Gondolatok a könyvről (5)
© Nheil
A Varázsló kriptája volt az utolsó könyv, amit a Rakéta kiadott. A fénykorát már elhagyó Livingstone a Bajnokok próbája után ismét egy konvencionálisabb, világmegváltó történetet írt, ahol ezúttal a gonosz Razaakot kell eliminálni a hősünknek, aki feltámadt halottaiból és egész Allansiát fenyegeti.
A történet egészen hangulatosra sikerült, abszolút átjön az a misztikusság, ami jellemzi Livingstonet. De egyébként teljesen sablonos, klasszikus livingstone-i archetípusokra épül, mint a hirtelen a semmiből felbukkanó, az egész világot káoszba, nyomorba dönteni kívánó egydimenziós Gonosz és szokás szerint öreg habókos varázsló barátunk, Yaztromo iránymutatásai (úgy tűnik ő az egyetlen jó varázsló ezen a világon, mindenki mást hidegen hagynak ilyen jelentéktelen dolgok, mint a világ megmentése). Ezeket nem rosszból írom, csak látható, hogy mennyire ragaszkodik a saját paneleihez a mester, azokat viszont jól alkalmazza n-edjére is. Ez a szörnyűen gonosz Razaak tehát feléledt és mivel nincs senki más, természetesen nekünk kell felkerekednünk és elpusztítani. Kezdésnek meg kell találnunk a saját kardját (mondjuk egy varázsló miért kardot használ ezt sosem értettem) mert csak azzal járhatunk sikerrel. Az sem túl bizalomgerjesztő, hogy az előző nagy hős, aki kivégezte Razaakot, elhullott győzelme következtében. És még egy utolsó kötekedés, miért csak 110 évre zárták le Razaak sírját?
A kaland során egészen változatos helyszíneket fogunk meglátogatni, bár az erdős részek dominálnak. Kiemelném, hogy a fighting fantasy történetében, a 26. könyvben végre eljutottunk oda, hogy lova is van a kalandornak! Hoppá! Eddig minden fantasy történetben kutyagoltunk… Persze ez nem feltétlenül okoz jelentős játékmechanikai változásokat, de mégiscsak hangulatosabb és hihetőbb, hogy lóháton utazunk, pláne hogy szorít minket az idő. A kaland során lesznek társaink, akik utána a történet szerves részei lesznek, nekem ez tetszett és nem hiányzott, hogy menedzselni kelljen őket kockadobásokkal, jót tesz a dinamikának hogy nem mindig csak egyedül megyünk mindenhova.
És most jöjjön a feketeleves, ugyanis a könyv elborult mértékben nehéz. Mintha fogadást kötött volna az író Jacksonnal, hogy márpedig ő is képes az olvasót kegyetlenül megszivatni. Mást nehezen tudok elképzelni, ugyanis akár a Pusztítóban, itt is gyakorlatilag egyetlen egy helyes útvonal van, amiről nem lehet letérni. Kötelezően beszerzendő tárgyak és információk tömkelege van, amit most nem fogok felsorolni, nem is tudnám fejből, mert annyira sok van. Ha EGYETLEN EGY nincs meg, akkor meghalsz. Persze tipikusan sokkal később, a könyv végén, hogy azt hidd, minden rendben van... Ez korábban is jellemző volt Livingstonera, de nem ilyen mértékben. És minden a szerencsén múlik persze, nem az ésszerű döntéseink következtében találjuk meg a tárgyakat, hanem mert pont jó irányba mentünk. A bénítópálca első darabja különösen nonszensz, mert ott, mint valami vérszomjas barom, meg kell támadnunk érte az amúgy barátságos Csontok őrzőjét aki illedelmesen cserélne velünk, de nem, nekünk le kell gyilkolnunk és úgy lesz meg a kötelező tárgyunk. Ez kifejezetten csúnya dolog, hogy a hőst ilyenre kényszerítik. Ezen kívül még úgy kismillió tárgyat kell begyűjtenünk. A szadizmusnak még így sincs vége, ugyanis olyan extrém főértékveszteségeket lehet benyelni (és néha kell is, pl. a kaméleonitáknál, vagy rögtön a legelején a szigonylegyeknél) amihez aránytalanul kevés az a pár korty gyógyital amink van. És általánosságban elég magas a szörnyek értéke is. A főellenség, Razaak az valami külön elborult kategória a 12-es ügyességével és ha kétszer egymás után eltalál akkor vége a dalnak. Persze mire egyáltalán megküzdhetünk vele, szükség lesz arra a kismillió tárgyra, amit addig szereztünk és ezek után indulhat csak a harc. A nonpluszultra szivatás pedig még hátravan, ugyanis ha 6nál kevesebb életerőnk van kriptából való meneküléskor, akkor is meghalunk, holott nem épp reális, hogy jelentős veszteség nélkül éljük túl a Razaak elleni, szabályos harcot.
Ugyanaz a véleményem, mint a Pusztító esetében. Utóbbi talán még elborultabban nehéz, de annak a sztorija viszont legalább valóban egyedi. A varázsló kriptája történetileg rendben van, hangulatos, izgalmas, a jobb livingstone-i kalandokat idézi fel de agyonüti az egészet a frusztráló nehézség.
10/7 jóindulattal
A történet egészen hangulatosra sikerült, abszolút átjön az a misztikusság, ami jellemzi Livingstonet. De egyébként teljesen sablonos, klasszikus livingstone-i archetípusokra épül, mint a hirtelen a semmiből felbukkanó, az egész világot káoszba, nyomorba dönteni kívánó egydimenziós Gonosz és szokás szerint öreg habókos varázsló barátunk, Yaztromo iránymutatásai (úgy tűnik ő az egyetlen jó varázsló ezen a világon, mindenki mást hidegen hagynak ilyen jelentéktelen dolgok, mint a világ megmentése). Ezeket nem rosszból írom, csak látható, hogy mennyire ragaszkodik a saját paneleihez a mester, azokat viszont jól alkalmazza n-edjére is. Ez a szörnyűen gonosz Razaak tehát feléledt és mivel nincs senki más, természetesen nekünk kell felkerekednünk és elpusztítani. Kezdésnek meg kell találnunk a saját kardját (mondjuk egy varázsló miért kardot használ ezt sosem értettem) mert csak azzal járhatunk sikerrel. Az sem túl bizalomgerjesztő, hogy az előző nagy hős, aki kivégezte Razaakot, elhullott győzelme következtében. És még egy utolsó kötekedés, miért csak 110 évre zárták le Razaak sírját?
A kaland során egészen változatos helyszíneket fogunk meglátogatni, bár az erdős részek dominálnak. Kiemelném, hogy a fighting fantasy történetében, a 26. könyvben végre eljutottunk oda, hogy lova is van a kalandornak! Hoppá! Eddig minden fantasy történetben kutyagoltunk… Persze ez nem feltétlenül okoz jelentős játékmechanikai változásokat, de mégiscsak hangulatosabb és hihetőbb, hogy lóháton utazunk, pláne hogy szorít minket az idő. A kaland során lesznek társaink, akik utána a történet szerves részei lesznek, nekem ez tetszett és nem hiányzott, hogy menedzselni kelljen őket kockadobásokkal, jót tesz a dinamikának hogy nem mindig csak egyedül megyünk mindenhova.
És most jöjjön a feketeleves, ugyanis a könyv elborult mértékben nehéz. Mintha fogadást kötött volna az író Jacksonnal, hogy márpedig ő is képes az olvasót kegyetlenül megszivatni. Mást nehezen tudok elképzelni, ugyanis akár a Pusztítóban, itt is gyakorlatilag egyetlen egy helyes útvonal van, amiről nem lehet letérni. Kötelezően beszerzendő tárgyak és információk tömkelege van, amit most nem fogok felsorolni, nem is tudnám fejből, mert annyira sok van. Ha EGYETLEN EGY nincs meg, akkor meghalsz. Persze tipikusan sokkal később, a könyv végén, hogy azt hidd, minden rendben van... Ez korábban is jellemző volt Livingstonera, de nem ilyen mértékben. És minden a szerencsén múlik persze, nem az ésszerű döntéseink következtében találjuk meg a tárgyakat, hanem mert pont jó irányba mentünk. A bénítópálca első darabja különösen nonszensz, mert ott, mint valami vérszomjas barom, meg kell támadnunk érte az amúgy barátságos Csontok őrzőjét aki illedelmesen cserélne velünk, de nem, nekünk le kell gyilkolnunk és úgy lesz meg a kötelező tárgyunk. Ez kifejezetten csúnya dolog, hogy a hőst ilyenre kényszerítik. Ezen kívül még úgy kismillió tárgyat kell begyűjtenünk. A szadizmusnak még így sincs vége, ugyanis olyan extrém főértékveszteségeket lehet benyelni (és néha kell is, pl. a kaméleonitáknál, vagy rögtön a legelején a szigonylegyeknél) amihez aránytalanul kevés az a pár korty gyógyital amink van. És általánosságban elég magas a szörnyek értéke is. A főellenség, Razaak az valami külön elborult kategória a 12-es ügyességével és ha kétszer egymás után eltalál akkor vége a dalnak. Persze mire egyáltalán megküzdhetünk vele, szükség lesz arra a kismillió tárgyra, amit addig szereztünk és ezek után indulhat csak a harc. A nonpluszultra szivatás pedig még hátravan, ugyanis ha 6nál kevesebb életerőnk van kriptából való meneküléskor, akkor is meghalunk, holott nem épp reális, hogy jelentős veszteség nélkül éljük túl a Razaak elleni, szabályos harcot.
Ugyanaz a véleményem, mint a Pusztító esetében. Utóbbi talán még elborultabban nehéz, de annak a sztorija viszont legalább valóban egyedi. A varázsló kriptája történetileg rendben van, hangulatos, izgalmas, a jobb livingstone-i kalandokat idézi fel de agyonüti az egészet a frusztráló nehézség.
10/7 jóindulattal
© Reactor
[b]Borító[/b]
A főgonosz, Razaak látható rajta, amint épp a rovar-varázslatot alkalmazza. Eléggé gyengus, azt kell mondjam. Razaak abszolút nem tűnik olyan rondának vagy ijesztőnek, mint magában a könyvben, és a rovar-varázslata annyiból áll, hogy van ott 2-3 kis zsarátnok. Nem nyerő.
[b]Grafikák[/b]
Naaaa, ezek már sokkal jobbak, itt már Razaakról is van olyan kép, hogy abszolút nem lehet belekötni. Az összes többi kép is igen remekül és pontosan kidolgozott, egyedül a Kaméleonitás képen néztem nagyokat, ahogy az egyik csúfság nyelve derékszögben (!) hajlik meg. Hát biztos tudnak ilyet is…
[b]Történet[/b]
Razaak anno igen gonosz varázsló volt, és rontást hozott Allansiára, mert nem hajoltak meg előtte a főurak, és nem ismerték el őt feljebbvalójuknak. Ezután egy Kull nevű bátor harcos elindult, és a saját kardjával megölte Razaakot, mivel csak ez a kard képes őt megsebezni. Csakhogy Razaaknak még sikerült megátkoznia Kullt, akinek porrá hullott szét a teste, a csontváza pedig keresett magának egy tavat, csinált egy tutajt, és azon hajózgatott az elátkozott kardot szorongatva, várva hogy valaki elvegye tőle és megtörjön az átok. Egy jóságos varázsló szépen becsomagolta a döglött Razaakot egy szarkófágba, és elrejtette egy kriptába, amit lepecsételtek 110 évre. Ezek után nem sokkal mindenféle hírek szállingóztak Allansiában holmi gyilkos, gonosz varázslóról, aki le akarja igázni Allansiát. Razaak feltámadt, és bosszúra vágyik. Na és mit gondoltok, ki lesz az a szerencsés, aki elindul legyőzni őt. No persze előbb meg kell szerezni az átkozott kardot is.
[b]Nehézség[/b]
Tízes skálán kilences. Bődületesen, aránytalanul nehéz. Iszonyatosan sok tárgyat kell összegyűjtögetni, rengeteg információra lesz szükség, ezenfelül ellenségből is hihetetlenül sok van. Nagyon gyakori esemény a lapozások utáni azonnali halál – olyan, mintha a Bajnokok Próbáját vegyítették volna a Pusztítás Maszkjaival. Hosszas, kitartó, türelmes kutakodással és óvatossággal lehet csak előrejutni. A pontjainkra nagyon kell vigyázni, mert nem sok lehetőség van feltöltésre, és néhány ellenfél pokolian erős – Gargantis, és persze maga Razaak is. Hiába vannak szövetségeseink – Yaztromo, a varázsló, Symm és Borri, leginkább csak hátráltatnak minket majd. Csapdából is iszonyú sok van, hasznos tárgyakat nemigen fogunk lelni, sz’al ez a könyv az egyik legnehezebb az egész sorozatban, kezdők akár bele se fogjanak!!!
