Amig nem adtam a kiskutyamnak kolbaszt, orommel megette a szaraz kutyatapot is. :) Akik vettek a HK,nem tudom hanyan,lehet,hogy nem nagyon ismertek mar a KJK-kat.
Egyebkent meg nem lett volna konkurencia,es kulfoldon is megfert egymas mellett tobb sorozat...sot,talan hasznalt volna is a HK-nak,hogy igenyesebb torteneteket csinaljanak.
Egyebkent a Magus is megallt valahogy,pedig nem indult rossznak. Bar remelem a harmadik mar nem egy nyomozos-varos lesz megint. Kellene a valtozatossag.

Miket nem mondasz.. Újra kiadni? Még mindig ennyire jó biznisz ez, hogy egy a KJK könyvek elmaradása után egyeduralkodó sorozat, ami javarészt összehányt könyvekből állt sem tudta leamortizálni évek hosszú során a keresletet annyira, hogy ezen ne érje meg elgondolkodni?

Valahol azt írták jól értesült emberek, hogy a HK a Magus lapozgatósok miatt állt le, hogy ne legyen nekik konkurencia..

Azt hiszem már több, mint ötven kötete jelent meg a HK sorozatnak. Elég lett volna a fele is, de azt normálisan, igényesen megírva, átnézve stb.
Egészen a tizenötödik könyvig gyűjtöttem. Ott már úgy éreztem, hogy kidobott pénz az egész. Aztán megvettem az Acélkoronát (jóval később). Az már annyira gáz volt, hogy végig sem játszottam. Ott végleg megszűnt számomra ez a sorozat..

Múltkor míg haverra vártam, becsámborogtam az egyik Alexandra könyvházba. Mondanom sem kell, hogy lapozgatós könyv ohne.. Pedig egy ilyen Mágusosba azért belelapozgattam volna..

Erre mondják, hogy megígérték a csillagokat is az égről, csak nem adták oda. [smiley]kacsint[/smiley]
A lények értékeinek újraírásánál maximum arra lehet figyelni, hogy a játszhatóság határain belül, amit erősebb ellenfélnek szeretett volna a szerző, az erősebb maradjon, mint a gyengébb; csupán olyan sávban tartani őket, hogy a szabályokkal és a dobható átlagértékekkel is végigvihető legyen.

Ja, szerintem is.
Amúgy tervbe is volt véve a kiadó részéről valami ilyesmi olyan 3-4 évvel ezelőtt, pontosabban ki akarták adni újra az első pár HK-t (mert hogy már sehol sem kaphatóak, de állítólag igény lett volna rájuk), és szóba került, hogy akkor már a szörnyek értékeit is átírnának... plusz persze javításra kerültek volna az elírások és egyéb bugok is. Még jelentkeztem is a sorozatszerkesztőnél (Bihon Tibornál) a hibalistáimmal/ötleteimmel, amiknek örültek is, sőt, dedikált példányokat is beígértek mindegyik új verzióból :), csak aztán sajna ennyiben maradt a dolog (lehet, hogy pont akkor kezdett el veszteségessé válni a széria... annyira, hogy ugye végül meg is szűnt az egész). Kár, pedig pl. a Fenevadból igazán el tudtam volna viselni egy vadonatúj kiadást, normális (a történethez illő) borítóval, képekkel...

Nem, újra kellene írni minden lény értékét.

Bár ez a másik módszernél is szükséges lenne. :)

Volt arra is ötletem, de a Dimenziók bajnokát alapul véve nem működőképes. Túl nagy különbségek vannak az ellenfelek védettségi szintjei között.
Az alapötlet az volt, hogy a Té és a VÉ felcserélődik, majd minden ellenfél védőjéhez hozzá kell adni X pontot.
Sajnos sehogy sem jó a módszer :(

Jaaa, bocs. :D

Már írtam, csak nem láttad, mert beírtál elém :)

Mit szóltok a szabálymódosításomhoz?

Jó :)
Bár én meghagynám a támadás védekezést, csak megvariálnám az értékeket.

