Gondolatok a könyvről (4)
© Nheil
A Gyíkkirály szigete közvetlenül a Hallálabirintus után jött ki, ezért nehéz dolga volt megütni a szintet. Ez nem is sikerült, mert ez a kaland véleményem szerint visszaesés több tekintetben.
A témaválasztás ötletes, mert kiaknázatlan terület volt eddig, dzsungeles-szigetes történet még nem volt. A háttértörténet is egészen tetszetős, a hangulat jól indul, de aztán olyan semmilyen lesz az egész. A bányás részek környékén egyszerűen valahogy elfogy a lendület. Hiába adott minden egy jó kalandhoz, középszerűre sikerült.
Az utazás a szigeten túl epizodikus. Ami annyira nem lenne baj, de emlékezetes jelenetek nemigen akadnak. Viszont cserébe elég könnyű is, mert csak a könyv második felében kell majd olyan tárgyakat megtalálnunk, amiknek a hiánya hirtelenhalálhoz vezet minket. A végzet erdejéhez tudnám hasonlítani összességében, bár annál kiforrottabb azért valamivel és egy fokkal nehezebb is. Elképzelhető, hogy Livingstone most szándékosan írta könnyebben teljesíthetőre a kalandot, hiszen a Halállabirintus nagyon nehéz volt.
Megemlíteném Mungo barátunkat, aki az első random szörny kivégez. Ez annyira lelombozó, igazából semmi értelme nincs erre a kb két fejezetre megkapni őt, mint társunkat. Hozzá lehetett volna toldani a háttértörténethez, akkor nem lenne gond, de így?
Érdekes újítás, hogy egy időre még saját kis seregünk is lesz, de nem igazán lett jól kidolgozva.
A középszerűséget a sámánnal való találkozásnál is érzem (ráadásul nem is kötelező a továbbhaladáshoz, ami több, mint furcsa), mintha elfogyott volna az ötlet azontúl, hogy dobáljunk ott is kockákat.
A főellenség, a Gyíkkirály hát nem tudom, nem egy félelmetes figura valahogy, a legyőzése is túl könnyű, ahhoz képest, hogy főellenség.
Igazából összességében olyan kiemelkedő negatívumok nincsenek, de mégis középszerű számomra az egész és nem fog meg a hangulatával, ami nálam különösen fontos, sőt, a legfontosabb egy kalandjáték esetén. Vannak ennél bőven rosszabb kalandok is, de a jellegtelensége miatt nálam
10/6
A témaválasztás ötletes, mert kiaknázatlan terület volt eddig, dzsungeles-szigetes történet még nem volt. A háttértörténet is egészen tetszetős, a hangulat jól indul, de aztán olyan semmilyen lesz az egész. A bányás részek környékén egyszerűen valahogy elfogy a lendület. Hiába adott minden egy jó kalandhoz, középszerűre sikerült.
Az utazás a szigeten túl epizodikus. Ami annyira nem lenne baj, de emlékezetes jelenetek nemigen akadnak. Viszont cserébe elég könnyű is, mert csak a könyv második felében kell majd olyan tárgyakat megtalálnunk, amiknek a hiánya hirtelenhalálhoz vezet minket. A végzet erdejéhez tudnám hasonlítani összességében, bár annál kiforrottabb azért valamivel és egy fokkal nehezebb is. Elképzelhető, hogy Livingstone most szándékosan írta könnyebben teljesíthetőre a kalandot, hiszen a Halállabirintus nagyon nehéz volt.
Megemlíteném Mungo barátunkat, aki az első random szörny kivégez. Ez annyira lelombozó, igazából semmi értelme nincs erre a kb két fejezetre megkapni őt, mint társunkat. Hozzá lehetett volna toldani a háttértörténethez, akkor nem lenne gond, de így?
Érdekes újítás, hogy egy időre még saját kis seregünk is lesz, de nem igazán lett jól kidolgozva.
A középszerűséget a sámánnal való találkozásnál is érzem (ráadásul nem is kötelező a továbbhaladáshoz, ami több, mint furcsa), mintha elfogyott volna az ötlet azontúl, hogy dobáljunk ott is kockákat.
A főellenség, a Gyíkkirály hát nem tudom, nem egy félelmetes figura valahogy, a legyőzése is túl könnyű, ahhoz képest, hogy főellenség.
Igazából összességében olyan kiemelkedő negatívumok nincsenek, de mégis középszerű számomra az egész és nem fog meg a hangulatával, ami nálam különösen fontos, sőt, a legfontosabb egy kalandjáték esetén. Vannak ennél bőven rosszabb kalandok is, de a jellegtelensége miatt nálam
10/6
© Reactor
[b]Borító[/b]
A Gyíkkirályt ábrázolja, a fején a Goncsonggal, amint elereszteni készül a Fekete Oroszlánját, igen szép munka ám. Az egyetlen gond, hogy a Gyíkkirálynak lángpallost kellene tartania a kezében, ez pedig meglehetősen közönséges fémkardnak tűnik…
[b]Grafikák[/b]
Hasonló az előző két könyvéhez: hibátlanok, eseménydúsak, jól el lettek találva.
[b]Történet[/b]
Hűséges társunkkal együtt a Tűz-szigetre hajózunk, hogy felszabadítsuk az ott dolgozó rabszolgákat a rémületes Gyíkkirály uralma alól. Egész jó, ötletes.
[b]Nehézség[/b]
Nem különösebben nehéz, ha a játékos nem nehezíti túl magának azzal, hogy mindenkibe beleköt ok nélkül. A rozsdás késnek álcázott lángpallosra van elsősorban szükségünk, azzal még a Gyíkkirály is könnyen legyőzhető.
[b]Főellenség[/b]
Természetesen a Gyíkkirály. Először meg kell ölnünk a Fekete Oroszlánját, utána jön ő maga. Hagyományos fegyverek nem tudják megsebezni, úgyhogy ha nincs nálunk a lángpallos, akkor nekünk sanyi. Ha viszont megvan, bízvást lekaszabolhatjuk. Utolsó ellenfelünk, a híres-nevezetes Goncsong, akitől mindenki úgy fosik a szigeten, egyetlen helyes döntéssel legyőzhető, nem is kell verekedni vele…
[b]Ami tetszett[/b]
Trópusi szigeten játszódó kalandjátékhoz még nem volt szerencsém – na most kaptunk ilyet is. A trópusi atmoszféra remekül meg lett tervezve – dúskálhatunk a déligyümölcsökben, csatázhatunk kalózokkal, mindenféle rusnya vízi szörnyetegekkel, kaphatunk maláriát, ismerkedhetünk bennszülöttekkel. A hűséges segítőtársunkat a könyv elején mindenképp el fogjuk veszíteni – magadra leszel utalva jó darabig. A játék vége felé viszont már vezethetsz rabszolgákból álló hadsereget a Gyíkkirály erődje mellé, mondhatni, van benne egy kissé sótlanra sikerült csata-szimuláció is. A környezet is változik, tengerpart után dzsungel, majd folyó, bánya, működő vulkán…bejárhatjuk kb. az egész szigetet, és sokféle változatos szörnyeteggel megküzdhetünk (alakváltó, óriás darázs, majomember stb.).
[b]És ami nem[/b]
Hátööö, kezdjük mindjárt azzal, hogy a könyv ráderőlteti, hogy márpedig a társad meg kell haljon. Nem szeretem az ilyet, nagyon nem szeretem. Eléggé cinkes dolog az is, hogy a Víziszörny legyőzéséhez mindenképp szükség van a Feneketlen Zsákra, ami pedig elég faja kis holmi, szóval ha abba pakolásztál, akkor mindent elveszítesz, ami benne van (feltételezem, nem kellett volna elkaparni a zsákot a homokba ahhoz, hogy biztos ne szabadulhasson ki a Víziszörny). Ebben a könyvben is akadnak elírások, például a piros csizmát az eredeti könyvben magadon hagyod, a magyar fordítás pedig úgy fogalmaz, hogy „inkább nem kell”. A Víziszörny mindenütt el van írva – helyesen Vízelementál lenne.
A tisztás közepén világító kristályból is jó lett volna magammal vinni egy darabot, de a könyv ettől a lehetőségtől is megfoszt. Gondok vannak a 370. és a 87. pontnál is. Ha kettétörik a kard, -2 ügyesség pont, ha meg puszta kézzel harcolok, akkor -3 a támadóerőből. Hát kösz :P
Ezenkívül viccesnek találom a „Borotvafogú” elnevezést is egy meglehetősen ötletes teremtményre, valamint a leírását…”…arra termett, hogy más élőlényeket elpusztítson”. Nahát, én meg azt hittem, villanyszerelőnek készül…no mindegy. Akad ezenkívül pár másik fordítási hiba is…az „átváltozás próbája” eredetileg „undor próbája” lenne, habár a játékos ezeket leginkább akkor veszi észre, ha tudatosan vadászik is rájuk.
A Gyíkkirályt ábrázolja, a fején a Goncsonggal, amint elereszteni készül a Fekete Oroszlánját, igen szép munka ám. Az egyetlen gond, hogy a Gyíkkirálynak lángpallost kellene tartania a kezében, ez pedig meglehetősen közönséges fémkardnak tűnik…
[b]Grafikák[/b]
Hasonló az előző két könyvéhez: hibátlanok, eseménydúsak, jól el lettek találva.
[b]Történet[/b]
Hűséges társunkkal együtt a Tűz-szigetre hajózunk, hogy felszabadítsuk az ott dolgozó rabszolgákat a rémületes Gyíkkirály uralma alól. Egész jó, ötletes.
[b]Nehézség[/b]
Nem különösebben nehéz, ha a játékos nem nehezíti túl magának azzal, hogy mindenkibe beleköt ok nélkül. A rozsdás késnek álcázott lángpallosra van elsősorban szükségünk, azzal még a Gyíkkirály is könnyen legyőzhető.
[b]Főellenség[/b]
Természetesen a Gyíkkirály. Először meg kell ölnünk a Fekete Oroszlánját, utána jön ő maga. Hagyományos fegyverek nem tudják megsebezni, úgyhogy ha nincs nálunk a lángpallos, akkor nekünk sanyi. Ha viszont megvan, bízvást lekaszabolhatjuk. Utolsó ellenfelünk, a híres-nevezetes Goncsong, akitől mindenki úgy fosik a szigeten, egyetlen helyes döntéssel legyőzhető, nem is kell verekedni vele…
[b]Ami tetszett[/b]
Trópusi szigeten játszódó kalandjátékhoz még nem volt szerencsém – na most kaptunk ilyet is. A trópusi atmoszféra remekül meg lett tervezve – dúskálhatunk a déligyümölcsökben, csatázhatunk kalózokkal, mindenféle rusnya vízi szörnyetegekkel, kaphatunk maláriát, ismerkedhetünk bennszülöttekkel. A hűséges segítőtársunkat a könyv elején mindenképp el fogjuk veszíteni – magadra leszel utalva jó darabig. A játék vége felé viszont már vezethetsz rabszolgákból álló hadsereget a Gyíkkirály erődje mellé, mondhatni, van benne egy kissé sótlanra sikerült csata-szimuláció is. A környezet is változik, tengerpart után dzsungel, majd folyó, bánya, működő vulkán…bejárhatjuk kb. az egész szigetet, és sokféle változatos szörnyeteggel megküzdhetünk (alakváltó, óriás darázs, majomember stb.).
