –
Fekete Grimoár, szólít Benneteket,
Égi Démonhercegek, Rám figyelmezzetek!
Oh Kurakil, Pokolnak hatalmas Ura, most feltöröm a Szelencét, rabságod színhelyét!
Oh Miphreas, Lelkek Pusztítója, győzelem az Árnyak fölött, s uralmad mind fölött!
Hasadjon meg a szarkofág, Tortúrád legyen hosszú,
Jöjj vissza közénk, s jutalmad legyen, a Bosszú!
Létrejött a varázslat. Mennydörgés moraja visszhangzik, villámcsapások hasítják szét az éjszakai égboltot – melyet eddig eltakart a sűrű felhők rétege – és a lyukas kripta plafonján át belecsapódnak a Démonszarkofágba. Egy fényes, vakító villanás és a szarkofág teteje el kezd kinyílni. Sűrű füst száll fel a koporsóból és egy legalább öt méter magas ocsmány szörnyeteg emelkedik ki belőle. Két évszázada már, hogy csapdába ejtették őt a limbon és most itt áll előtted a Kígyódémonok rangjának negyedik Hercege, habár ő maga nem Kígyódémon. Emberi törzse van, melyet csillámló barna pikkelyek fednek le. Lapockájából két bőrszerű roppant nagy denevérszárny emelkedik a magasba, gerincéből gonosz, hegyes tüskék állnak ki, egészen a sárkányfarka végéig. A démoni bestia feje olyan, mint egy farkasé, ám sokkal nagyobb, fogai legalább olyan hosszúak és élesek, mint egy kés, koponyáját pedig két nagy csavaros szarv ékesíti. A Kurakil vicsorít egyet, majd állatiasan felüvölt. Végre kiszabadult évszázados rabságából! Egyes hiedelmek szerint olyan erős, mint a Legfelsőbb Démonhercegek. Ez nemsokára kiderül! Habár későn érkeztél ahhoz, hogy megakadályozd kiszabadulását, még mindig le tudod győzni a Pokoli Bestiát. Ha Felszabadítóval megtámadod a démont, lapozz a 250-re, vagy ha valami mást használnál ellene, akkor a 270-re lapozz. Azonban ha először inkább felolvasnád a Bezárás Varázslatát – ha birtokodban van – akkor arra a fejezetszámra kell lapoznod, ahányadik oldalra írták a Varázskönyvben.

Itt két dolgot vettem figyelembe:
1, itt van két mondta, a Kígyódémonos és az Egyes hiedelmek szerint..., ez a két mondat a Veremből való, ami az inspirációt adta az írónak, Kurakilre épült az egész könyv. Tisztelgés az írónak.
2, a vers, saját szülemény, de mint láthatjátok, figyelembe vettem az egész könyvet, úgy írtam meg.
Ráadásul az egész könyvnek ez a tetőpontja, ezt várjuk a legjobban, hogy mikor következik be, az egész könyv ezt szajkózza.

- fp 400:
Shekka gonoszsága erős, de a hited még erősebb. Érzed, ahogy a sötét istennő satuba szorítja elmédet, akaratod majdnem megtörik. Minden idegszáladdal arra koncentrálsz, hogy meg tudj mozdulni. Egyik kezeddel sikerül a Jóság Jelét felrajzolod a levegőbe. Ebben a pillanatban tested és az elméd megszabadul minden feszültségtől és köteléktől. Felüvöltesz és minden erőddel Nazek testébe vezeted a Megszentelt Pengét, amely egyenesen átszakítja a talpazatot. A Boszorkánymester teste hirtelen elernyed. Nazek meghalt. A harcosok maradéka hamarosan bevégzi szent küldetését, az Éjfél Katlanja megszűnik létezni.
Hajnalodik. Kinézel a kripta lyukas plafonján és meglátod, hogy az előző heti szörnyű viharfelhők már felszívódtak, az égbolt teljesen megtisztult tőlük. A gonosz nyomasztó légköre is eltűnt. A Befejezés hónapja hamarosan beköszönt e földekre, arcodon érzed a velejáró csípős szelet, a gonosz nyomasztó légköre azonban megszűnt. Nazek élettelen teste mellett ott az a tárgy, amely az egész küldetésedet megalapozta: a Fekete Varázskönyv. Miután pár napot pihensz Agyagosdban, rögvest visszaviszed az ördögi könyvet Rassin Kolostorába, hogy soha többé ne fenyegethesse ekkora veszély hazádat. Amint az Apátságra gondolsz, szinte már látod is lelki szemeid előtt, amint Calamus testvér kiszínezi a történetedet és hősi eposzt farag belőle, melyben egy hős kalandozó legyőzte a gonosz erőket, hogy békét hozzon a földre. Ez lesz a Varázstörő története. A te történeted.

Ez a változat maradt.