Nem mondasz ellent nekem. :) Csupán annyit mondtam, hogy jobb a szöveg megfogalmazása. Én sem rajongok a HK-ért, illetve nagyrészt elég vacakok. Másrészt úgy látom, itt annyira nem is elvárás az igényesebb megfogalmazás, szóval logikus, hogy nem tartod semminek a HK-t a KJK-hoz képest.

Nimretil kolléga érdekes a felvetésed, de ellent kell mondanom neked. Egyrészt nem minden KJK szól a világmegmentésről, persze vannak olyanok is, na de egy hősnek ez a dolga és nem mondjuk az, hogy egy Lidérclord parancsát teljesítse (Kriptaszökevény) vagy a Limbón csukva tartson egy 13. kaput (Rémkirály). Mellesleg a mai világban épp úgy szükség van hősökre, mint például az ókori eposzokban! Ami a történeteket illeti, hát az ízlés dolga. Én is szeretem a jó történeteket és a fordulatokat, ezért is olvasok KJK-t. Még Szlobo kolléga BB könyve is több rokonságot mutat a KJK-val, mint a HK-kal! (Na de erről majd egy másik topicban!) Talán ezért is, meg persze másért is tetszett már első olvasásra. Én nem vagyok igazán dark-fantazy rajongó, de SZG kolléga alkotása, kicsit közelebb vitt hozzá. Persze ettől függetlenül olvastam, meg olvasok is HK-t, ha a kezembe kerül, de csak ritkán. Mágus lapozgatóst még nem olvastam, meg őszintén szólva nem is vagyok hajlandó pénzt áldozni rá, majd szétnézek a neten, valahol csak akad egy példány. Szerencsére itt a karácsony, húgoméktól pedig egy KJK könyvet kértem, ők állják az árát, én meg kalandozok itt az ünnepek alatt! Gyártanak egyébként még HK könyveket? Mostanság már nem láttam a könyvesboltok polcain... [smiley]crazya[/smiley]

Egy ötlet a 24-es támadás vs. 12-es védekezés típusú könyvekhez:

A karakteredet ugyan úgy alkotod meg, mint a Sötétség gyűrűje könyvben, tehát d6+6 lesz a harckészséged.

Ha összeakadsz egy ellenféllel a játékban, akkor összeadod a támadóerejét és a védettségét.

Ha az összeg:

15, vagy az alatt a harckészsége 7.
16-19, akkor a harckészsége 8.
20-25, akkor a harckészsége 9.
26-30, akkor a harckészsége 10.
30-40, akkor a harckészsége 11.
40 fölött pedig 12.

Hát, írhat saját világon játszódót is, ahhoz nem kell sokat olvasni. :)
Illetve kell, de azért, hogy jól tudjon írni.

Amúgy a tökéletes szerkezet sem ér semmit, ha olvashatatlan a könyv.

Ha átlátja a játékkönyv lényegét, és alapos munkát végez, akkor egy jó író jó lapozgatóst fog írni. :)
A szerkezet már a kjk-kban sem olyan hűde kidolgozott, szerintem annál jobbat is lehet írni, ha komolyan veszi magát az ember.

Igen, nagyon sok szempont van, amiben a HK rosszabb mint a KJK. Én konkrétan a szöveg megfogalmazásáról, illetve olvashatóságáról beszéltem, mert az jobb a HK-ban. A történet szintén jobb SZOKOTT lenni, tehát nem minden esetben az. Valamivel komolyabb, reálisabb is, tehát nem az a "visszatért-a-nagy-gonosz-csak-te-mentheted-meg-a-világot" féle dolog.
Persze az is igaz, hogy én nem szoktam kockázni, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek a történetre, meg az olvasmányosságra, stílusra, élvezhetőségre, de éppen ezért nem is azt mondtam, hogy bármelyik is "jobb" lenne.

Biztosan nem szükséges szerepjátékos előélet hozzá, akkor viszont az kell, hogy vaskos köteteket olvasgasson, mivel XXXX egy hatalmas világ.
Azért írok "XXX"-et a neve helyett, mert még előugrik a kanapé mögül 10-12 jogvédő és elperli még a gatyámat is, ha 1 milla jogdíj kifizetése nélkül le merem írni. :D (aki követi a M. szerepjáték sorsát, az érti, hogy mire célzok).