[b]Főellenség[/b]
Természetesen Razaak. Ha egyáltalán meg tudjuk őt közelíteni, még akkor is nagyon kicsi a valószínűsége, hogy legyőzzük.
[b]Ami tetszett[/b]
Nos, például a halálpontok. Mivel ez a könyv tartalmazza arányosan a legtöbb halálpontot – vélhetően – kellőképpen élvezni fogjuk a különféle változatos halálnemeket, mint például a megfagyás, az inter-dimenzionális transzmitter féregjáraton való áthaladás, vagy az álló időben való ottrekedés. Természetesen a szerző gondolt az egyszerű ízek kedvelőire is, van felnyársalás meg agyonpaszírozás is, széles a választék. A történet maga nem különösebben szólt nagyot, a sok hasonló könyv után újramelegített „tőtöttkáposzta”, de hatalmas a bejárható terület, változatos a környezet, a feladatunk is változik vele együtt…a kard megtalálása, Yaztromo megtalálása, Borri fölkeresése, aztán még léghajózás is van. Végül pedig jöhet a barlangokban való mászkálás, és behatolás a kriptába. A szereplők és az ellenfelek is változatosak, és valamelyest aktív szerepet töltenek be a könyvben.
[b]És ami nem[/b]
Az indokolatlan nehézség és a szándékos szopatás mindenekelőtt. Iszonyú mennyiségű tárgyat és infót kell összeszedegetni egy igen nagy területről, mert ha nem, akkor valahol úgyis meghalunk a könyvben, ha pedig nem tudjuk, hogy honnan tudhatnánk meg pl. a Hobbitfül-evő verseny rekordját, hiába pörgetjük végig újra meg újra ezt a könyvet, sosem fog sikerülni. Rengeteg a kötelező tárgy, és infó, és jópár ezek közül csak a szopatás célját szolgálja. A Józan Ész Kristálya még emészthető, de már mondjuk a Suma nevű lény, és a Hamakei pergamen csak két dolog ezek közül. Van ugyan itt is „csodafegyver” – egy bénítópálca – de a könyv annyira rugalmatlan, könyörgöm, a Gargantis ellen használható a pálca, a Vörös sárkány ellen nem? Helyette találkozni kell a Sumával, smúzolni vele, hogy ne dögöljünk meg. Ráadásul a bénítópálcával is annyi nevetséges szarozás van, hogy alig könnyít valamit a helyzetünkön. A halálcsapdák túlmennek a józan ész határán. Ha nem haverkodom össze az íjász hapsival, meghalok, mert egy sziklaszörny végiggurul rajtam. Ha nem ülök le a székbe, hanem továbbmegyek a folyosón, akkor bekerülök egy inter-dimenziónális transzmitter féregjáratba, ami kivisz valami fekete űrbe, és szintén meghalok. A társaim segítsége fabatkát se ér, hiába próbál a könyv valamiféle csapatszellemet felépíteni, leginkább csak a baj van velük, még a híres-neves Yaztromo varázslóval is. A Csontváz fejedelem találóskérdéseire csak nagy adag szerencsével lehet összemazsolázgatni a válaszokat, aztán ott van Razaak, aki szintén megöl, ha nincs nálunk illúzióromboló gyűrű meg csudapajzs, és persze ellene se alkalmazható a bénítópálca! Nem feltétlenül attól lesz jó egy könyv, hogy brutálisan túl van nehezítve, egy idő után elege is lesz a játékosnak ezekből, és nem fogja végigjátszani.
Fordításügyileg rendben van a könyv, egy-két helyen van elírás, amikor a lovamat megitatom, vagy amikor egyedül vagyok a Csontváz fejedelemmel, mégis többes számban szól hozzám (mindhárman nem mehetünk le a kriptába, mert természetesen ugyanúgy meghalunk). A 271. pontnál pedig evőeszköz helyett villám van.
A főgonosz, Razaak látható rajta, amint épp a rovar-varázslatot alkalmazza. Eléggé gyengus, azt kell mondjam. Razaak abszolút nem tűnik olyan rondának vagy ijesztőnek, mint magában a könyvben, és a rovar-varázslata annyiból áll, hogy van ott 2-3 kis zsarátnok. Nem nyerő.
[b]Grafikák[/b]
Naaaa, ezek már sokkal jobbak, itt már Razaakról is van olyan kép, hogy abszolút nem lehet belekötni. Az összes többi kép is igen remekül és pontosan kidolgozott, egyedül a Kaméleonitás képen néztem nagyokat, ahogy az egyik csúfság nyelve derékszögben (!) hajlik meg. Hát biztos tudnak ilyet is…
[b]Történet[/b]
Razaak anno igen gonosz varázsló volt, és rontást hozott Allansiára, mert nem hajoltak meg előtte a főurak, és nem ismerték el őt feljebbvalójuknak. Ezután egy Kull nevű bátor harcos elindult, és a saját kardjával megölte Razaakot, mivel csak ez a kard képes őt megsebezni. Csakhogy Razaaknak még sikerült megátkoznia Kullt, akinek porrá hullott szét a teste, a csontváza pedig keresett magának egy tavat, csinált egy tutajt, és azon hajózgatott az elátkozott kardot szorongatva, várva hogy valaki elvegye tőle és megtörjön az átok. Egy jóságos varázsló szépen becsomagolta a döglött Razaakot egy szarkófágba, és elrejtette egy kriptába, amit lepecsételtek 110 évre. Ezek után nem sokkal mindenféle hírek szállingóztak Allansiában holmi gyilkos, gonosz varázslóról, aki le akarja igázni Allansiát. Razaak feltámadt, és bosszúra vágyik. Na és mit gondoltok, ki lesz az a szerencsés, aki elindul legyőzni őt. No persze előbb meg kell szerezni az átkozott kardot is.
[b]Nehézség[/b]
Tízes skálán kilences. Bődületesen, aránytalanul nehéz. Iszonyatosan sok tárgyat kell összegyűjtögetni, rengeteg információra lesz szükség, ezenfelül ellenségből is hihetetlenül sok van. Nagyon gyakori esemény a lapozások utáni azonnali halál – olyan, mintha a Bajnokok Próbáját vegyítették volna a Pusztítás Maszkjaival. Hosszas, kitartó, türelmes kutakodással és óvatossággal lehet csak előrejutni. A pontjainkra nagyon kell vigyázni, mert nem sok lehetőség van feltöltésre, és néhány ellenfél pokolian erős – Gargantis, és persze maga Razaak is. Hiába vannak szövetségeseink – Yaztromo, a varázsló, Symm és Borri, leginkább csak hátráltatnak minket majd. Csapdából is iszonyú sok van, hasznos tárgyakat nemigen fogunk lelni, sz’al ez a könyv az egyik legnehezebb az egész sorozatban, kezdők akár bele se fogjanak!!!
[b]Főellenség[/b]
Természetesen Razaak. Ha egyáltalán meg tudjuk őt közelíteni, még akkor is nagyon kicsi a valószínűsége, hogy legyőzzük.
[b]Ami tetszett[/b]
Nos, például a halálpontok. Mivel ez a könyv tartalmazza arányosan a legtöbb halálpontot – vélhetően – kellőképpen élvezni fogjuk a különféle változatos halálnemeket, mint például a megfagyás, az inter-dimenzionális transzmitter féregjáraton való áthaladás, vagy az álló időben való ottrekedés. Természetesen a szerző gondolt az egyszerű ízek kedvelőire is, van felnyársalás meg agyonpaszírozás is, széles a választék. A történet maga nem különösebben szólt nagyot, a sok hasonló könyv után újramelegített „tőtöttkáposzta”, de hatalmas a bejárható terület, változatos a környezet, a feladatunk is változik vele együtt…a kard megtalálása, Yaztromo megtalálása, Borri fölkeresése, aztán még léghajózás is van. Végül pedig jöhet a barlangokban való mászkálás, és behatolás a kriptába. A szereplők és az ellenfelek is változatosak, és valamelyest aktív szerepet töltenek be a könyvben.
[b]És ami nem[/b]
Az indokolatlan nehézség és a szándékos szopatás mindenekelőtt. Iszonyú mennyiségű tárgyat és infót kell összeszedegetni egy igen nagy területről, mert ha nem, akkor valahol úgyis meghalunk a könyvben, ha pedig nem tudjuk, hogy honnan tudhatnánk meg pl. a Hobbitfül-evő verseny rekordját, hiába pörgetjük végig újra meg újra ezt a könyvet, sosem fog sikerülni. Rengeteg a kötelező tárgy, és infó, és jópár ezek közül csak a szopatás célját szolgálja. A Józan Ész Kristálya még emészthető, de már mondjuk a Suma nevű lény, és a Hamakei pergamen csak két dolog ezek közül. Van ugyan itt is „csodafegyver” – egy bénítópálca – de a könyv annyira rugalmatlan, könyörgöm, a Gargantis ellen használható a pálca, a Vörös sárkány ellen nem? Helyette találkozni kell a Sumával, smúzolni vele, hogy ne dögöljünk meg. Ráadásul a bénítópálcával is annyi nevetséges szarozás van, hogy alig könnyít valamit a helyzetünkön. A halálcsapdák túlmennek a józan ész határán. Ha nem haverkodom össze az íjász hapsival, meghalok, mert egy sziklaszörny végiggurul rajtam. Ha nem ülök le a székbe, hanem továbbmegyek a folyosón, akkor bekerülök egy inter-dimenziónális transzmitter féregjáratba, ami kivisz valami fekete űrbe, és szintén meghalok. A társaim segítsége fabatkát se ér, hiába próbál a könyv valamiféle csapatszellemet felépíteni, leginkább csak a baj van velük, még a híres-neves Yaztromo varázslóval is. A Csontváz fejedelem találóskérdéseire csak nagy adag szerencsével lehet összemazsolázgatni a válaszokat, aztán ott van Razaak, aki szintén megöl, ha nincs nálunk illúzióromboló gyűrű meg csudapajzs, és persze ellene se alkalmazható a bénítópálca! Nem feltétlenül attól lesz jó egy könyv, hogy brutálisan túl van nehezítve, egy idő után elege is lesz a játékosnak ezekből, és nem fogja végigjátszani.
Fordításügyileg rendben van a könyv, egy-két helyen van elírás, amikor a lovamat megitatom, vagy amikor egyedül vagyok a Csontváz fejedelemmel, mégis többes számban szól hozzám (mindhárman nem mehetünk le a kriptába, mert természetesen ugyanúgy meghalunk). A 271. pontnál pedig evőeszköz helyett villám van.
[b]Design[/b]
Jaj, nagyon szeretem ennek a könyvnek a borítóját, tinédzser koromban bizony meglehetősen vérfagyasztónak találtam az oszlásban lévő Razaakot (talán még rémálmom is volt miatta?), és tetszett a szarkofágjából kiáramló arcok, koponyák sokasága is. Jó, azt hagyjuk hogy Razaak bácsi miért lefelé, a lábai elé lövi azt a tűzlabdát…
[b]Illusztráció[/b]
Talán inkább közepesnek mondanám a rajzokat, de nagyon tetszik Symm barátunk portréja (103.), a patkányos hulla (202.) és Kull kéjutazása (339.). Arról már nem is beszélek, milyen szerelmes voltam a fél lábbal fára akasztott lányba (127.), aki leginkább elfnek néz ki, bár erről a részletről nem tesz említést a könyv. Ellenpárja a barbár lány a griffinen (178.), akiről viszont nekem nem jött át, hogy valóban lány lenne…
[b]Háttértörténet[/b]
Hát igen, ez a tipikus, klasszikus Livingstone-os, Yaztromós történet a gonosz varázslóval. Szóval Razaak szellemidéző feltámadt, és persze csak mi küldhetjük vissza az árnyak birodalmába. Őszintén szólva, én nem értettem, nekünk mi a személyes motivációnk az ügyben, azon kívül hogy megmentsük a világot (persze ez nem elég?), illetve az a mondat is fura volt a háttértörténetben hogy Razaak kriptáját 110 évre pecsételték le. És mit gondoltak, mi lesz 110 év után? Utána már jöhet, nem a mi problémánk? Szóval itt azért röhögtem egy kicsit.