Az enyém pedig:
Shekka gonoszsága erős, de a hited még erősebb. Érzed, ahogy a sötét istennő satuba szorítja elmédet, akaratod majdnem megtörik. Minden idegszáladdal arra koncentrálsz, hogy meg tudj mozdulni. Egyik kezeddel sikerül a Jóság Jelét felrajzolod a levegőbe. Ebben a pillanatban tested és az elméd megszabadul minden feszültségtől és köteléktől. Felüvöltesz és minden erőddel Nazek testébe vezeted a Megszentelt Pengét, amely egyenesen átszakítja a talpazatot. A Boszorkánymester teste hirtelen elernyed. Nazek meghalt. A harcosok maradéka hamarosan bevégzi szent küldetését, az Éjfél Katlanja megszűnik létezni. Pirkad.
Kinézel a kripta lyukas plafonján és meglátod, hogy az előző heti szörnyű viharfelhők már felszívódtak, az égbolt teljesen megtisztult tőlük. A gonosz nyomasztó légköre is eltűnt. A Befejezés hónapja hamarosan beköszönt e földekre, arcodon érzed a velejáró csípős szelet. Nazek élettelen teste mellett ott az a tárgy, amely az egész küldetésedet megalapozta: a Fekete Varázskönyv. Miután pár napot pihensz Agyagosdban, rögvest visszaviszed az ördögi könyvet Rassin Kolostorába, hogy soha többé ne fenyegethesse ekkora veszély hazádat. Amint az Apátságra gondolsz, szinte már látod is lelki szemeid előtt, amint Calamus testvér serénykedik egy könyv körül, amelyben annak a hősnek a történetét eleveníti meg, aki nem félt szembenézni a vegytiszta gonosszal, dacolt az őt ért megpróbáltatásokkal, legyőzte Kurakilt, a Pokoli Bestiát, ellenállt Shekka mindent megfertőző bűbájának és békét hozott Vaskövesdre. Ez mind a TE történeted, mely történetet büszkén hordozza magával… a Varázstörő.

Itt is sajnos, mint a 397-esnél, maradt a szöveghűség.
Ezt a két fp-t sajnáltam a legjobban, ennél a két résznél "szakadt meg a szívem", hogy a miatt le kell mondanom ezekről.
Amúgy itt a 400-asnál azért toldottam be a végén a felsorolást, mert valjuk be, ez egy nehezebb könyv az átlagnál, így jól esik a Kalandornak a végén feleleveníteni mindazokat, amiken keresztül ment.
Illetve, a végső mondattól is azért volt nehéz megválnom, mert szerettem volna tisztelegni a többi JG-s fordítónak, mert például a Múmiában is a könyv címe az utolsó szó. De igaz ez a Vihargyilkosra is.

Persze, talán még megváltozhat, mert ha jól tudom jövő héten nyomtatják, így a megoldás a TI kezetekben van!

Mivel már csak egy rész van, ezért itt szeretném megköszönni azt a lehetőséget, hogy lefordíthattam, és azt a segítséget, melyet a fordításhoz kaptam.

Köszönöm!

folyt.köv.

(És igen Ellendrukker, a Szüleimnek ajánlottam. Nem kell nagy dologra gondolni, ez is csak egy kedves gesztus tőlem, hiszen a nicknevem is az udvariasságáról lett híres...többek között.)
© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 10. 21:28 | Válasz erre | #80
Örülök, hogy szántál ránk némi időt és megosztottad fordítói tapasztalataidat. Hát mit ne mondjak hasonló cipőben járunk, amikor azt írod, bizony nem egyszerű a fordító élete. Mint korábban írtam "nagy csodálója" vagyok mindazoknak akik önzetlen munkájukkal segítik a KJK könyvek magyarosítását. (Persze az, hogy hogyan ítélek meg egy könyvet az már más kérdés.) Azt hiszem, jól választottál könyvet, véleményem szerint érdemes volt kivárni a fordítást. Lesz azért még pár megjegyzésem a könyvhöz, csak épp a dinnyeszezon kellős közepén vagyunk, és nem volt igazán időm foglalkozni vele. Remélem ezután is várnak ránk még érdekes és jó kalandok...[smiley]crusader[/smiley]
2011. július 10. 20:53 | Válasz erre | #79
Köszönöm a kedves szavakat, öröm, hogy tetszett a szöveg. Így legalább tudjátok, hogy jó kezekbe kerül a KK hibajavítása. Persze nyílván FireFox fordítása/átjavítása az alap, de remélem, hogy hozzá tudok majd én is valamit tenni. Már alig várom!
Azonban mindenképpen meg kell említenem, hogy a szöveg FireFox nélkül nem lenne olyan, amilyen! Köszönöm!
(Csodálkoztam is, hogy nem került fel fordítási hibajavítóként, mint az Éjféli Tolvajban) Pedig nálam is volt hiba bőven.

Magáról a könyvről majd akkor írok, ha könyvben is elolvastam.

Azt hiszem, hogy a legtöbben már valamilyen formában megismerkedtettek a könyvel, így itt az ideje, hogy bővebben is kifejtsek néhány dolgot. Pusztán csak azért, hogy a leendő, főképp új, fordítók tanulhassanak belőle - nem mintha én már nagyöreg lennék[smiley]vigyor3[/smiley]

Több hsz-ben fejtem ki, mert limitált a karakterszám.