Volt szerencsém nekem is pár darab HK könyvhöz, hát mit is mondjak. Volt amelyiknek tetszett a története, voltak benne eredeti elgondolások, csapdák, de a legtöbb eléggé gyermeteg és nagyon fejezetpocsékoló könyv volt. Már sokszor írtam arról, hogy megírják a halálodat, ha az ellenfél győz. Ezzel nem is lenne gond, ha a történet nem 300 fejezetpontból állna, és nem ebből tevödne össze a történet kb 1/5-de. Nekem tetszett (történetileg csak, mert a játszhatóság az más tészta) Az Acélkorona, meg a Kriptaszökevény is jó. Az éj trilógia szerintem jobb könyvben, sokkal jobban eltalálták a karaktereket. Az persze nem tudom, benneteket mi fogott meg a Fenevad nyomában című könyvben, na de nem vagyun egyformák, ki-ki megtalálja a maga kedvencét! Gyerekkoromban én is írtam nem egy történetet, kalandot a haveri körnek, jó pár még meg is van. Voltak köztük olyanok, melyek itt kis lakóhelyemen játszódtak, meg olyanok is amelyek egy általam kreált fantázia világban. Van egy harmadik típus is, mely a szerepjátékra hajaz leginkább. Ahol is két szereplő kell: egy mesélő és egy kalandor. A mesélőnél van egy térkép, amely egy labirintus, és tele van jegyzetekkel, valamint a történet szövege. A mesélő olvassa az elágazásokat, és magát a kalandot. A kalandor folyamatosan bóklászhat ebben a labirintusban, és ha már megölt egy szörnyet, másodszorra már úgy kell tekinteni, hogy az az ellenfél meghalt. A csata pedig az alábbi módon zajlik. Mindenki dob egy kockával, aki nagyobbat dobott, az levonhat az ellenféltől egy erő pontot! A kalandor 10 erő ponttal indul, egy goblinnak általában 1 erő pontja van, de pl egy fekete sárkánynak 5. A kalandor találhat élelmiszert, gyógyitalt, varázsfegyvert stb... Nekem is van egy ilyen történetem, csupán a térképét kell digitalizálnom hozzá! Sőt hogy mekkora KJK fan vagyok és voltam is, a Halállabirintust és a Bajnokok próbáját összeépítettem egy társasjáték keretében, ahol is a játék célja az volt, hogy szerezz 60 aranyat és teljesítsd egy próbamester próbáját. Ha lesz időm rá, ezt is majd digitalizálom... Szóval biztosan jó a HK, meg a mágus lapozgatós is, de az igazi mégis csak a KJK. Legalábbis Mágus meg HK könyvet biztosan nem fordítanék, az tuti![smiley]eplus2[/smiley]

Ehhez ugye nem tudok érdemben hozzászólni, mert rendesen még egyik Kalandorkrónikás-cuccon se mentem végig. :) Ami a megjegyzés HK-s részét illeti (hogy azok is ütik időnként a KJK-t), azzal nyilván egyetértek, de erről már beszéltünk. :)