[b]Eredetiség[/b]
Ahogy fentebb írtam, a történet minden, csak nem eredeti, de ettől függetlenül jó lett. A lény-felhozatal például kifejezetten változatos és különleges. Vannak itt fényre érzékeny Rad-hulkok, csintalan fekete tündérek, lávadémonok, undorító szigonylegyek, és egy Vasevő.
Jóféle tárgyakat is lelni a kaland során, például a bénító ezüstpálcát, amit két részből kell összeraknunk. Ennél külön érdekesség, hogy egy negatív cselekedet következtében találhatunk a második felére: ha a sírkertben a csontvázak ránk támadnak, amit pedig azért tesznek, mert korábban kinyírtuk a Csontok őrzőjét.
[b]Kihívás[/b]
A kihívás komoly, csalás nélkül elég nehézkes a végigvitel. Rengeteg tárgy és információ szükségeltetik, én komolyan nem tudom, mennyire lehet ezeket egyszerre, egy kaland során összeszedni, ugyanis az összes válaszúton a jó irányba menni nem kicsit necces… Na de nézzük: kell a kristály a nyakunkban a Gargantisnál, különben begolyózunk (kérdés, hogy miért nem csak ránk hat, hanem a két társunkra is, de ne akadjunk fenn ilyesmin), kell bronzkulcs, kell aranygyűrű szivárvány kővel, kell egy halom információ Ungoth kérdéseire válaszul, és kell a gránitajtóhoz a kombináció. Nos, ezzel meg is van a must have cuccok FELE, ami pedig Razaak kolléga legyőzéséhez szükségeltetik, azt a Főgonosz fejezetnél írom le külön. Ez az Ungoth-os rész elég erőltetett lett (holott bírtam a karakter stílusát), a csontváz fejedelem ugyanis egy csomó olyan dolgot kérdez tőlünk, aminek nincs köze semmihez, és nem is bizonyít semmit. Mi a francért kéne nekünk tudnunk a hobbit fülevés rekordjáról, pláne kérdés, hogy ő miért tud ilyen hülye dolgokat. Itt amúgy van egy hiba a szövegben, mert amikor továbbmehetünk, akkor Ungoth többes számban szól hozzánk, pedig egyedül vagyunk (108.).
Ezen felül állandóan Szerencse és Ügyesség próba van, illetve egyéb kockadobálások is dögivel. Rengeteg továbbá a felvehető tárgy is, de ezek között számos negatív hatású. Az is mekkora lehúzás már, hogy ha a Gargantisnál egy nem igazán használható tárgyat veszünk elő, akkor csak úgy simán veszítünk 2 Szerencse pontot (98.). Razaak labirintusában is bármikor elpusztulhatunk, elég rossz irányba menni. Ha pedig a labirintusba a két társunkkal hatolunk be, akkor mindenképp kampec, de ezt csak jóval később realizálhatjuk, erre egy csomó rész van kidolgozva, hogy mindent rendben lévőnek érezzünk, pedig úgyis megdöglünk…
Egy szó mint száz: ez a könyv is szadista, minden elismerésem Livingstone-nak.
[b]Főgonosz[/b]
Tudom-tudom, sablon, de mégis: Razaak igazi jó kis főellenfél. Azt sajnálom, hogy nem nagyon lehet vele eljátszogatni, mint Balthus-szal, de azt se értem, hogy a nyomorék, egyetlen használható karral rendelkező, és félszemű görcsnek mitől ilyen frenetikusan jók a harcértékei. Na és amik nélkül nem jutunk el a harcig sem: füst belélegzés a tűzgolyói ellen, Hamakei varázs a bogarai ellen, és végül a Védelmező pajzs a villámai ellen. Ez utóbbit a griffines barbár csajtól vehetjük el, ha kinyírtuk.
[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.
[b]Hangulat[/b]
Ez egy meglehetősen lineáris kaland. Szerencsére azért el lehet bóklászni, de megvannak a fix pontok, mint Symm, a vándor és Borri, a törpe csatlakozása (lásd még hasonló társakat a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=8][i]Hóboszorkány barlangjai[/i][/url]ban). Ezek a fix pontok eléggé fordulatosak, elrabolják például Yaztromót, de a hőlégballonos utazás is üdítően hat (ha esetleg eddig nem tudtuk volna, Borri találta fel a hőlégballont!). Tehát a történet tele van élettel, sőt, vicces elemekkel is, melyek leginkább útitársaink ugratásaiban nyilvánulnak meg.
Az is érdekes, hogy elmehetünk a Pókok erdejéhez a ballonnal. Így mondjuk tuti meg fogunk halni, de a lehetőség megvan rá. Aztán úgy is meg lehet halni, hogy Borri megeszik valami megőrjítő bogyót, és mire visszatérünk hozzá Symmel, fejbelő minket nyíllal, majd a vándorra támad. De az is tök jó leírás, amikor jégszellemmé válunk, vagy ha rosszul használjuk az időzár kulcsot, akkor életünk végéig ugyanabban a szobában járhatunk ki és be.
A lényeg, hogy ez egy igen jól kidolgozott kis könyv lett. Rettenetesen nehéz, de ettől függetlenül mindenképp ajánlatos végignyomni legalább egyszer.
Jaj, nagyon szeretem ennek a könyvnek a borítóját, tinédzser koromban bizony meglehetősen vérfagyasztónak találtam az oszlásban lévő Razaakot (talán még rémálmom is volt miatta?), és tetszett a szarkofágjából kiáramló arcok, koponyák sokasága is. Jó, azt hagyjuk hogy Razaak bácsi miért lefelé, a lábai elé lövi azt a tűzlabdát…
[b]Illusztráció[/b]
Talán inkább közepesnek mondanám a rajzokat, de nagyon tetszik Symm barátunk portréja (103.), a patkányos hulla (202.) és Kull kéjutazása (339.). Arról már nem is beszélek, milyen szerelmes voltam a fél lábbal fára akasztott lányba (127.), aki leginkább elfnek néz ki, bár erről a részletről nem tesz említést a könyv. Ellenpárja a barbár lány a griffinen (178.), akiről viszont nekem nem jött át, hogy valóban lány lenne…
[b]Háttértörténet[/b]
Hát igen, ez a tipikus, klasszikus Livingstone-os, Yaztromós történet a gonosz varázslóval. Szóval Razaak szellemidéző feltámadt, és persze csak mi küldhetjük vissza az árnyak birodalmába. Őszintén szólva, én nem értettem, nekünk mi a személyes motivációnk az ügyben, azon kívül hogy megmentsük a világot (persze ez nem elég?), illetve az a mondat is fura volt a háttértörténetben hogy Razaak kriptáját 110 évre pecsételték le. És mit gondoltak, mi lesz 110 év után? Utána már jöhet, nem a mi problémánk? Szóval itt azért röhögtem egy kicsit.
[b]Eredetiség[/b]
Ahogy fentebb írtam, a történet minden, csak nem eredeti, de ettől függetlenül jó lett. A lény-felhozatal például kifejezetten változatos és különleges. Vannak itt fényre érzékeny Rad-hulkok, csintalan fekete tündérek, lávadémonok, undorító szigonylegyek, és egy Vasevő.
Jóféle tárgyakat is lelni a kaland során, például a bénító ezüstpálcát, amit két részből kell összeraknunk. Ennél külön érdekesség, hogy egy negatív cselekedet következtében találhatunk a második felére: ha a sírkertben a csontvázak ránk támadnak, amit pedig azért tesznek, mert korábban kinyírtuk a Csontok őrzőjét.
[b]Kihívás[/b]
A kihívás komoly, csalás nélkül elég nehézkes a végigvitel. Rengeteg tárgy és információ szükségeltetik, én komolyan nem tudom, mennyire lehet ezeket egyszerre, egy kaland során összeszedni, ugyanis az összes válaszúton a jó irányba menni nem kicsit necces… Na de nézzük: kell a kristály a nyakunkban a Gargantisnál, különben begolyózunk (kérdés, hogy miért nem csak ránk hat, hanem a két társunkra is, de ne akadjunk fenn ilyesmin), kell bronzkulcs, kell aranygyűrű szivárvány kővel, kell egy halom információ Ungoth kérdéseire válaszul, és kell a gránitajtóhoz a kombináció. Nos, ezzel meg is van a must have cuccok FELE, ami pedig Razaak kolléga legyőzéséhez szükségeltetik, azt a Főgonosz fejezetnél írom le külön. Ez az Ungoth-os rész elég erőltetett lett (holott bírtam a karakter stílusát), a csontváz fejedelem ugyanis egy csomó olyan dolgot kérdez tőlünk, aminek nincs köze semmihez, és nem is bizonyít semmit. Mi a francért kéne nekünk tudnunk a hobbit fülevés rekordjáról, pláne kérdés, hogy ő miért tud ilyen hülye dolgokat. Itt amúgy van egy hiba a szövegben, mert amikor továbbmehetünk, akkor Ungoth többes számban szól hozzánk, pedig egyedül vagyunk (108.).
Ezen felül állandóan Szerencse és Ügyesség próba van, illetve egyéb kockadobálások is dögivel. Rengeteg továbbá a felvehető tárgy is, de ezek között számos negatív hatású. Az is mekkora lehúzás már, hogy ha a Gargantisnál egy nem igazán használható tárgyat veszünk elő, akkor csak úgy simán veszítünk 2 Szerencse pontot (98.). Razaak labirintusában is bármikor elpusztulhatunk, elég rossz irányba menni. Ha pedig a labirintusba a két társunkkal hatolunk be, akkor mindenképp kampec, de ezt csak jóval később realizálhatjuk, erre egy csomó rész van kidolgozva, hogy mindent rendben lévőnek érezzünk, pedig úgyis megdöglünk…
Egy szó mint száz: ez a könyv is szadista, minden elismerésem Livingstone-nak.
[b]Főgonosz[/b]
Tudom-tudom, sablon, de mégis: Razaak igazi jó kis főellenfél. Azt sajnálom, hogy nem nagyon lehet vele eljátszogatni, mint Balthus-szal, de azt se értem, hogy a nyomorék, egyetlen használható karral rendelkező, és félszemű görcsnek mitől ilyen frenetikusan jók a harcértékei. Na és amik nélkül nem jutunk el a harcig sem: füst belélegzés a tűzgolyói ellen, Hamakei varázs a bogarai ellen, és végül a Védelmező pajzs a villámai ellen. Ez utóbbit a griffines barbár csajtól vehetjük el, ha kinyírtuk.
[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.
[b]Hangulat[/b]
Ez egy meglehetősen lineáris kaland. Szerencsére azért el lehet bóklászni, de megvannak a fix pontok, mint Symm, a vándor és Borri, a törpe csatlakozása (lásd még hasonló társakat a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=8][i]Hóboszorkány barlangjai[/i][/url]ban). Ezek a fix pontok eléggé fordulatosak, elrabolják például Yaztromót, de a hőlégballonos utazás is üdítően hat (ha esetleg eddig nem tudtuk volna, Borri találta fel a hőlégballont!). Tehát a történet tele van élettel, sőt, vicces elemekkel is, melyek leginkább útitársaink ugratásaiban nyilvánulnak meg.
Az is érdekes, hogy elmehetünk a Pókok erdejéhez a ballonnal. Így mondjuk tuti meg fogunk halni, de a lehetőség megvan rá. Aztán úgy is meg lehet halni, hogy Borri megeszik valami megőrjítő bogyót, és mire visszatérünk hozzá Symmel, fejbelő minket nyíllal, majd a vándorra támad. De az is tök jó leírás, amikor jégszellemmé válunk, vagy ha rosszul használjuk az időzár kulcsot, akkor életünk végéig ugyanabban a szobában járhatunk ki és be.
A lényeg, hogy ez egy igen jól kidolgozott kis könyv lett. Rettenetesen nehéz, de ettől függetlenül mindenképp ajánlatos végignyomni legalább egyszer.
© Ldxar1
Már szinte minden könyvet végigolvastam a sorozatban, de eddig nem találtam nehezebbet A varázsló kriptájánál. Csak egy helyes út vezet végig a kalandon (melyen minden, a végső csatában szükséges tárgy megszerezhető), ráadásul több igen erős ellenféllel is meg kell benne küzdeni (például a 12-es ügyességű és 24-es életerejű Bugyorlakó Ördöggel, akinek épp olyan harcértékei vannak, mint a lehető legerősebb kezdő karakternek). A szerencsepróbákról pedig már ne is beszéljünk (a leges legelsőnél konkrétan egy ügyesség pont veszteszéget kell például elkerülnünk). A könyvet tehát szinte lehetetlen szabályosan végigjátszani (anélkül, hogy csalnánk a harcok vagy a próbák dobásánál).