[b]És ami nem[/b]
Hátööö, kezdjük mindjárt azzal, hogy a könyv ráderőlteti, hogy márpedig a társad meg kell haljon. Nem szeretem az ilyet, nagyon nem szeretem. Eléggé cinkes dolog az is, hogy a Víziszörny legyőzéséhez mindenképp szükség van a Feneketlen Zsákra, ami pedig elég faja kis holmi, szóval ha abba pakolásztál, akkor mindent elveszítesz, ami benne van (feltételezem, nem kellett volna elkaparni a zsákot a homokba ahhoz, hogy biztos ne szabadulhasson ki a Víziszörny). Ebben a könyvben is akadnak elírások, például a piros csizmát az eredeti könyvben magadon hagyod, a magyar fordítás pedig úgy fogalmaz, hogy „inkább nem kell”. A Víziszörny mindenütt el van írva – helyesen Vízelementál lenne.
A tisztás közepén világító kristályból is jó lett volna magammal vinni egy darabot, de a könyv ettől a lehetőségtől is megfoszt. Gondok vannak a 370. és a 87. pontnál is. Ha kettétörik a kard, -2 ügyesség pont, ha meg puszta kézzel harcolok, akkor -3 a támadóerőből. Hát kösz :P
Ezenkívül viccesnek találom a „Borotvafogú” elnevezést is egy meglehetősen ötletes teremtményre, valamint a leírását…”…arra termett, hogy más élőlényeket elpusztítson”. Nahát, én meg azt hittem, villanyszerelőnek készül…no mindegy. Akad ezenkívül pár másik fordítási hiba is…az „átváltozás próbája” eredetileg „undor próbája” lenne, habár a játékos ezeket leginkább akkor veszi észre, ha tudatosan vadászik is rájuk.
[b]Design[/b]
Imádom a borítót, szerintem szemet gyönyörködtető. Érdekes, hogy a gyíkkirály színe kék lett, és nem zöld, de ezen már ne akadjunk fenn. Mestermunka.
[b]Illusztráció[/b]
A belső rajzoknál már vegyesebb a kép. A 39-es fejezetnél a Grannituszok kicsit viccesre sikeredtek, de mondjuk a 71-es fejezetnél is összevissza céloznak fúvócsöveikkel a pigmeusok. A Köpködő Varangy (128.) vízsugara is több mint béna, és a borítóval ellentétben Gyíkkirály az itteni ábrázolásban már dagadt és puhány lett. A többivel amúgy nincs gond, és hát két olyan alkotás is szerepel a könyvben, amikbe szerelmes voltam gyerekkoromban. Természetesen a Barlangi Nőről (59.) és a macskaszemű, szőke lányról van szó (350.). Ahhh…
[b]Háttértörténet[/b]
A háttértörténetben megismerkedhetünk a Tűz-sziget történelmével, de a lényeg, hogy le kell győzni az ex-börtönőr gyíkemberek királyát, és ki kell szabadítani a foglyokat, akiket a hüllőfaj a környező szigetekről gyűjtött be. Régi barátunk, Mungo kedvéért vágunk a kalandba, mert úgy tűnik, kettőnkön kívül egyetlen más épkézláb férfiember sincs a vidéken.
[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.
[b]Eredetiség[/b]
Nekem ez volt az ELSŐ kaland-játék-kockázat könyv a kezemben, és ha jól emlékszem, még a nővérem vette, akitől egy idő után eltulajdonítottam. Ez jelentette az egyik első lépést a fantasy és a játékok birodalmába, szóval mondani se kell, hogy meghatározó élmény volt olvasni. Ezzel együtt ugyebár nehéz objektív véleményt alkotni, de azért majdnem húsz év után újraolvasva, talán képes vagyok rá.
Tetszett, hogy nem egyedül kezdjük a kalandot, bár Mungo barátunk egy-két lépésnél tovább is velünk lehetett volna, mert így csak inkább beetetésnek volt jó. A dzsungel hangulat abszolút megvan, és ehhez igazodik, hogy inkább realista események történnek velünk. Értem ezalatt, hogy medve támad ránk, megcsíp a pók vagy a darázs, megmar a csörgőkígyó, vagy elkaphatjuk a maláriát is. Vannak azért különlegesebb teremtmények, de nagyon extrákkal nem találkozhatunk. Ezen a téren visszafogott a Tűz-sziget, viszont ez egyáltalán nem baj.
[b]Kihívás[/b]
Kifejezetten könnyű lett. Az ellenfelek többsége inkább gyengének mondható, bár ezt ellensúlyozza, hogy az átlagosnál jóval több Szerencse próbára lesz szükség, és Ügyesség próbák is akadnak szép számmal. Nélkülözhetetlen dologból csak egy van, vagyis a kettőből legalább az egyikre szükségünk lesz, ha meg akarjuk ölni a gyíkkirályt (és miért ne akarnánk). Erre a következő fejezetben térek ki.
[b]Főgonosz[/b]
Ó, a gyíkkirály. Én nagyon bírtam a fejét, illetve a fején trónoló Goncsongot. Állítom, hogy az undorító, pókszerű lény, akitől mindenki retteg, az egyik legötletesebb figura a KJK-k történetében. A félelmetes jószág a gyíkkirály agyába mélyesztett fullánkjaival tulajdonképpen irányítja őt, de az nincs bővebben kifejtve, hogy akkor voltaképpen a király csak egy ártatlan báb, aki amúgy nem is lenne olyan gonosz? A Goncsong-szimbiózisnak van jótékony hatása is, mely szinte sebezhetetlenné teszi a gyíkkirályt a normál fegyverekkel szemben. Így hát csak egy lángkarddal, vagy egy majommal leszünk képesek ellátni a hüllő baját. Ez utóbbival azért lehet sikerünk, mert a gyíkemberek velük született majomfrászban szenvednek. Háhá! Ezt nem tudtuk, mi?
A gyíkkirály előtt még le kell nyomnunk annak fekete oroszlánját. Sajnos a király nem szólal meg, de alap harcértékei igen durvák. Ezt persze megszokhattuk a Főgonoszok esetében.
[b]Hangulat[/b]
Ez egy teljesen átlagos könyv, tehát nem rossz, de messze van a „nagyágyúktól”. Jó volt a folyón tutajozni, vagy a bányában bóklászni, és kiszabadítani a foglyokat. Kár, hogy annak már semmi jelentősége nem volt a gyíkkirály főerődjénél lévő összecsapásban, hogy mennyit is szabadítottunk ki. A sámánhoz való elzarándokolás is nagyon tetszett. Jók a próbái is, bár kicsit durva, hogy ha csak az egyiken elbukunk, már nem tudhatjuk meg az öreg titkait (mondjuk ez nem létszükség).
Enyhén lineáris lett, és nincs is túlbonyolítva, de tényleg nem lehet rá haragudni. [i]A Gyíkkirály szigete[/i] így jó.
Imádom a borítót, szerintem szemet gyönyörködtető. Érdekes, hogy a gyíkkirály színe kék lett, és nem zöld, de ezen már ne akadjunk fenn. Mestermunka.
[b]Illusztráció[/b]
A belső rajzoknál már vegyesebb a kép. A 39-es fejezetnél a Grannituszok kicsit viccesre sikeredtek, de mondjuk a 71-es fejezetnél is összevissza céloznak fúvócsöveikkel a pigmeusok. A Köpködő Varangy (128.) vízsugara is több mint béna, és a borítóval ellentétben Gyíkkirály az itteni ábrázolásban már dagadt és puhány lett. A többivel amúgy nincs gond, és hát két olyan alkotás is szerepel a könyvben, amikbe szerelmes voltam gyerekkoromban. Természetesen a Barlangi Nőről (59.) és a macskaszemű, szőke lányról van szó (350.). Ahhh…
[b]Háttértörténet[/b]
A háttértörténetben megismerkedhetünk a Tűz-sziget történelmével, de a lényeg, hogy le kell győzni az ex-börtönőr gyíkemberek királyát, és ki kell szabadítani a foglyokat, akiket a hüllőfaj a környező szigetekről gyűjtött be. Régi barátunk, Mungo kedvéért vágunk a kalandba, mert úgy tűnik, kettőnkön kívül egyetlen más épkézláb férfiember sincs a vidéken.
[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.
[b]Eredetiség[/b]
Nekem ez volt az ELSŐ kaland-játék-kockázat könyv a kezemben, és ha jól emlékszem, még a nővérem vette, akitől egy idő után eltulajdonítottam. Ez jelentette az egyik első lépést a fantasy és a játékok birodalmába, szóval mondani se kell, hogy meghatározó élmény volt olvasni. Ezzel együtt ugyebár nehéz objektív véleményt alkotni, de azért majdnem húsz év után újraolvasva, talán képes vagyok rá.
Tetszett, hogy nem egyedül kezdjük a kalandot, bár Mungo barátunk egy-két lépésnél tovább is velünk lehetett volna, mert így csak inkább beetetésnek volt jó. A dzsungel hangulat abszolút megvan, és ehhez igazodik, hogy inkább realista események történnek velünk. Értem ezalatt, hogy medve támad ránk, megcsíp a pók vagy a darázs, megmar a csörgőkígyó, vagy elkaphatjuk a maláriát is. Vannak azért különlegesebb teremtmények, de nagyon extrákkal nem találkozhatunk. Ezen a téren visszafogott a Tűz-sziget, viszont ez egyáltalán nem baj.
[b]Kihívás[/b]
Kifejezetten könnyű lett. Az ellenfelek többsége inkább gyengének mondható, bár ezt ellensúlyozza, hogy az átlagosnál jóval több Szerencse próbára lesz szükség, és Ügyesség próbák is akadnak szép számmal. Nélkülözhetetlen dologból csak egy van, vagyis a kettőből legalább az egyikre szükségünk lesz, ha meg akarjuk ölni a gyíkkirályt (és miért ne akarnánk). Erre a következő fejezetben térek ki.
[b]Főgonosz[/b]
Ó, a gyíkkirály. Én nagyon bírtam a fejét, illetve a fején trónoló Goncsongot. Állítom, hogy az undorító, pókszerű lény, akitől mindenki retteg, az egyik legötletesebb figura a KJK-k történetében. A félelmetes jószág a gyíkkirály agyába mélyesztett fullánkjaival tulajdonképpen irányítja őt, de az nincs bővebben kifejtve, hogy akkor voltaképpen a király csak egy ártatlan báb, aki amúgy nem is lenne olyan gonosz? A Goncsong-szimbiózisnak van jótékony hatása is, mely szinte sebezhetetlenné teszi a gyíkkirályt a normál fegyverekkel szemben. Így hát csak egy lángkarddal, vagy egy majommal leszünk képesek ellátni a hüllő baját. Ez utóbbival azért lehet sikerünk, mert a gyíkemberek velük született majomfrászban szenvednek. Háhá! Ezt nem tudtuk, mi?
A gyíkkirály előtt még le kell nyomnunk annak fekete oroszlánját. Sajnos a király nem szólal meg, de alap harcértékei igen durvák. Ezt persze megszokhattuk a Főgonoszok esetében.