Szerepjátékos előélet szerintem sem szükséges (én se vagyok RPG-s, sose voltam az, max. gyerekkoromban párszor mágusoztam, de kb. 10 éve már semmilyen RPG-vel sem foglalkoztam), bár ha valaki "hagyományos" játékkönyveket ír (amikben szabályok is vannak például :) ) akkor nyilván nem árt, gondolom egy jó rendszer kidolgozásához/a nehézség belövéséhez meg a cselekmény felépítéséhet nem jöhet rosszul, ha valaki mondjuk már kalandmesterkedett. A lapozgatós műfaj (alapos) ismerete mindenesetre elengedhetetlen. Attól még, mert valaki jól ír, és elolvasott ötszáz regényt, nem fog jó lapozgatóst összehozni (bár a stílusával valószínűleg nem lesz gond, igen), mert ugye ez szinte egy teljesen másik műfaj, aminek ugyanúgy megvannak a maga szabályai, törvényszerűségei. Nyilván el kell olvasni elemző szemmel egy rakat játékkönyvet is, a legkülönfélébbeket, hogy lássa, mitől működik jól és mitől nem egy lapozgatós, meg mi az, ami még belefér a műfajba stb., hogy aztán ezek ismeretében tudja minél jobbra megírni a sajátját. :) (Arról nem is beszélve, hogy ha tényleg behatóan ismeri a műfajt, és látja, hogy pontosan milyen témájú-stílusú könyvek voltak már, akkor nyilván könnyebb lesz eredetit alkotnia, olyat, amilyen még nem volt vagy leglaábbis viszonylag ritkán.)
Amúgy szerintem egy alap videójáték-ismeret sem árt (az meg pláne jó, ha valaki nem csak fan, de esetleg részt is vett-vesz valamilyen hasonló game kidolgozásában), mert egy lapozgatós cselekménye illetve az egész felépítése szerintem sokszor igen hasonló egy videójátékéhoz. (Pl. a BB is valószínűleg sokkal kevésbé lett volna sikerült és jól átgondolt, ha én nem foglalkoztam volna videójátékokkal.)
Szóval szvsz egy igazán jó játékkönyvírónak egyszerre kell jól ismernie a "hagyományos" irodalmat (mert ha nem olvas rendes könyveket, regényeket, akkor ugyebár nem fogja tudni rendesen formába önteni azt, amit szeretne, nem lesz élvezhető a stílusa), a játékkönyveket és kicsit a videójátékokat is (de az RPG ismeret sem árt). Egy regényhez meg csak hagyományos irodalmat kell olvasni-ismerni. :)) (Igaz, azt viszont nagyon-nagyon.)

Nem tudom, miért húzták le annyira a könyveiket, olvashatóság szempontjából simán ütik a kjk-t. Bár szerintem ez elég sok HK-ra is igaz.

Nem tényleg nem könnyű, de regényt sem. Szerintem mind a kettőt nehezebb megírni :)
A minőség mindenhol ugyanolyan szintű tudást és alaposságot igényel, legyen szó egy csizmadia, egy programozó, vagy egy író munkájáról.

Másrészt ha valaki elég jól tud írni, akkor nem szükséges sem szerepjátékos előélet, sem a műfaj beható ismeret (nyilván nem árt). Persze nem lesz könnyű megírnia, de meggyőződésem, hogy jó könyvet rak majd össze. Ezzel szemben, ha nem tud írni, akkor hiába profi szerepjátékos, sőt, az is kevés, ha fejből tudja az összes megjelent játékkönyvet, mert olvashatatlan lesz, amit összerak.

"Vmi olyasmit írtak, hogy egy lapozgatóst könnyebb megírni, mint egy regényt."
Meg hogy se szerepjátékos előélet nem kell hozzá, se a műfaj beható ismerete. :) (Jó, azt nem írták le konkrétan, hogy bárki képes lapozgatóst írni, de ezekből kb. az jött le, legalábbis nekem.)
Azt amúgy szintén erősen vitatnám, hogy könnyebb játékkönyvet írni, mint regényt, bár mondjuk tényleg embere válogatja, meg nyilván attól is függ, milyen lapozgatósról van szó. Én például a BB-vel minimum annyit szenvedtem, mint egy regénnyel, sőt, még többet is, mert ugye gyakorlatilag a BB a stílusát, történetét, összetettségét tekintve kis túlzással felér egy regénnyel, de ezen kívül még 'interaktív' is, amely nyilván nagyon megbonyolítja a dolgot. :) De ez kb. minden igényesebb játékkönyvvel így lehet, annyi, hogy talán nem mindegyiknél fektetnek olyan nagy hangsúlyt az irodalmi értékre. De attól még egyáltalán nem könnyű megírni őket.

Nono. Azért nem egészen ezt nyilatkozták. Vmi olyasmit írtak, hogy egy lapozgatóst könnyebb megírni, mint egy regényt. És - lássuk be - ez a lapozgatósok 95%-ának esetében igaz is.