Ettől eltekintve a helyes út megtalálása egy elég szórakoztató kihívás, hiszen több lehetséges útvonalból is lehet választani. A helyzetleírások is hatásosan lettek felépítve, az olvasót szinte magába szívják a síkságok, vermek és labirintusok, és elég sok szokatlan szörnyeteggel is lehet találkozni menet közben. Jól megírt kaland ez, de én személy szerint többre értékelném, ha a játékmenet nem lenne ennyire őrjítő.
Ettől eltekintve a helyes út megtalálása egy elég szórakoztató kihívás, hiszen több lehetséges útvonalból is lehet választani. A helyzetleírások is hatásosan lettek felépítve, az olvasót szinte magába szívják a síkságok, vermek és labirintusok, és elég sok szokatlan szörnyeteggel is lehet találkozni menet közben. Jól megírt kaland ez, de én személy szerint többre értékelném, ha a játékmenet nem lenne ennyire őrjítő.
Értékelés: 8 / 10
A varázsló kriptája egy kiváló könyv. Azonban teljesen egyetértek mások azon véleményével, hogy egy kicsit kiegyensúlyozatlan: ha nem is teljesíthetetlen, azért elég nehéz. A főellenség a kaland rengeteg megpróbáltatása és kihívása után szinte legyőzhetetlen. Sokkal jobb történet kerekedhetett volna belőle, ha egy kicsit jobban kiegyensúlyozták volna.
A megfogalmazás remek, érdekes, tele izgalmas találkozásokkal, és mind a belső képek, mind pedig a borítók remekül sikeredtek. A segítő társak koncepciója jó ötlet, és a megvalósítás is remekül sikerült. Kiváló könyv, ami nagyobb megbecsülést követel.
A megfogalmazás remek, érdekes, tele izgalmas találkozásokkal, és mind a belső képek, mind pedig a borítók remekül sikeredtek. A segítő társak koncepciója jó ötlet, és a megvalósítás is remekül sikerült. Kiváló könyv, ami nagyobb megbecsülést követel.
© Nheil
2023. december 20. 11:33 | Válasz erre | #82
A Varázsló kriptája volt az utolsó könyv, amit a Rakéta kiadott. A fénykorát már elhagyó Livingstone a Bajnokok próbája után ismét egy konvencionálisabb, világmegváltó történetet írt, ahol ezúttal a gonosz Razaakot kell eliminálni a hősünknek, aki feltámadt halottaiból és egész Allansiát fenyegeti.
A történet egészen hangulatosra sikerült, abszolút átjön az a misztikusság, ami jellemzi Livingstonet. De egyébként teljesen sablonos, klasszikus livingstone-i archetípusokra épül, mint a hirtelen a semmiből felbukkanó, az egész világot káoszba, nyomorba dönteni kívánó egydimenziós Gonosz és szokás szerint öreg habókos varázsló barátunk, Yaztromo iránymutatásai (úgy tűnik ő az egyetlen jó varázsló ezen a világon, mindenki mást hidegen hagynak ilyen jelentéktelen dolgok, mint a világ megmentése). Ezeket nem rosszból írom, csak látható, hogy mennyire ragaszkodik a saját paneleihez a mester, azokat viszont jól alkalmazza n-edjére is. Ez a szörnyűen gonosz Razaak tehát feléledt és mivel nincs senki más, természetesen nekünk kell felkerekednünk és elpusztítani. Kezdésnek meg kell találnunk a saját kardját (mondjuk egy varázsló miért kardot használ ezt sosem értettem) mert csak azzal járhatunk sikerrel. Az sem túl bizalomgerjesztő, hogy az előző nagy hős, aki kivégezte Razaakot, elhullott győzelme következtében. És még egy utolsó kötekedés, miért csak 110 évre zárták le Razaak sírját?
A kaland során egészen változatos helyszíneket fogunk meglátogatni, bár az erdős részek dominálnak. Kiemelném, hogy a fighting fantasy történetében, a 26. könyvben végre eljutottunk oda, hogy lova is van a kalandornak! Hoppá! Eddig minden fantasy történetben kutyagoltunk... Persze ez nem feltétlenül okoz jelentős játékmechanikai változásokat, de mégiscsak hangulatosabb és hihetőbb, hogy lóháton utazunk, pláne hogy szorít minket az idő. A kaland során lesznek társaink, akik utána a történet szerves részei lesznek, nekem ez tetszett és nem hiányzott, hogy menedzselni kelljen őket kockadobásokkal, jót tesz a dinamikának hogy nem mindig csak egyedül megyünk mindenhova.
És most jöjjön a feketeleves, ugyanis a könyv elborult mértékben nehéz. Mintha fogadást kötött volna az író Jacksonnal, hogy márpedig ő is képes az olvasót kegyetlenül megszivatni. Mást nehezen tudok elképzelni, ugyanis akár a Pusztítóban, itt is gyakorlatilag egyetlen egy helyes útvonal van, amiről nem lehet letérni. Kötelezően beszerzendő tárgyak és információk tömkelege van, amit most nem fogok felsorolni, nem is tudnám fejből, mert annyira sok van. Ha EGYETLEN EGY nincs meg, akkor meghalsz. Persze tipikusan sokkal később, a könyv végén, hogy azt hidd, minden rendben van... Ez korábban is jellemző volt Livingstonera, de nem ilyen mértékben. És minden a szerencsén múlik persze, nem az ésszerű döntéseink következtében találjuk meg a tárgyakat, hanem mert pont jó irányba mentünk. A bénítópálca első darabja különösen nonszensz, mert ott, mint valami vérszomjas barom, meg kell támadnunk érte az amúgy barátságos Csontok őrzőjét aki illedelmesen cserélne velünk, de nem, nekünk le kell gyilkolnunk és úgy lesz meg a kötelező tárgyunk. Ez kifejezetten csúnya dolog, hogy a hőst ilyenre kényszerítik. Ezen kívül még úgy kismillió tárgyat kell begyűjtenünk. A szadizmusnak még így sincs vége, ugyanis olyan extrém főértékveszteségeket lehet benyelni (és néha kell is, pl. a kaméleonitáknál, vagy rögtön a legelején a szigonylegyeknél) amihez aránytalanul kevés az a pár korty gyógyital amink van. És általánosságban elég magas a szörnyek értéke is. A főellenség, Razaak az valami külön elborult kategória a 12-es ügyességével és ha kétszer egymás után eltalál akkor vége a dalnak. Persze mire egyáltalán megküzdhetünk vele, szükség lesz arra a kismillió tárgyra, amit addig szereztünk és ezek után indulhat csak a harc. A nonpluszultra szivatás pedig még hátravan, ugyanis ha 6nál kevesebb életerőnk van kriptából való meneküléskor, akkor is meghalunk, holott nem épp reális, hogy jelentős veszteség nélkül éljük túl a Razaak elleni, szabályos harcot.
Ugyanaz a véleményem, mint a Pusztító esetében. Utóbbi talán még elborultabban nehéz, de annak a sztorija viszont legalább valóban egyedi. A varázsló kriptája történetileg rendben van, hangulatos, izgalmas, a jobb livingstone-i kalandokat idézi fel de agyonüti az egészet a frusztráló nehézség.
10/7 jóindulattal
The city changes but the fools within are always the same.
A történet egészen hangulatosra sikerült, abszolút átjön az a misztikusság, ami jellemzi Livingstonet. De egyébként teljesen sablonos, klasszikus livingstone-i archetípusokra épül, mint a hirtelen a semmiből felbukkanó, az egész világot káoszba, nyomorba dönteni kívánó egydimenziós Gonosz és szokás szerint öreg habókos varázsló barátunk, Yaztromo iránymutatásai (úgy tűnik ő az egyetlen jó varázsló ezen a világon, mindenki mást hidegen hagynak ilyen jelentéktelen dolgok, mint a világ megmentése). Ezeket nem rosszból írom, csak látható, hogy mennyire ragaszkodik a saját paneleihez a mester, azokat viszont jól alkalmazza n-edjére is. Ez a szörnyűen gonosz Razaak tehát feléledt és mivel nincs senki más, természetesen nekünk kell felkerekednünk és elpusztítani. Kezdésnek meg kell találnunk a saját kardját (mondjuk egy varázsló miért kardot használ ezt sosem értettem) mert csak azzal járhatunk sikerrel. Az sem túl bizalomgerjesztő, hogy az előző nagy hős, aki kivégezte Razaakot, elhullott győzelme következtében. És még egy utolsó kötekedés, miért csak 110 évre zárták le Razaak sírját?
A kaland során egészen változatos helyszíneket fogunk meglátogatni, bár az erdős részek dominálnak. Kiemelném, hogy a fighting fantasy történetében, a 26. könyvben végre eljutottunk oda, hogy lova is van a kalandornak! Hoppá! Eddig minden fantasy történetben kutyagoltunk... Persze ez nem feltétlenül okoz jelentős játékmechanikai változásokat, de mégiscsak hangulatosabb és hihetőbb, hogy lóháton utazunk, pláne hogy szorít minket az idő. A kaland során lesznek társaink, akik utána a történet szerves részei lesznek, nekem ez tetszett és nem hiányzott, hogy menedzselni kelljen őket kockadobásokkal, jót tesz a dinamikának hogy nem mindig csak egyedül megyünk mindenhova.
És most jöjjön a feketeleves, ugyanis a könyv elborult mértékben nehéz. Mintha fogadást kötött volna az író Jacksonnal, hogy márpedig ő is képes az olvasót kegyetlenül megszivatni. Mást nehezen tudok elképzelni, ugyanis akár a Pusztítóban, itt is gyakorlatilag egyetlen egy helyes útvonal van, amiről nem lehet letérni. Kötelezően beszerzendő tárgyak és információk tömkelege van, amit most nem fogok felsorolni, nem is tudnám fejből, mert annyira sok van. Ha EGYETLEN EGY nincs meg, akkor meghalsz. Persze tipikusan sokkal később, a könyv végén, hogy azt hidd, minden rendben van... Ez korábban is jellemző volt Livingstonera, de nem ilyen mértékben. És minden a szerencsén múlik persze, nem az ésszerű döntéseink következtében találjuk meg a tárgyakat, hanem mert pont jó irányba mentünk. A bénítópálca első darabja különösen nonszensz, mert ott, mint valami vérszomjas barom, meg kell támadnunk érte az amúgy barátságos Csontok őrzőjét aki illedelmesen cserélne velünk, de nem, nekünk le kell gyilkolnunk és úgy lesz meg a kötelező tárgyunk. Ez kifejezetten csúnya dolog, hogy a hőst ilyenre kényszerítik. Ezen kívül még úgy kismillió tárgyat kell begyűjtenünk. A szadizmusnak még így sincs vége, ugyanis olyan extrém főértékveszteségeket lehet benyelni (és néha kell is, pl. a kaméleonitáknál, vagy rögtön a legelején a szigonylegyeknél) amihez aránytalanul kevés az a pár korty gyógyital amink van. És általánosságban elég magas a szörnyek értéke is. A főellenség, Razaak az valami külön elborult kategória a 12-es ügyességével és ha kétszer egymás után eltalál akkor vége a dalnak. Persze mire egyáltalán megküzdhetünk vele, szükség lesz arra a kismillió tárgyra, amit addig szereztünk és ezek után indulhat csak a harc. A nonpluszultra szivatás pedig még hátravan, ugyanis ha 6nál kevesebb életerőnk van kriptából való meneküléskor, akkor is meghalunk, holott nem épp reális, hogy jelentős veszteség nélkül éljük túl a Razaak elleni, szabályos harcot.
Ugyanaz a véleményem, mint a Pusztító esetében. Utóbbi talán még elborultabban nehéz, de annak a sztorija viszont legalább valóban egyedi. A varázsló kriptája történetileg rendben van, hangulatos, izgalmas, a jobb livingstone-i kalandokat idézi fel de agyonüti az egészet a frusztráló nehézség.
10/7 jóindulattal
The city changes but the fools within are always the same.
2023. április 13. 20:50 | Válasz erre | #81
A patkánynál az angol páncélt kér, és biza a láncinget is páncélnak azonosítja, tehát véd ellene...
Bénító pálcán már agyaltam én is, Gargantis szarv nélkül meghal asszem, így lehet használhatatlan akkor, ha nem tudsz szabadon engedni valami élőt (jó kérdés, hogy hogyan bénítottuk le a nyulat, mert ugye akkor sem engedtünk el semmit, vagy az első grátisz?).