[b]Hangulat[/b]
Ez egy teljesen átlagos könyv, tehát nem rossz, de messze van a „nagyágyúktól”. Jó volt a folyón tutajozni, vagy a bányában bóklászni, és kiszabadítani a foglyokat. Kár, hogy annak már semmi jelentősége nem volt a gyíkkirály főerődjénél lévő összecsapásban, hogy mennyit is szabadítottunk ki. A sámánhoz való elzarándokolás is nagyon tetszett. Jók a próbái is, bár kicsit durva, hogy ha csak az egyiken elbukunk, már nem tudhatjuk meg az öreg titkait (mondjuk ez nem létszükség).
Enyhén lineáris lett, és nincs is túlbonyolítva, de tényleg nem lehet rá haragudni. [i]A Gyíkkirály szigete[/i] így jó.
A [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=12]Tolvajok Városa[/url] és a legendás [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=1]Halállabirintus[/url] sikere után Ian Livingstone újabb, Tűz-szigeteki kalandja egy kicsit bénácskának hat. Ettől eltekintve egy elfogadható -- bár rendkívül átlagos -- darabját képezi a Kaland, Játék, Kockázat sorozatnak. Livingstone mindig is szerette alaposan bemutatni a főellenségét, és ez most sincs másképp. Rengeteg meglepetés vár ránk, sokféle szörnyeteg, és egy csomó tárgy, melyek elengedhetetlenek a gonosz és ambíciózus Gyíkkirály legyőzéséhez. És mindenképp oda kell figyelni a halálos Groncsongra is! Mindent összevetve egy érdekes kaland, de határozottan nem tartozik az író legjobbjai közé.
© AXE
2018. november 12. 21:23 | Válasz erre | #63
Sziasztok!
Az előbb találtam.
A Gyíkkirály szigete - 1990 Agilar
Magyar nyelvű szöveges kalandjáték. A Tűz-Sziget kegyetlen gyíkemberei által elraboltakra rabszolgasors, éhezés vár a kegyetlen Gyíkkirály szigetén. Nekünk jutott a feladat, hogy a szigetre hajózzunk, kiszabadítsuk a foglyokat, és megöljük a Gyíkkirályt. A történet ott kezdődik, hogy megérkezünk a szigetre. Minden helyszínről rövid leírást kapunk, a lapozgatós könyvek mintájára, két lehetőség közül kell választanunk. Sajnos képeket nem kapuk az egyes helyszínekről, de ha egy gyíkember akad az utunkba, azzal némi 'arcade' keretében meg kell küzdenünk. Betöltés után választhatunk, hogy szóljon-e a zene (inkább ne...), valamint kiválaszthatjuk a kezdő életerőnket (ez a nehézségi szintnek felel meg). A történet nem hosszú, pár perc alatt teljesíthető a feladat.
Az előbb találtam.
A Gyíkkirály szigete - 1990 Agilar
Magyar nyelvű szöveges kalandjáték. A Tűz-Sziget kegyetlen gyíkemberei által elraboltakra rabszolgasors, éhezés vár a kegyetlen Gyíkkirály szigetén. Nekünk jutott a feladat, hogy a szigetre hajózzunk, kiszabadítsuk a foglyokat, és megöljük a Gyíkkirályt. A történet ott kezdődik, hogy megérkezünk a szigetre. Minden helyszínről rövid leírást kapunk, a lapozgatós könyvek mintájára, két lehetőség közül kell választanunk. Sajnos képeket nem kapuk az egyes helyszínekről, de ha egy gyíkember akad az utunkba, azzal némi 'arcade' keretében meg kell küzdenünk. Betöltés után választhatunk, hogy szóljon-e a zene (inkább ne...), valamint kiválaszthatjuk a kezdő életerőnket (ez a nehézségi szintnek felel meg). A történet nem hosszú, pár perc alatt teljesíthető a feladat.
© twillight (Kövérorr)
2018. május 25. 13:34 | Válasz erre | #62
A fanzine végigjátszása elég nagy lukakkal fut ennél a könyvnél... De egy menetben, kisebb kitérőkkel, és evidens mentésekkel minden érdemérem besöpörhető.
2017. február 20. 23:30 | Válasz erre | #61
Na igen, kinek a pap, kinek a papné. Az Élőholtak történetében talán az a jó/jobb, hogy kezdetben ugye nem tudsz semmit, és körüllengi némi misztikum. Aztán majd kezd összeállni a kép, hogy kivel mi történt. Az a kép nekem is ismerős valahonnan, de nem tudnám megmondani most, hogy honnan. Egyébként azért van valamennyi változatosság itt is, mocsár, erdő, part, stb. Bár talán a Gyíkkirályban több, nem emlékszem.
És értem mire gondolsz, én is nagyon szeretem a klasszikus elemeket, Livingstone ebben nagyon jó (volt). Nem kell részletesebben kifejtened. :) Mondjuk én az "új" dologra is vevő vagyok néha, ha igényes, ilyen például a The Witcher világa is. Gyakorlatilag a klasszikus ellentéte.
És értem mire gondolsz, én is nagyon szeretem a klasszikus elemeket, Livingstone ebben nagyon jó (volt). Nem kell részletesebben kifejtened. :) Mondjuk én az "új" dologra is vevő vagyok néha, ha igényes, ilyen például a The Witcher világa is. Gyakorlatilag a klasszikus ellentéte.
2017. február 20. 22:38 | Válasz erre | #60
Igen, az Élőholtak szigete az egyik amit ismerek, nemrég éppen itt játszottam ki (majdnem a végéig).Nem igazán jött be.A történet még egynek oké, de őszintén szólva mi abban a műben a "nagy durranás"?
Számomra látod, éppen az volt egy gyengébb, jellegtelenebb darab, nem is nagyon maradt meg belőle semmi, csak az hogy egy nagy hajsza az egész.Ide rohanok, oda rohanok -lehetőleg a megfelelő sorrendben- gyűjtögetve a rengeteg cuccot és infot.De maga a sziget emlékeim szerint nem igazán változatos.A 15-ös kép pedig valahonnan nagyon ismerős!Koppintásnak tűnik, mint a minden szigeten kötelező remete (és bennszülöttek).[smiley]hehe[/smiley]
Plusz, lehet írtam már ezt korábban is, de sebaj, leírom újra.
Én leginkább a klasszikus fantasy stílust csípem, ami alatt a D&D/AD&D alapú dolgokat értem.Ez a tipikus elf, törp, ork, goblin, stb. fantasy, aminek a gyökerei valahol persze Tolkien Gyűrűk urájában vannak, de mégis az előbb említett szerepjátékok formálták azzá amilyenné mondjuk Livingstone is alakította anno Allansiát!Remélem tudod mire gondolok?Nyomokban sok földi kultúra fellelhető benne, de egyik sem egyértelmű, direkt módon, amitől pedig mégiscsak egyedi és önálló az egész!Egy kivétellel (Haláltalizmán) az összes kiemelten kedvenc könyvem ilyen!De még a pontozásaim is ezt tükrözik.
(Ennél jobban most nem megyek bele, csak ha még így sem világos hogy mire gondolok, és lesz kérdés ezzel kapcsolatban.)
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Számomra látod, éppen az volt egy gyengébb, jellegtelenebb darab, nem is nagyon maradt meg belőle semmi, csak az hogy egy nagy hajsza az egész.Ide rohanok, oda rohanok -lehetőleg a megfelelő sorrendben- gyűjtögetve a rengeteg cuccot és infot.De maga a sziget emlékeim szerint nem igazán változatos.A 15-ös kép pedig valahonnan nagyon ismerős!Koppintásnak tűnik, mint a minden szigeten kötelező remete (és bennszülöttek).[smiley]hehe[/smiley]
Plusz, lehet írtam már ezt korábban is, de sebaj, leírom újra.
Én leginkább a klasszikus fantasy stílust csípem, ami alatt a D&D/AD&D alapú dolgokat értem.Ez a tipikus elf, törp, ork, goblin, stb. fantasy, aminek a gyökerei valahol persze Tolkien Gyűrűk urájában vannak, de mégis az előbb említett szerepjátékok formálták azzá amilyenné mondjuk Livingstone is alakította anno Allansiát!Remélem tudod mire gondolok?Nyomokban sok földi kultúra fellelhető benne, de egyik sem egyértelmű, direkt módon, amitől pedig mégiscsak egyedi és önálló az egész!Egy kivétellel (Haláltalizmán) az összes kiemelten kedvenc könyvem ilyen!De még a pontozásaim is ezt tükrözik.
(Ennél jobban most nem megyek bele, csak ha még így sem világos hogy mire gondolok, és lesz kérdés ezzel kapcsolatban.)
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2017. február 20. 20:03 | Válasz erre | #59
Véletlenek előfordulnak. :D
Pontosan értettem elsőre, hogy te hogy értetted a mondandódat a képekkel kapcsolatban. Attól függetlenül szerintem (persze lehet nincs igazam) nem "másképp" nyomnak a latba, hanem ugyanolyan fontosak, mert ahogy írtam lentebb, azok is a könyvek részei. De amúgy igen, nyilván nem az adott író érdeme.
A rajzokkal nem volt bajom, ugyan Alan Langford nem a kedvenc illusztrátorom, de attól még szeretem a stílusát, legtöbbször bejött amiket alkotott. A történetre a 8-ast (4-est) jó szívvel adtam, leginkább a tetszetős alapstory miatt, a hangulatra pedig szintén jó szívvel adtam annyit, mert megvolt a maga bája itt-ott-amott. Lehet ha újrajátszanám, akkor nem így lenne. [smiley]crazya[/smiley]
Igaz, hogy ez volt az első ilyen szigetes kaland, de szerintem az Élőholtak Szigete jobban teljesített ebben a kategóriában. Azt olvastad már?
A gyíkkirállyal kapcsolatban még annyit, hogy ugye a borítón szépen kivehető a Goncsong, de szerintem senki nem gondolt arra, meg hogy is gondolt volna, hiszen ha jól tudom, addig nem is találkozhattunk vele sehol sem. Kis csavarnak jó volt a végére, az tetszett is anno, gondolom azért is adtam egy picit jobb szívvel a pontokat. Meg azért volt egy-két jó ötlete Livingstonenak a könyvben, de tényleg kidolgozatlan volt.
Pontosan értettem elsőre, hogy te hogy értetted a mondandódat a képekkel kapcsolatban. Attól függetlenül szerintem (persze lehet nincs igazam) nem "másképp" nyomnak a latba, hanem ugyanolyan fontosak, mert ahogy írtam lentebb, azok is a könyvek részei. De amúgy igen, nyilván nem az adott író érdeme.
A rajzokkal nem volt bajom, ugyan Alan Langford nem a kedvenc illusztrátorom, de attól még szeretem a stílusát, legtöbbször bejött amiket alkotott. A történetre a 8-ast (4-est) jó szívvel adtam, leginkább a tetszetős alapstory miatt, a hangulatra pedig szintén jó szívvel adtam annyit, mert megvolt a maga bája itt-ott-amott. Lehet ha újrajátszanám, akkor nem így lenne. [smiley]crazya[/smiley]
Igaz, hogy ez volt az első ilyen szigetes kaland, de szerintem az Élőholtak Szigete jobban teljesített ebben a kategóriában. Azt olvastad már?
