Gondolatok a könyvről (4)
© bubu880627 – Forrás
[b]Történet (3)[/b]: Ha kihagynám ezt a részt, akkor sem tévednék sokat. Az elején ugyanis semmit nem tudunk, a könyv in medias res vág bele a sztoriba, felébredünk egy szarkofágban, nem emlékszünk semmire. És nagyon sokáig szinte semmit nem is tudunk magunkról. Ez egy kicsit a Pusztítóra emlékeztet, de itt az emberi énünk megmarad, viszont a helyzetből ebből adódó céltalanság érződik. Később kiderül, hogy egy zsarnok ifjabbik fia vagyunk és a bátyánk, Faior pusztulást hozhat a világra, és őt kell ebbe megakadályozni. Ő viszont igyekszik megtenni mindent annak érdekében, hogy azért eltegyen bennünket láb alól. A kétélű jóslat arra utal, hogy ha mi kerülünk hatalomra, béke lesz (vagy nem…), ha a testvérünk, akkor zsarnokság. Maga a történet akár jó és érdekes is lehetne, de sajnos a kivitelezésbe számos hiba csúszott. Már eleve zavaró az, hogy az elején nem kapunk semmilyen pontot, hanem a kaland elején dobáljuk ki a pontjainkat, majd mindegyik után rögtön próbákat is teszünk. Erre mi szükség volt? Ha ez lett volna az első KJK könyv, akkor érteném, de így ebben a formában vártam valami igazán különlegeset, ami történni fog az adatainkkal, de azon túl, hogy nem a kaland elején, hanem 4-5 fejezetponttal később kaptuk meg őket, konkrétan semmi különlegesség nem volt benne. Ez így ebben a formában inkább lehangoló, felesleges reménykeltéssé vált bennem. Ezzel párhuzamosan meg rengeteg rész nagyon kidolgozatlan, például két olyan karakter is van, akivel egyik pillanatban még beszélünk, aztán minden felvezető nélkül eltűnik, mint szürke szamár a ködben. Vannak nagyon epikusan kidolgozott részek (pl. a végén a varázscsata), de eközben vannak nagyon elnagyolt jelenetek is. Szóval szerintem vagy kellett volna még 20-30 fejezetpont ennek a könyvnek, vagy ezt a játék elején lévő adatdobálgatást kellett volna kihagyni, hogy igazán működőképes legyen.
[b]Gondolkodás/szerencse (3)[/b]: Nehéz erről a könyvről ilyen szempontból írni. Rejtvény nem igazán van benne, sőt, talán egy sincs. Nagyon sok esetben kellene okosan dönteni benne, azonban az a tény, hogy nem tudunk magunkról semmit, ezt jelentősen megnehezíti. Az igazán gondolkodós rész a megfelelő varázslatoknak a kiválasztása az adott helyeken, azonban a varázslatainkat mi sem ismerjük igazán tökéletesen, így okozhatnak meglepetést. Mindent egybevetve sok helyen kellene gondolkodni, de a hiányos múltunk ezt a képet azért jelentősen árnyalja.
[b]Nehézség (2)[/b]: Érdekes ez a helyzet. Egészen a könyv utolsó harmadáig azt mondanám, hogy nem egy túl nehéz olvasmány ez. Azonban ami ezután történik, az már olyan szinten szadizmus, hogy néha még a Pusztító szintjét is eléri. Nézzük meg, mi kell a végén! Kell két különböző sereg, akiknek a vezetői nem vesznek össze, [spoiler2]és kell az is, hogy a zsoldos sereget ne béreljük fel, mert ők meg ellenünk fordulnak és kinyírnak minket…és a templomban sem ér minket túl sok kellemes élmény, sőt…[/spoiler2] kellenek a haditervek, kell az, hogy a varázslós-szobros kalandot túléljük (szintén nem sétagalopp), és utána jön az a varázspárbaj, amit el lehet bukni úgyis, hogy meghalunk, és úgyis, hogy megöljük a tesót. De ha ezek egyike se jönne össze, még a végén egy kis időutazás is lehet, aminek a vége a halál vagy az újrakezdés (a játéknak ebben a szakaszában már nehezen döntöttem el, melyik a rosszabb kb. 10 halál után). A játék elején a -2 ügyesség a legtöbb könyvhöz képest is olyan, hogy nem igazán értem a logikáját, főleg azért nem, mert bár az tény, hogy 12-14 ügyességes ellenfelek nincsenek, de az átlag szörnyek nem kisebbek, mint a klasszikus KJK könyvekben, így ezt is nehezítésnek éltem meg. Az meg különösen bosszant, hogy egy elrontott ügyességpróbával lehet megszerezni egy olyan sebet, ami nélkül, ha nem is halunk meg, de elég veszélyes szituba kerülünk a végén. Én ezt nagyon nem szeretem!
[b]Játékélmény (4)[/b]: Rapszodikus, de mindenképpen egyedi. Ha megnézzük, mi mindent zsúfoltak itt bele 400 fejezetpontba, szinte leesik az állunk. Van itt minden, menekülés, klasszikus kalandozás, hadseregek összecsapása, mágikus csata, álomkép. Nagyon összetett, nagyon sokszínű, élményből élménybe megy át az ember. És van benne 1-2 nagyon jó jelenet is, igazi best off-om volt, amikor büdösen próbáltam kereskedni erre megfogtak és beba bedobtak a fürdőbe. E mellett azonban zavart, hogy sokszor nem értettem, hogy tulajdonképpen mi is történik körülöttem. Ennek az oka részben a múltban leledző bizonytalanságok, de maga a történetvezetés is hozzátesz, hogy sokszor nem értem, mi a fene folyik körülöttem, és mi miért van pontosan. Ez pedig az amúgy remek játékélményt is tönkre tudja tenni. De ennek ellenére sem rossz, itt egy kicsit a fordítottját érzem annak, amit az előző könyvnél. Ott egy remek hátterű könyv játéka nem volt annyira élvezetes, itt egy sokkal gyengébben kidolgozott mű adott egy jobb élményt. Legalábbis ebből a szempontból.
[b]Összességében: 12/20[/b]
[b]Gondolkodás/szerencse (3)[/b]: Nehéz erről a könyvről ilyen szempontból írni. Rejtvény nem igazán van benne, sőt, talán egy sincs. Nagyon sok esetben kellene okosan dönteni benne, azonban az a tény, hogy nem tudunk magunkról semmit, ezt jelentősen megnehezíti. Az igazán gondolkodós rész a megfelelő varázslatoknak a kiválasztása az adott helyeken, azonban a varázslatainkat mi sem ismerjük igazán tökéletesen, így okozhatnak meglepetést. Mindent egybevetve sok helyen kellene gondolkodni, de a hiányos múltunk ezt a képet azért jelentősen árnyalja.
[b]Nehézség (2)[/b]: Érdekes ez a helyzet. Egészen a könyv utolsó harmadáig azt mondanám, hogy nem egy túl nehéz olvasmány ez. Azonban ami ezután történik, az már olyan szinten szadizmus, hogy néha még a Pusztító szintjét is eléri. Nézzük meg, mi kell a végén! Kell két különböző sereg, akiknek a vezetői nem vesznek össze, [spoiler2]és kell az is, hogy a zsoldos sereget ne béreljük fel, mert ők meg ellenünk fordulnak és kinyírnak minket…és a templomban sem ér minket túl sok kellemes élmény, sőt…[/spoiler2] kellenek a haditervek, kell az, hogy a varázslós-szobros kalandot túléljük (szintén nem sétagalopp), és utána jön az a varázspárbaj, amit el lehet bukni úgyis, hogy meghalunk, és úgyis, hogy megöljük a tesót. De ha ezek egyike se jönne össze, még a végén egy kis időutazás is lehet, aminek a vége a halál vagy az újrakezdés (a játéknak ebben a szakaszában már nehezen döntöttem el, melyik a rosszabb kb. 10 halál után). A játék elején a -2 ügyesség a legtöbb könyvhöz képest is olyan, hogy nem igazán értem a logikáját, főleg azért nem, mert bár az tény, hogy 12-14 ügyességes ellenfelek nincsenek, de az átlag szörnyek nem kisebbek, mint a klasszikus KJK könyvekben, így ezt is nehezítésnek éltem meg. Az meg különösen bosszant, hogy egy elrontott ügyességpróbával lehet megszerezni egy olyan sebet, ami nélkül, ha nem is halunk meg, de elég veszélyes szituba kerülünk a végén. Én ezt nagyon nem szeretem!
[b]Játékélmény (4)[/b]: Rapszodikus, de mindenképpen egyedi. Ha megnézzük, mi mindent zsúfoltak itt bele 400 fejezetpontba, szinte leesik az állunk. Van itt minden, menekülés, klasszikus kalandozás, hadseregek összecsapása, mágikus csata, álomkép. Nagyon összetett, nagyon sokszínű, élményből élménybe megy át az ember. És van benne 1-2 nagyon jó jelenet is, igazi best off-om volt, amikor büdösen próbáltam kereskedni erre megfogtak és beba bedobtak a fürdőbe. E mellett azonban zavart, hogy sokszor nem értettem, hogy tulajdonképpen mi is történik körülöttem. Ennek az oka részben a múltban leledző bizonytalanságok, de maga a történetvezetés is hozzátesz, hogy sokszor nem értem, mi a fene folyik körülöttem, és mi miért van pontosan. Ez pedig az amúgy remek játékélményt is tönkre tudja tenni. De ennek ellenére sem rossz, itt egy kicsit a fordítottját érzem annak, amit az előző könyvnél. Ott egy remek hátterű könyv játéka nem volt annyira élvezetes, itt egy sokkal gyengébben kidolgozott mű adott egy jobb élményt. Legalábbis ebből a szempontból.
[b]Összességében: 12/20[/b]
© Nheil
Mason és Williams második története rendkívül egyedi hangvételű kaland, ahol ezúttal egy amnéziás hőst kell alakítanunk. Előző könyvük, a Mélység rabszolgái még jobban hasonlított a hagyományosabb KJK történetekhez de már ott is fellelhető volt a stílusjegyük. A Kétélű jóslat viszont már nem nagyon hasonlítható korábbi kalandokhoz (kivéve egy kicsit a Pusztítóhoz), amennyiben nem tudunk itt gyakorlatilag semmit sem magunkról, sem a világról, minden menet közben derül ki. De még a tulajdonságaink értéke is. Ez a rendkívül homályos megközelítés természetesen ad egyfajta misztikumot a kalandnak, persze sokan inkább hátránynak tartják ezt.
A történetben szereplő Hajnal-szigetek egy fura elegye a (távol)keleti és a hagyományos, generikus fantasy settingnek. A karakterek, valamint a helységek elnevezései is inkonzisztensen hol ilyen, hol ilyen stílusúak, valamint az illuszrációk is. Mindenesetre elég érdekes ez az elegy. A sztori tényleg folyamatosan alakul ki és végig az az érzésünk, hogy nem igazán értjük, miről is van szó igazából. Persze egy idő után legalább az kiderül, hogy ki vagyunk (nyilván nem csak egy random senki parasztfiú), és hogy mi a célunk. Különösen a történet eleje volt számomra túlzóan homályos, néhol gyengének éreztem az átvezetéseket a különböző helyszínek között, az ide-oda csapódás hangulata végig megmaradt.
A könyvben nem igazán emlékszem erős fizikai harcokra. Ugyanakkor folyamatosan tanulunk egy nehezen meghatározható mágiát, bizonyos keleti hangzású varázsszavakat tudunk bevetni, sőt egy ponton túl ezek nékülözhetetlenek lesznek. Ez a része kifejezetten tetszett, ahogy így bizonyos pontokon a történet eseményeibe ágyazva megtanuljuk ezeket az igéket, sokkal hangulatosabb annál, minthogy például Yaztromo csak úgy szevasztok alapon megtanít minket néhány varázslatra aztán csá. Nincs ezeknek az igéknek egy külön leírása sehol, nekünk kell nyomon követnünk, hogy az adott igét már tudjuk és lehetőségünk lesz bevetni, de hogy mikor mi lesz a pontos hatása hát az majd kiderül, ha bevetjük. A könyv eleji méltán hírhedt eset, hogy jobban járunk egy elrontott szerencsepróbával, mint a sikeressel nos ezt nagyon nem szeretem de tegyük hozzá, hogy ettől még nem fogunk törvényszerűen bukni - hiába állítják ezt sokan helytelenül. Bukni ugyanakkor számtalan lehetőségünk lesz ezen kívül is, különösen a könyv második felében nagyon beszűkül a helyes ösvényválasztási lehetőség, gyakorlatilag egy irány a kizárólagos, amerre az írók akarták, csak arra mehetünk ha nem akarunk meghalni. Ezt sem szeretem.