Viszont találtam egy bugot, védelmező pajzs véd a villámtól, igen ám, de a temetőben levő villámcsapástól nem véd meg, ha bukod a próbát...
Bénító pálcán már agyaltam én is, Gargantis szarv nélkül meghal asszem, így lehet használhatatlan akkor, ha nem tudsz szabadon engedni valami élőt (jó kérdés, hogy hogyan bénítottuk le a nyulat, mert ugye akkor sem engedtünk el semmit, vagy az első grátisz?).
Viszont találtam egy bugot, védelmező pajzs véd a villámtól, igen ám, de a temetőben levő villámcsapástól nem véd meg, ha bukod a próbát...
2022. november 9. 17:39 | Válasz erre | #80
Néhány éve írtam már hasonlót a Haláltalizmánnal kapcsolatban, most következzen az, hogy ez a kaland hány napig tart, mely napokon játszódik, és mi történik az adott napokon!
0.nap (hétfő):lényegében a háttértörténet.Éppen Kelyhesden tartózkodsz, értesülsz a történtekről, elindulsz beszámolni róla Yaztromonak, és végig hallgatva a reakcióját, lényegében meg is van a küldetés!
1.nap (kedd):kora reggel útnak indulsz megkeresni Razaak kardját.Eseménytelen nap, este az Ezüst-folyó partján.(1.fejezetpont)
2.nap (szerda):(az eleje még szintén az 1.fejezetpont);konfrontáció a szigonylegyekkel;(fakultatív) látogatás a rad-hulkok barlangjába;a haldokló aranyásó;kaméleoniták támadása;találkozás a csontok őrzőjével;4 lovas goblin támadása;harc az erdődémonnal, majd éjjel egy farkasemberrel.
3.nap (csütörtök):a griffin (és a barbár lány) támadása;harc az agyagólemmel;MEGTALÁLOD A TAVAT, AZ ELÁTKOZOTT TUTAJOST, ÉS VELE RAZAAK KARDJÁT(!)-első küldetés teljesítve.A visszaúton egy kentaur támadása, segítség Jellának, és végül este felé egy dombi óriás likvidálása (és barlangjának átkutatása).Éjszaka találkozás SYMM-mel!
4.nap (péntek):eseménytelen nap, hacsak nem akarsz megküzdeni a vad dombi emberekkel.Éjszaka egy elhagyott kunyhóban (ismét) az Ezüst-folyó partján.
5.nap (szombat):dél körül visszaérkezés Yaztromo tornyához, mivel a mágus nincs otthon, annak felkeresése.Kapcsolatba lépés Sumával;Yaztromo megmentése.(Az első küldetés tökéletes teljesítése!)Vissza a toronyhoz, a Yaztromo által várt vendég nem érkezett meg, így azonnali útnak indulás.
6.nap (vasárnap):nem sokkal éjfél után egy sebesült öregember megmentése, akiről reggel kiderül, hogy ő Budrun, a tegnapra várt vendég.(Lényegében itt derülnek ki a kaland napjai, ugyanis Budrun említi, hogy szombat délután a Yaztromohoz való úton, elragadta egy medve.)Késő délután búcsú Budruntól, a sírkert felderítése.Éjszaka megérkezés Kőhídfalvára.
7.nap (hétfő):reggel indulás a Nagy síkságra Borrival és a hőlégballonjával;megérkezés az Üvöltő alagutakhoz;az alagutak, és az állítólag abban lakozó Gargantis felkutatása;harc a Gargantis-szal;ki az alagutakból, vissza a ballonhoz-hobgoblinok támadása;visszaút a ballonnal-a vörös sárkány támadása, Suma segítsége;megérkezés a Holdkő dombokhoz, a Hasadék közelébe.(A második küldetés teljesítve!)
8.nap (kedd):a vak öregemberrel való találkozás, és a vad elfekkel való harc után a Hasadék megtalálása, annak felkutatása (de már a társak nélkül), majd végül találkozás és leszámolás Razaakkal!És legvégül, feltételezett győzelem, majd gyors kimenekülés az összeomló Hasadékból!Kimerültségtől való eszméletvesztés után ébredés barátaid társaságában (bár ez már nem biztos, hogy ugyanezen a napon).(A harmadik, végső, fő küldetés teljesítve!)
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
0.nap (hétfő):lényegében a háttértörténet.Éppen Kelyhesden tartózkodsz, értesülsz a történtekről, elindulsz beszámolni róla Yaztromonak, és végig hallgatva a reakcióját, lényegében meg is van a küldetés!
1.nap (kedd):kora reggel útnak indulsz megkeresni Razaak kardját.Eseménytelen nap, este az Ezüst-folyó partján.(1.fejezetpont)
2.nap (szerda):(az eleje még szintén az 1.fejezetpont);konfrontáció a szigonylegyekkel;(fakultatív) látogatás a rad-hulkok barlangjába;a haldokló aranyásó;kaméleoniták támadása;találkozás a csontok őrzőjével;4 lovas goblin támadása;harc az erdődémonnal, majd éjjel egy farkasemberrel.
3.nap (csütörtök):a griffin (és a barbár lány) támadása;harc az agyagólemmel;MEGTALÁLOD A TAVAT, AZ ELÁTKOZOTT TUTAJOST, ÉS VELE RAZAAK KARDJÁT(!)-első küldetés teljesítve.A visszaúton egy kentaur támadása, segítség Jellának, és végül este felé egy dombi óriás likvidálása (és barlangjának átkutatása).Éjszaka találkozás SYMM-mel!
4.nap (péntek):eseménytelen nap, hacsak nem akarsz megküzdeni a vad dombi emberekkel.Éjszaka egy elhagyott kunyhóban (ismét) az Ezüst-folyó partján.
5.nap (szombat):dél körül visszaérkezés Yaztromo tornyához, mivel a mágus nincs otthon, annak felkeresése.Kapcsolatba lépés Sumával;Yaztromo megmentése.(Az első küldetés tökéletes teljesítése!)Vissza a toronyhoz, a Yaztromo által várt vendég nem érkezett meg, így azonnali útnak indulás.
6.nap (vasárnap):nem sokkal éjfél után egy sebesült öregember megmentése, akiről reggel kiderül, hogy ő Budrun, a tegnapra várt vendég.(Lényegében itt derülnek ki a kaland napjai, ugyanis Budrun említi, hogy szombat délután a Yaztromohoz való úton, elragadta egy medve.)Késő délután búcsú Budruntól, a sírkert felderítése.Éjszaka megérkezés Kőhídfalvára.
7.nap (hétfő):reggel indulás a Nagy síkságra Borrival és a hőlégballonjával;megérkezés az Üvöltő alagutakhoz;az alagutak, és az állítólag abban lakozó Gargantis felkutatása;harc a Gargantis-szal;ki az alagutakból, vissza a ballonhoz-hobgoblinok támadása;visszaút a ballonnal-a vörös sárkány támadása, Suma segítsége;megérkezés a Holdkő dombokhoz, a Hasadék közelébe.(A második küldetés teljesítve!)
8.nap (kedd):a vak öregemberrel való találkozás, és a vad elfekkel való harc után a Hasadék megtalálása, annak felkutatása (de már a társak nélkül), majd végül találkozás és leszámolás Razaakkal!És legvégül, feltételezett győzelem, majd gyors kimenekülés az összeomló Hasadékból!Kimerültségtől való eszméletvesztés után ébredés barátaid társaságában (bár ez már nem biztos, hogy ugyanezen a napon).(A harmadik, végső, fő küldetés teljesítve!)
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© F.E.A.R.
2018. november 2. 12:22 | Válasz erre | #79
Nekem az nem tetszik, hogy az agyagfigurába ragadhat a kardom akkor is, ha nem (nagyon) találom el, de telitalálatkor megúszhatom ezt. Képlékeny egy dög. [color=#f71efe]Amúgy a nehézségére panaszkodni elég gáz, miután őrült nehéz megírni.[/color] Vagy ha ez nem a mi asztalunk, akkor is jobban foglalkoztat minket a dolog, amíg nem tudjuk végigvinni, amit ki kellett használnia.
© twillight (Kövérorr)
2018. május 26. 16:13 | Válasz erre | #78
Az érdemérmek "érdekes" kérdés. Elég messziről kell újra és újra visszatölteni hogy sikerüljön. Igazából az első nyom olyan messze van, hogy külön végigmenetelt érdemel (bár ahogy látom a karakteralkotás eléggé csal a javunkra).
Ehhez a metódushoz a 12 Ü alap. Meg egy tisztességes Sz se árt, de az annyira nem gond.
Igazán érdekes hogy ha lebénítjuk a garnagtuszt, és nem izgat Razaak maga, a könyv valójában elég lightos maxos Ü-vel. Persze a szokásos random -> meghaltál ott van, de melyik könyvben nincs olyan?
Egyébként tök jó hogy végre az összes jutalmat meg tudjuk kapni,sehol egy összeomlás, vagy aktiválódás kimaradása.
Ehhez a metódushoz a 12 Ü alap. Meg egy tisztességes Sz se árt, de az annyira nem gond.
Igazán érdekes hogy ha lebénítjuk a garnagtuszt, és nem izgat Razaak maga, a könyv valójában elég lightos maxos Ü-vel. Persze a szokásos random -> meghaltál ott van, de melyik könyvben nincs olyan?
Egyébként tök jó hogy végre az összes jutalmat meg tudjuk kapni,sehol egy összeomlás, vagy aktiválódás kimaradása.
2016. március 4. 16:57 | Válasz erre | #77
Kitaláltam a könyvhöz egy viccet(ami egyébként velem is megtörtént):
Ha elsőre belebuksz, a reakciód: végre egy kis kihívás.
Ha ötödszörre: ez bizony nehéz.
Ha tizedszerre: végig lehet ezt vinni?
Ha huszadszorra: na most lett elegem!
Ha harmincadszorra: nem leszek ideges,nem leszek ideges,NEM LESZEK IDEGES!!!
Hogyha végigcsinálod:na mégegyszer![smiley]nevetes1[/smiley]
Ha elsőre belebuksz, a reakciód: végre egy kis kihívás.
Ha ötödszörre: ez bizony nehéz.
Ha tizedszerre: végig lehet ezt vinni?
Ha huszadszorra: na most lett elegem!
Ha harmincadszorra: nem leszek ideges,nem leszek ideges,NEM LESZEK IDEGES!!!
Hogyha végigcsinálod:na mégegyszer![smiley]nevetes1[/smiley]
2016. január 27. 08:08 | Válasz erre | #76
Asszem ez a könyv még szerepelt abban a pdf-ben, ahol összeszedtem az elkészült végigjátszásaimat. Mondjuk ott az egy helyen előforduló dolgokat egy kalap alá vettem, hogy azért minden poént ne lőjek le, így előfordulhat hogy a leírtaknak csak egy részével találkozik valaki, a választásának döntésében.
Ennek a könyvnek a poénja az, hogy hiába ismered az utat simán meghalhatsz. Túl sok választási esélyt nem enged Livingstone, csak annyit hogy Gargantis vagy Razaak.
Ennek a könyvnek a poénja az, hogy hiába ismered az utat simán meghalhatsz. Túl sok választási esélyt nem enged Livingstone, csak annyit hogy Gargantis vagy Razaak.
© twillight (Kövérorr)
2016. január 25. 16:33 | Válasz erre | #75
Egy idő után muszály a térkép.
És bár a netesek segítenek, gyakran nem pont olyan ami személyesen kényelmes, így sokszor csinálok sajátot.
És bár a netesek segítenek, gyakran nem pont olyan ami személyesen kényelmes, így sokszor csinálok sajátot.
© glutamin
2016. január 24. 15:11 | Válasz erre | #74
Ma befejeztem a térképet is, valamint végig is játszottam ennek örömére. Tényleg baromi nehéz. HA nem jegyzeteljük ki, hogy mit és hol lehet begyűjteni, akkor nagyon reménytelen a vége. Nekem emiatt kicsit talán inkább melós mint szórakoztató, ha a végigjátszás a cél. A sztori amúgy nagyon tetszett.
© glutamin
2016. január 7. 22:41 | Válasz erre | #73
Nekem is a szimpatikus, hogy saját térképet rajzoljak az összes ellenfél és megszerezhető tárgy, csapda stb megjelölésével. Igaz utána már közel sem akkora kihívás végigtolni.