... mondjuk a Kalandorkrónikások hozzáállása is kissé furcsa, mert ők meg mindketten olyasmiket nyilatkoztak, hogy játékkönyvet írni tök könnyű, meg szinte semmi nem kell hozzá, bárki képes rá stb. :)

Ja, ezekhez a nyilatkozatokhoz anno nekem is volt szerencsém. :) Hát no comment. De azér persze nem mindegyikük áll hozzá így a játékkönyvíráshoz, vannak olyanok, aki igenis rendesen letesztelik a könyveiket, úgy, ahogy kell, pl. a Garry Hamilton (bár nála kicsit tényleg sok a szerencsepróba) + a Hit nevében és a Fenevad nyomában írói is. Náluk nincsenek is gondok pl. a csatával, meg a túl tápos ellenfelekkel, simán játszhatóak a könyveik.
Amúgy természetesen maga a támadás-védettség rendszerrel alapvetően semmi gáz nincs, de ehhez tényleg az kell, hogy rendesen lőjék be a nehézséget, ne adjanak a szörnyeknek pl. 80-90 ÉP-et, meg 60-as védettségi szinteket és támadást (úgy, hogy a játékos meg kb. felekkora értékekkel rendelkezik) + ne sebezzen még egy szimplább ellenfél is 3-4 kockányit. Persze az értékek eltalálására a legtöbb író nem volt képes, meg nem is foglalkozott túl sokat a könyvvel, összedobta egy hétvége alatt, felvette érte a pénzt, aztán csókolom, még át se bogarászta különösebben.

Az egyik fórumban megtaláltam az általam már korábban "méltatott" részeket. Bemásolom:

"Bevallom, én írás közben azt gondoltam, hogy ezeknél a szörnyeknél úgyis mindenki csal, és nem szórakozik a kockákkal... Szóval igyekeztem minél kevésbé a szörnyekre helyezni a hangsúlyt, illetve lehetővé tenni, hogy a szörnyek megkerülhetők, vagy másképp is legyőzhetőek legyenek.
Szóval ezt a dobókockadobálós részt én sose teszteltem, ellenben a játék logikáját és a végigjátszhatóságát természetesen."

"Rábíztam a szerkesztőre (aki szintén alaposan végigtesztelte), hogy nyugodtan írja át ezeket a számokat a megfelelőkre. Szerintem meg is tette, nekem úgy tűnt, alaposan átnézik."

"A mi esetünkben megbeszéltük telefonon, amikor olyasmire gyanakodott, hogy elírtam valamit (tehát nem a megfelelő mezőre lapoztattam), vagy nem a megfelelő számokat írtam be, esetleg hogy nem adtam meg, mi mennyit sebez."

Ezek után még van, aki csodálkozik azon, hogy ilyen minőségűek ezek a könyvek?

Szerintem ilyen hozzáállással először az írót kellene a tűzbe dobni és csak utána a könyvét. Vagy előtte mondjuk fogyassza el laponként.

Nekem nem tűntek megdobhatatlannak. A legtöbbször sikeresek lettek a próbáim.
Monjuk az tény, hogy ha pszit akarok használni, akkor nagyon fika harcos leszek.

Mondjuk ott meg a próbák voltak megdobhatatlanok, de a pontelosztás tényleg nagyon jó, én ha szabályrendszert írnék, tuti, hogy vagy fix értékek lennének, vagy pontelosztás.

Ezért tetszett nagyon a Magus játékkönyv, mert ott pontelosztásos módszerrel lehet karaktert csinálni, nincs probléma azzal, hogy esetleg nevetséges karakterek jönnek ki a kocka miatt.

Mondjuk akad néhány, amiben értelmes szabályok vannak. (Pl.: Fenevad nyomában)

Igen, a szabályok használhatatlanok, soha nem is játszottam velük (szabályosan). Viszont nem lenne olyan nagy munka újraírni őket. :)

"A szabályzat írói sosem szerepjátékoztak?" - vagy csak NAGYON rosszak matekból :)

Igen, ez gáz.
Nem tudom hogy képzelték a 24-es támadást a 12-es védekezéssel szemben.
Először azt hittem, hogy összekeverték a kettőt, de az ellenfelek értékei olyanok.
Mintha nem gondolkodtak volna, amikor elkészült a rendszer.
A boszorkányúrnős, mindkettő 8-18 közt van sem túl jó, de használhatóbb.
A szabályzat írói sosem szerepjátékoztak?
A Magusban a 20 + k100 TÉ megy a 75 VÉ ellen.