Hol is kezdjem? Az elején![smiley]buck[/smiley]
Kezdem Killmaster kérdéseivel:
- Milyen volt az idáig vezető út? - Hosszú és gyötrelmes, de élvezetes. Talán, ha FireFox is egyet ért velem, akkor számomra ez volt a "tanulópénz".
- Miért erre a könyvre esett a választásom? - Ez egyszerű. 1, Talán tudjátok, vagy ha eddig nem tudtátok, most majd fogjátok, hogy egy az egyben Démonlovagok buzi vagyok.[smiley]crazya[/smiley] Akkor még csak azt az egyet olvastam JG-től, de maga az, és a többi könyveiről olvasott véleményből egyértelművé vált, hogy egy nagyon tehetséges íróval van dolgom. Sokáig üres volt a hely a könyve, eleinte még halogattam is, majd FireFox bevállalta. Így is már legalább egy évet csúszott. De nem győztem magammal és elkértem tőle a könyvet. Ide is adta, rendes dolog volt tőle, köszönöm! Illetve, még az is közrejátszott, hogy az elolvasott háttér szövegek közül ez tetszett a legjobban.
- Mennyire éreztem nehéznek a szöveget? - Voltak benne könnyű részek, és voltak benne nehéz részek. Ez relatív, mert ha valamit tudsz, és olyan részhez érsz, akkor az nyílvánvalóan számodra könnyű. Szinte napi kapcsolatban áltam Fox-al, ha valamit nem tudtam, akkor kérdeztem tőle.
- Bevállalok e másik történetet? - Igen, nagyon szívesen, de azt nem most, és nem is a közeljövőben! Talán, ha megjelenne Ian új könyve...Stipi-stopi
- Kellett e módosítani az eredeti művön? - Igen, lett benne pár dolog, de erről majd lentébb.
- Mennyit küzdöttem Fox-al és runnerrel? Foxal egy nagyon kicsit, runner-el már nem annyira. Egyrészt, ők diktálnak, másrészt csapatmunka, harmadrészt, ha ők a szöveghűséget veszik a legelejére, akkor szerintem azt tiszteletben kell tartani - így is elfogadták néhány ötletemet. Amúgy számomra a csapatmunka elv lett a mérvadó, mikorra már egy kicsit belejöttem. Pl.: Fox a kérésemre lemondott a Mocskos folyó névről, lett belőle Szurtos folyó a kérésemre, nekem ez jobban tetszett. De ugyanúgy meghallgattam, mikor azt ajánlotta, hogy Ide legyen Keszeg. Eleinte szokatlan volt, de szerintem jó választás volt.

Hogy miből is áll egy fordító munka?
1, normális nyelvtudás
2, kézség a magyar nyelv iránt
Az elsőt nem fejtem ki, egyértelmű, hogy service packra szorul nálam. A második viszont tanulható. Vagy sokat gyakorol az ember, vagy egyszerűen csak ráérez.
(Itt jegyezném meg, hogy ajánlatos megfogadni Fox tanácsát, hogy bizonyos időközönkét tartsatok szünetet, mert hasznos tud lenne. Nekem is a 20.-ik %-nál volt egy három hetes kényszer pihenőm, de sokat segített. Na meg persze hetente volt egy lazább napom.)

Rögtön az első hibával kezdem: én nem olvastam el a könyvet, mielőtt még lefordítottam volna. Ez a fordítás szempontjából nem bűn, de egy kissé megöli az élvezetet, úgyhogy ajánlatos előszőr ezzel kezdeni.

Nagyon, de nagyon lelkesen kezdtem neki a könyvnek. Az első dolog, amivel kapcsolatba kerültem, az a térkép, meg a négy magyarosított kép ellenőrzése és megvitatása volt. Még meg se volt a könyv, de már ajánlottam runner-nek és Fox-nak, hogy a Démonlovagokból megismert Elf rúnák legyenek a Felszabadító helyett.
Így visszagondolva, én is megmosolygom ezt, hiszen igaza volt Fox-nak, minek kelljen valami megoldásához egy másik könyv ismerete? Ebből is látszódik a lelkesedésem. Igaz, mégis teljesült a vágyam és sikerült utalni rá az egyik fp-ben.
Aztán elkezdtem fordítani. Szombat: szabályok. Vasárnap: háttér, és így tovább.
Majd, ahogy megegyeztünk Fox-al, elküldtem neki ezeket az első néhány fp-vel együtt. (Jogos, mert még nem ismertek, mint fordítót.)
Mit ne mondjak, úgy volt rossz, ahogy volt!!! Nem is csodálom, hogy el akarták venni tőlem. Ebben volt némi érdekesség, mert addigra már be volt írva a nevem a könyvhöz. Kellemetlen lett volna mindenkinek, ha olyan hamar mégis visszakerül Fox-hoz.
De szerencsére kaptam egy második esélyt, amit rögötön megragadtam. Nem mondom, hogy az perfect volt, de azt se, hogy alig volt benne hiba, mégis lényeges javulás volt benne tapasztalható.
Miért? Ez is egyszerű. Rájöttem a második és harmadik hibámra.
Második: nem hajt a tatár, nem úgy kell, hogy szombat: szabályok, vasárnap: háttér, stb..., hanem ahogyan az angolszáz nyelvterületen mondják: Take it easy!
Harmadik: ellenőrzés, ellenőrzés, ellenőrzés, ellenőrzés, ELLENŐRZÉS, és még mikor azt hiszed, hogy minden rendben, akkor is ELLENŐRZÉS, sőt nem árt még azután is legalább egyszer ELLENŐRIZNI.
Csinált is FireFox egy listát, amiben kiírta, hogy mi miért nem jó, azt hiszem használt is. De hiába volt szigorú, mégis abszolút korrekt volt velem, mert figyelembe vette azt is a javításnál, hogyha valami önmagában jó, csak ő valahogy másképpen fogalmazná meg, akkor maradjon az én változatom, hiszen ahány ház, annyi szokás. Másrészről pedig így színesebb a fordíti paletta!