© FireFoX
2016. január 7. 22:30 | Válasz erre | #72
Rajzolok sajátot. Úgy érdekesebb, és mindent fel tudok fedezni. Ha neteset szedek, akkor kisebb eséllyel térek le a helyes útról.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© killmaster (Savanyúhas)
2016. január 7. 20:56 | Válasz erre | #71
Érdekes módon a Varázsló Kriptájában túl sok konkrét elágazás nincs, a döntéseiden múlik nagyon sok dolog. Kinyitod, felpróbálod, felhúzod, átkutatod, aztán vagy jól jársz vagy nem... Ha rossz úton jársz, akkor gyorsan bevégzed. Kicsit dobsz, meghalsz! Kihagysz valamit, meghalsz! Razaak kétszer egymás után megsebez, meghalsz! Kevés életerőd marad a kaland végén, meghalsz! Mire szabályosan kijátszod, nyugdíjba mehetsz, ha addig meg nem halsz...[smiley]vigyor1[/smiley]
© glutamin
2016. január 7. 18:50 | Válasz erre | #70
Mindenki rajzol magának saját térképet, vagy netről letöltöttet használtok? Vagy csak fejből megy minden?
© quator
2016. január 4. 00:28 | Válasz erre | #69
Nem volt könnyű, tetszett, hogy változatos volt, lóháton barangolás, hőlégballonos utazás, és a végül egy labirintus, ami elég durván szívatós volt. Mondjuk a Gargantis se volt egyszerű. Volt egy két unalmasabb rész a számomra, de összességében élveztem, tetszett. Jól el lett találva a fő gonosz, démoni egy figura.
Tetszett az is, hogy a változatos táj mellett be voltak csempészve az ismert szereplők és tájak (Yaztromo, fekete erdő, Kőhidafalva stb)
Régen olvastam a Hóboszorkány barlangját, de nekem is az jutott róla eszembe miközben olvastam. 10/8
Tetszett az is, hogy a változatos táj mellett be voltak csempészve az ismert szereplők és tájak (Yaztromo, fekete erdő, Kőhidafalva stb)
Régen olvastam a Hóboszorkány barlangját, de nekem is az jutott róla eszembe miközben olvastam. 10/8
© twillight (Kövérorr)
2015. október 14. 19:42 | Válasz erre | #68
Másik tipp hogy a pálca csak élőlényekre hat. Gond megoldva.
De mindenképpen felajánlhatná legalább hogy mikor beugrasz a ballonba, ha szerencséd van egy lövöldöző nomádot leszedhess vele.
De mindenképpen felajánlhatná legalább hogy mikor beugrasz a ballonba, ha szerencséd van egy lövöldöző nomádot leszedhess vele.
© FireFoX
2015. október 14. 17:29 | Válasz erre | #67
Egynél biztosan többször lehet, elvégre kapásból két lényen is használjuk. Jó, oké, az egyik egy nyuszi.
Ötlet. A pálca nem fagyaszt a szó szoros értelmében, és nem is kővé változtat, vagy bármi ilyesmi, hanem bénít, méghozzá oly módon, hogy átveszi a célpontja akarata fölött az irányítást, és arra kényszeríti, hogy ne moccanjon. Egy nyúl akaratán felülkerekedni nem nagy dolog. Tegyük fel csak a vita kedvéért, hogy alapvetően a Gargantis is állati értelemmel rendelkezik, nem intelligens lény, könnyű legyűrni az akaratát, és csak mert varázserejű a szarva, egyáltalán nem biztos, hogy a lény bármi egyéb különleges szellemi képességgel bírna. A Démoni Szolgák azonban egyértelműen egy idegen erő befolyása alatt állnak, ami ellen a pálca tehetetlen. A Zombi talán rosszabb, annak egyáltalán nincs önálló akarata, az őt megidéző Nekromanta akaratának engedelmeskedik, aki egyértelműen nem célpontja a pálcának. Razaaknak akár lehetne is saját akarata, de nehogy már egy jött-ment bénítópálca mágiájának ne tudjon ellenállni.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
Ötlet. A pálca nem fagyaszt a szó szoros értelmében, és nem is kővé változtat, vagy bármi ilyesmi, hanem bénít, méghozzá oly módon, hogy átveszi a célpontja akarata fölött az irányítást, és arra kényszeríti, hogy ne moccanjon. Egy nyúl akaratán felülkerekedni nem nagy dolog. Tegyük fel csak a vita kedvéért, hogy alapvetően a Gargantis is állati értelemmel rendelkezik, nem intelligens lény, könnyű legyűrni az akaratát, és csak mert varázserejű a szarva, egyáltalán nem biztos, hogy a lény bármi egyéb különleges szellemi képességgel bírna. A Démoni Szolgák azonban egyértelműen egy idegen erő befolyása alatt állnak, ami ellen a pálca tehetetlen. A Zombi talán rosszabb, annak egyáltalán nincs önálló akarata, az őt megidéző Nekromanta akaratának engedelmeskedik, aki egyértelműen nem célpontja a pálcának. Razaaknak akár lehetne is saját akarata, de nehogy már egy jött-ment bénítópálca mágiájának ne tudjon ellenállni.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© MrAllan
2015. október 14. 08:28 | Válasz erre | #66
Nem úgy van, hogy csak egyszer lehet használni a pálcát? Ha nem, akkor az tényleg gáz. :)
2015. október 14. 08:10 | Válasz erre | #65
Akkor megközelítem egy másik irányból a kérdést. Alapvetően ez egy Játékkönyv, amit a mi szórakoztatásunk hoztak létre (meg persze pénzkeresés céljából, de ez most mellékes). Kinek jut eszébe ilyen kérdésekkel foglalkozni? Kit zavar ez egyáltalán komolyan? Úgyse lesz egy ilyen könyvben 100% realizmus.
© twillight (Kövérorr)
2015. október 13. 21:56 | Válasz erre | #64
Kit érdekel, már száz mérfölddel odébb vagyok.
Utána asszem még két harc volt, mindkettő egyéni jelentkezőkkel. Most miért ne fagyasztanám be a bejáratnál a démonszolgát, meg odabent a zombit? Egy lefagyott zombit különösen egyszerű levizezni ha mindenképpen le akarjuk gyakni ráadásul. A hülye csontkirály is csak nézhet a lüke kérdéseivel ha lebénítom!
Pláne hogy valószínűleg se a nyúl, se a gargantis nem él már mikor az elengedéssel kezdünk foglalkozni, elvégre tudjuk hogy lefagyasztva simán lefűrészeljük a monszta szarvát (khm, állatkínzás, khm).
Tehát az a nyuszómuszó ott szépen, védtelenül ~lebeg kinn a mezőn farkas koma, róka koma szeme láttára. Mibe hogy belecsócsálnak?
És vajon a gargantis IQ-2 felügyelőtrolljai nem állnak-e le megnyamikázni a szörnyet ami nem csinál semmit, tehát feltehetően döglött?
Utána asszem még két harc volt, mindkettő egyéni jelentkezőkkel. Most miért ne fagyasztanám be a bejáratnál a démonszolgát, meg odabent a zombit? Egy lefagyott zombit különösen egyszerű levizezni ha mindenképpen le akarjuk gyakni ráadásul. A hülye csontkirály is csak nézhet a lüke kérdéseivel ha lebénítom!
Pláne hogy valószínűleg se a nyúl, se a gargantis nem él már mikor az elengedéssel kezdünk foglalkozni, elvégre tudjuk hogy lefagyasztva simán lefűrészeljük a monszta szarvát (khm, állatkínzás, khm).
Tehát az a nyuszómuszó ott szépen, védtelenül ~lebeg kinn a mezőn farkas koma, róka koma szeme láttára. Mibe hogy belecsócsálnak?
És vajon a gargantis IQ-2 felügyelőtrolljai nem állnak-e le megnyamikázni a szörnyet ami nem csinál semmit, tehát feltehetően döglött?
2015. október 13. 21:18 | Válasz erre | #63
Ha jól emlékszem azért, mert akkor az előzőleg lebénított automatikusan kiszabadul. Gargantisnál szivacs lenne [smiley]beka2[/smiley]
© twillight (Kövérorr)
2015. október 13. 17:30 | Válasz erre | #62
Van az a sanda gyanúm, hogy itten az összes felszerelés (vért, pajzs, mittomén) ami Ügyességet ad, az valójában Támadóértéket kéne adjon.
Úgy sem egy életbiztosítás Razaak ellen küzdeni, de talán nem akkora lehetetlenség.
Az ugyebár egy dolog hogy Razaak egy isten (sic: Titán,a szárnyaló fantázia világa) és emiatt rakat cuccot össze köll szedni, de 12 vs 12 Ü-nél az a szabály elég végzetes.
Amúgy tudja vki miért nem bénítunk le MINDENKIT ami egyedül jön szembe a pálcánkkal?
Úgy sem egy életbiztosítás Razaak ellen küzdeni, de talán nem akkora lehetetlenség.
Az ugyebár egy dolog hogy Razaak egy isten (sic: Titán,a szárnyaló fantázia világa) és emiatt rakat cuccot össze köll szedni, de 12 vs 12 Ü-nél az a szabály elég végzetes.
Amúgy tudja vki miért nem bénítunk le MINDENKIT ami egyedül jön szembe a pálcánkkal?
© Ravnos
2014. október 18. 20:07 | Válasz erre | #61
Én is kíváncsi leszek mit szólsz majd a Démonlovagokhoz, mert abban a könyvben vannak rejtvények, összeszedendő tárgyak és brutál halál ellenfelek! A főellenséget én nem is tudtam szabályosan megölni (addigra nem maradt elég Ép-ém, és kajám).
Kicsit csalni meg nem gáz. Azt viszont nem vágom miért küzdesz annyit a vérescsonttal? Nekem ha jól emlékszem harmadjára sikerült. Tudom, hogy az a könyv sem egy leányálom, de könnyebb mint a démonlovagok meg a varázsló kriptája, szerintem.
Kicsit csalni meg nem gáz. Azt viszont nem vágom miért küzdesz annyit a vérescsonttal? Nekem ha jól emlékszem harmadjára sikerült. Tudom, hogy az a könyv sem egy leányálom, de könnyebb mint a démonlovagok meg a varázsló kriptája, szerintem.
2014. október 18. 14:28 | Válasz erre | #60
Okés, jó szórakozást hozzájuk! :)
Kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz szólni a Démonlovagokhoz...
Kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz szólni a Démonlovagokhoz...
2014. október 18. 10:20 | Válasz erre | #59
Ha végeztem a mostanival, a következő a Démonlovagok lesz, utána pedig a Mélység Rabszolgái szerintem. Bár mivel mostanában nagyon kevés időm van, ezek még váratnak magukra, de a régi sorozat nagy klasszikusai közül talán már csak ez a kettő amivel nagyon régen és nagyon keveset próbálkoztam.
Ha egy könyv a feladványok és a rengeteg összeszedendő tárgy miatt nehéz, azt még valahogy könnyebben elviselem, mint a 12 24-es - két kört vesztesz, meghaltál - típusú ellenfeleket :)
(Korábban L'Bastin)
Ha egy könyv a feladványok és a rengeteg összeszedendő tárgy miatt nehéz, azt még valahogy könnyebben elviselem, mint a 12 24-es - két kört vesztesz, meghaltál - típusú ellenfeleket :)
(Korábban L'Bastin)
2014. október 18. 10:17 | Válasz erre | #58
Köszi a választ!
Egyelőre, még a vérescsonttal küzdök, tizensokadik nekifutásra. Bizonyára igazad van abban, hogy néhány könyv esetében elgurult az író gyógyszere, de én valami mazochista módon tiszteletben tartom a mesterek írását, és megpróbálom abszolút szabályosan letolni. Talán egyszer sikerül a varázsló kriptája és a pusztítás maszkjai esetében is. Az lesz ám a katarzis :)
Más például a HK kötetek esetében, ahol a sorozat atyja írta annno, hogy a kockadobásnál úgy is mindenki csal, ezért beírt random értékeket minden lénynek...Azért az FF sorozat készítőiről ilyet nem feltételezek :)
Zagor.hu-s kiadványok közül még jó pár van, amivel nem próbálkoztam, a régiek közül talán csak a Démonlovagok az amivel nagyon régen és keveset játszottam, illetve néhány új-vénuszos. Ott azért akadt szvsz egy-két gyengébb darab.
