136
Hamarosan egy hegygerinchez értek, melyet magasra nőtt fák borítanak. A csörgedező patak, melyet eddig követtetek, a Syad folyó egyik mellékvizébe torkollik. Itt néhány perces pihenőt tartotok, míg megmosod az arcodat, és felfrissíted magad. Rövid ideig az előttetek elterülő tájat fürkészed, de az itt növő jókora őshonos fák sűrűjén kívül semmi mást nem látsz.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
- A Mordril-erdő – szól Paido reszketeg hangon. – Valaha csodálatos vidék volt, a fény és a jóság uralkodott ezen a helyen. Mára már Danarg mocsara felől érkező ragály megfertőzte ezt a helyet is. Az itt élő lények beszennyeződtek a gonoszság leheletével, és ez a kórság napról-napra fokozottabban terjed. Félő, hogy hamarosan az erdő is a mocsár részévé válik.
Újból nyeregbe pattansz, és átkeltek a patakon. A vízfolyás túlsó partján nyomokat veszel észre a puha földben.
Ha elsajátítottad a Nyomolvasás Magnakai tanát, lapozz a 256-ra.
Ha nem, lapozz a 342-re.