folyt. köv.
2011. július 9. 16:32 | Válasz erre | #78
Ez így igaz, jeleztem is runnernek, csak sajnos addigra már ki lett nyomtatva a borító.
© KGB
2011. július 9. 16:22 | Válasz erre | #77
A hátoldalon: "Shekka Holdjának éjszakáján, melyig már csak néhány nap van hátra"

Itt nem az lett volna, hogy "ameddig már csak néhány nap van hátra"? Szerintem a Shekka Holdjának éjszakájaja egy időpont, s nem egy tárgy.
© [törölt felhasználó]
2011. július 8. 22:24 | Válasz erre | #76
2011. július 8. 22:12 | Válasz erre | #75
Tudom, sovány vígasz, de engem meg Lámpás Jack tett el láb alól, így vasárnapra kellett halasztanom a tizenkét tenger rettegett veszedelmét...[smiley]guillotine[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 8. 22:02 | Válasz erre | #74
Hát én nem nyilatkozhatok Runner kolléga nevében, ő általában a semleges oldalt képviseli. Teszi a dolgát, mint egy szorgos beosztott. Firefox pedig, nos ő az akivel számos ponton ellenkezik a véleményem, de ez talán így a legjobb. Legalább nem hal be a fórum. Én még mindig nem értem a végére, hát hosszú zarándokút ez no... De ha így haladok a könyv végére már képzett botanikus is leszek...[smiley]taps[/smiley]
2011. július 8. 21:27 | Válasz erre | #73
Örülök a véleményednek, kell a negatív is, hisz e nélkül nincsen pozitív se!
Neked akkor melyek a kedvenceid és miért?

Sikerült másnak is végigjátszania már?
Többek közt hiányolom runner és FireFox véleményét, hiszen ők az elsők közt szokták kifejteni.

© [törölt felhasználó]
2011. július 8. 21:18 | Válasz erre | #72
© runner
2011. július 8. 12:39 | Válasz erre | #71
Akkor most Celebes, meg Fészbúkos KJK könyv lenne a divat? [smiley]buck[/smiley]