A kaland hangulata kétarcú (nem csak kétélű haha). Egészen egyedi és hangulatos epizódokba lehet belefutni de a konzisztencia nem a könyv erőssége, hiányolom a megfelelő átkötéseket számos ponton. A nehézség magas, nem nagyon lehet letérni az ideális úttól és kötelező tárgyak, varázsszavak is vannak. Kétségtelen, hogy a kaland egyedi atmoszférája sokakat beszívhat de véleményem szerint ebbe a formátumba nagyon nehéz egy ilyen grandiózus koncepciót úgy kivitelezni, hogy legyen egy markáns íze de azért a hagyományos KJK játékélménytől se rugaszkodjon el nagyon. Érzek itt némi két szék között a padlóra esést. További negatívum pedig, hogy ez is az elvártnál jóval nehezebb kaland lett.
10/6
A történetben szereplő Hajnal-szigetek egy fura elegye a (távol)keleti és a hagyományos, generikus fantasy settingnek. A karakterek, valamint a helységek elnevezései is inkonzisztensen hol ilyen, hol ilyen stílusúak, valamint az illuszrációk is. Mindenesetre elég érdekes ez az elegy. A sztori tényleg folyamatosan alakul ki és végig az az érzésünk, hogy nem igazán értjük, miről is van szó igazából. Persze egy idő után legalább az kiderül, hogy ki vagyunk (nyilván nem csak egy random senki parasztfiú), és hogy mi a célunk. Különösen a történet eleje volt számomra túlzóan homályos, néhol gyengének éreztem az átvezetéseket a különböző helyszínek között, az ide-oda csapódás hangulata végig megmaradt.
A könyvben nem igazán emlékszem erős fizikai harcokra. Ugyanakkor folyamatosan tanulunk egy nehezen meghatározható mágiát, bizonyos keleti hangzású varázsszavakat tudunk bevetni, sőt egy ponton túl ezek nékülözhetetlenek lesznek. Ez a része kifejezetten tetszett, ahogy így bizonyos pontokon a történet eseményeibe ágyazva megtanuljuk ezeket az igéket, sokkal hangulatosabb annál, minthogy például Yaztromo csak úgy szevasztok alapon megtanít minket néhány varázslatra aztán csá. Nincs ezeknek az igéknek egy külön leírása sehol, nekünk kell nyomon követnünk, hogy az adott igét már tudjuk és lehetőségünk lesz bevetni, de hogy mikor mi lesz a pontos hatása hát az majd kiderül, ha bevetjük. A könyv eleji méltán hírhedt eset, hogy jobban járunk egy elrontott szerencsepróbával, mint a sikeressel nos ezt nagyon nem szeretem de tegyük hozzá, hogy ettől még nem fogunk törvényszerűen bukni - hiába állítják ezt sokan helytelenül. Bukni ugyanakkor számtalan lehetőségünk lesz ezen kívül is, különösen a könyv második felében nagyon beszűkül a helyes ösvényválasztási lehetőség, gyakorlatilag egy irány a kizárólagos, amerre az írók akarták, csak arra mehetünk ha nem akarunk meghalni. Ezt sem szeretem.
A kaland hangulata kétarcú (nem csak kétélű haha). Egészen egyedi és hangulatos epizódokba lehet belefutni de a konzisztencia nem a könyv erőssége, hiányolom a megfelelő átkötéseket számos ponton. A nehézség magas, nem nagyon lehet letérni az ideális úttól és kötelező tárgyak, varázsszavak is vannak. Kétségtelen, hogy a kaland egyedi atmoszférája sokakat beszívhat de véleményem szerint ebbe a formátumba nagyon nehéz egy ilyen grandiózus koncepciót úgy kivitelezni, hogy legyen egy markáns íze de azért a hagyományos KJK játékélménytől se rugaszkodjon el nagyon. Érzek itt némi két szék között a padlóra esést. További negatívum pedig, hogy ez is az elvártnál jóval nehezebb kaland lett.
10/6
[b]Design[/b]
Közelít a botrányoshoz. A behúzott lila kapucnis csókáról nekem elsőre Kenny ugrott be a South Parkból, de ha komolyra fordítom a szót, akkor is irtó béna. Szóval ez a valaki az űrben lebegve jósol egy gömbből, amiben… na jó, szerintem hagyjuk is, mert nagyon gyenge. „Természetesen” a fullosan kékes színvilághoz citromsárga körítés dukál, a címfelirat pedig a legrondább, amihez eddig szerencsém volt. Egyértelműen egy sorba kellett volna írni, mert így nagyon széthúzott lett. Azt is hozzá kell tennem, hogy az én példányom szinte teljesen széthullott a ragasztásnál, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy először fordult elő Zagoros kiadvánnyal.
[b]Illusztráció[/b]
A benti rajzok is elég egyedi stílussal rendelkeznek. Néha olyan, mintha lenne valami durva fényhatás, és emiatt „túlvilágítottnak” tűnnek. Nézzük csak meg a 158-as, vagy 336-os fejezeteket, utóbbinál már a háztetők szélei is eltűnnek a fehérségben. Amúgy vegyes a kép: vannak gyengébb grafikák, de vannak, amik kifejezetten tetszettek. Gyakoriak a „saját szemszögű” képek, amik szintén bejönnek. A szövegközti mini-grafikák érdekesen festenek, például a „pszichopata iszákos” (50.), a félig elfolyt szobor (178.), a kígyós koporsó körül strázsáló 16 katona (23.), meg a többi hasonló.
[b]Háttértörténet[/b]
Kétélű jóslat - két író! Háhá! Ja, és fordítóból is kettő van (az egyiküket automatikusan Skynet-nek olvastam, túl sok Terminátort nézhettem), szóval minden stimmel. A sztorira rátérve, el kell mondani, hogy nincs sztori. Azaz persze van, de mi ebből a játék elején nem tudunk semmit, lévén amnéziával ébredünk egy szarkofágban. Lényegi dolgokat egészen a könyv utolsó egyharmadáig nem tudunk meg, így borzasztó fura volt játszani (a hátsó borító pár mondatából azért sejthetünk valamit). Az egész alapvetően egyszerű: a jó erőinek a sötét urat, Bezenvialt sikerült az árnyékvilágba taszítani, de a meccs még nem ért véget, mert az öregnek van két fia is. A jóslat szerint az idősebbik, Feior hozhat újra pusztulást a világra, de talán megállíthatja őt a fiatalabb Maior. Kitaláltátok, ki lehet a fiatalabb..?
[b]Rendszer[/b]
Nincs extra jellemzőnk, az viszont extra, ahogyan a játék bemutatja a szabályokat. A leírás a könyv végére került, és azt a tanácsot kapjuk, hogy nyugodtan kezdjünk el játszani, menet közben úgyis elmagyarázásra kerülnek a dolgok. Ez valóban megtörténik az első részben, ahol kidobhatjuk Életerő, Ügyesség és Szerencse pontjainkat, továbbá kardot meg élelmet szerzünk, de végeredményben nekem nem lett világos, hogy ennek milyen különösebb értelme volt. Azok a számítógépes játékok jutottak eszembe, ahol az elején van egyfajta „tutorial” pálya, amin kipróbálhatod a funkciókat, és ez így tényleg egyedi, de sajnos értékes fejezetpontokat foglal el. Az élelem felhasználásáról például nincs szó, szóval ezért úgyis hátra kell lapozni, bár ha életünkben először játszunk KJK-val, és hallgatunk a könyvre, akkor nem tudjuk, hogy ezt kell tennünk, szóval gratulálok. Az is érdekes volt, amikor azt olvasom, hogy egy kard 100 aranyba kerül. Mondom: mi van? Nekem ekkor konkrétan 0 aranyam volt, de ezt sem említi külön a szöveg. Továbbá nem értettem, hogy Ügyességünk miért lett K6 + 4. Ahogy tapasztaltam, az ellenfelek ehhez a szinthez lettek „gyengítve”, de akkor meg minek kellett ezen változtatni?
[b]Kihívás[/b]
Ez egy érdekes pont, mert alapvetően nem mondanám könnyűnek a kalandot, én mégis első nekifutásra hajszál híján sikerrel fejeztem be. Pontosabban ténylegesen befejeztem, csak nem a 100%, totál-heppiend fejezettel, mert megöltem Feiort. Tetem mindezt úgy, hogy nagyjából a felét se értettem az eseményeknek, ellenben minden kötelező cuccot összeszedtem, és csak egy varázslat nem volt a birtokomban, de az még nem számított halálos vétségnek. Az az érzésem, hogy rohadt nagy mákom volt, de szerintem ha valaki „ésszel” játszik, akkor ez a könyv nem tartozik a szadisták közé, bár számtalanszor meg lehet purcanni egy pillanat alatt.
[b]Főgonosz[/b]
Feior tehát a rohadék, és nagyon jó rohadék lett! Én mindig imádtam a nagyszabású végjátékokat, és itt nem panaszkodhattam. Igazi „hollywood-i” csatajelenetben vehetünk részt, aminél nélkülözhetetlen lesz mind a király, mind pedig Merzei serege. A következő kötelező dolog Credas összeforrasztása az Ücsörgő Prófétával (Credas egy minket segítő varázsló, az Ücsörgő Próféta pedig egy bálvány, aki a harmónia erejével töri meg a gonosz erejét), aztán pedig a csatatervek. A harcban összecsap a Próféta és egy Sturramak nevezetű ősi sárkány a sötét oldalról, vele opcionálisan akár mi is megküzdhetünk. Poénos, hogy ha zsoldosokat is felbéreltünk a csatára, azok ellenünk fognak fordulni, és kinyírnak minket. Hát nem kedves?
Végül szemtől-szemben állhatunk testvérbátyánkkal, és jó kis varázspárbajt vívhatunk vele. De rég vártam már ilyesmire Balthus vagy Razaak óta! És ez még jobban is tetszett, mert ki kell taktikáznunk, mikor melyik mágiával védhetjük meg magunkat, vagy támadhatjuk le sikeresen Feiort. Aki mondjuk nem emlékszik arra, hogy melyik egzotikus név melyik bűbájt takarja, annak az egész egy lottó lesz, de még elolvasni is jó a halálokat, ahogy szoborrá fagyunk, vagy elérjük a teljes harmóniát miközben Feior szilánkokra lő minket. Az utolsó körben varázslattal is elintézhetjük ellenfelünket, de karddal is nekimehetünk, vagy Izakho démon barátunk is kiütheti őt. Az a lehetőség pedig a non plus ultra, amikor egy érme feldobásával dől el sorsunk. Ha a mi arcmásunk kerül felülre, akkor oké, de ha az övé, akkor az érme foglyai leszünk, és bátyuskánk simán zsebre rak minket.
Csábító dolog a gonosz elpusztítása, de csak úgy folytatódik és érhet véget a legpozitívabb befejezéssel a játék, ha megkíméljük Feior életét. Ekkor megjelenik apánk árnyképe, és mi eszméletünket vesztjük (legalábbis, ha nem vagyunk olyan butusok, hogy ellene is varázslattal próbálkozunk, mert akkor kampec). Gyerekként térünk magunkhoz a múltban, apánk rémuralmának utolsó napján. Legkedvesebb szolgánk akar megmérgezni minket, de máshogy is végezhetjük, illetve az 1-es pontra kerülhetünk - bár ekkor már legalább értjük, hogy mi a fene ez az egész. A totális sikerhez azonban rá kell lelnünk egy varázsgömbre, és rá kell kiáltanunk, hogy figyelmeztessük benne saját magunkat. Nekem ez az egész zárás állatira bejött, nem is tudom mikor tetszett így utoljára valami.
[b]Hangulat[/b]
Az egész eleve jól indul. Az ébredés a kriptában, a menekülés az omladozó épületből (bááár kissé túl lett nyújtva ez az epizód). A hangulat elkapott, és kitartott a játék végéig, viszont ez a japános beütés nekem nem lett volna egyértelmű a rajzok és a különböző elnevezések (pl. varázslatok) nélkül. A kripta után egy szétrombolt városban találjuk magunkat, ahol tovább folytatódik a szürreális élmény, főleg amikor megjelenik egy csacsogó ló, és az ő szivárványszín lovasa (!). Itt azért már kezdtem sejteni, hogy valakinek elgurulhatott a gyógyszere, de engem ez nem szokott rosszul érinteni, sőt. Amikor aztán katapulttal lőttem ki magam, hogy kijussak a szigetről, már éreztem, hogy itt nem mindennapi megoldásokról van szó. Teljesen egyediek lettek a menet közben „felszedhető” varázslatok is. Az egyikkel sárral ejthetjük foglyul ellenfeleinket, a másikkal harmóniát teremtünk, de nagyon vicces Izkhao is, aki egy melltűből előhívható dzsinn-féleség, és akit csak sikeres szerencse-próbával lehet használni, megtartani, vagy egyáltalán megszerezni.