A gyíkkirállyal kapcsolatban még annyit, hogy ugye a borítón szépen kivehető a Goncsong, de szerintem senki nem gondolt arra, meg hogy is gondolt volna, hiszen ha jól tudom, addig nem is találkozhattunk vele sehol sem. Kis csavarnak jó volt a végére, az tetszett is anno, gondolom azért is adtam egy picit jobb szívvel a pontokat. Meg azért volt egy-két jó ötlete Livingstonenak a könyvben, de tényleg kidolgozatlan volt.
© qgtanton
2017. február 20. 19:49 | Válasz erre | #58
Én mindkettőtök kritikáját szívesen olvasom.
Only in Death - Mindhalálig
Only in Death - Mindhalálig
2017. február 20. 08:58 | Válasz erre | #57
Nos, a magyarázatod alapján nem én kapkodtam el a "beszólást", hanem anno te a könyv értékelését![smiley]nevetes1[/smiley]
"Az illusztrációk pedig, igaz, adnak vagy éppen elvonnak az adott kalandból, de nem az író művei, azaz másképpen is nyomnak a latba."
"Na ebben nem értünk egyet, mert mindegyik könyvhöz hozzátartoznak az illusztrációk is, így mindegyik kaland szerves részét képezik, és az egész művet kell pontozni - tehát bele kell azt is venni, nem csinálhat mindent egy ember."
Nem értünk nem egyet (most direkt fogalmaztam így!), ugyanis amit írtál az teljesen rendben van!De nem is cáfolja amit én írtam!Olvasd csak el többször, és értelmezd!
Attól hogy az illusztrációk az adott könyv szerves részei, maga az írott rész az alap, ez pedig ami ráépül.Érted?A képek egészítik ki az írást, és nem fordítva!
Nem mellesleg az arra adott 8 pontod is egészen jó értékelésnek számít.Ahogyan a 8-ra visszavett másik két osztályzatod is.
Másrészt viszont nálam egyáltalán nem számít, hogy ki miként értékeli ezt a kalandot.Erényeként viszont mindenképpen tény, hogy ez volt az első ilyen típusú sztori.Azok a(z akárcsak érintőlegesen is) szigetes sztorik amik ez után jönnek -és én is olvastam- mind gyengébbek, vagy legalábbis egyikben sincs meg az az átütő plusz, amit itt ennél hiányoltok.
A gyíkkirály kapcsán milyen tartalmas választ írtál![smiley]taps[/smiley]Összefoglalom!A gyíkkirály és a goncsong, ketten együtt a "főgonosz"!
Jobban belegondolva, ja.Biztosan külön-külön is rosszindulatú mindkettő, vagy legalábbis egyikük sem kimondottan jóságos, az pedig hogy milyen sorrendben pusztítod el őket már egy lényegében lényegtelen technikai kérdés.[smiley]nevetes1[/smiley]
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezek a KJK kalandok alapvetően AD&D alapúak.Ott a gyíkember mint faj teljesen semleges jellemű, akár az állatok.A gyíkkirály pedig hasonlóan mint az a Titánban is le van írva, bár ugyanehhez a fajhoz tartozik, mégis más!Nagyobb, erősebb, okosabb, és ki tudja miért, kaotikus gonosz.Ha ebből indulunk ki, ez a felállás Livingstone művében is helytálló!A gyíkemberek eredetileg börtönőrök voltak, és amikor pikk-pakk lapátra lettek téve, a könyvben is megjelenő módon álltak bosszút, miközben a(z agyilag megbolygatott) királyuk fekete mágiával kevert kísérleteket végez.)
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
"Az illusztrációk pedig, igaz, adnak vagy éppen elvonnak az adott kalandból, de nem az író művei, azaz másképpen is nyomnak a latba."
"Na ebben nem értünk egyet, mert mindegyik könyvhöz hozzátartoznak az illusztrációk is, így mindegyik kaland szerves részét képezik, és az egész művet kell pontozni - tehát bele kell azt is venni, nem csinálhat mindent egy ember."
Nem értünk nem egyet (most direkt fogalmaztam így!), ugyanis amit írtál az teljesen rendben van!De nem is cáfolja amit én írtam!Olvasd csak el többször, és értelmezd!
Attól hogy az illusztrációk az adott könyv szerves részei, maga az írott rész az alap, ez pedig ami ráépül.Érted?A képek egészítik ki az írást, és nem fordítva!
Nem mellesleg az arra adott 8 pontod is egészen jó értékelésnek számít.Ahogyan a 8-ra visszavett másik két osztályzatod is.
Másrészt viszont nálam egyáltalán nem számít, hogy ki miként értékeli ezt a kalandot.Erényeként viszont mindenképpen tény, hogy ez volt az első ilyen típusú sztori.Azok a(z akárcsak érintőlegesen is) szigetes sztorik amik ez után jönnek -és én is olvastam- mind gyengébbek, vagy legalábbis egyikben sincs meg az az átütő plusz, amit itt ennél hiányoltok.
A gyíkkirály kapcsán milyen tartalmas választ írtál![smiley]taps[/smiley]Összefoglalom!A gyíkkirály és a goncsong, ketten együtt a "főgonosz"!
Jobban belegondolva, ja.Biztosan külön-külön is rosszindulatú mindkettő, vagy legalábbis egyikük sem kimondottan jóságos, az pedig hogy milyen sorrendben pusztítod el őket már egy lényegében lényegtelen technikai kérdés.[smiley]nevetes1[/smiley]
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezek a KJK kalandok alapvetően AD&D alapúak.Ott a gyíkember mint faj teljesen semleges jellemű, akár az állatok.A gyíkkirály pedig hasonlóan mint az a Titánban is le van írva, bár ugyanehhez a fajhoz tartozik, mégis más!Nagyobb, erősebb, okosabb, és ki tudja miért, kaotikus gonosz.Ha ebből indulunk ki, ez a felállás Livingstone művében is helytálló!A gyíkemberek eredetileg börtönőrök voltak, és amikor pikk-pakk lapátra lettek téve, a könyvben is megjelenő módon álltak bosszút, miközben a(z agyilag megbolygatott) királyuk fekete mágiával kevert kísérleteket végez.)
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2017. február 20. 00:20 | Válasz erre | #56
Akkor átjövök ide, és reagálnék Cyborg 17-nek.
Ezt a "beszólást" kicsit elkapkodtad. [smiley]crazya[/smiley] Először is, ha megfigyelted, akkor én nem szoktam annyira árnyaltan értékelni a számokban, és 5-ös skálát használok. Mondjuk ez most ebben az esetben mindegy is. Másodsorban, azokat a pontokat, amiket anno adtam, sok esetben csak emlékezetből írtam be. Ha jól emlékszem, gyerekkorom óta nem játszottam a Gyíkkirályal. Lehet, hogy megszépültek idővel az emlékek akkor, amikor pontoztam régen. [smiley]vigyor3[/smiley] De az is lehet, hogy elnéztem egy sort, vagy csak félre kattintottam. Nem emlékszem. Szóval nem 100%-osak e tekintetben a pontszámok, bárki benézheti, elírhatja, akármi. Egyébként a történetnél, amikor pontozok, akkor nálam nagyot nyom a latba az alapstory, sokszor ezért is pontoztam kicsit feljebb több könyvet, mert alapvetően tetszett az elgondolása, csak a kivitelezés nem volt jó. (Akkor itt jegyzem meg, hogy az a 4 kategória, amire a pontokat lehet adni, szerintem édeskevés, nem elég ahhoz, hogy kellően átfogóan lehessen pontozni egy-egy könyvet.) Abban pedig egyetértünk, hogy tényleg eléggé nehéz meghatározni, hogy mit jelent a "Játszhatóság" kategória, én sem tudom azóta se.
"Az illusztrációk pedig, igaz, adnak vagy éppen elvonnak az adott kalandból, de nem az író művei, azaz másképpen is nyomnak a latba."
Na ebben nem értünk egyet, mert mindegyik könyvhöz hozzátartoznak az illusztrációk is, így mindegyik kaland szerves részét képezik, és az egész művet kell pontozni - tehát bele kell azt is venni, nem csinálhat mindent egy ember.
Kicsit lejjebb vittem a pontokat, köszi az észrevételt. [smiley]vigyor3[/smiley]
Hogy most a Gyíkkirály, vagy a Goncsong a főgonosz? Ebben az esetben ugyanaz a kettő, úgyhogy amikor a Gyíkkirályra hivatkoztam, a Goncsongot is belevettem. Azt meg nem tudhatjuk, hogy önmagától milyen lenne a kedvenc gyíkemberünk. Alapvetően ugye gyerekeknek készült a könyv, és mivel más ok nem jut eszembe ennél a könyvnél, szerintem fölösleges túlspilázni ezt a részét. Azért került bele a Goncsong, hogy legyen egy kis plusz, egy kis csavar. Nem hiszem, hogy Livingstone úgy gondolta, hogy most akkor árnyaljuk már meg egy kicsit a a főboss-t, hagy gondolkozzon majd el a 10-12 éves gyerek, és lássa bele azt, hogy milyen szemét az élet, hogy megrontott egy ártatlan gyíkot. [smiley]smile[/smiley]
Ezt a "beszólást" kicsit elkapkodtad. [smiley]crazya[/smiley] Először is, ha megfigyelted, akkor én nem szoktam annyira árnyaltan értékelni a számokban, és 5-ös skálát használok. Mondjuk ez most ebben az esetben mindegy is. Másodsorban, azokat a pontokat, amiket anno adtam, sok esetben csak emlékezetből írtam be. Ha jól emlékszem, gyerekkorom óta nem játszottam a Gyíkkirályal. Lehet, hogy megszépültek idővel az emlékek akkor, amikor pontoztam régen. [smiley]vigyor3[/smiley] De az is lehet, hogy elnéztem egy sort, vagy csak félre kattintottam. Nem emlékszem. Szóval nem 100%-osak e tekintetben a pontszámok, bárki benézheti, elírhatja, akármi. Egyébként a történetnél, amikor pontozok, akkor nálam nagyot nyom a latba az alapstory, sokszor ezért is pontoztam kicsit feljebb több könyvet, mert alapvetően tetszett az elgondolása, csak a kivitelezés nem volt jó. (Akkor itt jegyzem meg, hogy az a 4 kategória, amire a pontokat lehet adni, szerintem édeskevés, nem elég ahhoz, hogy kellően átfogóan lehessen pontozni egy-egy könyvet.) Abban pedig egyetértünk, hogy tényleg eléggé nehéz meghatározni, hogy mit jelent a "Játszhatóság" kategória, én sem tudom azóta se.
"Az illusztrációk pedig, igaz, adnak vagy éppen elvonnak az adott kalandból, de nem az író művei, azaz másképpen is nyomnak a latba."
Na ebben nem értünk egyet, mert mindegyik könyvhöz hozzátartoznak az illusztrációk is, így mindegyik kaland szerves részét képezik, és az egész művet kell pontozni - tehát bele kell azt is venni, nem csinálhat mindent egy ember.