Vagy éppen Vámpíros, ami már közeledik. [smiley]circling[/smiley]
A főhős Te vagy!
2011. július 8. 11:32 | Válasz erre | #70
"Egyébként koppintás alapon az Országút Harcosára is rá lehet fogni, hogy Mad Max koppintás, vagy az Elátkozott Házra, hogy valamelyik B filmnek a változata."
Így is van. Az országút harcosa gyakorlatilag egy az egyben a mad max 2 átirata, a sztori, a helyszín, a jármú, de még a cselekmény és egyes szereplők is ugyanazok, ami már a pofátlanság kategória nálam. Beztos marha népszerű volt akkoriban a Mad max, Livingstone meg igyekezett kihasználni ezt, és ráhasalni az éppen aktuális divathullámra.
2011. július 8. 11:30 | Válasz erre | #69
Az mekkora, hogy a szüleidnek ajánlod a könyvet. xD Egy fordításnál, LOL.
2011. július 8. 09:17 | Válasz erre | #68
Hajrá![smiley]wave[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 8. 09:12 | Válasz erre | #67
Hát ezen az alapon egyes írók önmaguktól is koppintottak, lásd Tűzhegy varázslója - Visszatérés a tűzhegybe, Halállabirintus - Bajnokok próbája. Bár ha egy írónak akad egy jó ötlete, miért ne használhatná fel többször. Tény hogy mutat némi rokonságot a Varázstörő és a Démonlovagok, de ugye azonos az író. Nekem tetszik ez a zarándok szerep, nem sűrűn találkoztam korábban ilyennel. Amolyan Európa sötét középkori világát idéző történet ez. No megyek is olvasni...
2011. július 8. 08:41 | Válasz erre | #66
Valóban el kell ismernem, hogy JG sokat átvesz magából, ezt már meg is jegyeztem a Vihargyilkosnál és a Nekrónál. Múmiát még nem olvastam, de úgy tudom, hogy azt egy egyiptomi kirándulás inspirálta.
A Hit pontoknál valóban nehéz a helyzet, de ez is olyan mint az arany, meg kell találni a helyes utat.
Amúgy a tényleges helyes úthoz talán annyi segítséget adhatok, hogy vegyetek egy mély levegőt, nézzétek meg a térképet és próbáljátok meg elképzelni a helyes utat.
Egyszer kérdeztem JG-t, hogy miért foglal el ez a könyv olyan különleges helyet a szívében. Azt felelte, hogy azért, mert ez volt az első. Ha hozzáveszem, hogy az eredetiben is a szüleinek ajánlja, akkor elképzelhető, hogy a szülei esetleg lelkészek, vagy papok voltak, de ez nem biztos. Inkább így a Hit pont, mint a Nekroban az Akarat, ahol a végén 22 volt:S
Vannak olyan könyvek, ahol többségiben a kockadobáson múlik a küldetés, és vannak olyanok, ahol ha rossz irányba fordulsz, akkor vége. Itt vegyesen van mindkettő.
Szerintem ebben a könyvben van néhány eredeti ötlet.
A Démonlovagokban semmiféle kerék nincs, vagy most nem jut eszembe.
Van egy mondat, amit nem teljesen értek Fűztől:
"Tulajdonképpen egy csomó mellékküldetésből áll a történet, ami más könyvek küldetéseinek a másolata."
Ezt nem teljesen értem.
Egyébként koppintás alapon az Országút Harcosára is rá lehet fogni, hogy Mad Max koppintás, vagy az Elátkozott Házra, hogy valamelyik B filmnek a változata.
2011. július 7. 23:17 | Válasz erre | #65
Ebből a szempontból mondjuk szerintem teljesen mindegy, hogy a VT másol-e a DL-ből, avagy fordítva. A lényeg, hogy kétszer használta fel ugyanazt, ami azért lássuk be, nem szép dolog.
A pontoknál nehéz megtalálni az egyensúlyt. Itt túl sok a macera a hittel, a nekróban meg az volt a baj, hogy nem elég sok a macera az akarattal. Nem olyan egyszerű ezeket összeszedni, kérem.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 7. 23:11 | Válasz erre | #64
Gyilkos Fűz kolléga némi pontosításra szorul a hozzászólásod. J. Green első könyve a Varázstörő volt, a Démonlovagokat később írta, így nem másolhatta azt. Kis hazánkban nem a megjeleneés sorrendjében adták ki a könyveket. Ami a patkányokat illeti talán egy Andersen mese is volt ilyen, de erre most nem fogadnék biztosan. Én ezzel a történettel a Dune (német zenekar) Hand in Hand című klipjében találkoztam, igaz ott nem síppal, hanem furulyával dolgozott az emberke. Hát kútba ugrani pedig öngyilkos szándékkal szoktak az emberek, kivéve ha erre még rá is segítenek...
Ami pedig a másolást illeti szerintem több eredetiség van ebben a könyvben, mint pl a Múmia átkában! Mert ott aztán ment a lenyúlás 1000-rel!
Ami viszont nekem is szemet szúrt, hogy túl nagy a szerepe a hit pontoknak! Szóval jó, hogy lehet gyűjtögetni őket, na de adott esetben egy kockadobáson múlik, megszerzem-e azt a tárgyat, amire azután szükségem lesz, vagy éppen nem. Ami még érdekes az a gyógynövények gyűjtögetése, melyből úton-útfélen szerezhetünk, nyilván jó okkal. Úgy érzem a küldetés sikere még várat magára...[smiley]skull[/smiley]
© [törölt felhasználó]
2011. július 7. 22:34 | Válasz erre | #63
© runner
2011. július 7. 00:29 | Válasz erre | #62
köszönöm.
Már javítottam is ezeket.
A főhős Te vagy!
2011. július 6. 23:44 | Válasz erre | #61
Nem rossz a patkányidomár, de ezzel elveszik a misztikum a figurát illetően, hiszen már tudunk róla valamit. Amúgy meg nem idomár, mert az egy szakma.
Elég szép halálaid voltak, nekem az egyik kedvencem a könyvből a te 2.-ik halálod volt[smiley]hung[/smiley]