Igazából nem a támadás-védekezés szabállyal van bajom, de ez is jó megoldás.
Bár még az átlag is túl sok értéket vehet fel, szóval így sincs igazán kiegyenlítve a dolog. Inkább meg kéne nézni, kb. milyen értékekkel rendelkeznek az ellenfelek és az alapján machinálni valamit.

Igen, eszembe jutott erre is egy módszer.
Arra gondoltam, hogy átlagolom a 2 értéket, és úgy folytatom le a csatát, mint egy KJK könyvben.
Így nem kell az összes ellenfél értékét átírni úgy, hogy játszható csaták legyenek, elég mindig átlagolni és ügyességként kezelni.

Igen, ezek jó ötletek.

Még annyi, hogy szerintem a támadás és védekezés értékével is kéne kezdeni valamit, ott, ahol mind2 8-18.

Annyira gondoltam, hogy a szerencsepróbát átalakítanám a Sötétség gyűrűje szerű sorspróbára. Lenne egy fix szerencse érték, d6+3 mondjuk, és ez nem változna a játék során.
Meg persze a játszható fajokat cserélném le valamelyik másik könyvben található listával.

Igen, valóban Garry Hamilton egyik leggyengébb könyvéről van szó.

Amúgy ez a házi szabályos dolog érdekesen hangzik, ha vannak még szabályosan játszó kjk-sok, akkor lehet érdemes volna pár HK-hoz "javítást" írni, főleg szabályok terén.

Jól van na, én is tudom, hogy elírás :D

Még egy kritika a többi közé:

Boszorkányúrnő - A szokásos Garry Hamilton - féle hiba, a túlzott szerencsepróba dobáltatás. Itt viszont már annyira eltúlozta a dolgot, hogy játszhatatlan az egész. Minden második fejezetponton szerencsepróbát kellett dobnom (nem túlzás, tényleg így volt). A könyv felénél sem jártam, de már lenullázódtak a szerencsepontjaim. A történet sok helyen gyermeteg és kaotikus. Érződik rajta, hogy egy erőltetett első próbálkozás az írótól. Ráadásul van egy akkora gépelési hiba a könyvben, hogy fogalmam sincs, hogy mit vettem a 300 aranyamért és mennyit vettem belőle. :D Csak sejtem, hogy 2 gyógyitalról lehet szó. Valamint rengeteg az unalmas, ismétlődő fejezetszakasz. Elmenni a sivatagba, eladni a lovat, venni egy tevét, bérelni egy vezetőt, átkelni a sivatagon, aztán visszafelé ugyan ez. Minden fejezetponton aranyat levonni-felírni (konkrétan minden lapozás után át kell írni az aranyaimat), majd közli a könyv, hogy bár most összes vagyonom 5 arany, azért megérte a dolog (nekem több, mint 100 aranyam volt ekkor a karakterlapon :D ). Valószínüleg készítek hozzá házi szabályokat és az alapján újra kezdem, hátha úgy élvezetesebb. Főleg, hogy a történetben egy kemény zsoldoskatona vagyok, ennek ellenére lehetőségem van manóként jászani :D

Soronying: persze, ez szimpla elírás.
Másik hiba: ja, a kriptás-ghoulos résznél van valami olyan, hogy ha rendelkezel a szörny ellen védő tárggyal, pont akkor halsz meg (ha pedig nincs nálad a cucc, túléled). :) Ami ugye hülyeség, szóval valóban fel van cserélve a két hivatkozás.

Mark' yhennon: akkoriban (92-93 felé) még nem isten volt, 'csak' valami ősmágus. :) Ugye az első pár Káosz-sztoriban is még úgy szerepel, csak később csináltak belőle istent, mivel gondolom a jó oldalon is szükség volt egy ilyenre, aztán ő jutott eszükbe, mivel ő úgyis pozitív figuraként volt beállítva.