Ez a „nem tudjuk, kik vagyunk, és mi miért történik körülöttünk” koncepció tényleg különös légkört teremt, illetve magának a világnak is van egyfajta idegen íze. Bizonyos halálpontok zseniálisan vannak megírva, mint például az, amikor egy rablóbandához csatlakozunk, és némi idő múlva Feior ölet meg minket úgy, hogy sose tudjuk meg, valójában kik voltunk. A különböző mellékszereplők is érdekes figurák lettek, mint Velkos, akiről sosem tudtam eldönteni, hogy pozitív avagy negatív karakter (valószínűleg mindkettő), vagy Merzei, a csenevész, de annál keményebb, önjelölt Főtanácsnok, aki nélkülözhetetlen társnak bizonyul. Nem egyszerű az ipse, elsőre teljes mértékben antipatikus volt (milyen már, hogy beront a falu fürdőjébe, és ha nem állnak hozzá a parasztok, akkor szörnnyé változtató varázsszert önt a vizükbe?). Velük kapcsolatban sajnáltam viszont a legjobban a könyv ama módszerét, hogy a fejezetek gyakran erőletetten vannak összekötve, és bizony kilóg a lóláb. Gondolok itt olyanra, amikor egy ponton túl Velkos egyszerűen már nincs velünk, valahol elhagytuk, és többet nem olvasunk róla, vagy mikor Merzeivel toborzunk, aztán hirtelen már egyedül caplatunk valamerre. Itt bizony jól jöhettek volna azok az elherdált fejezetek. A másik nagy probléma a magyar kiadás rengeteg helyesírási hibája, furcsa szóhasználatai és elírásai. Ez meglepő volt, teljesen elszoktam már tőlük, és sokszor kizökkenthetik az olvasót a hangulatból. Mindenképp érdemes lett volna az egészet még egyszer átnéznie valakinek, mert a legtöbb kifejezetten feltűnő hiba.
Igazából még rengeteget tudnék írni erről a könyvről, de már így is épp eleget kalapáltam a billentyűzetet. Ahogy az talán kiderült, bizonyos szempontból rajongója lettem a kalandnak, másrészről meg komoly hiányosságokkal küzd szegény. Furcsa ilyen hibridet létrehozni, de a Mélység Rabszolgái alkotóinak most is sikerült. Azt is nagyon bírtam, ezt is melegen ajánlom, bár aki inkább a klasszikus stílust preferálja, annak talán túl formabontó lesz a [i]Kétélű jóslat[/i]. Nálam mindenesetre kedvenc.
Közelít a botrányoshoz. A behúzott lila kapucnis csókáról nekem elsőre Kenny ugrott be a South Parkból, de ha komolyra fordítom a szót, akkor is irtó béna. Szóval ez a valaki az űrben lebegve jósol egy gömbből, amiben… na jó, szerintem hagyjuk is, mert nagyon gyenge. „Természetesen” a fullosan kékes színvilághoz citromsárga körítés dukál, a címfelirat pedig a legrondább, amihez eddig szerencsém volt. Egyértelműen egy sorba kellett volna írni, mert így nagyon széthúzott lett. Azt is hozzá kell tennem, hogy az én példányom szinte teljesen széthullott a ragasztásnál, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy először fordult elő Zagoros kiadvánnyal.
[b]Illusztráció[/b]
A benti rajzok is elég egyedi stílussal rendelkeznek. Néha olyan, mintha lenne valami durva fényhatás, és emiatt „túlvilágítottnak” tűnnek. Nézzük csak meg a 158-as, vagy 336-os fejezeteket, utóbbinál már a háztetők szélei is eltűnnek a fehérségben. Amúgy vegyes a kép: vannak gyengébb grafikák, de vannak, amik kifejezetten tetszettek. Gyakoriak a „saját szemszögű” képek, amik szintén bejönnek. A szövegközti mini-grafikák érdekesen festenek, például a „pszichopata iszákos” (50.), a félig elfolyt szobor (178.), a kígyós koporsó körül strázsáló 16 katona (23.), meg a többi hasonló.
[b]Háttértörténet[/b]
Kétélű jóslat - két író! Háhá! Ja, és fordítóból is kettő van (az egyiküket automatikusan Skynet-nek olvastam, túl sok Terminátort nézhettem), szóval minden stimmel. A sztorira rátérve, el kell mondani, hogy nincs sztori. Azaz persze van, de mi ebből a játék elején nem tudunk semmit, lévén amnéziával ébredünk egy szarkofágban. Lényegi dolgokat egészen a könyv utolsó egyharmadáig nem tudunk meg, így borzasztó fura volt játszani (a hátsó borító pár mondatából azért sejthetünk valamit). Az egész alapvetően egyszerű: a jó erőinek a sötét urat, Bezenvialt sikerült az árnyékvilágba taszítani, de a meccs még nem ért véget, mert az öregnek van két fia is. A jóslat szerint az idősebbik, Feior hozhat újra pusztulást a világra, de talán megállíthatja őt a fiatalabb Maior. Kitaláltátok, ki lehet a fiatalabb..?
[b]Rendszer[/b]
Nincs extra jellemzőnk, az viszont extra, ahogyan a játék bemutatja a szabályokat. A leírás a könyv végére került, és azt a tanácsot kapjuk, hogy nyugodtan kezdjünk el játszani, menet közben úgyis elmagyarázásra kerülnek a dolgok. Ez valóban megtörténik az első részben, ahol kidobhatjuk Életerő, Ügyesség és Szerencse pontjainkat, továbbá kardot meg élelmet szerzünk, de végeredményben nekem nem lett világos, hogy ennek milyen különösebb értelme volt. Azok a számítógépes játékok jutottak eszembe, ahol az elején van egyfajta „tutorial” pálya, amin kipróbálhatod a funkciókat, és ez így tényleg egyedi, de sajnos értékes fejezetpontokat foglal el. Az élelem felhasználásáról például nincs szó, szóval ezért úgyis hátra kell lapozni, bár ha életünkben először játszunk KJK-val, és hallgatunk a könyvre, akkor nem tudjuk, hogy ezt kell tennünk, szóval gratulálok. Az is érdekes volt, amikor azt olvasom, hogy egy kard 100 aranyba kerül. Mondom: mi van? Nekem ekkor konkrétan 0 aranyam volt, de ezt sem említi külön a szöveg. Továbbá nem értettem, hogy Ügyességünk miért lett K6 + 4. Ahogy tapasztaltam, az ellenfelek ehhez a szinthez lettek „gyengítve”, de akkor meg minek kellett ezen változtatni?
[b]Kihívás[/b]
Ez egy érdekes pont, mert alapvetően nem mondanám könnyűnek a kalandot, én mégis első nekifutásra hajszál híján sikerrel fejeztem be. Pontosabban ténylegesen befejeztem, csak nem a 100%, totál-heppiend fejezettel, mert megöltem Feiort. Tetem mindezt úgy, hogy nagyjából a felét se értettem az eseményeknek, ellenben minden kötelező cuccot összeszedtem, és csak egy varázslat nem volt a birtokomban, de az még nem számított halálos vétségnek. Az az érzésem, hogy rohadt nagy mákom volt, de szerintem ha valaki „ésszel” játszik, akkor ez a könyv nem tartozik a szadisták közé, bár számtalanszor meg lehet purcanni egy pillanat alatt.
[b]Főgonosz[/b]
Feior tehát a rohadék, és nagyon jó rohadék lett! Én mindig imádtam a nagyszabású végjátékokat, és itt nem panaszkodhattam. Igazi „hollywood-i” csatajelenetben vehetünk részt, aminél nélkülözhetetlen lesz mind a király, mind pedig Merzei serege. A következő kötelező dolog Credas összeforrasztása az Ücsörgő Prófétával (Credas egy minket segítő varázsló, az Ücsörgő Próféta pedig egy bálvány, aki a harmónia erejével töri meg a gonosz erejét), aztán pedig a csatatervek. A harcban összecsap a Próféta és egy Sturramak nevezetű ősi sárkány a sötét oldalról, vele opcionálisan akár mi is megküzdhetünk. Poénos, hogy ha zsoldosokat is felbéreltünk a csatára, azok ellenünk fognak fordulni, és kinyírnak minket. Hát nem kedves?
Végül szemtől-szemben állhatunk testvérbátyánkkal, és jó kis varázspárbajt vívhatunk vele. De rég vártam már ilyesmire Balthus vagy Razaak óta! És ez még jobban is tetszett, mert ki kell taktikáznunk, mikor melyik mágiával védhetjük meg magunkat, vagy támadhatjuk le sikeresen Feiort. Aki mondjuk nem emlékszik arra, hogy melyik egzotikus név melyik bűbájt takarja, annak az egész egy lottó lesz, de még elolvasni is jó a halálokat, ahogy szoborrá fagyunk, vagy elérjük a teljes harmóniát miközben Feior szilánkokra lő minket. Az utolsó körben varázslattal is elintézhetjük ellenfelünket, de karddal is nekimehetünk, vagy Izakho démon barátunk is kiütheti őt. Az a lehetőség pedig a non plus ultra, amikor egy érme feldobásával dől el sorsunk. Ha a mi arcmásunk kerül felülre, akkor oké, de ha az övé, akkor az érme foglyai leszünk, és bátyuskánk simán zsebre rak minket.
Csábító dolog a gonosz elpusztítása, de csak úgy folytatódik és érhet véget a legpozitívabb befejezéssel a játék, ha megkíméljük Feior életét. Ekkor megjelenik apánk árnyképe, és mi eszméletünket vesztjük (legalábbis, ha nem vagyunk olyan butusok, hogy ellene is varázslattal próbálkozunk, mert akkor kampec). Gyerekként térünk magunkhoz a múltban, apánk rémuralmának utolsó napján. Legkedvesebb szolgánk akar megmérgezni minket, de máshogy is végezhetjük, illetve az 1-es pontra kerülhetünk - bár ekkor már legalább értjük, hogy mi a fene ez az egész. A totális sikerhez azonban rá kell lelnünk egy varázsgömbre, és rá kell kiáltanunk, hogy figyelmeztessük benne saját magunkat. Nekem ez az egész zárás állatira bejött, nem is tudom mikor tetszett így utoljára valami.
[b]Hangulat[/b]
Az egész eleve jól indul. Az ébredés a kriptában, a menekülés az omladozó épületből (bááár kissé túl lett nyújtva ez az epizód). A hangulat elkapott, és kitartott a játék végéig, viszont ez a japános beütés nekem nem lett volna egyértelmű a rajzok és a különböző elnevezések (pl. varázslatok) nélkül. A kripta után egy szétrombolt városban találjuk magunkat, ahol tovább folytatódik a szürreális élmény, főleg amikor megjelenik egy csacsogó ló, és az ő szivárványszín lovasa (!). Itt azért már kezdtem sejteni, hogy valakinek elgurulhatott a gyógyszere, de engem ez nem szokott rosszul érinteni, sőt. Amikor aztán katapulttal lőttem ki magam, hogy kijussak a szigetről, már éreztem, hogy itt nem mindennapi megoldásokról van szó. Teljesen egyediek lettek a menet közben „felszedhető” varázslatok is. Az egyikkel sárral ejthetjük foglyul ellenfeleinket, a másikkal harmóniát teremtünk, de nagyon vicces Izkhao is, aki egy melltűből előhívható dzsinn-féleség, és akit csak sikeres szerencse-próbával lehet használni, megtartani, vagy egyáltalán megszerezni.
Ez a „nem tudjuk, kik vagyunk, és mi miért történik körülöttünk” koncepció tényleg különös légkört teremt, illetve magának a világnak is van egyfajta idegen íze. Bizonyos halálpontok zseniálisan vannak megírva, mint például az, amikor egy rablóbandához csatlakozunk, és némi idő múlva Feior ölet meg minket úgy, hogy sose tudjuk meg, valójában kik voltunk. A különböző mellékszereplők is érdekes figurák lettek, mint Velkos, akiről sosem tudtam eldönteni, hogy pozitív avagy negatív karakter (valószínűleg mindkettő), vagy Merzei, a csenevész, de annál keményebb, önjelölt Főtanácsnok, aki nélkülözhetetlen társnak bizonyul. Nem egyszerű az ipse, elsőre teljes mértékben antipatikus volt (milyen már, hogy beront a falu fürdőjébe, és ha nem állnak hozzá a parasztok, akkor szörnnyé változtató varázsszert önt a vizükbe?). Velük kapcsolatban sajnáltam viszont a legjobban a könyv ama módszerét, hogy a fejezetek gyakran erőletetten vannak összekötve, és bizony kilóg a lóláb. Gondolok itt olyanra, amikor egy ponton túl Velkos egyszerűen már nincs velünk, valahol elhagytuk, és többet nem olvasunk róla, vagy mikor Merzeivel toborzunk, aztán hirtelen már egyedül caplatunk valamerre. Itt bizony jól jöhettek volna azok az elherdált fejezetek. A másik nagy probléma a magyar kiadás rengeteg helyesírási hibája, furcsa szóhasználatai és elírásai. Ez meglepő volt, teljesen elszoktam már tőlük, és sokszor kizökkenthetik az olvasót a hangulatból. Mindenképp érdemes lett volna az egészet még egyszer átnéznie valakinek, mert a legtöbb kifejezetten feltűnő hiba.