Szerintem nem kell bocsánatot kérned, ha találsz egy elírást, és meg is osztod velünk. Bátran írhat mindenki!
© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 6. 23:11 | Válasz erre | #60
Runner kolléga, ezt neked szánnám: 22-es fejezetpont! Tedd próbára ügyességed! Ha szerencséd van lapozz a 199-re.... (Talán így lehetne módosítani!)
Tégy egy ügyességpróbát! Ha a próba sikeres volt, lapozz a ...
Na azt hiszem elég mára belőlem ennyi...[smiley]wave[/smiley]
Bocsi de egy elírást találtam 48-as fejezetpont (Bátran nekivágsz a lép (akarod írni láp) veszedelmeinek...)
© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 6. 22:38 | Válasz erre | #59
Ez a név a fürdőkádban jutott eszembe: Patkányidomár... Mégsem csuklyás, bár mint írtam, ezzel a Sípossal nem vagyok kibékülve. Elővettem a Démonlovagok térképvázlatát, néhány kis ábra, kis feljavított grafika, és ott az égtájak is helyben vannak, hát valahogyan így képzelek én el egy térképet. De ennnyi szépséghibája lehet egy könyvnek... (Igazából alternatív ötletem nincs, hacsak a fórumozók között nincs egy képzett grafikusművész, aki kicsit kiigazítaná ezt...) Ja hát a halálom okai, anélkül hogy elvenném a sztori izgalmát: 1, Pestises lettem, kínhalállal lakoltam; 2, Csontvázakkal mulattam egy örök éjszakát a temetőben. 3, Kútbéli kukac túl nagynak bizonyult számomra. 4, Egyházi vezető nem madarat, hanem patkót és aztán padlót fogatott velem! És még hol a vége? Itt is gyűjtögethet az ember, de mindig valami olyami kellene, ami épp nem akad a hátizsákban. Az külön jó benne, hogy sokan akarnak segíteni is, de legalább ennyien eltenni is lábalól, így aztán meg kell fontolni kivel és hogyan köt ismeretséget az ember...[smiley]catch-hit-with-chair[/smiley]
2011. július 6. 22:00 | Válasz erre | #58
Köszönöm Killmaster!
Viszont az az igazság, hogy nagyon nagy segítségemre volt FireFox abban, hogy a szöveg olyan legyen, amilyen most, na meg persze runner is!
Négy halál? Az igen![smiley]vigyor5[/smiley] És hol voltak? Amúgy szerintem annyira nem nehéz könyv, de nem is könnyű!
A térkép tényleg egyszerű, ilyet bárki összedob, de kell egy ilyen is. Égtájakkal szerintem nincs túl nagy gond.
Ha ügyes vagy, akkor a pénzzel gondod nem lehet, de meg kell találni a helyes utat.
A feladvány olyan, hogy vagy azonnal beugrik, vagy tökölsz rajta.
Nem tudok róla, hogy lenne egy afféle felturbózott térkép.
Nyugodtan írd le, hogy mely nevek nem tetszenek, tényleg kíváncsi vagyok!?
Csuklyás fickót én azért nem adtam volna, mert gyakorlatilag szinte az összes szereplő csuklyát, palástot, tallárt, köpenyt, vagy valamiféle hasonlót visel.
Eredeti neve: Piper.
2011. július 6. 21:41 | Válasz erre | #57
Ha ugyanarról beszélünk, akkor azért Sípos, mert sípon játszik és ennek fontos szerepe van a történet szempontjából. Csuklyát elég sokan viselnek, a Csuklyás egy még kevésbé beszédes név lenne, márpedig a Titánon elég sokan futkosnak ilyenekkel.
Az iránymutatás valóban vicces néhol, de annyira azért nem katasztrófa. Azt nem szabad elfelejteni, hogy itt nem felfelé van észak.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 6. 21:30 | Válasz erre | #56
Néhány szót a könyvről így első olvasatra. Négyszer patkoltam el és a főgonosz közelébe sem jutottam, ez jelzi a nehézségét! A szöveg gördülékeny (gratula a fordításhoz Dr. Lecter!), a történet lendületes, sok a név, és baromi drága minden. (Már amit én meg akartam venni!) Sosem hittem volna, hogy egy zarándok élete ennyi veszélyt rejt magában. A druidák feladványára elég gyorsan rájöttem, bár gyanítom lesz még néhány a kaland során. Ami így első olvasatra nem tetszett az a térkép. Szóval én nem vagyok kartográfus de vagy én nem ismerem az égtájakat, vagy az iránytű ferde egy kicsit. A térkép külleme sem az igazi, ilyet még én is összedobok, pedig nem vagyok egy Picasso. Összehasonlítva az eddig KJK könyvekben megjelent térképekkel sehol sincs. Nincs véletlenül Green bácsi honlapján egy kissé felturbózott térképvázlat ehhez a könyvhöz? No meg ami még szemet szúrt. Milyen ellenfél név az hogy Sípos? Szerintem eléggé fantáziátlan, már bocs... Ilyenkor célszerű picit elvonatkoztatni az angoltól, és valami frappánsabb magyar kifejezést odatenni. Mondjuk: Csuklyás fickó. (Elvégre olyan ruhát visel...) De van még egy-két ilyen ellenfélnév benne, amit véleményem szerint lehetne kicsit Titánosítani. De itt be is fejezem, mielőtt azt hinnétek, hogy át akarom írni az egész könyvet. [smiley]taps[/smiley]
© Baldr
2011. július 6. 14:27 | Válasz erre | #55
Hip- hip hurrá!
© Enzo55
2011. július 6. 08:54 | Válasz erre | #54
Köszi a könyvet, nagyon vártam[smiley]vigyor2[/smiley] bár most hétvégén halőző fesztivál lesz nálunk úgyhogy csúszik a könyv, de ami késik nem múlik[smiley]zavart2[/smiley]
© Anry
2011. július 6. 07:25 | Válasz erre | #53
Köszönjük szépen! Jó hazaérni erre az éjszakás műszakból teljesen fáradtan, agyongyötörten. :)