Ketheri Maffiát pl anno elsőre végigjátszottam, pedig amikor hasonlókat olvasok, itt a fórumon, hogy xy könyvet (amiben mondjuk én 15-20 alkalommal haltam meg mire végigmentem) valaki állítása szerint első vagy második alkalommal sikeresen teljesítette, azt mindig hüledezve olvasom :P
Egyébként egyet értek, az eddig olvasottak közül én is nagyjából a 2/3-ával vagyok úgy, hogy lenyűgözött, és szabályosan végigjátszható, a többi meg szódával elmegy :)
(Korábban L'Bastin)
Egyelőre, még a vérescsonttal küzdök, tizensokadik nekifutásra. Bizonyára igazad van abban, hogy néhány könyv esetében elgurult az író gyógyszere, de én valami mazochista módon tiszteletben tartom a mesterek írását, és megpróbálom abszolút szabályosan letolni. Talán egyszer sikerül a varázsló kriptája és a pusztítás maszkjai esetében is. Az lesz ám a katarzis :)
Más például a HK kötetek esetében, ahol a sorozat atyja írta annno, hogy a kockadobásnál úgy is mindenki csal, ezért beírt random értékeket minden lénynek...Azért az FF sorozat készítőiről ilyet nem feltételezek :)
Zagor.hu-s kiadványok közül még jó pár van, amivel nem próbálkoztam, a régiek közül talán csak a Démonlovagok az amivel nagyon régen és keveset játszottam, illetve néhány új-vénuszos. Ott azért akadt szvsz egy-két gyengébb darab.
Ketheri Maffiát pl anno elsőre végigjátszottam, pedig amikor hasonlókat olvasok, itt a fórumon, hogy xy könyvet (amiben mondjuk én 15-20 alkalommal haltam meg mire végigmentem) valaki állítása szerint első vagy második alkalommal sikeresen teljesítette, azt mindig hüledezve olvasom :P
Egyébként egyet értek, az eddig olvasottak közül én is nagyjából a 2/3-ával vagyok úgy, hogy lenyűgözött, és szabályosan végigjátszható, a többi meg szódával elmegy :)
(Korábban L'Bastin)
© killmaster (Savanyúhas)
2014. október 10. 21:18 | Válasz erre | #57
Persze a Démonlovagok akkor könnyű, ha az ellenfél rögtön K.O és van türelmed megoldani néhány feladványt és rájössz mit és hol szerezhetsz meg. Ahol kockával kell dobni csalsz, legalább 12 ujjat használsz és jegyzetelsz is mellé, akkor tényleg gyerekjáték. Belgaroth sem könnyebb ellenfél, mint Razaak, csak kicsit más. Ne tévesszen meg a kaland eleje, az még nagyon szimpi, ám a látszat csal, csak ő nem cinkkelt kockákkal! [smiley]crazya[/smiley]
2014. október 10. 13:45 | Válasz erre | #56
Ááá, a Démonlovagok ezerszer könnyebb, mint mondjuk a Varázsló vagy a Bajnokok, hát még a Pusztítás Maszkjai... gyerünk, próbáld ki bátran!
© killmaster (Savanyúhas)
2014. október 10. 07:57 | Válasz erre | #55
Tudni kell, hogy vannak brutális kalandok, jó kalandok, és ócska kalandok. A brutálisakkal nem kísérletezem egy idő után szabályos kockadobással, mert nincs értelme. Van úgy, hogy az íróknak elgurul a gyógyszere, és az ilyen helyzeteket inkább kihagyom. Az ócska kalandok fárasztanak, nem is szoktam olyanokat ajánlani senkinek. Szerencsére azért a sorozat 2/3-a belefér a jó kalandok kategóriába, amit szabályosan is kijátszhatsz, ha elég szerencsés vagy. Egyébként olvass bele bátran minden kalandba, aztán megtapasztalhatod melyik kategóriába esik...
2014. október 9. 23:06 | Válasz erre | #54
Pusztítás maszkjai is brutálisan nehéz, de szerintem a Varázsló Kriptáját semmi nem übereli (igaz, a Démonlovagokkal még nem sokat próbálkoztam), bár most így 12-ik próbálkozás után a Vérescsont is versenyben van...
Razaakot még egyszer sem sikerült legyőznöm, így körülbelül 15 éve már, hogy nem tudom mi történik utána..:)
Egyszerűen, ha sikerül eljutnom odáig, és túlélem a sok \"ha egyest dobsz meghalsz\" fejezetet, és minden nálam van, utána ez az embertelen 12 24-es statisztika, és ha két egymást követő fordulót megnyer akkor vége...kicsit elveszi a kedvem attól, hogy az elejétől kezdjem...Hát nehéz elhinni, hogy valaha, bárki is végigjátszotta szabályosan :) Talán majd egy szép napon..
Nekem a Bajnokok Próbája volt talán az eddigi legnagyobb sikerélmény, mikor vagy 10 éve, körülbelül harmincharmadik nekifutásra 12,24,12-es értékekkel (ilyet nem sűrűn dobok ki) sikerült végig jutnom rajta, úgy hogy valami 4 élet és 0 kaja maradt a legvégére. :) [smiley]vigyor[/smiley]
A Démonlovagok tényleg nehezebb még az említett könyveknél is? Abba bele sem merek fogni ezek után. [smiley]wilting[/smiley]
(Korábban L'Bastin)
Razaakot még egyszer sem sikerült legyőznöm, így körülbelül 15 éve már, hogy nem tudom mi történik utána..:)
Egyszerűen, ha sikerül eljutnom odáig, és túlélem a sok \"ha egyest dobsz meghalsz\" fejezetet, és minden nálam van, utána ez az embertelen 12 24-es statisztika, és ha két egymást követő fordulót megnyer akkor vége...kicsit elveszi a kedvem attól, hogy az elejétől kezdjem...Hát nehéz elhinni, hogy valaha, bárki is végigjátszotta szabályosan :) Talán majd egy szép napon..
Nekem a Bajnokok Próbája volt talán az eddigi legnagyobb sikerélmény, mikor vagy 10 éve, körülbelül harmincharmadik nekifutásra 12,24,12-es értékekkel (ilyet nem sűrűn dobok ki) sikerült végig jutnom rajta, úgy hogy valami 4 élet és 0 kaja maradt a legvégére. :) [smiley]vigyor[/smiley]
A Démonlovagok tényleg nehezebb még az említett könyveknél is? Abba bele sem merek fogni ezek után. [smiley]wilting[/smiley]
(Korábban L'Bastin)
2013. június 6. 14:29 | Válasz erre | #53
A napokban sikerült a Vateráról szereznem egy kifogástalan állapotban lévő példányt (semmi firka, semmi gyűrődés), így már majdnem teljes a régi gyűjtemény. Van még fenn egy-kettő, ha valakit érdekel..
© killmaster (Savanyúhas)
2013. március 13. 18:48 | Válasz erre | #52
Odament hozzád hálálkodni, vagy keresett egy másik kriptát, amit őrizhet! Ezek olyan filozófikus jellegű kérdések, melyre választ úgy sem találsz... Egyébként is mintha a végén az egész kripta összeomlana. Tehát urával együtt jobb létre szenderült...[smiley]knife3[/smiley]
© alexis
2013. március 13. 14:24 | Válasz erre | #51
És mi lett a Csontváz királlyal?Miután átenged a kriptához,csak ül a székében,és hagyja,hogy megöljük az urát?
2013. január 27. 17:09 | Válasz erre | #50
Igazad van, véletlenül átsiklottam felette
Hát, ezt a fordító jól összehozta :D
Nem mintha halálos bűn lenne de azért...
A pengém acél, s halál a cél!
Hát, ezt a fordító jól összehozta :D
Nem mintha halálos bűn lenne de azért...
A pengém acél, s halál a cél!
2013. január 27. 10:31 | Válasz erre | #49
Valamit félreértettél(vagyis én írtam félreérthetően, amikor ezt írtam akkor már 18 órája talpon voltam). Nem azt akartam írni, hogy Pusztítás 2.0, hanem, hogy egyes emberek szerint az(egy külföldi fórumon írtak így róla).
Szóval én kérek elnézést, félreérthetően írtam
A pengém acél, s halál a cél!
Szóval én kérek elnézést, félreérthetően írtam
A pengém acél, s halál a cél!
2013. január 25. 15:57 | Válasz erre | #48
Ez a kaland szerintem sem hasonlít a Pusztítás maszkjaiéhoz!Nem is világos ez a köztük lévő összehasonlítási párhuzam. [smiley]miaz[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. január 25. 12:46 | Válasz erre | #47
Tom Cruisenak igen, na de Chuck Norrisnak...[smiley]nevetes1[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2013. január 25. 11:02 | Válasz erre | #46
Pusztítás maszkjai 2.0? Lófülét! Egyrészt attól jóval érdekesebb, és tartalmasabb a történet. Razaakot össze sem lehet hasonlítani Morganaval, aki véletlenül épp az Artur-mondakörből lépett be a KJK világára. A varázslónő tehetségtelen amatőr, Razaakhoz képest. Én azért megnézném azt a kalandort, aki szabályosan végigviszi a kalandot csalás nélkül. Annyi szivatás, kockadobálás, csapda van benne, hogy még Tom Cruise-nak is feladná a leckét. Pedig ő csuklóból oldja meg a lehetetlen küldetéseket! Ettől függetlenül igen hangulatos és érdekes kaland, én azért jobban szeretem az olyan történeteket, amelyeknél nagyobb a sikerszázalék arra, hogy végig is tudom vinni szabályosan a játékot. (Tehát nincs 2 ujj, meg nem gurult a kocka rendesen verzió)[smiley]fantasy-barbarian-20[/smiley]
© Zoleeka
2013. január 25. 09:19 | Válasz erre | #45
\"Nem volt olyan nehéz.\" Persze, ha nem szabalyosan jatszottal, akkor nem nehez. :)
2013. január 24. 19:02 | Válasz erre | #44
Ha jól emlékszem, akkor volt benne egy fordítási hiba a lóitatásos résznél.
2013. január 24. 17:41 | Válasz erre | #43
Íme szerény véleményem a könyvről:
Nem volt olyan nehéz. Több felhasználó szerint ez olyan, mint a Pusztítás Maszkjai 2.0
Igazából a kombinációk megtalálása okozott nagyobb nehézséget, illetve volt pár erősebb karakter akikkel összetűzésbe kerültél.
Nem volt fordítási hiba és még két társunk is lehetett, hatalmas volt a bejárható terület, szóval ajánlom mindenkinek!
A pengém acél, s halál a cél!
Nem volt olyan nehéz. Több felhasználó szerint ez olyan, mint a Pusztítás Maszkjai 2.0
Igazából a kombinációk megtalálása okozott nagyobb nehézséget, illetve volt pár erősebb karakter akikkel összetűzésbe kerültél.
Nem volt fordítási hiba és még két társunk is lehetett, hatalmas volt a bejárható terület, szóval ajánlom mindenkinek!
A pengém acél, s halál a cél!
© killmaster (Savanyúhas)
2013. január 23. 18:27 | Válasz erre | #42
Suma 11! Akkor jön ez az éteri varázsló, és kisegít minket. Őt még aránylag könnyű is megtalálni, hiszen csak a hívására kell reagálni. Viszont megannyi flancos holmit kell beszerezni a sikerhez és némi információt is. Az egyik legtöbb halálcsapdát tartalmazó kaland, valahol láttam szám szerinti értékelést is (kb. úgy 50 darab!) Minden nyolcadik fejezetpontnál elhalálozhatsz, és akkor még nem is számoltam bele amikor a szörnyikék intéznek el egy rossz kockadobás miatt. [smiley]axe[/smiley]
2013. január 23. 18:07 | Válasz erre | #41
Igazad van a versikével kapcsolatban, a helyes szám 184! ;)
Lehet, ezt spoilerezni kellett volna? :D
Egyébként tényleg jól sikerült a fordítása, való igaz, a Rakéta a Holdig jutott. Arra viszont már nem emlékszem, hogy a légballonnál mit kellett mondani (lapozni), hogy ne váljunk aláhulló pernyévé. 1994-ben olvastam a könyvet és ha jól emlékszem, a léghajóval Kőhídfalva főteréről szállunk fel, kis idő múlva pedig támad is a sárkány.
Lehet, ezt spoilerezni kellett volna? :D
Egyébként tényleg jól sikerült a fordítása, való igaz, a Rakéta a Holdig jutott. Arra viszont már nem emlékszem, hogy a légballonnál mit kellett mondani (lapozni), hogy ne váljunk aláhulló pernyévé. 1994-ben olvastam a könyvet és ha jól emlékszem, a léghajóval Kőhídfalva főteréről szállunk fel, kis idő múlva pedig támad is a sárkány.