Igazából még rengeteget tudnék írni erről a könyvről, de már így is épp eleget kalapáltam a billentyűzetet. Ahogy az talán kiderült, bizonyos szempontból rajongója lettem a kalandnak, másrészről meg komoly hiányosságokkal küzd szegény. Furcsa ilyen hibridet létrehozni, de a Mélység Rabszolgái alkotóinak most is sikerült. Azt is nagyon bírtam, ezt is melegen ajánlom, bár aki inkább a klasszikus stílust preferálja, annak talán túl formabontó lesz a [i]Kétélű jóslat[/i]. Nálam mindenesetre kedvenc.
Értékelés: 9.5 / 10
Egy mondás szerint jobb szerencsésnek lenni, mint tehetségesnek. Nos, ebben a könyvben, ha mindig szerencséd lesz, halott vagy. Nem akarok túl sok mindent elárulni, de a Kétélű Jóslat kezdetén kifejezetten pechesnek kell lenned, hogy színes pikkelyeket szerezz. Ezek nélkül nem győzhetsz a könyvben.
Na most, a történet elején egy hosszú alvás után ébredsz fel, és fogalmad sincs róla, ki vagy. Eleinte azt hittem, csak egy olcsó Pusztító-másolattal van dolgom, de azért folytattam az olvasást.
Ezek után ismét meg kellett ismerkedni az ÜGYESSÉG, ÉLETERŐ és SZERENCSE pontokkal. Ráadásul a kaland előrehaladtával bizonyos képességekre is szert lehetett tenni, mint például a Torzító és a Harmónia varázslat. Az átlagos Kaland, Játék, Kockázat kalandhoz hasonlóan itt is tárgyak garmadáját kell összegyűjteni.
Végül pedig, a könyv vége felé, meg kell küzdened gonosz bátyáddal. És ekkor jön a csavar a történetben. Ez teljesen váratlanul ért engem. És téged is így fog.
A Kétélű Jóslat remek példája az innovatív tulajdonságok kalandba építésének úgy, hogy közben mégsem érzed azt, hogy kiszakadtál volna a Kaland, Játék, Kockázat világból. Csupán egy helyes út vezet át a történeten. Mindent egybevetve azok a nyomok, amik akkoriban oly magától érthetődőnek tűntek, igen lényegesek, és a siker szempontjából létfontosságúak lesznek.
Na most, a történet elején egy hosszú alvás után ébredsz fel, és fogalmad sincs róla, ki vagy. Eleinte azt hittem, csak egy olcsó Pusztító-másolattal van dolgom, de azért folytattam az olvasást.
Ezek után ismét meg kellett ismerkedni az ÜGYESSÉG, ÉLETERŐ és SZERENCSE pontokkal. Ráadásul a kaland előrehaladtával bizonyos képességekre is szert lehetett tenni, mint például a Torzító és a Harmónia varázslat. Az átlagos Kaland, Játék, Kockázat kalandhoz hasonlóan itt is tárgyak garmadáját kell összegyűjteni.
Végül pedig, a könyv vége felé, meg kell küzdened gonosz bátyáddal. És ekkor jön a csavar a történetben. Ez teljesen váratlanul ért engem. És téged is így fog.
A Kétélű Jóslat remek példája az innovatív tulajdonságok kalandba építésének úgy, hogy közben mégsem érzed azt, hogy kiszakadtál volna a Kaland, Játék, Kockázat világból. Csupán egy helyes út vezet át a történeten. Mindent egybevetve azok a nyomok, amik akkoriban oly magától érthetődőnek tűntek, igen lényegesek, és a siker szempontjából létfontosságúak lesznek.
© Nheil
2024. február 12. 12:41 | Válasz erre | #212
Mason és Williams második története rendkívül egyedi hangvételű kaland, ahol ezúttal egy amnéziás hőst kell alakítanunk. Előző könyvük, a Mélység rabszolgái még jobban hasonlított a hagyományosabb KJK történetekhez de már ott is fellelhető volt a stílusjegyük. A Kétélű jóslat viszont már nem nagyon hasonlítható korábbi kalandokhoz (kivéve egy kicsit a Pusztítóhoz), amennyiben nem tudunk itt gyakorlatilag semmit sem magunkról, sem a világról, minden menet közben derül ki. De még a tulajdonságaink értéke is. Ez a rendkívül homályos megközelítés természetesen ad egyfajta misztikumot a kalandnak, persze sokan inkább hátránynak tartják ezt.
A történetben szereplő Hajnal-szigetek egy fura elegye a (távol)keleti és a hagyományos, generikus fantasy settingnek. A karakterek, valamint a helységek elnevezései is inkonzisztensen hol ilyen, hol ilyen stílusúak, valamint az illuszrációk is. Mindenesetre elég érdekes ez az elegy. A sztori tényleg folyamatosan alakul ki és végig az az érzésünk, hogy nem igazán értjük, miről is van szó igazából. Persze egy idő után legalább az kiderül, hogy ki vagyunk (nyilván nem csak egy random senki parasztfiú), és hogy mi a célunk. Különösen a történet eleje volt számomra túlzóan homályos, néhol gyengének éreztem az átvezetéseket a különböző helyszínek között, az ide-oda csapódás hangulata végig megmaradt.
A könyvben nem igazán emlékszem erős fizikai harcokra. Ugyanakkor folyamatosan tanulunk egy nehezen meghatározható mágiát, bizonyos keleti hangzású varázsszavakat tudunk bevetni, sőt egy ponton túl ezek nékülözhetetlenek lesznek. Ez a része kifejezetten tetszett, ahogy így bizonyos pontokon a történet eseményeibe ágyazva megtanuljuk ezeket az igéket, sokkal hangulatosabb annál, minthogy például Yaztromo csak úgy szevasztok alapon megtanít minket néhány varázslatra aztán csá. Nincs ezeknek az igéknek egy külön leírása sehol, nekünk kell nyomon követnünk, hogy az adott igét már tudjuk és lehetőségünk lesz bevetni, de hogy mikor mi lesz a pontos hatása hát az majd kiderül, ha bevetjük. A könyv eleji méltán hírhedt eset, hogy jobban járunk egy elrontott szerencsepróbával, mint a sikeressel nos ezt nagyon nem szeretem de tegyük hozzá, hogy ettől még nem fogunk törvényszerűen bukni - hiába állítják ezt sokan helytelenül. Bukni ugyanakkor számtalan lehetőségünk lesz ezen kívül is, különösen a könyv második felében nagyon beszűkül a helyes ösvényválasztási lehetőség, gyakorlatilag egy irány a kizárólagos, amerre az írók akarták, csak arra mehetünk ha nem akarunk meghalni. Ezt sem szeretem.
A kaland hangulata kétarcú (nem csak kétélű haha). Egészen egyedi és hangulatos epizódokba lehet belefutni de a konzisztencia nem a könyv erőssége, hiányolom a megfelelő átkötéseket számos ponton. A nehézség magas, nem nagyon lehet letérni az ideális úttól és kötelező tárgyak, varázsszavak is vannak. Kétségtelen, hogy a kaland egyedi atmoszférája sokakat beszívhat de véleményem szerint ebbe a formátumba nagyon nehéz egy ilyen grandiózus koncepciót úgy kivitelezni, hogy legyen egy markáns íze de azért a hagyományos KJK játékélménytől se rugaszkodjon el nagyon. Érzek itt némi két szék között a padlóra esést. További negatívum pedig, hogy ez is az elvártnál jóval nehezebb kaland lett.
10/6
The city changes but the fools within are always the same.
A történetben szereplő Hajnal-szigetek egy fura elegye a (távol)keleti és a hagyományos, generikus fantasy settingnek. A karakterek, valamint a helységek elnevezései is inkonzisztensen hol ilyen, hol ilyen stílusúak, valamint az illuszrációk is. Mindenesetre elég érdekes ez az elegy. A sztori tényleg folyamatosan alakul ki és végig az az érzésünk, hogy nem igazán értjük, miről is van szó igazából. Persze egy idő után legalább az kiderül, hogy ki vagyunk (nyilván nem csak egy random senki parasztfiú), és hogy mi a célunk. Különösen a történet eleje volt számomra túlzóan homályos, néhol gyengének éreztem az átvezetéseket a különböző helyszínek között, az ide-oda csapódás hangulata végig megmaradt.
A könyvben nem igazán emlékszem erős fizikai harcokra. Ugyanakkor folyamatosan tanulunk egy nehezen meghatározható mágiát, bizonyos keleti hangzású varázsszavakat tudunk bevetni, sőt egy ponton túl ezek nékülözhetetlenek lesznek. Ez a része kifejezetten tetszett, ahogy így bizonyos pontokon a történet eseményeibe ágyazva megtanuljuk ezeket az igéket, sokkal hangulatosabb annál, minthogy például Yaztromo csak úgy szevasztok alapon megtanít minket néhány varázslatra aztán csá. Nincs ezeknek az igéknek egy külön leírása sehol, nekünk kell nyomon követnünk, hogy az adott igét már tudjuk és lehetőségünk lesz bevetni, de hogy mikor mi lesz a pontos hatása hát az majd kiderül, ha bevetjük. A könyv eleji méltán hírhedt eset, hogy jobban járunk egy elrontott szerencsepróbával, mint a sikeressel nos ezt nagyon nem szeretem de tegyük hozzá, hogy ettől még nem fogunk törvényszerűen bukni - hiába állítják ezt sokan helytelenül. Bukni ugyanakkor számtalan lehetőségünk lesz ezen kívül is, különösen a könyv második felében nagyon beszűkül a helyes ösvényválasztási lehetőség, gyakorlatilag egy irány a kizárólagos, amerre az írók akarták, csak arra mehetünk ha nem akarunk meghalni. Ezt sem szeretem.
A kaland hangulata kétarcú (nem csak kétélű haha). Egészen egyedi és hangulatos epizódokba lehet belefutni de a konzisztencia nem a könyv erőssége, hiányolom a megfelelő átkötéseket számos ponton. A nehézség magas, nem nagyon lehet letérni az ideális úttól és kötelező tárgyak, varázsszavak is vannak. Kétségtelen, hogy a kaland egyedi atmoszférája sokakat beszívhat de véleményem szerint ebbe a formátumba nagyon nehéz egy ilyen grandiózus koncepciót úgy kivitelezni, hogy legyen egy markáns íze de azért a hagyományos KJK játékélménytől se rugaszkodjon el nagyon. Érzek itt némi két szék között a padlóra esést. További negatívum pedig, hogy ez is az elvártnál jóval nehezebb kaland lett.
10/6
The city changes but the fools within are always the same.
© [törölt felhasználó]
2021. január 27. 21:19 | Válasz erre | #211
© [törölt felhasználó]
2021. január 27. 18:06 | Válasz erre | #210
© ELranEL
2021. január 26. 22:53 | Válasz erre | #209
Kérdés: Amikor felkészíted a sereget a csatára,csak akkor mehetsz tovább ha nálad vannak Feior csatatervei. Oké. Namost ha én vagyok Feior és tudom hogy az ikertestvérem ellopta a csataterveimet, akkor nem változtatok rajta?
© Antares
2017. szeptember 12. 23:22 | Válasz erre | #208
Na a mai nappal én is túl vagyok eme örök becsű kalandon... és én nekem igazából tetszett. Az alapötlet nagyon jó, a végjáték nagyon jó és tele van érdekes epizódokkal. A varázslás megvalósítása szuper és egyébként a vége felé igazán hangulatosra vált az egész történet, ahogy jobban megérted mi zajlik és miért.
Tetszett a sok mellékszál és, hogy bár nem tudod mit miért tennél, de van lehetőséged nagyon különböző útvonalakon és azok kombinációján menni a könyv középső szakaszában. Az egész amnézia és céltalanság zavarossága visszaköszön ebben. Elsőre nekem is egy kicsit furának tűnt az egész, de igazából utólag belegondolva ez egy nagyon fontos része a könyv által adott hangulatnak.
A problémám a könyvvel az, hogy olyan sietősnek tűnik az egész - nincs idő semmire. Az, hogy sok a halálpont szerintem indokolt, mivel nagyon sokszor a rossz varázslat azoknak a kiváltó oka - és esetleg lehet tudni, hogy rossz lesz. (a kedvencem a Torzulás, ami az esetek 99%-ban csak bajt okoz nekünk). Az, hogy zavaros információkban és végzetesnek bizonyuló mellékszálakban tobzódik a könyv egyáltalán nem rossz, csak sajnos ezzel nagyon sok fejezetpont elvész és epizódok egymásutánjává válik a történet. A sok lehetséges útvonal miatt vannak logikai bukfencek is bőséggel, amikor a könyv mondjuk egy névre vagy tárgyra hivatkozik, akiről te esetleg nem is halhattál vagy nem ugyanúgy volt megemlítve az útvonalon.