Máris meglesem.

Valamiért a kezdetektől fogva nagyon várom ezt a könyvet. Ha végre könyv alakban is az enyém lesz, remélem ennek okára fény derül. :)
2011. július 6. 06:21 | Válasz erre | #52
A befolyásolhatóságot leginkább arra értettem, hogy első olvasásra ne tudjon senki semmit arról, hogy ez most kinek az ötlete volt, benne sem volt az eredetiben stb..., hajrá![smiley]fantasy-witch-39[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 6. 00:06 | Válasz erre | #51
Nahát! Elkészült! Tudtam, hogy érdemes lesz fennmaradnom késő estig! Már alig várom, hogy belekezdjek! Egébként Dr. Lecter az én vélemnyem a legkevésbé sem befolyásolható, ami gagyi arról nem írok hízelkedő szavakat, de értékelem a fordítók és segítőik fáradságos munkáját! Ami pedig tetszik, az dícséretet érdemel, elvégre afféle úttörő próbálkozás ez kis hazánkban, ahol nem a profit, hanem a jószándék az első! Szóval kalandra fel, lássuk mire jutunk...[smiley]crusader[/smiley]
© runner
2011. július 5. 23:53 | Válasz erre | #50
Kérném, hogy aki észrevesz hibákat, az jelezze, még mielőtt valós könyvben is elkészülne. (olyan jövő héten talán)
köszönöm. [smiley]wickedwitch[/smiley]
A főhős Te vagy!
2011. július 5. 23:10 | Válasz erre | #49
Fogadjátok szeretettel tőlünk ezt a könyvet. Természetesen a többes szám runnert és FireFoxot takarja.
Nyugodtan írjátok le a véleményeteket bármivel kapcsolatban, amint tudok, válszolni fogok rá.
Magáról a könyvről majd akkor írok, mikor nyomtatott formában is elolvstam, viszont a fordításról és az ezzel kapcsolatos dolgokról majd vasárnap fogok hosszabban beszámolni - így legtöbbőtöket nem tudlak semmilyen irányban befolyásolni. Gondolom addigra már páran végigjátszátok, vagy legalábbis elkezditek.
Ha valahol elakadtatok, és végképp nem tudtok valamit, akkor írjatok nekem, szívesen segítek!
2011. június 29. 21:03 | Válasz erre | #48
Elküldtem runnernek a javaslataimat.
A kérdéseid teljesen jók, korábban már írtam, hogy részletes beszámolót fogok tartani, de ezt majd akkor, ha könyv formátumban is elolvastam.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. június 29. 20:18 | Válasz erre | #47
Akkor munkára fel! Aztán írhatnál arról is milyen volt az idáig vezető út. Mindig is érdekelt hogyan látja ezt egy "külsős" fordító! Miért erre a könyvre esett a választásod? Mennyire érezted nehéznek/könnyűnek a szöveget? Esetleg bevállalsz-e másik történetet? Kellett-e módosítani az eredeti művön, és ha igen mennyit? (Na többet nem is kérdezek, mert nem akarok túl kíváncsinak tűnni...[smiley]wink[/smiley]
2011. június 29. 18:54 | Válasz erre | #46
Jó hír, az utolsó előtti lépcsőfokhoz érkeztünk el.
Most már csak az van hátra, hogy átnézzem a Fox által átnézett változatot/javításokat/ötleteket, és "megalkossam" a végső változatot.
Nem annyira sok, de van vele munka.
Mindenesetre, addig ma nem alszok el, míg el nem készülök vele[smiley]pardon1[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2011. június 27. 06:32 | Válasz erre | #45
A tény az, hogy mind a kettőt türelmetlenül várom. J. Green nagy favorit lett nálam, jó kis kalandokat hozott össze. Ami a filmet illeti megnézném moziban is, ha nem lennék anyagilag leégve, így marad az olcsóbb verzió! Meg aztán spórolni is kell a Varázstörőre, mert egy ilyen könyvnek itt bérelt helye van a könyvespolcomon...[smiley]smile[/smiley]
2011. június 26. 20:54 | Válasz erre | #44
Pont ma írt nekem runner, hogy folyamatban a javítás.
Azt hiszem tisztességgel átnéztem - persze ettől függetlenül maradhatott még benne hiba, bár remélem, hogy nem -, és ha szerencséd van, akkor letölthető lesz jövő héten.
A Transformers valószínűleg már csütörtökön fent lesz, tehát az még négy nap.
Meg amúgy is a könyvet javaslom: egyrészről, ha már beleolvastál az eredetibe, és az tetszett, akkor valószínűleg nem fogsz benne csalódni, de túl nagyot nem nagyon, másrészről pedig, a film maga a látványra épül, így minek néznéd meg gagyi minőségben, mikor előbb-utóbb úgyis fent lesz normálisban???