Kicsit lejjebb vittem a pontokat, köszi az észrevételt. [smiley]vigyor3[/smiley]
Hogy most a Gyíkkirály, vagy a Goncsong a főgonosz? Ebben az esetben ugyanaz a kettő, úgyhogy amikor a Gyíkkirályra hivatkoztam, a Goncsongot is belevettem. Azt meg nem tudhatjuk, hogy önmagától milyen lenne a kedvenc gyíkemberünk. Alapvetően ugye gyerekeknek készült a könyv, és mivel más ok nem jut eszembe ennél a könyvnél, szerintem fölösleges túlspilázni ezt a részét. Azért került bele a Goncsong, hogy legyen egy kis plusz, egy kis csavar. Nem hiszem, hogy Livingstone úgy gondolta, hogy most akkor árnyaljuk már meg egy kicsit a a főboss-t, hagy gondolkozzon majd el a 10-12 éves gyerek, és lássa bele azt, hogy milyen szemét az élet, hogy megrontott egy ártatlan gyíkot. [smiley]smile[/smiley]
© Nheil
2017. február 19. 15:34 | Válasz erre | #55
Hát, most olvastam el a Haláltalizmános írásodat és most megint az a helyzet, hogy nekem kb az a kedvenc kalandom, szóval előre szólok, ha én is 10 pontot fogok adni, ne rémülj meg :-) , látod, legalább jó is, hogy lehúztam a Gyíkkirályt...
The city changes but the fools within are always the same.
The city changes but the fools within are always the same.
2017. február 19. 15:14 | Válasz erre | #54
Ha érdekelnek a kritikáim, a legegyszerűbb úgy elolvasni őket, hogy külön-külön keresgetni se kelljen, hogy kattintás a nevemre, aztán pedig a hozzászólások melletti számra!Ha ez megvan, onnantól pedig csak egyetlen lépés az utolsó, jelenleg kilencedik oldalra lépni vele, és máris az elejétől fogva látható az egész!Görgetés a legaljára, és lehet is olvasni.A 6. hozzászólásommal kezdődik a könyvekre bontott kritika.
És igen, nálam valóban a hangulat dominál, vagy még precízebben az összhatás-összbenyomás(és ennek szerves részei számomra az illusztrációk; mind a borító, mind a belső kis és nagy képek)/hangulat kombó!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
És igen, nálam valóban a hangulat dominál, vagy még precízebben az összhatás-összbenyomás(és ennek szerves részei számomra az illusztrációk; mind a borító, mind a belső kis és nagy képek)/hangulat kombó!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Nheil
2017. február 19. 13:40 | Válasz erre | #53
Jah néhányat már megtaláltam. Tetszik, hogy Te is elhelyezed a kalandok kritikáját az időben, fontosnak tartod a a sorrendiséget és nem kizárólagosan önmagukban elemzed a könyveket. Nem olvastam el az összes kritikádat még (lusta vagyok a sok oldalas topikokban keresgélni, de majd bepótolom) , de úgy tűnik, hogy valami fura módon tényleg többnyire hasonlóan látjuk őket! Mert nálad is a hangulat, ami dominál az értékeléseidben.
The city changes but the fools within are always the same.
The city changes but the fools within are always the same.
2017. február 18. 11:29 | Válasz erre | #52
Nem számít!Adott könyvek kritikáit megtalálod a topikjaikban, persze csak azoktól, akik írtak is róluk.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Nheil
2017. február 18. 09:46 | Válasz erre | #51
Tényleg és hogyhogy a többiek kritikája nem jelenik meg a könyvek alatt? Feltételezem, főleg a klasszik rakétás kalandokat azért jóval többen elemeztétek.
The city changes but the fools within are always the same.
The city changes but the fools within are always the same.
© Nheil
2017. február 18. 09:39 | Válasz erre | #50
Igen ez mondjuk igaz, szeret elkalandozni a kaland kritikáján belül is :-)
The city changes but the fools within are always the same.
The city changes but the fools within are always the same.
2017. február 18. 09:01 | Válasz erre | #49
Erre csak annyit reagálnék, ha már szóba hoztad, hogy nem feltétlenül a leghosszabb, a legapróbb részletekbe belemenő kritika a legjobb!(Pl. Reactornak valóban van egy sajátos stílusa, amin az ember akár jól el is szórakozhat, de ha van valaki aki tényleg sok -elnézést a kifejezésért- hülyeséget is leír, akkor az ő!Sok a (tárgyi) tévedése, és olyan dolgokat kapcsol össze, aminek semmi közük egymáshoz, ami így hirtelen eszembe jut.)Ráadásul ez nem is egy verseny!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Nheil
2017. február 18. 06:55 | Válasz erre | #48
A legjobbak egyértelműen Reactor és Sang kritikái, mert látszik, hogy rengeteg időt áldoztak arra, hogy szegmensekre bontva leírják a könyvek minden aspektusát. Pl. a borítóval, grafikával nem foglalkozom, se időm se ingerenciám rá és annyira nem is tartom fontosnak.
The city changes but the fools within are always the same.
The city changes but the fools within are always the same.
2017. február 18. 00:29 | Válasz erre | #47
Akkor leírom miről is van itt szó részemről, hogy teljesen érthető legyen a további félreértések elkerülése végett!
Nos, először is észrevettem hogy elkezdtél kritikákat írni a könyvekhez.Az is feltűnt hogy az eredeti kiadás sorrendjében.Minden új kritikába belekukkantok, és ha bármilyen szempontból érdekesnek találom elolvasom.A tiédet pedig annak találtam, mert sok átfedést mutat az enyémmel (eddig)!Kapásból az én első megnyilvánulásom is pont ugyanez volt itt a fórumon, kiadási sorrendben véleményeztem a könyveket.És innentől amit írtam is, a gyíkkirály kivételével sok az azonosság!És ezt nem támadólag írom most sem, hanem örülök neki!Ki ne örülne ha a véleményével nincs egyedül?Persze láttam azt is hogy nem eleve másolsz, mert a kritikák azért mégiscsak eltérőek -pl.te semmit sem írtál egyik könyvnél sem a képekről, nálam pedig ezek szerves részei az adott anyagnak!
Annyit még hozzá, hogy a magam részéről simán elfogadom az ezzel kapcsolatos eltérő véleményeket, ha azok kellően indokoltak.Semmi gond a negatív kritikával sem ha az korrekt.Számomra a jó kritika -és most nem csak ezekkel a könyvekkel, hanem bármivel kapcsolatosan- látja az adott dologban a jót is és a rosszat is, előnyeit, hátrányait, egyrészt objektív szempontból ítél, másrészt szubjektíven is, és ez utóbbi ugye eltérhet.De ebbe most nem akarok jobban belemenni.
Másrészt pedig ha csak ezekre a játékkönyvekre szűkítjük a kört, elég nagy hülyeségnek is tartom azon felkapni a vizet, és vitázni rajta hogy kinek melyik kaland jött vagy nem jött be!Ez csak egy hobbi, és egész egyszerűen nincs akkora jelentősége!Egy bizonyos kor után meg pláne!
(ui.számomra a (túlzott) felkiáltójel használat nem feltétlenül érzelmileg túlfűtött állapotra utal; speciál én sem vagyok érzelmileg túlfűtve, holott van úgy hogy "szórom".Én általában inkább nyomatékosítok vele!-mint most is[smiley]nevetes1[/smiley])
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Nos, először is észrevettem hogy elkezdtél kritikákat írni a könyvekhez.Az is feltűnt hogy az eredeti kiadás sorrendjében.Minden új kritikába belekukkantok, és ha bármilyen szempontból érdekesnek találom elolvasom.A tiédet pedig annak találtam, mert sok átfedést mutat az enyémmel (eddig)!Kapásból az én első megnyilvánulásom is pont ugyanez volt itt a fórumon, kiadási sorrendben véleményeztem a könyveket.És innentől amit írtam is, a gyíkkirály kivételével sok az azonosság!És ezt nem támadólag írom most sem, hanem örülök neki!Ki ne örülne ha a véleményével nincs egyedül?Persze láttam azt is hogy nem eleve másolsz, mert a kritikák azért mégiscsak eltérőek -pl.te semmit sem írtál egyik könyvnél sem a képekről, nálam pedig ezek szerves részei az adott anyagnak!
Annyit még hozzá, hogy a magam részéről simán elfogadom az ezzel kapcsolatos eltérő véleményeket, ha azok kellően indokoltak.Semmi gond a negatív kritikával sem ha az korrekt.Számomra a jó kritika -és most nem csak ezekkel a könyvekkel, hanem bármivel kapcsolatosan- látja az adott dologban a jót is és a rosszat is, előnyeit, hátrányait, egyrészt objektív szempontból ítél, másrészt szubjektíven is, és ez utóbbi ugye eltérhet.De ebbe most nem akarok jobban belemenni.
Másrészt pedig ha csak ezekre a játékkönyvekre szűkítjük a kört, elég nagy hülyeségnek is tartom azon felkapni a vizet, és vitázni rajta hogy kinek melyik kaland jött vagy nem jött be!Ez csak egy hobbi, és egész egyszerűen nincs akkora jelentősége!Egy bizonyos kor után meg pláne!
(ui.számomra a (túlzott) felkiáltójel használat nem feltétlenül érzelmileg túlfűtött állapotra utal; speciál én sem vagyok érzelmileg túlfűtve, holott van úgy hogy "szórom".Én általában inkább nyomatékosítok vele!-mint most is[smiley]nevetes1[/smiley])
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Nheil
2017. február 17. 22:53 | Válasz erre | #46
Ez már valamivel jobb lett volna indításnak, mint az első posztod.
Már csak annyit pontosítanék, hogy a cáfolat nem azt jelenti, amit te írtál.A cáfolat azt jelenti, hogy ha valaki állít valamit, te bizonyítékkal rendelkezel arról, hogy nem igaz az az állítás. Ha más a véleményed, az nem cáfolat, hanem a vélemények ütköztetése.
"messziről jött fórumozó azt ír, amit akar"
Pontosan!
Valóban nem csináltam semmit a fórumon, nem is fordítottam le egy könyvet sem, semmiféle közösségi munkában nem vettem ki a részem. Sima, mezei randomjózsi könyvolvasó fogyasztó vagyok. És nem is akarok több lenni. De még mindig nem értem, miért lenne ez releváns annak kapcsán, hogy mennyire ismerem a könyveket.
The city changes but the fools within are always the same.
Már csak annyit pontosítanék, hogy a cáfolat nem azt jelenti, amit te írtál.A cáfolat azt jelenti, hogy ha valaki állít valamit, te bizonyítékkal rendelkezel arról, hogy nem igaz az az állítás. Ha más a véleményed, az nem cáfolat, hanem a vélemények ütköztetése.
"messziről jött fórumozó azt ír, amit akar"
Pontosan!
Valóban nem csináltam semmit a fórumon, nem is fordítottam le egy könyvet sem, semmiféle közösségi munkában nem vettem ki a részem. Sima, mezei randomjózsi könyvolvasó fogyasztó vagyok. És nem is akarok több lenni. De még mindig nem értem, miért lenne ez releváns annak kapcsán, hogy mennyire ismerem a könyveket.
The city changes but the fools within are always the same.