Kihagyott ziccernek érzem a könyvet ezek miatt. Szerintem +100 fejezetpontot is akár bevállalhattak volna az írók. Nem kellett volna 400-hoz ragaszkodni ha már úgy is ketten vannak. Akkor talán kevésbé tűnt volna néhány választás erőltetettnek/siettetettnek és esetleg jobban el lehetett volna simítani ezeket a logikai visszásságokat. Szerintem megérte volna ezzel küzdeni.
Valahol a könyv az Égi Fejedelemre emlékeztet, ami szintén nagyon szürreális és szintén rengeteg olyan NPC-be botlasz ott is bele, akikkel óvatosan kell bánni és akikkel könnyen pórul járhatsz. Bár persze az a KJK igazából egy paródia, míg itt van egy nagyon rendesen összerakott sztori az egész mögött.
Összességében a Kétélű Jóslatot egy nagyon jó kalandnak gondolom. Tudom sokaknak a furcsasága kifejezetten rossz pontnak számít, nekem úgy látszik pont ez tetszik benne. Persze nem tökéletes, de nekem remek szórakozás volt.
Egy kérdésem lenne:
[spoiler]Angol oldalakon azt írják, hogy a színes pikkelyekre mindenképpen szükséged van, és azok nélkül végigjátszhatatlan. Na már most tudom, hogy egy szerencsepróba elbukásával tehetsz szert a pikkelyekre, ami JG munkásságát idézi (Démonlovagok), de azt is tapasztaltam, hogy végig lehet játszani a pikkelyek nélkül is. Esetleg a fordítás során történtek változtatások?
A pikkelyek két helyen segítenek, a Shangsuo varázslat megszerzésekor és Feior menekülésénél. Az első esetben ha segítesz a parasztoknak pikkelyek nélkül is boldogulsz. A második esetben pedig a sárkány elől való menekülést választva egy sikeres szerencsepróbával ugyanoda juthatsz mint pikkelyekkel.
Mire föl van akkor ez a lázongás? Ti értitek? A Démonlovagokban szereplő rontott ügyességpróbához képest ez igazán semmi, nem?[/spoiler]
Tetszett a sok mellékszál és, hogy bár nem tudod mit miért tennél, de van lehetőséged nagyon különböző útvonalakon és azok kombinációján menni a könyv középső szakaszában. Az egész amnézia és céltalanság zavarossága visszaköszön ebben. Elsőre nekem is egy kicsit furának tűnt az egész, de igazából utólag belegondolva ez egy nagyon fontos része a könyv által adott hangulatnak.
A problémám a könyvvel az, hogy olyan sietősnek tűnik az egész - nincs idő semmire. Az, hogy sok a halálpont szerintem indokolt, mivel nagyon sokszor a rossz varázslat azoknak a kiváltó oka - és esetleg lehet tudni, hogy rossz lesz. (a kedvencem a Torzulás, ami az esetek 99%-ban csak bajt okoz nekünk). Az, hogy zavaros információkban és végzetesnek bizonyuló mellékszálakban tobzódik a könyv egyáltalán nem rossz, csak sajnos ezzel nagyon sok fejezetpont elvész és epizódok egymásutánjává válik a történet. A sok lehetséges útvonal miatt vannak logikai bukfencek is bőséggel, amikor a könyv mondjuk egy névre vagy tárgyra hivatkozik, akiről te esetleg nem is halhattál vagy nem ugyanúgy volt megemlítve az útvonalon.
Kihagyott ziccernek érzem a könyvet ezek miatt. Szerintem +100 fejezetpontot is akár bevállalhattak volna az írók. Nem kellett volna 400-hoz ragaszkodni ha már úgy is ketten vannak. Akkor talán kevésbé tűnt volna néhány választás erőltetettnek/siettetettnek és esetleg jobban el lehetett volna simítani ezeket a logikai visszásságokat. Szerintem megérte volna ezzel küzdeni.
Valahol a könyv az Égi Fejedelemre emlékeztet, ami szintén nagyon szürreális és szintén rengeteg olyan NPC-be botlasz ott is bele, akikkel óvatosan kell bánni és akikkel könnyen pórul járhatsz. Bár persze az a KJK igazából egy paródia, míg itt van egy nagyon rendesen összerakott sztori az egész mögött.
Összességében a Kétélű Jóslatot egy nagyon jó kalandnak gondolom. Tudom sokaknak a furcsasága kifejezetten rossz pontnak számít, nekem úgy látszik pont ez tetszik benne. Persze nem tökéletes, de nekem remek szórakozás volt.
Egy kérdésem lenne:
[spoiler]Angol oldalakon azt írják, hogy a színes pikkelyekre mindenképpen szükséged van, és azok nélkül végigjátszhatatlan. Na már most tudom, hogy egy szerencsepróba elbukásával tehetsz szert a pikkelyekre, ami JG munkásságát idézi (Démonlovagok), de azt is tapasztaltam, hogy végig lehet játszani a pikkelyek nélkül is. Esetleg a fordítás során történtek változtatások?
A pikkelyek két helyen segítenek, a Shangsuo varázslat megszerzésekor és Feior menekülésénél. Az első esetben ha segítesz a parasztoknak pikkelyek nélkül is boldogulsz. A második esetben pedig a sárkány elől való menekülést választva egy sikeres szerencsepróbával ugyanoda juthatsz mint pikkelyekkel.
Mire föl van akkor ez a lázongás? Ti értitek? A Démonlovagokban szereplő rontott ügyességpróbához képest ez igazán semmi, nem?[/spoiler]
2017. augusztus 1. 11:10 | Válasz erre | #207
Nem hiszem hogy akadna itt ilyen, de ha valaki mégsem vette volna a lapot a 203-as hozzászólásom kapcsán, akkor annak elmagyarázom másképpen , hogy miről is van itt szó!
Előzményként egy kicsit kanyarodjunk vissza a 202-es hozzászólás egy bizonyos részletére:
"A történet egészen jó különben, viszont a kivitelezése nagyon nem!Már eleve ebben elmarad a Bíbor áradattól.Olyan benyomást keltett számomra az egész, mint valami paródia.El is határoztam, hogy írok is ide egy ilyesmit, mert abból talán jobban megérthető, hogy mi is itt a bibi.
Ezt a stílust valaki vagy el tudja viselni vagy nem, rá kell tudni hangolódni az biztos.Én rátudtam, de ettől függetlenül egyáltalán nem voltam elragadtatva tőle."
Nos, innen -és ennek is főleg a 3. és 4. mondataiból- ered az egész.Próbáltam humorosabb és kissé rendhagyóbb formában bemutatni, hogy nekem mi volt a problémám a kalanddal.Ezek a következőek:fárasztóan elvont megfogalmazás; semmi konkrét támpont (ami ha csak a kaland elejére lenne igaz, az rendben is lenne, de szerintem nagyon sokára kezd csak tisztulni a kép, és akkor is csak nagyon lassan); az egész sztorit jellemző kapkodás -az író szinte már magát az olvasót is sietteti, sürgeti a döntéshozatalaiban; és végül, nem volt könnyű ennek kapcsán ezt az egészet kellően komolyan venni.Van akiknek ez probléma, van akiknek nem.Én az előbbi csoportba tartozom, de ez nem azt jelenti, hogy maga az egész mű úgy ahogy van egy értéktelen szemét lenne!Objektíven sem, és szubjektíven sem!
És a könyvvel ugyan poénkodtam, de a 6 pontos értékelésem nem poén volt!
Ezek után is simán elbeszélgetek erről a kalandról bármikor, bárkivel, ha szóba kerül, de magamtól, csak úgy öncélúan nem tervezem leszólogatni, mikor éppen olyanom van!
Úgy gondolom, hogy ezzel sikerült tisz(t)a vizet öntenem a pohárba, és innentől kezdve már mindenki felhőtlenül boldog.
Ha pedig feleslegesen írtam, mert mindenki kapásból, tökéletesen képben volt, akkor I'm so sorry![smiley]beka2[/smiley][smiley]beka3[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Előzményként egy kicsit kanyarodjunk vissza a 202-es hozzászólás egy bizonyos részletére:
"A történet egészen jó különben, viszont a kivitelezése nagyon nem!Már eleve ebben elmarad a Bíbor áradattól.Olyan benyomást keltett számomra az egész, mint valami paródia.El is határoztam, hogy írok is ide egy ilyesmit, mert abból talán jobban megérthető, hogy mi is itt a bibi.
Ezt a stílust valaki vagy el tudja viselni vagy nem, rá kell tudni hangolódni az biztos.Én rátudtam, de ettől függetlenül egyáltalán nem voltam elragadtatva tőle."
Nos, innen -és ennek is főleg a 3. és 4. mondataiból- ered az egész.Próbáltam humorosabb és kissé rendhagyóbb formában bemutatni, hogy nekem mi volt a problémám a kalanddal.Ezek a következőek:fárasztóan elvont megfogalmazás; semmi konkrét támpont (ami ha csak a kaland elejére lenne igaz, az rendben is lenne, de szerintem nagyon sokára kezd csak tisztulni a kép, és akkor is csak nagyon lassan); az egész sztorit jellemző kapkodás -az író szinte már magát az olvasót is sietteti, sürgeti a döntéshozatalaiban; és végül, nem volt könnyű ennek kapcsán ezt az egészet kellően komolyan venni.Van akiknek ez probléma, van akiknek nem.Én az előbbi csoportba tartozom, de ez nem azt jelenti, hogy maga az egész mű úgy ahogy van egy értéktelen szemét lenne!Objektíven sem, és szubjektíven sem!
És a könyvvel ugyan poénkodtam, de a 6 pontos értékelésem nem poén volt!
Ezek után is simán elbeszélgetek erről a kalandról bármikor, bárkivel, ha szóba kerül, de magamtól, csak úgy öncélúan nem tervezem leszólogatni, mikor éppen olyanom van!
Úgy gondolom, hogy ezzel sikerült tisz(t)a vizet öntenem a pohárba, és innentől kezdve már mindenki felhőtlenül boldog.
Ha pedig feleslegesen írtam, mert mindenki kapásból, tökéletesen képben volt, akkor I'm so sorry![smiley]beka2[/smiley][smiley]beka3[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© FireFoX
2017. augusztus 1. 10:04 | Válasz erre | #206
Nem tervezek szólni. Ez egy kritika volt, és a helyén van kezelve. Nincs ezzel semmi probléma. KM el van sajnos tévedve.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2017. augusztus 1. 08:47 | Válasz erre | #205
Csak őszintén!Te most rajtam keresztül kinek válaszoltál?Nem mintha nem tudnám.Aki elolvassa az első mondatomat, és van némi humorérzéke, annak nem probléma a 203-as hsz., szóval nem hiszem hogy nekem is szól Firefox.Ha nagyon zavarta volna, már biztosan megtette volna, de nem tette.De ha szólna se venném úgy a lelkemre mint te.A másik különbség, hogy én ettől eltekintve nem fogom minden lehetséges alkalommal, a lehető legtöbb fórumban szarozni ezt a művet ha kell, ha nem.Nem gondolod, hogy te is inkább ez utóbbival vívtad ki ama megtisztelő figyelmét?
A szellemekről pedig jöjjön akkor valami szellemes!
"Őrült a világ
Ez az élet crazy
Az emberek csak szellemek
Mint Patrick Swayze!"
[smiley]ghost-17[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
A szellemekről pedig jöjjön akkor valami szellemes!
"Őrült a világ
Ez az élet crazy
Az emberek csak szellemek
Mint Patrick Swayze!"
[smiley]ghost-17[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2017. július 31. 20:44 | Válasz erre | #204
Ha most rosszmájú lennék, azt írnám talán neked is szól Firefox, hogy csak óvatosan a kritikus szavakkal, mert bizony azért ez egy megosztó kaland, de persze még csak nem is feltételezek ilyet. Szellemnek lenni jó dolog, ezt már Zöld úr is megírta, és lássuk be a szellemekkel néha nem is egyszerű elbánni, mert kell egy varázsfegyver minimum ezüstből vagy valami nagyon tuti varázsbot. Vagy valami izé amivel lehet izélni és a 793-ra lapozok! [smiley]buck[/smiley]
2017. július 30. 15:28 | Válasz erre | #203
Kétélű jóslat paródia - remélem nem veszi túl komolyan senki, és nem is sértődik meg rajta senki!