© killmaster (Savanyúhas)
2013. január 23. 10:08 | Válasz erre | #40
Igen, Livingstone úr megvillantotta milyen is a profi KJK liga. Vagy öt helyen egy kockadobáson múlik az életünk, a Gargantis ha harcolnunk kell vele reggelire elfogyaszt, Razaak pedig a gonoszság koronázatlan varázslója, megoszva a helyet Belgaroth-tal. Csak ez utóbbinak még serege is van, nem ám kispályások. Igen, nagy területet bejárhatunk, akár csak a Hóboszorkány barlangjaiban, az azért szelidebb verzió, és ezért jobban is tetszett. Szerintem a Varázsló kriptájában keveseknek volt sikerélménye, és még kevesebben vitték szabályosan végig. A két segítőnk meg, hát segíthetnének többet is. Ettől függetlenül persze jó a sztori, a fordítás is meglepően jól sikerült, Rakétáék a csúcson hagyták abba... (Ja a gránitajtós versike tudtommal által mégy és 184)
2013. január 21. 17:36 | Válasz erre | #39
A varázsló kriptája nálam az abszolút csúcsot képviseli. Amikor megjelent, rögtön megvetettem (talán a mamámmal, már nem emlékszem) és faltam az oldalakat megállás nélkül. Azon túl, hogy a könyv az egyik legnehezebben végigvihető kalandot tartalmazza, szövegezése is bő lére lett eresztve. Talán nem több a karakterszám, mint más KJK könyvekben, de bennem mégis egy egész regénnyé állt össze a kalandfolyam és a hangulatot utánozhatatlanul megteremtette a szövevényes és több helyszínen játszódó történet. Ez egy olyan regény, amit szívesen látnék viszont filmen is. Persze csupa klisé, olyan, mint a konzervkaja, de mégis a legfinomabb konzervkaja. Talán a helyszínek sokasága adja meg a sava borsát, hogy erdőn és hegyen keresztül kalandozva jutunk el a címben szereplő kriptába és számtalan fejtörőt megoldva kerülhetünk csak közelebb a rejtély megoldásához, jelen esetben a koszlott varázsló lemészárlásához. Csaltam a könyvben, mert nem küzdöttem meg igazán az ellenségekkel és még így is kínszenvedés volt végigvergődni a történeten, persze ez egy örömteli \"kínszenvedés\" volt, amit 11 éves fejjel bátran (és rettenő hősiességgel) vállaltam fel. Többször is kénytelen voltam előröl kezdeni, mert nem ismertem a számot, amit a léghajóra támadó sárkánynál kellett mondani. Az ismert mondókát pedig \"...ha a gránit ajtón által mész, mondd a számot, 187.\" mind a mai napig örömmel szoktam idézgetni. Csak javasolni tudom ezt a nagyszerű és valóban epikus ívű kalandot.
Érdekességként jegyzem meg, hogy az első példányomat egy hirtelen jött eső teljesen szétmosta. Békásmegyeren töltöttem kiskorom nyarainak jelentős részét és egyik alkalommal az Omszk tónál hatalmas zuhi kapott el minket, papám pedig a könyvet véletlenül a magával hozott szatyor tetején felejtette. Mire hazaértünk, a könyv teljesen szétázott, bennem pedig alapjaiban megremegett a KJK világ, hogy legkedvesebb könyvemet, minden KJK könyvek alapkövét veszítettem el. Később egy újabb példány vásárlásával pótoltam a hiányt…de az eredeti könyv vesztét, a szomorúságot, amikor a szétázott könyvet a szatyorból kivettem, sosem felejtem el.
Érdekességként jegyzem meg, hogy az első példányomat egy hirtelen jött eső teljesen szétmosta. Békásmegyeren töltöttem kiskorom nyarainak jelentős részét és egyik alkalommal az Omszk tónál hatalmas zuhi kapott el minket, papám pedig a könyvet véletlenül a magával hozott szatyor tetején felejtette. Mire hazaértünk, a könyv teljesen szétázott, bennem pedig alapjaiban megremegett a KJK világ, hogy legkedvesebb könyvemet, minden KJK könyvek alapkövét veszítettem el. Később egy újabb példány vásárlásával pótoltam a hiányt…de az eredeti könyv vesztét, a szomorúságot, amikor a szétázott könyvet a szatyorból kivettem, sosem felejtem el.
2012. október 7. 15:49 | Válasz erre | #38
Igaz, bár annyi \"plusz\" van benne, hogyha vállaljuk a kitérőt, akkor a Gargantist nyugodtan lebéníthatjuk.
Inkább Razaakra szokta tartalékolni.
Inkább Razaakra szokta tartalékolni.
2012. október 7. 14:22 | Válasz erre | #37
Nem kötelező az, csak akkor rendes csatában kell lenyomni a 12/24-es garagntist, vagy mi a szart :)
2012. október 7. 14:19 | Válasz erre | #36
12-24-12-es statisztikával hozzávetőlegesen 3-4% a sikeres végigjátszás esélye, 10-es ügyesség alatt gyk mission impossible.
A démonlovagokat nem tudom, ott is van genya csata dögivel, bár ott inkább a döntési szituációk kavarnak be nagyon. (Elvesztett szerencsepróba, titkosírás stb.) Lehet, hogy egyszer arra is írok egy modellezőt, és kiszámolom :)
A démonlovagokat nem tudom, ott is van genya csata dögivel, bár ott inkább a döntési szituációk kavarnak be nagyon. (Elvesztett szerencsepróba, titkosírás stb.) Lehet, hogy egyszer arra is írok egy modellezőt, és kiszámolom :)
2012. október 7. 11:39 | Válasz erre | #35
A démonlovagok nehézségéről nem is olyan régen,egy egészen részletes eszmecserét folytattam Dr Lecterrel,a könyv saját topikjában!Tény hogy nagyon brutális az a kaland is,nem egy-nem kettő necces pillanattal,de a Dr-nak abban igaza van hogy az a könyv viszonylag sokat ad is,nem csak meglop!Lényegében levezette ott a teljes végigjátszást,amelyen még itt-ott korrigálgattunk is,de alapból is hitelesnek tűnt hogy ő azt 9-es ügyességgel végigvitte!Ezt vigye végig valaki 9-es ügyességgel![smiley]boxer[/smiley]Melyik a nehezebb kaland?
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. október 7. 11:29 | Válasz erre | #34
A varázsló kriptája:kapásból a szigonylegyekkel indul a sztori,ahol durván 33,3% esélyed van azonnal kifingani,és ezzel együtt befejezni a kalandot,33,3% esélyed -2ügyesség -6életerő és -1(gyakorlatilag hasztalan)gyógyitalkorty buktára,és ugyancsak 33,3%-od -4életerő/-1gyógyitalkorty veszteségre!Még ez utóbbi esetben mondhatod magad a legszerencsésebbnek,holott itt gyakorlatilag csupán arról van szó hogy Livingstone élből,elég csúnyán meglop(vagy épp kinyír),azaz kib...ik a kedves játékossal!Persze ha az a helyes úton szándékozik haladni!
Okosan felépített aljasság ez,mert ha túléled is két verzió marad ha utánna bemész a Rad-Hulkokhoz!Itt eleve még harcolnod is kell a potenciális jutalmadért,ráadásul 50% eséllyel az imént beszerzett -2ügyességbuktáddal,azaz ha 12-es ügyességgel kezdtél is volna,az most 10-es(!),ami szintén elég durva az alapból 10-es ügyességű Rad-Hulkokkal szemben!A kettőnek összesen 6találatot kell összehoznod hogy túléld,és mi a jutalom?Ha buktál ügyességet is a szigonylegyeknél,most visszakapsz 1-et,de lehet hogy -3szerencsepont árán!Ha nem buktál ügyességet,akkor csak -3szerencseveszteség érhet,magyarul nincs értelme bemenned sem a barlangba(!),viszont mint az kiderült,a későbbi patkányharapás ellen nem vagy bevédve,ha nem vállalod a -3szerencsét!Ott meg:megharap a patkány -1életerő;aztán tedd próbára a szerencséd(-1szerencse ugye),ha bejön oké,de ha mégsem -1ügyesség/-6életerő!
Ja igen,a két szitu között azért az sem semmi hogy bebuktat még -3szerencsével,hacsak nem akarsz megverekedni később a Gargantisszal(12/24)!
Ez így ebben a formában mondhatni frenetikus!Mégha komolyabb logikai kapocs indokolná mindezeket,nagyduzzogva elfogadná az ember,de nem erről van szó!Amúgy sem egyszerű ez a kaland,úgyhogy én amondó vagyok hogy a Rad-Hulkoknál talált láncing is teljes nyugalommal ugyanolyan védelemnek minősíthető,mint a másik páncél!
Nem hiszem hogy ez nagy csalás,sőt hogy egyáltalán csalás!Ugyanis,bár a páncél neve láncING,mégsem biztos hogy ez csupán a felsőrészt jelenti!Anno a középkorban is léteztek ennek egyéb tertozékai,teszem azt a végtagokat kiegészítendő,és mivel Livingstone ebből az érából ihletett,kép nincs róla ami egyértelműsítené,ráadásul így logikusabb minden szempontból,és segíteni is minimálisat segít,nálam a láncing is véd![smiley]awink[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Okosan felépített aljasság ez,mert ha túléled is két verzió marad ha utánna bemész a Rad-Hulkokhoz!Itt eleve még harcolnod is kell a potenciális jutalmadért,ráadásul 50% eséllyel az imént beszerzett -2ügyességbuktáddal,azaz ha 12-es ügyességgel kezdtél is volna,az most 10-es(!),ami szintén elég durva az alapból 10-es ügyességű Rad-Hulkokkal szemben!A kettőnek összesen 6találatot kell összehoznod hogy túléld,és mi a jutalom?Ha buktál ügyességet is a szigonylegyeknél,most visszakapsz 1-et,de lehet hogy -3szerencsepont árán!Ha nem buktál ügyességet,akkor csak -3szerencseveszteség érhet,magyarul nincs értelme bemenned sem a barlangba(!),viszont mint az kiderült,a későbbi patkányharapás ellen nem vagy bevédve,ha nem vállalod a -3szerencsét!Ott meg:megharap a patkány -1életerő;aztán tedd próbára a szerencséd(-1szerencse ugye),ha bejön oké,de ha mégsem -1ügyesség/-6életerő!
Ja igen,a két szitu között azért az sem semmi hogy bebuktat még -3szerencsével,hacsak nem akarsz megverekedni később a Gargantisszal(12/24)!
Ez így ebben a formában mondhatni frenetikus!Mégha komolyabb logikai kapocs indokolná mindezeket,nagyduzzogva elfogadná az ember,de nem erről van szó!Amúgy sem egyszerű ez a kaland,úgyhogy én amondó vagyok hogy a Rad-Hulkoknál talált láncing is teljes nyugalommal ugyanolyan védelemnek minősíthető,mint a másik páncél!
Nem hiszem hogy ez nagy csalás,sőt hogy egyáltalán csalás!Ugyanis,bár a páncél neve láncING,mégsem biztos hogy ez csupán a felsőrészt jelenti!Anno a középkorban is léteztek ennek egyéb tertozékai,teszem azt a végtagokat kiegészítendő,és mivel Livingstone ebből az érából ihletett,kép nincs róla ami egyértelműsítené,ráadásul így logikusabb minden szempontból,és segíteni is minimálisat segít,nálam a láncing is véd![smiley]awink[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. október 7. 07:04 | Válasz erre | #33
Dr. Lecter azt ugyan nem tudom pontosan mennyi szerencsepróba van a Varázsló kriptájában, de jellemzően nem arra hajt, hogy minden második lépésnél tedd póbára szerencséd! Másrészről Livingstone is ad gyógyitalt, és pár hasznos cuccot, amit érdemes vagy épp nem érdemes begyűjteni, ezt a kalandornak kell eldöntenie. Persze ha rosszul dönt az elhalálozás 99,9%-os arányú. Na a Démonlovagok rátesz erre vagy két lapáttal, ott is megy a hülyítés 1000-rel. Már Belgarothig eljutni művészet, és a java csak utána jön. Tápolhatod te a kalandorodat, ha a kockák cserben hagynak. Ráadásul pont abban a kalandban nagyon meg kell válogatni milyen képzettségeket választasz, mert vékony a jég a sikerhez vezető úton. De egy kaland nehézsége is relatív dolog, szerintem itt kevés olyan kalandor van, aki szabályosan végigvitten volna bármelyik kalandot is a kettő közül! [smiley]knife3[/smiley]
|z| Zagor.hu – Minden jog fenntartva!
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)