© killmaster (Savanyúhas)
2017. február 17. 22:21 | Válasz erre | #45
Tehetnék minden mondatom végére egy-egy smile-t is, vagy kérdőjelet, de az mit sem változtatna a mondataimon, úgy hogy ide most pontot írok. Meg ide is. Ez egy tény! Amit te itt leírsz, az vélemény, én meg nem értek vele egyet, az meg cáfolat. Hogy te miként látsz egyes dolgokat, és az gondolod, hogy messziről jött fórumozó, azt ír, ami épp eszébe jut, az elgondolás. Hogy mennyire vagy jártas egy-egy kalandban, arra nem térnék ki, igaz van azért néhány dolog, melyben egyetértünk. Ez meg konstruktív vita részemről. Hogy te ebből azt szűröd le, hogy én esetleg lenéznélek téged, ez merő tévedés. Hogy te ezt mégis így látod, az balgaság! Hogy technikailag te itt mit csináltál az elmúlt időszak alatt, hát elhanyagolható tényező. Hogy én mit? Nos, annak nyoma is van. De hát a Gyíkkirály szigete akkor sem jellegtelen kaland, még ha "kispista" Iszaposdról váltig is azt szajkózza. Kevés olyan kalandot ismerek, ahol ennyiféle eltérő tájelemmel (dzsungel, vízpart, mocsár, szurdok, bánya, stb.) találkozunk. Arról már nem is szólva, hogy itt aztán hemzsegnek a gonosz teremtmények, és eléggé változatosak is. Még Gyíkemberekből is akad pár a kalandor kardja hegyére. Ettől függetlenül a meghívásom még mindig áll, a Fekete Rákban van egy törzsasztalom. Ja de azt ne Salamonisban keresd! [smiley]kocsog[/smiley]
© [törölt felhasználó]
2017. február 17. 21:59 | Válasz erre | #44
© [törölt felhasználó]
2017. február 17. 21:48 | Válasz erre | #43
© Nheil
2017. február 17. 21:23 | Válasz erre | #42
Jahm kiegészítés.
Nyilván van egy általános közítélet. Ha valaki azt írná, hogy a Halállabirintus egy unalmas, monoton, gyenge szar könyv és 10/1 akkor valamilyen szinten jogos, hogy megkérdezzük az illetőt, hogy öregem azért ezt hogy gondolod?
Vagy ha a Pusztítóra azt írná valaki, hogy túl könnyű kaland, és rövid a háttértörténete, akkor az illető vagy szándékosan troll, vagy fogyatékos.
Ehhez képest jogtalannak gondolom engem úgy beállítani, mint aki nem is "érti a témát" és "balgaságokat ír", mert a Gyíkkirály szigetét jellegtelennek írta a kritikájában.
The city changes but the fools within are always the same.
Nyilván van egy általános közítélet. Ha valaki azt írná, hogy a Halállabirintus egy unalmas, monoton, gyenge szar könyv és 10/1 akkor valamilyen szinten jogos, hogy megkérdezzük az illetőt, hogy öregem azért ezt hogy gondolod?
Vagy ha a Pusztítóra azt írná valaki, hogy túl könnyű kaland, és rövid a háttértörténete, akkor az illető vagy szándékosan troll, vagy fogyatékos.
Ehhez képest jogtalannak gondolom engem úgy beállítani, mint aki nem is "érti a témát" és "balgaságokat ír", mert a Gyíkkirály szigetét jellegtelennek írta a kritikájában.
The city changes but the fools within are always the same.
© Nheil
2017. február 17. 21:14 | Válasz erre | #41
Egyáltalán nem gond, nem is várom hogy bárki is egyetértsen :-)
Viszont Te nem is állítottál semmi, a személyemet illető egyéb dolgokat tehát ez így totálisan korrekt.
Most ha végigmennék sorban a kritikákon,tuti találnék rengeteget, amivel nem értenék egyet. Valószínűleg szóvá se tenném. Maximum, ha kérdeznének.
Egyébként rengeteg könyv van, ami rosszabb, mint a Gyíkkirály, csak én mindig úgy fogom írni a kritikákat, hogy az adott író többi könyvéhez képest is elhelyezem a kalandot, és Livingstone esetében azért jópár könyvet teszek a Gyík fölé. És a 6 még mindig pozitív szám :-)
The city changes but the fools within are always the same.
Viszont Te nem is állítottál semmi, a személyemet illető egyéb dolgokat tehát ez így totálisan korrekt.
Most ha végigmennék sorban a kritikákon,tuti találnék rengeteget, amivel nem értenék egyet. Valószínűleg szóvá se tenném. Maximum, ha kérdeznének.
Egyébként rengeteg könyv van, ami rosszabb, mint a Gyíkkirály, csak én mindig úgy fogom írni a kritikákat, hogy az adott író többi könyvéhez képest is elhelyezem a kalandot, és Livingstone esetében azért jópár könyvet teszek a Gyík fölé. És a 6 még mindig pozitív szám :-)
The city changes but the fools within are always the same.
© Nheil
2017. február 17. 21:10 | Válasz erre | #40
Nem értem, miért írsz rengeteget felkiáltójelekkel. Ez érzelmi túlfűtöttségre utal. Teljesen nyugodt vagyok, legyél te is az. Megint végig mennék pár dolgon, amiket nem értek.
"körmödre koppint"
Ez kissé értelmezhetetlen számomra, feltételezem te is felnőtt ember vagy, mint én, nem szoktam ilyen gyerekes dolgokba belemenni. Még mindig nem világos számomra, hogy mitől sikerült ennyire kihozni téged a sodrodból. Adtam egy 6ost a könyvre. Vagyis az átlagnál jobb. Nálam azt jelenti, nem rossz könyv, mert a jó felé lendül, de inkább olyan közepes. Közepes a jobb fajtából. Hadd döntsem már el én a saját szubjektív pontozásomat. Ha a jellegtelen szó ennyire zavar, hát most mit csináljak, nem szántam órákat a kritika megírására, éppen ez a szó jutott eszembe, fogadjuk már el. Illetve nem kell elfogadni, sőt, szálljunk nyugodtan vitába, csak ne ilyen módon, ahogy te teszed.
"balgaságokat ír"
Akkor írd úgy, hogy szerinted balgaságokat írok. Ne jelentsd ki úgy, mintha ez egy tény lenne.
"te új vagy itt, én meg szinte alapító tag"
Ez abból a szempontból semmit nem jelent, hogy mindenkivel ugyanolyan szinten kell viselkedni. Technikailag már vagy 5 éve regisztráltam ide egyébként, pár éve még írtam is pár posztot, de elég halott volt a fórum, közben elköltöztem meg megnősültem és hasonló mellékes dolgok történtek velem. Persze ettől még egy senki vagyok, és nem is zavar, hogy senki vagyok, de egy senki akár ugyanolyan szinten ismerheti az összes KJK könyvet, mint ennek a fórumnak az akárhányadik alapító tagja.
"igen felszínesen vetetted magad bele, mert egyébként nem írnál efféléket"
Ez lenéző, lekezelő, prejudikáló stílus, fogalmad sincs arról, mikor és hányszor olvastam el a könyveket, mégis úgy dobálózol a mondatokkal, mintha tudnád. A KJK-k világa nem éppen egy akadémiai szintű téma, nem ma kezdtem a velük való ismerkedést, még egyszer elmondom, hogy nincs ezen a fórumon aktív életem, de ez nem releváns a "téma" ismeretéhez.
És végezetül. Most komolyan. Írtam pár kritikát, az egyikkel nem értesz egyet, pontosabban a jellegtelen szóval és kapok hideget-meleget. Egy gyerekeknek szóló könyv kritikája kapcsán. Hidd el, nem érzelmileg érint, mert azt leszarom. Az igazságtalanságot nem szeretem, az információ nélküli ítélkezést. Te nem a kritikámat, hanem a személyemet támadod, olyan dolgokat állítasz rólam, ami nem igaz. Ez a nagy különbség.
The city changes but the fools within are always the same.
"körmödre koppint"
Ez kissé értelmezhetetlen számomra, feltételezem te is felnőtt ember vagy, mint én, nem szoktam ilyen gyerekes dolgokba belemenni. Még mindig nem világos számomra, hogy mitől sikerült ennyire kihozni téged a sodrodból. Adtam egy 6ost a könyvre. Vagyis az átlagnál jobb. Nálam azt jelenti, nem rossz könyv, mert a jó felé lendül, de inkább olyan közepes. Közepes a jobb fajtából. Hadd döntsem már el én a saját szubjektív pontozásomat. Ha a jellegtelen szó ennyire zavar, hát most mit csináljak, nem szántam órákat a kritika megírására, éppen ez a szó jutott eszembe, fogadjuk már el. Illetve nem kell elfogadni, sőt, szálljunk nyugodtan vitába, csak ne ilyen módon, ahogy te teszed.
"balgaságokat ír"
Akkor írd úgy, hogy szerinted balgaságokat írok. Ne jelentsd ki úgy, mintha ez egy tény lenne.
"te új vagy itt, én meg szinte alapító tag"
Ez abból a szempontból semmit nem jelent, hogy mindenkivel ugyanolyan szinten kell viselkedni. Technikailag már vagy 5 éve regisztráltam ide egyébként, pár éve még írtam is pár posztot, de elég halott volt a fórum, közben elköltöztem meg megnősültem és hasonló mellékes dolgok történtek velem. Persze ettől még egy senki vagyok, és nem is zavar, hogy senki vagyok, de egy senki akár ugyanolyan szinten ismerheti az összes KJK könyvet, mint ennek a fórumnak az akárhányadik alapító tagja.
"igen felszínesen vetetted magad bele, mert egyébként nem írnál efféléket"
Ez lenéző, lekezelő, prejudikáló stílus, fogalmad sincs arról, mikor és hányszor olvastam el a könyveket, mégis úgy dobálózol a mondatokkal, mintha tudnád. A KJK-k világa nem éppen egy akadémiai szintű téma, nem ma kezdtem a velük való ismerkedést, még egyszer elmondom, hogy nincs ezen a fórumon aktív életem, de ez nem releváns a "téma" ismeretéhez.
És végezetül. Most komolyan. Írtam pár kritikát, az egyikkel nem értesz egyet, pontosabban a jellegtelen szóval és kapok hideget-meleget. Egy gyerekeknek szóló könyv kritikája kapcsán. Hidd el, nem érzelmileg érint, mert azt leszarom. Az igazságtalanságot nem szeretem, az információ nélküli ítélkezést. Te nem a kritikámat, hanem a személyemet támadod, olyan dolgokat állítasz rólam, ami nem igaz. Ez a nagy különbség.
The city changes but the fools within are always the same.
2017. február 17. 20:47 | Válasz erre | #39
Az első kritikád amivel én sem értek egyet!A gyíkkirály szigete az egyik leghangulatosabb könyv mind közül számomra, azaz megvan az első könyv amiről nem hasonló a véleményünk, sőt!
Eddig 7-ből 1, mert a Hóboszorkányos vélemény alapvetően ismét passzol!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Eddig 7-ből 1, mert a Hóboszorkányos vélemény alapvetően ismét passzol!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2017. február 17. 20:34 | Válasz erre | #38
Ha én kritizáló hangvételben írok, akkor nem ebbe, hanem a beszólok XY-nak topicba fejtem ki a gondolataim az illetőről! Az, hogy kritikát fogalmazol meg, azzal nincs probléma, ezért van a Zagor oldal. Hogy mekkora balgaságokat írsz, az a te dolgod, én is írtam számtalan hozzászólást, kaptam is érte hideget meleget. De ha valaki a körmödre koppint, ne légy meglepve, mert ez is a fórum része, és hidd el megírtam én másnak is, ha balgaságokat ír! Te új vagy itt, én meg szinte alapító tag, na nem mintha ez valamit is nyomna a latba, de talán mégis! Azt nem is mondom, hogy nem olvastál pár kalandot, de akkor igen felszínesen vetetted magad bele, egyébként nem írnál efféléket. De hát ez egy ilyen világ, 90%-kal is lehet bölcs itt valaki, illetve gondolhatja azt, hogy ért a témához. Meglátjuk! Talán egyszer összefutunk a Fekete Rákban és egy korsó sör mellett mesélünk egymásnak a kalandokról! Te a jellegtelenekről, én majd az izgalmasabbakról! [smiley]hammer261[/smiley]
© Nheil
2017. február 17. 19:53 | Válasz erre | #37
ööö...