2011. június 26. 00:11 | Válasz erre | #43
Ez könnyű. A Transformers 3.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© killmaster (Savanyúhas)
2011. június 25. 22:49 | Válasz erre | #42
Hát nagy dilemmában vagyok, talán ti tudjátok a választ... Melyik lesz fenn előbb az interneten? A Varázstörő a Zagor.hu-n, vagy egy szinkronos, mozis verziójú Transformers 3 a kedvenc letöltő oldalamon... [smiley]conf[/smiley]
2011. június 22. 18:21 | Válasz erre | #41
Köszönük, igyekszünk!
A tanácsot elfogadom, ezt is köszönöm - egyébként magam is így gondoltam, mert emlékszem is rá, hogy az általad említett Éjféliben volt ilyen, még írtam is a hibalistánál. De volt ilyen a színes Tűzhegyben is.
Ami a matekot illeti, ebben a könyvben is lesz ilyen, meg valószínűleg a soron következőkben is. Ha nem, akkor majd a sajátomban, de addig el is kell jutnod...[smiley]crazya[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2011. június 22. 16:15 | Válasz erre | #40
Hát akkor csak ügyesen, nagyon kíváncsi vagyok rá milyen lett. J. Green neve mondjuk szinte garancia egy grandiózus kalandra, és ahogy az angol verziót olvasgattam (már amit megértettem belőle) változatos helyszíneket és szereplőket ígér. Ha elfogadsz egy tanácsot, a számozást célszerű átnézni, mert ott is előfordulhatnak hibák. (Az Éjféli tolvajnál jártam így, igaz a Kard mestere ebből a szempontból már mesteri!) Ami a küllemet illeti arra eddig sem volt panaszom, Runner jó munkát végzett az eddigi kiadványokkal, mondjuk én szerettem volna valami kis rejtvényfüzetet az Éjféli tolvaj mellé akkoriban, de ez a terv egyenlőre kútba esett, talán aki szereti a KJK könyveket, az nem biztos, hogy rajong a keresztrejtvényekért. Bár ha jobban belegondolok, számos könyv tartalmaz feladványokat, némelyik még nekem is feladta a leckét! Amivel a legtöbbet szöszmötöltem az a démonlovagokban szereplő alkimista feladványa volt, de mátrix használatával megoldottam a dolgot. Sosem hittem volna, hogy a matek tudásom egyszer majd egy KJK könyvben kamatoztatom... [smiley]smile[/smiley]
2011. június 21. 22:44 | Válasz erre | #39
Amint láthatjátok, ismét egy újabb lépcsőfokkal kerültünk közelebb a könyvhöz. Méghozzá, az egyik utolsóhoz!
Megkaptam a javított pdf-et, át kell még néznem, és ha minden klappol, akkor...[smiley]smile[/smiley]
© runner
2011. június 9. 13:47 | Válasz erre | #38
Lesz változás a könyvben, mivel ez már rendes kiadványszerkesztőben készült.
De a lényeg, hogy ugyanazzal a betűtípussal lett írva mint az eredeti rakétás könyvek.
Talán így még jobb lesz az élmény. [smiley]fantasy-paladin-05[/smiley]
A főhős Te vagy!
2011. június 8. 15:52 | Válasz erre | #37
Amint megkapom a runner által átnézett példányt, azonnal azzal fogok foglalkozni.
Ha jól emlékszem 38 halálpont van benne.
A verses részek voltak az egyik kedvenceim[smiley]finom[/smiley], egyszerűen imádtam őket. Az egyikbe javított bele csak FireFox, a másikat egyből elfogadta.
Sőt! Én is írtam hozzá egyet, méghozzá az egyik kedvenc fejezetemhez, ami a legvége felé van. Mind runner, mind Fox a szöveghűségre törekszik, de én pár résznél hozzáírtam, mert szerintem "igényli" azt a szöveg.
Legrosszabb esetben vagy felteszem ide, vagy egy részét átmentem majd a leendő könyvembe...
© killmaster (Savanyúhas)
2011. június 8. 14:58 | Válasz erre | #36
Csak dolgozzatok rajta, minél kevesebb hiba legyen benne... Én is várom a könyvet, ha jól vettem ki az angol verziót, számtalan halálnemben részünk lehet, sőt boszorkányüldözés is van benne, meg egy inkvizítor. Két verses részt is láttam benne, ezek fordítása nem lehetett egyszerű, mert hát ami az angolban rímel, az a magyar nyelvben nem biztos, hogy fog. Túlságosan eltérni az eredeti szövegtől, pedig vétek. Be kell ismernem Varsányi Mariska pl. a Halállabirintus verseit stílusosan fordította le. "Ha manticoret látsz..." [smiley]wink[/smiley]