Az elírás, de amúgy írták is később asszem. Természetesen 5-tel növeli. Van még egy darab hiba, vmi fejezetszám elírás, de az is legalább ennyire egyértelmű.

Mark'yhennon pedig valóban a Worluk világának rend istene, ez a körítés a történetben feltehetően azért van, mert a kötet eseményeinek a Káosz világán kellet játszódniuk.

Sodronying, ami 5-te csökkenti a védettségemet. :D
Jó kis induló felszerelés. :D

Amúgy Mark'yhennon nem egy istenség Worlukon? :D

Ma elkezdem a Fenevad nyomábant, tegnap már megcsináltam a karaktert hozzá. Elég érdekes a szabályrendszer, káosz fellegvára és Éj trilógia öszvérnek tűnik. :D

Ja, aha, igen, tényleg rémlik. :)

Írtam üzit.

Arról szólt, hogy hogyan lehet feldobni a klasszikus horror történeteket, hogy ne csak egy halom klissé legyen az egész.

A könyved mennyibe kerül?

Azt a cikket mintha olvastam is volna, vagy nem tudom, rémlik valami, tetszett is talán. :)
Hát ha szereted a horrort, ne adj isten a Call of Ctulhus-Lovecraftos dolgokat, akkor tényleg ajánlom a Bizonytalanság börtönében c. lapozgatósomat, az pont valami ilyesmi. És garantáltan minőségibb a Harcos Képzeletek jó nagy részénél. :)

Én 14 évesen játszottam vele utoljára. Két példányom is volt belőle :D
MAD magazinokért kaptam. :D
Lehet, hogy felnőtt fejjel, kielemezve nekem is feltűnnének. De most a szerepjátékos pályafutásom egyik mérföldköve, ami meghatározta az alapvető kalandmesteri témáimat. Azaz elszeretettel mesélek horror sztorikat. Az epg.hu oldalon jelent is emg egy cikkem a horror kalandok írásáról :D (felvágóskodok már egy kicsit)

Anno én is, kb. 10 évesen eléggé bejött (akkor még szinte minden), de ma nagyon rossznak látom. :)
Nem az a baj, hogy lehet felszerelést vásárolni a városban, hanem hogy a könyv több mint fele lényegében erre a "felkészülésre" vagyis a városra megy el (ráadásul úgy, hogy tényleg rengeteg a fejezetpocsékolás, minden kajára, tőrre stb.-re külön fejezetpontot lőtt el az író), és se előtte, se utána nincs lényegében semmi. A város előtt lekaratézol a hajón pár élőhalottat, utána meg van egy erdő pár elágazással (kb. 5 perc alatt átérsz az egészen), és egy "labirintus", aminek viszont semmi köze egy labirintushoz mint olyanhoz, illetve szintén semmi kihívást nem jelent 2 szörny legyakásán kívül, tehát a városos nagy bevásárlás-felkészülés is teljesen értelmetlen lényegében.
Meg persze a sok apró (bb) hiba is zavaró szerintem, amit írtam, bár ami a leginkább betesz a könyvnek, az az óvodás fogalmazás és a rengeteg nyelvi-nyelvtani hiba.
De ettől még tetszet neked persze, csak gondoltam leírom, hogy szerintem mi a baj vele. :))

Nekem a Shiwo nagyon tetszett. Háromszor végigjátszottam. Nekem a városban való mászkálás, felszerelésvásárlás legalább akkora élvezet, mint a kazamatákban való kardpárbajok. Olyan, mint a béke szigete az élőholtak áradatában. Szerepjátékosabb lesz tőle az egész. Amelyik könyvben lehet aranyat gyűjteni, majd levásárolni mindenféle hasznos cuccra az már kapott is tőlem egy hatalmas piros pontot.

... illetve ha szereted a dark fantasy-t, meg az efféle dolgokat, akkor a Bizonytalanság börtönében című játékkönyvet/interaktív regényt se hagyd ki szerintem.
www.darkjk.atw.hu
:)