Először is, hello neked is. Mármint úgy gondolom, mielőtt kritizálsz engem, nem árt mondjuk rámköszönni, vagy ilyesmi :-)
Én nem haragszom rád, csak nem igazán értem azt, hogy azért, mert nem ugyanazt gondolom erről a könyvről, mint te, azt miért gondolod olyan problémának, hogy gyakorlatilag támadó hangnemben közlöd. A másik, azt állítod teljesen jogtalanul, hogy nem olvastam a többi, újabb KJK-könyvet, pedig ez nem igaz, pár kivételtől eltekintve mindegyiket olvastam, éppen most olvasom át őket időrendi sorrendben újra és jelenleg 1987ben tartok. Pontosan tudom, milyen agyament a Pusztító, az Őrjöngő agyarak meg egy fos könyv, nem is fog kapni nemhogy 6ost, de 4est sem.
"ilyen fellengzős dolgokat írsz ide"
ööö... írtam egy mezei kritikát, bocs hogy élek, a Gyíkkirály szigete a Livingstone könyvek között NÁLAM jellegtelennek számít, én így látom és ez van
"ásd bele magad a témába"
a könyvek 90 százalékát olvastam, azért mert itt nem éltem aktív fóruméletet, nem zárja ki, hogy értsek a témához
"olvass el minél több kalandot és rájössz"
megtettem, rájöttem
Ha szerinted én fellengzős vagyok, te viszont ellenséges és kioktató vagy, ez a posztod olyan hangvételű, mintha az óvodában az óvó néni korholná a kiskölyköt. Nem tettem semmi mást, mint írtam pár kritikát, olyan fórumon, ahol ez a cél és ezt kaptam tőled cserébe, hogy fellengzős vagyok.
The city changes but the fools within are always the same.
Először is, hello neked is. Mármint úgy gondolom, mielőtt kritizálsz engem, nem árt mondjuk rámköszönni, vagy ilyesmi :-)
Én nem haragszom rád, csak nem igazán értem azt, hogy azért, mert nem ugyanazt gondolom erről a könyvről, mint te, azt miért gondolod olyan problémának, hogy gyakorlatilag támadó hangnemben közlöd. A másik, azt állítod teljesen jogtalanul, hogy nem olvastam a többi, újabb KJK-könyvet, pedig ez nem igaz, pár kivételtől eltekintve mindegyiket olvastam, éppen most olvasom át őket időrendi sorrendben újra és jelenleg 1987ben tartok. Pontosan tudom, milyen agyament a Pusztító, az Őrjöngő agyarak meg egy fos könyv, nem is fog kapni nemhogy 6ost, de 4est sem.
"ilyen fellengzős dolgokat írsz ide"
ööö... írtam egy mezei kritikát, bocs hogy élek, a Gyíkkirály szigete a Livingstone könyvek között NÁLAM jellegtelennek számít, én így látom és ez van
"ásd bele magad a témába"
a könyvek 90 százalékát olvastam, azért mert itt nem éltem aktív fóruméletet, nem zárja ki, hogy értsek a témához
"olvass el minél több kalandot és rájössz"
megtettem, rájöttem
Ha szerinted én fellengzős vagyok, te viszont ellenséges és kioktató vagy, ez a posztod olyan hangvételű, mintha az óvodában az óvó néni korholná a kiskölyköt. Nem tettem semmi mást, mint írtam pár kritikát, olyan fórumon, ahol ez a cél és ezt kaptam tőled cserébe, hogy fellengzős vagyok.
The city changes but the fools within are always the same.
© killmaster (Savanyúhas)
2017. február 17. 18:26 | Válasz erre | #36
Sok minden elmondható a Gyíkkirály szigetéről, de az hogy jellegtelen az nem! Tudod mi a jellegtelen? Az Őrjöngő agyarak meg a Gyűlölet szakadéka. Azt hittem csak Alkonyat úr ilyen amatőr szakértő, de ez a fórum vonzza a csodabogarakat. Mielőtt ilyen fellengzős dolgokat írsz ide, kicsit ásd bele magad bele a témába! Olvass el minél több kalandot, és rájössz, hogy bizony ahány kaland, annyiféle lehetőség a sikerre vagy épp a kudarcra. A Gyíkkirály szigete épp a kezdőknek való, mert valahol el kell ám kezdeni! De próbálkozz csak a Pusztítóval, majd meglátod a szívatásnak nincs felső határa! Ami pedig a legjobb, amikor a kaland unalmas is, lépten-nyomon meghalsz, és csak lesel, mint hal a szatyorban! Na az a kaland jellegtelen! [smiley]ejnye1[/smiley]
© Nheil
2017. február 17. 15:31 | Válasz erre | #35
A Gyíkkirály szigete közvetlenül a Hallálabirintus után jött ki, ezért nehéz dolga volt megütni a szintet. Ez nem is sikerült, mert ez a kaland véleményem szerint visszaesés több tekintetben.
A témaválasztás ötletes, mert kiaknázatlan terület volt eddig, dzsungeles-szigetes történet még nem volt. A háttértörténet is egészen tetszetős, a hangulat jól indul, de aztán olyan semmilyen lesz az egész. A bányás részek környékén egyszerűen valahogy elfogy a lendület. Hiába adott minden egy jó kalandhoz, középszerűre sikerült.
Az utazás a szigeten túl epizodikus. Ami annyira nem lenne baj, de emlékezetes jelenetek nemigen akadnak. Viszont cserébe elég könnyű is, mert csak a könyv második felében kell majd olyan tárgyakat megtalálnunk, amiknek a hiánya hirtelenhalálhoz vezet minket. A végzet erdejéhez tudnám hasonlítani összességében, bár annál kiforrottabb azért valamivel és egy fokkal nehezebb is. Elképzelhető, hogy Livingstone most szándékosan írta könnyebben teljesíthetőre a kalandot, hiszen a Halállabirintus nagyon nehéz volt.
Megemlíteném Mungo barátunkat, akit az első random szörny kivégez. Ez annyira lelombozó, igazából semmi értelme nincs erre a kb két fejezetre megkapni őt, mint társunkat. Hozzá lehetett volna toldani a háttértörténethez, akkor nem lenne gond, de így?
Érdekes újítás, hogy egy időre még saját kis seregünk is lesz, de nem igazán lett jól kidolgozva.
A középszerűséget a sámánnal való találkozásnál is érzem (ráadásul nem is kötelező a továbbhaladáshoz, ami több, mint furcsa), mintha elfogyott volna az ötlet azontúl, hogy dobáljunk ott is kockákat.
A főellenség, a Gyíkkirály hát nem tudom, nem egy félelmetes figura valahogy, a legyőzése is túl könnyű, ahhoz képest, hogy főellenség.
Igazából összességében olyan kiemelkedő negatívumok nincsenek, de mégis középszerű számomra az egész és nem fog meg a hangulatával, ami nálam különösen fontos, sőt, a legfontosabb egy kalandjáték esetén. Vannak ennél bőven rosszabb kalandok is, de a jellegtelensége miatt nálam
10/6
The city changes but the fools within are always the same.
A témaválasztás ötletes, mert kiaknázatlan terület volt eddig, dzsungeles-szigetes történet még nem volt. A háttértörténet is egészen tetszetős, a hangulat jól indul, de aztán olyan semmilyen lesz az egész. A bányás részek környékén egyszerűen valahogy elfogy a lendület. Hiába adott minden egy jó kalandhoz, középszerűre sikerült.
Az utazás a szigeten túl epizodikus. Ami annyira nem lenne baj, de emlékezetes jelenetek nemigen akadnak. Viszont cserébe elég könnyű is, mert csak a könyv második felében kell majd olyan tárgyakat megtalálnunk, amiknek a hiánya hirtelenhalálhoz vezet minket. A végzet erdejéhez tudnám hasonlítani összességében, bár annál kiforrottabb azért valamivel és egy fokkal nehezebb is. Elképzelhető, hogy Livingstone most szándékosan írta könnyebben teljesíthetőre a kalandot, hiszen a Halállabirintus nagyon nehéz volt.
Megemlíteném Mungo barátunkat, akit az első random szörny kivégez. Ez annyira lelombozó, igazából semmi értelme nincs erre a kb két fejezetre megkapni őt, mint társunkat. Hozzá lehetett volna toldani a háttértörténethez, akkor nem lenne gond, de így?
Érdekes újítás, hogy egy időre még saját kis seregünk is lesz, de nem igazán lett jól kidolgozva.
A középszerűséget a sámánnal való találkozásnál is érzem (ráadásul nem is kötelező a továbbhaladáshoz, ami több, mint furcsa), mintha elfogyott volna az ötlet azontúl, hogy dobáljunk ott is kockákat.
A főellenség, a Gyíkkirály hát nem tudom, nem egy félelmetes figura valahogy, a legyőzése is túl könnyű, ahhoz képest, hogy főellenség.
Igazából összességében olyan kiemelkedő negatívumok nincsenek, de mégis középszerű számomra az egész és nem fog meg a hangulatával, ami nálam különösen fontos, sőt, a legfontosabb egy kalandjáték esetén. Vannak ennél bőven rosszabb kalandok is, de a jellegtelensége miatt nálam
10/6
The city changes but the fools within are always the same.
© FireFoX
2015. szeptember 22. 19:01 | Válasz erre | #34
Mondhatod, hogy a kardcsonkot tőrként használod tovább, és ezért csak -2, nem pedig -3.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Scal
2015. szeptember 22. 12:01 | Válasz erre | #33
"Ha kettétörik a kard, -2 ügyesség pont, ha meg puszta kézzel harcolok, akkor -3 a támadóerőből. Hát kösz :P"
igen ez genyóság, meg nem is logikus, elvégre mikor az elején dobunk a testi erőnket határozzuk meg, no? miért vesztenék -2 ügyességet mert elveszik a kardomat? azt vesztem el, amit a kard eleve adott, vagyis ennek okán, azt a kettőt majd jól rádobom a játék elejétől, és végigrohanok a könyvön, hahhha
nagyon sokszor van pl az, hogy megsérül a kardforgató kezed, vagy a lábad, ott az ügyességvesztés teljesen okés, de amikor egy fegyver, vagy egy pajzs elvesztése okozza ezt az baromság
igen ez genyóság, meg nem is logikus, elvégre mikor az elején dobunk a testi erőnket határozzuk meg, no? miért vesztenék -2 ügyességet mert elveszik a kardomat? azt vesztem el, amit a kard eleve adott, vagyis ennek okán, azt a kettőt majd jól rádobom a játék elejétől, és végigrohanok a könyvön, hahhha
nagyon sokszor van pl az, hogy megsérül a kardforgató kezed, vagy a lábad, ott az ügyességvesztés teljesen okés, de amikor egy fegyver, vagy egy pajzs elvesztése okozza ezt az baromság
© twillight (Kövérorr)
2015. augusztus 17. 23:52 | Válasz erre | #32
Sog Sisakja megijeszti az ellenséget hogy Te nyerd az első kört mert ő hezitál.