Borzalom!Sötétség, üresség, fájdalom!Jaj, mi van?És mi nincs?Ez valami elviselhetetlen!Ezt nem lehet kibírni!Megfájdul a fejed!Először az egyik.Aztán a másik is!A lábfejeidről van szó ugyanis.De...ó jaj!!!-kiáltasz fel erőtlenül, de mégis rendkívül hangosan!Mármint ha tudnál kiáltani.De hiszen nincsenek is lábfejeid!Sőt!Még lábaid sem!Sőt, sőt, sőt!Semmid sincs!Ezért nem tudsz kiáltani sem, sőt még felfognod sincs igazából mivel mindezt!Márpedig mégis felfogod valahogy! ??? És a fájdalmat is érzed.Érzékeled, értelmezed, értékeled!Hogy lehet ez?Fantom fájdalom?...Igen!Hát ez az!Persze!Nyilvánvaló, hiszen nem vagy életben!Szörnyű.Minden olyan kacifántos.És sehol senki (legalább 80km-es körzetben) aki megmagyarázná hogy mi történt, és mi történik itt.Agyatlan intellektusod pedig csak nehezen indul be.De beindul, és égnek áll a szőr a hátadon, vagyis csak égnek állna ha volna, mikor szíven üt (csak ütne ugyebár) a felismerés TE HALOTT VAGY!EGY SZELLEM!Ijedtedben rohansz ahogyan csak bírsz!Szeded a lábad, mint még soha életedben!De holtodban sem, mert mint kiderült, lábaid, na azok nincsenek.Ektoplazma vagy, egyfajta ködös körvonalakkal bíró árnylény.De nincs most idő ezen gondolkodni!Te csak rohansz, futsz, iszkolsz, szaladsz, a tüdőd majd kiköpöd, nyargalsz!Vagy valami ilyesmit csinálsz, úgy, ahogyan azt a szellemek szokták.Megállnál, de nincs idő!Nem tudni miért.Csak menni kell előre mint valami félkegyelmű, és kész!Nem érsz rá megnézni magad a tükörteremben amelyen áthúzol, de ez mit sem számít, úgysem látnád magad.Sürget az idő, nagyon kell sietni!És nem csak neked, hanem a játékosnak is, aki éppen téged játszik!Rohanni kell, kapkodni!Mindenek felett, a messzemenőkig, mert csak, és mert!
Mit csinálsz?Izélsz, lapozz a 793-ra.Izélsz, izélsz, izélsz, lapozz a 522-re.Izé, na, izé, lapozz az 1-re.Izé, hogy is hívják, mi a fene, lapozz a 835-re.Vagy mégiscsak megállsz egy kicsit a hülye és tök értelmetlen rohanásban kijózanodni?Lapozz a valóságba![smiley]beka2[/smiley][smiley]beka3[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
Borzalom!Sötétség, üresség, fájdalom!Jaj, mi van?És mi nincs?Ez valami elviselhetetlen!Ezt nem lehet kibírni!Megfájdul a fejed!Először az egyik.Aztán a másik is!A lábfejeidről van szó ugyanis.De...ó jaj!!!-kiáltasz fel erőtlenül, de mégis rendkívül hangosan!Mármint ha tudnál kiáltani.De hiszen nincsenek is lábfejeid!Sőt!Még lábaid sem!Sőt, sőt, sőt!Semmid sincs!Ezért nem tudsz kiáltani sem, sőt még felfognod sincs igazából mivel mindezt!Márpedig mégis felfogod valahogy! ??? És a fájdalmat is érzed.Érzékeled, értelmezed, értékeled!Hogy lehet ez?Fantom fájdalom?...Igen!Hát ez az!Persze!Nyilvánvaló, hiszen nem vagy életben!Szörnyű.Minden olyan kacifántos.És sehol senki (legalább 80km-es körzetben) aki megmagyarázná hogy mi történt, és mi történik itt.Agyatlan intellektusod pedig csak nehezen indul be.De beindul, és égnek áll a szőr a hátadon, vagyis csak égnek állna ha volna, mikor szíven üt (csak ütne ugyebár) a felismerés TE HALOTT VAGY!EGY SZELLEM!Ijedtedben rohansz ahogyan csak bírsz!Szeded a lábad, mint még soha életedben!De holtodban sem, mert mint kiderült, lábaid, na azok nincsenek.Ektoplazma vagy, egyfajta ködös körvonalakkal bíró árnylény.De nincs most idő ezen gondolkodni!Te csak rohansz, futsz, iszkolsz, szaladsz, a tüdőd majd kiköpöd, nyargalsz!Vagy valami ilyesmit csinálsz, úgy, ahogyan azt a szellemek szokták.Megállnál, de nincs idő!Nem tudni miért.Csak menni kell előre mint valami félkegyelmű, és kész!Nem érsz rá megnézni magad a tükörteremben amelyen áthúzol, de ez mit sem számít, úgysem látnád magad.Sürget az idő, nagyon kell sietni!És nem csak neked, hanem a játékosnak is, aki éppen téged játszik!Rohanni kell, kapkodni!Mindenek felett, a messzemenőkig, mert csak, és mert!
Mit csinálsz?Izélsz, lapozz a 793-ra.Izélsz, izélsz, izélsz, lapozz a 522-re.Izé, na, izé, lapozz az 1-re.Izé, hogy is hívják, mi a fene, lapozz a 835-re.Vagy mégiscsak megállsz egy kicsit a hülye és tök értelmetlen rohanásban kijózanodni?Lapozz a valóságba![smiley]beka2[/smiley][smiley]beka3[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2017. július 30. 15:05 | Válasz erre | #202
Valójában ezzel a könyvkritikával kellett volna kezdenem és nem a Bíbor áradattal, úgy minden érthetőbb lett volna/lenne.A két könyv története ugyanis összefügg, és az utóbbi ennek a folytatása, igaz nem direkte, hanem kiegészítőleg.(Viszont a helyzet az, hogy én pont fordított sorrendben tanulmányoztam át ezeket, mert nem gondoltam volna, hogy bármi közük lenne egymáshoz.Sorry!)
A megírás felépítésében is sok a rokon vonás, és mégis, ez a könyv a gyengébb!
Eleve már a borítóábra is egyszerűbb, primitívebb, minden tekintetben.A belső ábrák pedig nagyjából ugyanaz a szint.A kis ábrákkal még itt sincs semmi különösebb probléma, a nagyokkal annál inkább.
A citromsárga hátsó borító helyett pedig jobban illet volna a kék.Kicsit emelt volna a könyv külalakján.
A történet egészen jó különben, viszont a kivitelezése nagyon nem!Már eleve ebben elmarad a Bíbor áradattól.Olyan benyomást keltett számomra az egész, mint valami paródia.El is határoztam, hogy írok is ide egy ilyesmit, mert abból talán jobban megérthető, hogy mi is itt a bibi.
Ezt a stílust valaki vagy el tudja viselni vagy nem, rá kell tudni hangolódni az biztos.Én rátudtam, de ettől függetlenül egyáltalán nem voltam elragadtatva tőle.
A két könyv sztorija viszont egy nagyon fasza kis világot hozott össze a Titánra, még akkor is, ha földi távol-kelet nyúlás!Van múltja, jelene, a lakói sokfélék, és mind teszi, végzi a (mindennapi) dolgát, feladatát, amitől egészen él ez az egész.Erre is rá tudtam hangolódni, és ez kimondottan tetszett is!Sőt, nálam ez ad ennek a két műnek komolyabb értéket (persze a Bíbornak többet).
Egy kis érdekesség:a Bíbor áradat főhőse még Poo Ta király uralkodása alatt született!
Néztem az itteni végigjátszást, amiben vannak felesleges fejezetpontok!Pl.a 81 után a 299 és a 135; illetve a 361 után a 141 és a 79, ezzel a húzással később a 386-ról egy 6/5 és 5/6 ellenfél helyett egy 11/13-ast kapunk!Hasznunk belőle semmi, a győzelmi esélyeinket pedig nagyban rontják.
10/6
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
A megírás felépítésében is sok a rokon vonás, és mégis, ez a könyv a gyengébb!
Eleve már a borítóábra is egyszerűbb, primitívebb, minden tekintetben.A belső ábrák pedig nagyjából ugyanaz a szint.A kis ábrákkal még itt sincs semmi különösebb probléma, a nagyokkal annál inkább.
A citromsárga hátsó borító helyett pedig jobban illet volna a kék.Kicsit emelt volna a könyv külalakján.
A történet egészen jó különben, viszont a kivitelezése nagyon nem!Már eleve ebben elmarad a Bíbor áradattól.Olyan benyomást keltett számomra az egész, mint valami paródia.El is határoztam, hogy írok is ide egy ilyesmit, mert abból talán jobban megérthető, hogy mi is itt a bibi.
Ezt a stílust valaki vagy el tudja viselni vagy nem, rá kell tudni hangolódni az biztos.Én rátudtam, de ettől függetlenül egyáltalán nem voltam elragadtatva tőle.
A két könyv sztorija viszont egy nagyon fasza kis világot hozott össze a Titánra, még akkor is, ha földi távol-kelet nyúlás!Van múltja, jelene, a lakói sokfélék, és mind teszi, végzi a (mindennapi) dolgát, feladatát, amitől egészen él ez az egész.Erre is rá tudtam hangolódni, és ez kimondottan tetszett is!Sőt, nálam ez ad ennek a két műnek komolyabb értéket (persze a Bíbornak többet).
Egy kis érdekesség:a Bíbor áradat főhőse még Poo Ta király uralkodása alatt született!
Néztem az itteni végigjátszást, amiben vannak felesleges fejezetpontok!Pl.a 81 után a 299 és a 135; illetve a 361 után a 141 és a 79, ezzel a húzással később a 386-ról egy 6/5 és 5/6 ellenfél helyett egy 11/13-ast kapunk!Hasznunk belőle semmi, a győzelmi esélyeinket pedig nagyban rontják.
10/6
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2017. március 13. 11:47 | Válasz erre | #201
Hát ezért nem vitázom én veled Johnny, se a többi elfuserált ízléssel megáldott olvasóval! Írtak itt már nagyobb badarságokat is a fórumon, a tiétek is elfér! Messziről jött ember azt ír amit akar, a többit meg meghagyom a moderátornak! Elvégre annyi új név akad itt, ki tudja ki melyik régebbit takarja... De legyen nektek kétélű a jóslatotok, én maradok a klasszikusoknál! Azok tényleg azok! [smiley]crazya[/smiley]
© Johnny
2017. március 13. 09:34 | Válasz erre | #200
A mai idézet Woody Allentől:
"Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal."
"Never argue with an idiot ! They drag you down to their level and then beat you with experience."
"Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal."
"Never argue with an idiot ! They drag you down to their level and then beat you with experience."
© [törölt felhasználó]
2017. március 12. 22:17 | Válasz erre | #199
© killmaster (Savanyúhas)
2017. március 12. 12:00 | Válasz erre | #198
Voltak páran akik valamilyen kifacsart ízléssel megáldva lájkolták a történetet, én erősítettem a szapulók táborát. Hogy miért? Mert ez a kaland annyira nem éri meg azt az időt, amit én rászántam nagy merészen az olvasására. Van még egy-két ilyen történet, ami vetekszik a HK kötetek színvonal alatti történeteivel, de még azokban is a halálcsapdák legalább közérthetőek. De itt aztán szakadt a cérna, de rendesen. Én nem olvastam végig, nem is szándékozom. Egy focimeccset sem nézek végig, ha uncsi az eleje, pláne mikor annyi rendkívül jó kaland van még a sorozatban, melyet érdemes újra elővenni. [smiley]zen-reading[/smiley]
© Johnny
2017. március 12. 07:40 | Válasz erre | #197
Nem ertem, miert szapultak annyian ezt a konyvet, en tok jol szorakoztam rajta.
Oreg fejemmel, most jatszok ujra minden konyvet 'rendesen', kockakkal, csalas nelkul. Na ez - elso olvasasra - baromi frusztralo volt. Kb. 3 honap kellett, legalabb 50-szer elkezdtem. Hetente max 2 estet raszanva, mert annyira fel tudta kuldeni az agyam ezt a sok idiota instant halal, foleg a vege fele.
Mindazonaltal baromi felszabadito volt, mikor tegnap delutan sikerult vegigverni [spoiler]71-ig. igaz, kellett menni meg egy kort 1-tol, miutan csak vegigneztem, mi zajlik a gombben a vegen [/spoiler]
Mindenkinek ajanlom, es sok turelmet kivanok, mert szukseg lesz ra. Szerintem teljesen megerte raszanni ezt a sok idot, csak ugy kellett 'adagolni', hogy inspiralva maradjak, hogy ujra es ujra elkezdjem.[smiley]csodalk[/smiley]
8/10
Oreg fejemmel, most jatszok ujra minden konyvet 'rendesen', kockakkal, csalas nelkul. Na ez - elso olvasasra - baromi frusztralo volt. Kb. 3 honap kellett, legalabb 50-szer elkezdtem. Hetente max 2 estet raszanva, mert annyira fel tudta kuldeni az agyam ezt a sok idiota instant halal, foleg a vege fele.
Mindazonaltal baromi felszabadito volt, mikor tegnap delutan sikerult vegigverni [spoiler]71-ig. igaz, kellett menni meg egy kort 1-tol, miutan csak vegigneztem, mi zajlik a gombben a vegen [/spoiler]
Mindenkinek ajanlom, es sok turelmet kivanok, mert szukseg lesz ra. Szerintem teljesen megerte raszanni ezt a sok idot, csak ugy kellett 'adagolni', hogy inspiralva maradjak, hogy ujra es ujra elkezdjem.[smiley]csodalk[/smiley]
8/10
© SzG
2017. január 3. 11:54 | Válasz erre | #196
"Sz.G kolléga én kb 4 éve győzködöm Runnert, hogy legyen Káosz fellegvára 2.0, mert a Rakétások elsumákolták ezt a kalandot, de rendesen. Lehet neked többet kell várnod!"
Hát ami azt illeti, én is már vagy 6 éve várok egy javított kiadásra. :-D Már a könyv megjelenése után (2011 felé) felvettem, illetve felvetettük pl. Kamoval meg talán Nimretillel, hogy lehetne egy javított változat, mert ez így eléggé félresikerült, szinte olvashatatlan (mellesleg félrefordítások és logikai hibák is vannak a könyvben, nem csak elírások).
"pdf-ben nincs vélhetően akadálya, hogy legyen javított verzió!"
Biztos, de azzal meg mire megyünk? Én például gépen biztosan nem játszanék vele (más lapozgatóssal sem), és ezzel talán nem vagyok egyedül. :-) Csak akkor akarnék foglalkozni a témával, munkát ölni bele (kellene amúgy bőven), ha legalább néhány nyomtatott, kézzelfogható példány is készülne a javított változatból.
Hát ami azt illeti, én is már vagy 6 éve várok egy javított kiadásra. :-D Már a könyv megjelenése után (2011 felé) felvettem, illetve felvetettük pl. Kamoval meg talán Nimretillel, hogy lehetne egy javított változat, mert ez így eléggé félresikerült, szinte olvashatatlan (mellesleg félrefordítások és logikai hibák is vannak a könyvben, nem csak elírások).
"pdf-ben nincs vélhetően akadálya, hogy legyen javított verzió!"
Biztos, de azzal meg mire megyünk? Én például gépen biztosan nem játszanék vele (más lapozgatóssal sem), és ezzel talán nem vagyok egyedül. :-) Csak akkor akarnék foglalkozni a témával, munkát ölni bele (kellene amúgy bőven), ha legalább néhány nyomtatott, kézzelfogható példány is készülne a javított változatból.
© killmaster (Savanyúhas)
2017. január 3. 11:17 | Válasz erre | #195
Sz.G kolléga én kb 4 éve győzködöm Runnert, hogy legyen Káosz fellegvára 2.0, mert a Rakétások elsumákolták ezt a kalandot, de rendesen. Lehet neked többet kell várnod! Szerintem míg megvalósul ennek az általad preferált kalandnak a javítása, nosza ne tétlenkedj javítsd ki a hibáit, mert pdf-ben nincs vélhetően akadálya, hogy legyen javított verzió! Ki tudja a te verziód még lehet nekem is tetszene, persze az is lehet, hogy nem, de egy próbát megér...[smiley]vigyor3[/smiley]
© SzG
2017. január 3. 11:09 | Válasz erre | #194
Ebből esetleg nem terveztek egy javított kiadást? ISZONYAT sok hiba van benne, ahogy annak idején beszéltünk is róla itt páran, körülbelül minden fejezetben van vagy 4-5 elgépelés stb. Messze ez a legbugosabb könyv a zagorosok közül, megkockáztatom, jelenlegi formájában az oldal színvonalához sem méltó... illetve szinte élvezhetetlen is így, holott szerintem az egyik legjobb-legkomolyabb-legújítóbb FF, mai napig szívesen emlékszem vissza rá (igen, sokaknak nem jött be, túl elvontnak találták talán, de azért voltak páran, akiknek hozzám hasonlóan tetszett). Ha esetleg hajlandók lennétek újra kiadni, kinyomtatni, legalább limitált példányszámban, szívesen bevállalnám a hibakeresést-javítást. :)
© AXE
2013. november 13. 20:41 | Válasz erre | #193
Sziasztok!
Beleolvasva a pdf-be szembetűnt nekem egy hasonlóság egy régebbi ezen az oldalon nem propagált könyvvel.A könyv a Harcos Képzelet sorozat 20.kötete a Shiwo a Holtak Ura amire gondoltam(apa-fiú).Eme könyv pedig(testvér-testvér)szálon boncolgatja az élő-halott családi kötelékeket.
Beleolvasva a pdf-be szembetűnt nekem egy hasonlóság egy régebbi ezen az oldalon nem propagált könyvvel.A könyv a Harcos Képzelet sorozat 20.kötete a Shiwo a Holtak Ura amire gondoltam(apa-fiú).Eme könyv pedig(testvér-testvér)szálon boncolgatja az élő-halott családi kötelékeket.
© Ravnos
2013. január 9. 19:08 | Válasz erre | #192
Hát nem bele kezdtem, hanem elolvastam, jobban mondva végig vittem sajnos, de legalább túléltem! :D Szó szerint. A filozofikus bélyeg meg szerintem enyhe túlzás. Nekem a könyvben az nem tetszik legfőkébb,h már majdnem csak nem is lehet tudni mi Titáni és mi nem az! Na mindegy, ahogy mondtad vannak és még lesznek is gyenge könyvek!
A Vérescsontokon már túl vagyok, és szerintem annyi elég, hogy az egyik legjobb(ha, nem a legjobb) KJK kalandíró műve!
A Vérescsontokon már túl vagyok, és szerintem annyi elég, hogy az egyik legjobb(ha, nem a legjobb) KJK kalandíró műve!
© killmaster (Savanyúhas)
2013. január 6. 18:21 | Válasz erre | #191
Annyi jó Zagoros kiadvány van még, miért pont ebbe olvastál bele? Ez a kaland inkább a művészlelkeknek való, akik szeretik az elvont filozófiai kérdésekre keresni a választ. És nem az egyszerű \"mit csinált Malbordus a gödör alján míg megérkezett a kalandor?\" típusú kérdéseket kedvelik, hanem a \"Hová tűnnek az emberkék szó nélkül, miközben egy halott a kriptából menekül feltámadás napján\" típusú szövegileg agyoncikornyázott filozófikus jellegű válaszokra keresik a kérdést. Ehhez képest a Vörös és fekete vs Zombik vére cím vita kellemes kis terefere volt. De lesz itt még olyan kiadvány, ahol beindul a negatív pontok harca, és nem kell majd biztosan 2. kiadást készíteni belőle. Még az általam fordított Sötétség tőrei is kapott azért 3,5-4 pontot átlagban azoktól az olvasóktól, akik már értékelték, pedig hát az sem egy kiforrott remekmű. Viszont érthető, kevés benne a filozófiai jelleg, és igyekeztünk belőle kihozni a legjobbat. Lapozz bele a Vérescsontokba, na az igazán jó kaland! [smiley]ghost-17[/smiley]
© Ravnos
2013. január 6. 15:31 | Válasz erre | #190
Hát...ritka gyenge egy könyv ez. Zavaros káosz az egész.Nem sikerült az íróknak a szűrrealitást a \"valósággal\" egybe hozni. Már majd nem elkezdtem élvezni onnan,hogy kezdesz rájönni ki is vagy, de ennyi, onnantól kezdve nem tud többet nyújtani ez a könyv számomra. Hát nekem ez a véleményem!
© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 24. 18:12 | Válasz erre | #189
Eh, eh, eh, hát volna mit javítani a többi Zagoros kiadványon is, a hibák a KJK könyvekben topic csak duzzad. De túl ezen én a Varázstörőt írnám át egy kicsit könnyített verzióba, ami amúgy még brutálisan nehéz lenne, de jelenlegi formájában szabályosan szinte végigvihetetlen. Szöveghűség ide vagy oda, logikai bukfencek kiiktatása, na erre én is bevállalkoznék, de ismerve Runner és Firefox véleményét erről a dologról, fel sem hozom ezt a témát! Ebben kissé "vaskalaposak"! Igaz, én meg nem értek a könyvnyomtatáshoz! Hát senki sem tökéletes... [smiley]zen-reading[/smiley]
© SzG
2011. július 24. 18:03 | Válasz erre | #188
Na egy ilyen javított kiadásra én is befizetnék (szó szerint), mert tényleg rengeteg az elírás-betűkihagyás stb. a könyvben, és ez sokat levon az értékéből-élvezhetőségéből, ahogy én is írtam lentebb. Egyszerűen méltatalan ez a jelenlegi kiadás a könyvhöz, pláne, hogy amúgy simán ez a legjobb FF-cucc, ami így le lett fordítva-ki lett adva (vsz). :D
© Kamo
2011. július 24. 17:24 | Válasz erre | #187
És a sok íráshiba? HA kijavítom, akkor megcsinálnátok nekem könyv formában? Vagy túl nagy macera ez már így?
© runner
2011. július 24. 10:31 | Válasz erre | #186
Már valahol írtam, hogy vonalkázással vannak rajzolva a képek, és a szkennelés után ezért halványabbak lesznek.
Próbáltam javítani rajta, de ezek ilyenek, ez van.
A főhős Te vagy!
Próbáltam javítani rajta, de ezek ilyenek, ez van.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 24. 06:20 | Válasz erre | #185
Gagyi kaland mellé, gagyi szöveg és gyagyi képek! Hát így teljes az összkép! A KJK sorozatnak is vannak HK-s szintű darabjai, ez az egyik a sok közül![smiley]wilting[/smiley]
2011. július 24. 05:40 | Válasz erre | #184
Az eredetiben is ilyenek a képek.
© Kamo
2011. július 24. 03:27 | Válasz erre | #183
Ebből a könyvből lehetne egy javított újrakiadást csinálni, mert borzalmasan sok benne az íráshiba, s a képek minősége az ÚjVénusz-os KK szintje alatt van. A könyv tetszik, a fordítás jó, de ezek a dolgok amiket említettem, nem éppen apróságok, hiszen az élvezeti faktorból vonnak le.
2011. április 23. 15:22 | Válasz erre | #182
Még valamiről nem ejtettem szót, az pedig a borító. Tényleg pixeles egy kicsit, de ez legyen vele a legnagyobb gond! Egyébiránt annyira nem jött be, valahogy nem hoz lázba, nem úgy mint például egy éjsárkány. Persze ez nem a Ti hibátok!
2011. április 22. 22:00 | Válasz erre | #181
Spolier
Kezdem az elején. Mint láttam,/olvastam, eléggé megosztó a könyv. Vagy tetszett, vagy nem. Igyekesztem úgy végigolvasni a könyvet, hogy ne hajoljak el egyik tábor fele sem. Összességében egy gyenge közepes könyvnek mondanám. Annyira nem tetszett, de voltak benne jó pillanatok.
Kifejtem: kiadás, kezdjük a rajzokkal. Számomra a Szamuráj Kardját idézték vissza, szerintem némelyik érdekes, de amúgy közepesek. Helyesírás és nyelvezet, itt sok bajom volt, nem sorolom fel, Szlobo már leírta ezeket. Legfőképpen az zavart, hogy sok tárgynak, varázslatnak a neve mindig másképp szerepelt. Ellenben pofás lett a fordítás!
Címmel kapcsolatban, na igen, Baljós Prófécia vs. A Kétélű Jóslat. Végül is ez inkább ízlés dolga, mindkettő megfelel a célnak. Talán egy bolhányit jobb a Kétélű. Esetleg azon lehetett volna elgondolkozni, hogy A Kétélű Prófécia.
Tartalom: nekem semmi bajom az elejével, sem azzal, hogy nem tudok semmit, sem pedig a romvárossal. Bár megjegyzem, hogy az amnézia szempontjából a BB köröket ver erre.
A gond ott kezdődik, hogy zavaros a közepe. Egyrészt kidolgozatlan, másrészt nehéz megtalálni benne a helyes utat, emiatt nehéz is - csatázni nekem csak kétszer kellett -. Valahogy nem jött be nekem ez a rész.
Maga a csata a seregek közt egy jó rész, emeli a színvonalat, hogy két segítséget is kapunk. Jó dolog, hogyha mások is csatlakoznak a gonosz elleni harchoz. Ilyet láthattunk már például a Varázsló Kriptájában, vagy a Hóboszorkány Barlangjaiban is. Viszont rövid sajnos.
Következik a varázspárbaj, úgy gondolom, hogy ez a legjobb része a könyvnek. Bárcsak a Királyok Koronája is ilyen lett volna...
Végül pedig egy kis bolyongás a palotában. Nem rossz ötlet, sőt, de ez is rövid és kidolgozatlan. Sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni ebből a könyvből!
Összességében jó, hogy ezt a könyvet is megcsináltátok.