Azonban mikor támadnál elejted a kardod.
Azaz ja, senki nem támadja meg a másikat, mert "azonos támadóerőt dobtatok".
Azonban mikor támadnál elejted a kardod.
Azaz ja, senki nem támadja meg a másikat, mert "azonos támadóerőt dobtatok".
© FireFoX
2015. augusztus 17. 19:18 | Válasz erre | #31
Hogy a szöszbe jön össze Sog sisakja az Ügyetlenség Italával? Dobunk az Ügyetlenségre, és ha elejtjük a kardunkat, akkor az első Fordulóban gyakorlatilag senki nem támad a másikra?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Vikky
2015. május 12. 13:14 | Válasz erre | #30
Vicces ennek a könyvnek a címe, akár egy szex-kaland játék címe is lehetne... Kinek van a legnagyobb gyíkja a szigeten. :)
© Zoleeka
2015. január 20. 11:03 | Válasz erre | #29
Régi szép idők! :) Amikor minden héten elmentem egy utcai könyvárushoz és kerestem a sárga fogaskereket a könyvek borítóján. :) Ezek már sajnos nem jönnek vissza maguktól, mert változunk mi is, meg a világ is, de ha ügyesek vagyunk meg tudjuk teremteni azt az atmoszférát, amiben elolvasva a könyveket újra a \'90-es években érezhetjük magunkat. Én személy szerint ezért szeretem a Linda c. sorozatot meg a Bujtoros Ötvös Csöpi első három filmjét. [smiley]taps[/smiley]
© Rob92
2015. január 19. 21:58 | Válasz erre | #28
Ahogy előttem is elhangzott, a hangulat az atmoszféra, a karakterek az egész annyira el lett találva, hogy nálunk a bátyjámnak ez volt az első KJK könyve, majd ezt én megörököltem és még a szomszéd srácnak is megvolt ez a kötet! Mondanom se kell, hogy kint az utcán az egész brigád evvel játszott!!! Sőt feltúrboztuk 2-3 szereplősre, úgy vívtuk a csatát, ahogy a könyv \"harc egynél több ellenféllel\" szabálya adja :D
© Izolder
2014. december 17. 15:43 | Válasz erre | #27
Első KJK könyvem amit karácsonyra kaptam.Mintha most lett volna ahogy a fa alatt olvasom[smiley]awink[/smiley]
© van20
2014. február 4. 11:29 | Válasz erre | #26
\"Dobj egy kockával, és adj 1-et a dobott számhoz! Ennyi óriás pióca tapadt a lábadhoz. Mindegyik után 1 Életerő pontot veszítesz, és egy adag élelmiszert is. Sóra van szükséged ahhoz, hogy a piócákat eltávolítsd a lábadról.\"
Hősünk úgy látszik olyan válogatós, hogy a sótlan kaját már nem is eszi meg, inkább eldobja...
Hősünk úgy látszik olyan válogatós, hogy a sótlan kaját már nem is eszi meg, inkább eldobja...
2013. december 19. 17:28 | Válasz erre | #25
[smiley]eljen[/smiley][smiley]nevetes1[/smiley]
2013. december 19. 17:12 | Válasz erre | #24
Ha a képek színvonalasak maradtak volna,engem nem zavart volna ha anno színesek a képek a KJK/KJV könyvekben.
Zoleekának igaza van hogy a technika adott volt,killmasternek pedig szintén hogy színes ábrákkal jóval drágább lett volna a cucc!Valószínűleg megemelte volna annyival az árakat hogy az egész ne érje meg.Mellesleg a fekete-fehér ábrákkal sincs probléma.Ahol meg igen ott pedig nem a színek,vagy azok hiánya miatt![smiley]crazya[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Zoleekának igaza van hogy a technika adott volt,killmasternek pedig szintén hogy színes ábrákkal jóval drágább lett volna a cucc!Valószínűleg megemelte volna annyival az árakat hogy az egész ne érje meg.Mellesleg a fekete-fehér ábrákkal sincs probléma.Ahol meg igen ott pedig nem a színek,vagy azok hiánya miatt![smiley]crazya[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Zoleeka
2013. december 19. 14:45 | Válasz erre | #23
Én is erre utaltam, hogy nem divat volt, hanem olcsó. :P
© killmaster (Savanyúhas)
2013. december 19. 13:38 | Válasz erre | #22
Zoleeka ezt sokkal inkább úgy értettem, hogy a 80-as 90-es években még divat volt a fekete-fehér és szerintem olcsóbb is, mint egy színes könyv legyártása. Ha jól emlékszem 70 forint volt akkor egy könyv, na akkoriban azért 45 üres sörösüveget kellett volna összegyűjteni és beváltani ahhoz, hogy ennyi pénzed legyen. Húsz forintból megjártam az akkor még itt is működő mozit, és még egy zacskó ropira is futotta. Ezt csak azért írom le, hogy lásd akkoriban a 70 forint sem volt túl kevés pénz! Ha ugyanezt színesben oldják meg az megemelte volna az árát (kb szerintem három számjegyűre), és akkoriban sem az égből hullott a pénz... Ti biztosan művészibb szemmel néztétek ezeket a képeket, nálam már az művészet volt, mikor indigóval átrajzoltam egy-egy jobb figurát. Abban viszont egyetértek veletek, hogy a színkompozíció helyenként eléggé \"érdekes\" összképet mutat, de nyilván, aki csinálta ezt, szintén művész lélek volt, és mint ilyeneket a saját kora ritkán érti meg...
© Zoleeka
2013. december 19. 11:02 | Válasz erre | #21
Már a 80-as 90-es években is tudtak színesben nyomtatni, nem amiatt lett FF. :P Itt inkább az van, hogy más stílusú egy FF és más egy színes kép, ami utána nem néz ki annyira jól, ha megpróbálod átültetni a másikba. :)
2013. december 19. 10:07 | Válasz erre | #20
Remélem senkit nem bántok meg vele,de nekem összességében nem tetszik.
Van néhány dolog ami jól eltalált (legalábbis hasonlóan képzeltem el anno),de sokszor mint képpel összességében itt is gondjaim vannak.Pl.:az iszapszívó nagyon jó,de nem tetszik a zöldessárga háttere;a kardfogú tigrises lányt szőkébbre venném(ahogy a szöveg is írja),mert így inkább szőkésbarna,az égbolt mögötte pedig érthetetlenül sárga,de amúgy egész jó lenne;az 1.fp.képe jól sikerült(a Mungót ábrázoló),ill.a vízelementálos is tuti;a borotvafogút én full feketére vettem volna(ez nekem egyfajta alien klónnak tűnik)amúgy jó;a vízköpő varangy is okés,itt is az eget kellett volna kékebbre,sőt sokszor az ég színe nem tetszik,hol kék(ez érthető egy tengeri sziget esetén),hol sárga/sárgás(ez sehol nem jön be);a kalóz a majommal pl.egész jó,csak ott meg azt nem értem mitől lila a háttérben lévő domb(?);végül a bennszülöttek(pigmeusok,fejvadászok,a sámán)bőrszínét barnára kellett volna,mivel ezek trópusi népek,bár a pigmeusokon lévő festések amúgy nagyon jó ötlet volt,és jól is mutat!
Összeségében leginkább a színek közti összhangok hiánya zavar a képek zöménél,ill.a számomra logikátlannak tűnő színek!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Van néhány dolog ami jól eltalált (legalábbis hasonlóan képzeltem el anno),de sokszor mint képpel összességében itt is gondjaim vannak.Pl.:az iszapszívó nagyon jó,de nem tetszik a zöldessárga háttere;a kardfogú tigrises lányt szőkébbre venném(ahogy a szöveg is írja),mert így inkább szőkésbarna,az égbolt mögötte pedig érthetetlenül sárga,de amúgy egész jó lenne;az 1.fp.képe jól sikerült(a Mungót ábrázoló),ill.a vízelementálos is tuti;a borotvafogút én full feketére vettem volna(ez nekem egyfajta alien klónnak tűnik)amúgy jó;a vízköpő varangy is okés,itt is az eget kellett volna kékebbre,sőt sokszor az ég színe nem tetszik,hol kék(ez érthető egy tengeri sziget esetén),hol sárga/sárgás(ez sehol nem jön be);a kalóz a majommal pl.egész jó,csak ott meg azt nem értem mitől lila a háttérben lévő domb(?);végül a bennszülöttek(pigmeusok,fejvadászok,a sámán)bőrszínét barnára kellett volna,mivel ezek trópusi népek,bár a pigmeusokon lévő festések amúgy nagyon jó ötlet volt,és jól is mutat!
Összeségében leginkább a színek közti összhangok hiánya zavar a képek zöménél,ill.a számomra logikátlannak tűnő színek!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2013. december 19. 09:20 | Válasz erre | #19
Nekem inkább picit furcsa volt így színesben látni, hisz jó sokáig a fekete-fehér ábrákban gyönyörködhettünk. Egyébként én összességében meg vagyok elégedve a színezéssel, noha helyenként valóban \"érdekessé\" tették a színválasztással az ábrát. Picit olyan ez, mintha a mai világban fekete-fehér képregényt olvasnál vagy néma filmet néznél. Akkoriban az volt a technika csúcsa, most meg már ilyet is tudnak. Ezek a klasszikus kjk-s képek kicsit visszaidézik fiatalságomat, ilyenkor elfog a nosztalgia érzése. Köszönöm hogy megosztottad velünk Runner kolléga, talán egyszer lesz majd nekünk is színes Gyíkkirály szigete könyvünk... (bár előtte egy színes és javított Káosz fellegvára kalandot szeretnék!)[smiley]Stash-Open-icon[/smiley]
© runner
2013. december 19. 08:25 | Válasz erre | #18
Eredetiek fekete-fehérek.
Ezeket az illusztrációkat mind a játékok miatt szinezték ki.
A főhős Te vagy!
Ezeket az illusztrációkat mind a játékok miatt szinezték ki.
A főhős Te vagy!
© Vikky
2013. december 19. 06:47 | Válasz erre | #17
Nem rosszak, de a jótól messze vannak. Ahogy Dr. Lecter mondta, az eredeti a király! Sokszor következetlenek a színek, például a gyíkemberek bőre vagy a Barlangi nő haja. A lila haj helyett tehettek volna pirosítót az arcára... Szóval nálam az FF-ek sokkal jobbak.
© Zoleeka
2013. december 18. 21:19 | Válasz erre | #16
Jók, bár az évek folyamán a FF-et szoktuk meg. Kíváncsi lennék, hogy annó az eredeti is FF volt, vagy színes és így nyomtatták ki?
2013. december 18. 21:08 | Válasz erre | #15
Szerintem szinte az összes jól sikerül, de azért az eredeti a király:)
De tényleg nem rosszak, sőt, sokkal rosszabbak is vannak nála.
De tényleg nem rosszak, sőt, sokkal rosszabbak is vannak nála.
© runner
2013. december 18. 20:52 | Válasz erre | #14
Felkerültek a színes illusztrációk.
Vélemények?
A főhős Te vagy!
Vélemények?
A főhős Te vagy!
|z| Zagor.hu – Minden jog fenntartva!
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)