Konklúzió: sokat gondolkodtam, hogy miért lett olyan amilyen, és megvilágosodtam: 59 halálpont van benne, ha jól számoltam! Ez rengeteg, szerintem top első a könyv. Miért kellett ennyi? Ha belegondolunk, akkor majdnem 15%-a a könyvnek erre megy el. Így már megértettem, hogy miért ennyire kidolgozatlan és zavaros. 20-25 bőségesen elég lett volna. A fennmaradó 40 fp-vel meg lehetett volna pótolni az űrt. Kár a könyvért...
Azért köszönöm a belé fektetett munkát!
Kezdem az elején. Mint láttam,/olvastam, eléggé megosztó a könyv. Vagy tetszett, vagy nem. Igyekesztem úgy végigolvasni a könyvet, hogy ne hajoljak el egyik tábor fele sem. Összességében egy gyenge közepes könyvnek mondanám. Annyira nem tetszett, de voltak benne jó pillanatok.
Kifejtem: kiadás, kezdjük a rajzokkal. Számomra a Szamuráj Kardját idézték vissza, szerintem némelyik érdekes, de amúgy közepesek. Helyesírás és nyelvezet, itt sok bajom volt, nem sorolom fel, Szlobo már leírta ezeket. Legfőképpen az zavart, hogy sok tárgynak, varázslatnak a neve mindig másképp szerepelt. Ellenben pofás lett a fordítás!
Címmel kapcsolatban, na igen, Baljós Prófécia vs. A Kétélű Jóslat. Végül is ez inkább ízlés dolga, mindkettő megfelel a célnak. Talán egy bolhányit jobb a Kétélű. Esetleg azon lehetett volna elgondolkozni, hogy A Kétélű Prófécia.
Tartalom: nekem semmi bajom az elejével, sem azzal, hogy nem tudok semmit, sem pedig a romvárossal. Bár megjegyzem, hogy az amnézia szempontjából a BB köröket ver erre.
A gond ott kezdődik, hogy zavaros a közepe. Egyrészt kidolgozatlan, másrészt nehéz megtalálni benne a helyes utat, emiatt nehéz is - csatázni nekem csak kétszer kellett -. Valahogy nem jött be nekem ez a rész.
Maga a csata a seregek közt egy jó rész, emeli a színvonalat, hogy két segítséget is kapunk. Jó dolog, hogyha mások is csatlakoznak a gonosz elleni harchoz. Ilyet láthattunk már például a Varázsló Kriptájában, vagy a Hóboszorkány Barlangjaiban is. Viszont rövid sajnos.
Következik a varázspárbaj, úgy gondolom, hogy ez a legjobb része a könyvnek. Bárcsak a Királyok Koronája is ilyen lett volna...
Végül pedig egy kis bolyongás a palotában. Nem rossz ötlet, sőt, de ez is rövid és kidolgozatlan. Sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni ebből a könyvből!
Összességében jó, hogy ezt a könyvet is megcsináltátok.
Konklúzió: sokat gondolkodtam, hogy miért lett olyan amilyen, és megvilágosodtam: 59 halálpont van benne, ha jól számoltam! Ez rengeteg, szerintem top első a könyv. Miért kellett ennyi? Ha belegondolunk, akkor majdnem 15%-a a könyvnek erre megy el. Így már megértettem, hogy miért ennyire kidolgozatlan és zavaros. 20-25 bőségesen elég lett volna. A fennmaradó 40 fp-vel meg lehetett volna pótolni az űrt. Kár a könyvért...
Azért köszönöm a belé fektetett munkát!
2011. április 22. 17:48 | Válasz erre | #180
Valamit tud ez a könyv, ha ennyit beszélnek róla!
Úgyhogy, most megyek és ha törik, ha szakad, de végigjátszom, utána pedig leírom a tapasztalataimat.
Úgyhogy, most megyek és ha törik, ha szakad, de végigjátszom, utána pedig leírom a tapasztalataimat.
© nimretil
2011. április 22. 16:43 | Válasz erre | #179
Nekem a kedvencem az eddig megjelent kjk-k közül. :)
Különösen az elpusztult város tetszik, illetve az a rész, ahol kisgyermekként mászkálsz a palotában.
Örülök a konstruktív, építő jellegű "kritikáknak". Nem akarlak megbántani Killmaster, ezért most nem is teszem. További szép napot!
Különösen az elpusztult város tetszik, illetve az a rész, ahol kisgyermekként mászkálsz a palotában.
Örülök a konstruktív, építő jellegű "kritikáknak". Nem akarlak megbántani Killmaster, ezért most nem is teszem. További szép napot!
© FireFoX
2011. április 22. 01:12 | Válasz erre | #178
Én szeretem a spenótot. Fincsi tükörtojással.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Zabi26
2011. április 21. 22:41 | Válasz erre | #177
Egyetértek! Ugyan nem olvastam végig, de csak azért, mert már az első pár pont után feladtam! A pontok zavarosak, az egész olyan szürreális! Én inkább úgy vagyok vele, mint Popey a vasmacskával! Megpróbálom minél messzebbre hajítani! Ne értse félre senki, nem akarok kritizálni, nem azért írom, hogy bárkit is megsértsek, nem is akarom hangsúlyozni, de azért megvan a véleményem! Hátha a Battleblade jobb lesz!
© killmaster (Savanyúhas)
2011. április 21. 21:43 | Válasz erre | #176
Hát nem akarom írni, hogy én megmondtam, három hozzászólással ezelőtt, mert rögtön a fejemre olvassák KJK könyves ízlésemet. Örülök hogy akadnak olyanok is, akik felvállalják véleményüket, legyen az pozitív vagy negatív kritika! Ez kicsit olyan mint a spenót, vagy imádod és eszed mint Popeye vagy meg sem kóstolod, mert már a kinézete olyan, mint amit már egyszer megettek! Elkeseredni azért nem kell, jön a Kard mestere hamarosan, azt bátran merem ajánlani minden fórumozónak, kicsinek, nagynak, rutinos és kezdő kalandozónak egyaránt. [smiley]bee1[/smiley]
2011. április 21. 10:04 | Válasz erre | #175
Hát ez a könyv szvsz borzasztó. Ami azért különösen dühít, mert azért látni, hogy az íróknak van érzéke a dologhoz. Szépen építik fel a történetet, végig megvan a feszültség, hogy na akkor most végülis whatdöfakk.. Ugyanakkor fejezetpont szinten borzasztó. Olyan mintha csak úgy egymás mellé hajigáltak volna helyszíneket, szereplőket, akiknek az ég világon semmi szerepük nincs, csak azért hogy ott legyenek. Meg olyan tök szürreális az egész... emiatt hiába vártam, hogy mi lesz a vége, egy idő után kínszenvedés volt olvasni.
© Kamo
2011. április 12. 23:12 | Válasz erre | #174
Nekem tetszik ez a könyv, bár még nem értem a végére. A magyar helyesírási hibákról már tettem említést, ennek ellenére nekem semmi bajom nincs ezzel a történettel, sőt: számomra üde színfolt.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. április 12. 22:45 | Válasz erre | #173
Mielőtt egymás torkának esnénk, nem veled van bajom Nimretil, te tetted a dolgodat legjobb tudásod szerint! De engedtessék meg nekem, ha valami nem tetszik azt, ha kedvem van leírhassam akár többször is, mert én azt gondolom, és kész. Akkor bezzeg nem voltatok így felpaprikázódva, mikor valaki más épp valamelyik más alkotást gagyizta. A BB-ről is írtam negatív dolgokat, szerencsére pozítívat többet találtam benne. Egyébként ez egy fórum, és csak azért nem dícsérek valamit, hogy azután a következő hozzászólásomnál legagyizzam! Akinek tetszik dícsérje, én is jól jártam mert megspóroltam magamnak némi pénzt! Mellesleg nem ez az első olyan hozzászólásom, amit félremagyaráznak, félreértelmeznek, vagy éppen nem értenek velem egyet. De legalább újra pezseg a fórum! [smiley]hehe[/smiley]
2011. április 12. 20:52 | Válasz erre | #172
Viszont beszél róla! Ez is egy nagyon jó marketing a BB-nek[smiley]hamm[/smiley]
© SzG
2011. április 12. 20:39 | Válasz erre | #171
Milyen meglepő, hogy csak nekem, meg Nimretilnek tetszik. :) Ki hitte volna...
Killmaster ismétléséhez pedig: lehet, hogy csak szeret "nyomatékosítani" bizonyos dolgokat. :D (Ahogy pl. zolika is minden második nap leírja, hogy így szar a BB, meg úgy szar...)
Killmaster ismétléséhez pedig: lehet, hogy csak szeret "nyomatékosítani" bizonyos dolgokat. :D (Ahogy pl. zolika is minden második nap leírja, hogy így szar a BB, meg úgy szar...)
© CatDog
2011. április 12. 18:53 | Válasz erre | #170
Bár én a fordított művet nem olvastam viszont azért elég élvezhető kis könyv ez is, jóval több gyengébb mű akad még a sorozatban, amiket jogosan lehet bírálni :D Viszont ez a könyv tényleg nem az a kategóriam bár ízlések és pofonok, mint tudja mindenki.
© nimretil
2011. április 12. 18:15 | Válasz erre | #169
Ja, lenne még egy kérdésem. Már régebben is fel akartam tenni, de valahogy kiment a fejemből. A beszélő, mutáns ló miért másabb, "nem fantasysabb", "elvontabb", mint a beszélő, mutáns gyík? (Aminek ráadásul kezei is vannak.)
© nimretil
2011. április 12. 18:01 | Válasz erre | #168
De most komolyan. Téged szerződtetett valaki, hogy valahányszor felmerül a téma, leírd, hogy mennyire egy vacak könyv, három évesen is jobbat írtál (gondolom az első szavad az volt, hogy kjk), és különben is "nem jön be". Szerintem már mindenki tudja a fórumon, hogy nem tetszett. Nem baj, természetesen segítek, ha kell. Szóval, ha esetleg valaki nem értette volna meg:
[b]KILLMASTERNEK NEM TETSZIK A KÉTÉLŰ JÓSLAT CÍMŰ KÖNYV, AMI EREDETILEG A BLACK VEIN PROPHECY NEVET VISELI. ÉLVEZHETETLENNEK ÉS ÉRTELMEZHETETLENNEK TARTJA. BESOKALLT.[/b]
Így egyértelmű? Szívesen, máskor is.
[b]KILLMASTERNEK NEM TETSZIK A KÉTÉLŰ JÓSLAT CÍMŰ KÖNYV, AMI EREDETILEG A BLACK VEIN PROPHECY NEVET VISELI. ÉLVEZHETETLENNEK ÉS ÉRTELMEZHETETLENNEK TARTJA. BESOKALLT.[/b]
Így egyértelmű? Szívesen, máskor is.
© nimretil
2011. április 12. 17:17 | Válasz erre | #167
Bezzeg Killmastert simán meg lehet ítélni az első 2 hsze alapján...
© SzG
2011. április 12. 17:03 | Válasz erre | #166
Mondjuk ez tényleg kissé necces... főleg, hogy az eleje nyilván direkt zavaros is, pont azért, mert ugye a fsz. nem emlékszik semmire, szóval az első pár fejezet alapján így végképp nem lehet megítélni a Kétélűt.
© Zoleeka
2011. április 12. 17:01 | Válasz erre | #165
"ezért elég volt az elejét elolvasnom, hogy tudjam a végére már nem leszek kíváncsi"
Hogy irhatsz ilyet? Ez mindennek a teteje. [smiley]eplus2[/smiley] Hogy mersz úgy birálni egy könyvet, hogy csak az elejét olvastad el? [smiley]nevetes1[/smiley]
Hogy irhatsz ilyet? Ez mindennek a teteje. [smiley]eplus2[/smiley] Hogy mersz úgy birálni egy könyvet, hogy csak az elejét olvastad el? [smiley]nevetes1[/smiley]
© SzG
2011. április 12. 16:56 | Válasz erre | #164
Ja igen tudom, azért, mert van benne három vagy négy guro (?)-nak vagy minek nevezett rész. :D
© Rozo
2011. április 12. 16:49 | Válasz erre | #163
""Sz. G. kollégának a B.B.-ben (Tudom ez utóbbi meg másoknak nem jött be"
Ez azért így nem teljesen igaz, innen egyedül zolikának nem jött be, mindenki más dicsérte :)"
Pontosításra vár a kijelentésed.
Ugyan nem "szidtam" de dicsérni sem dicsértem agyon.
Ez azért így nem teljesen igaz, innen egyedül zolikának nem jött be, mindenki más dicsérte :)"
Pontosításra vár a kijelentésed.
Ugyan nem "szidtam" de dicsérni sem dicsértem agyon.
|z| Zagor.hu – Minden jog fenntartva!
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)
runner
Elérhetőség: info@zagor.hu
Készítette: FireFoX Design by NEOX (2011)